Magasépítészet

Vékonyvakolatok (szilikát-, szilikongyanta és színes lábazatvakolatok)

A homlokzatok színezett vakolattal történő bevonatainál a hagyományos technológiák helyszíni habarcskeverést alkalmaznak. Ennek lényege, hogy az éppen kapható mi­nőségű alapanyagokból kell előállítani a megfelelő színt. A felületek nagyságától függően több keverés is szüksé­gessé válik. Ilyenkor ahány keverés, annyi szín adódik – ez pedig meglátszik a homlokzatokon. Némi javulást biztosít az a technológia, amikor egy homlokzati felületre való ha­barcsot egyszerre megkevernek.

A vékony vakolatokat üzemi körülmények között állítják elő és zsákokban, vagy műanyag vödrökben kerülnek az építési munkahelyre. A gyártástechnológia és a felhasználás tudatos megtervezése lehetővé teszi, hogy egy-egy konkrét felületnek megfelelő, speciális alapanyagok álljanak rendel­kezésre.

Említhetjük például a kézi vagy gépi felhordás le­hetőségét, a hőszigetelő, vízzáró, kiszellőztető, felületi megmunkálás stb. igényeknek való megfelelőség biztosítását. Megjegyezzük, hogy a vakolatgyártók szinte kivétel nélkül komplett rendszereket forgalmaznak, így egy gyártótól be­szerezhető az összes alapanyag (pl. mélyalapozó, hőszigete­lő alapvakolat, a hőszigetelések feldolgozásának kiegészítő szerkezeti részei stb.).

Vékonyvakolatok felépítése

A vékonyvakolatokat a kisméretű adalékanyag­szemcsék és a műgyanta, illetve szilikát kötő­anyag miatt a vakolatokra jellemző vastagság­nál vékonyabban lehet felhordani.

A vékony réteg alkalmas a hagyományos vakolatok külső kéregképzésére, beton- és vasbeton felületek bevonatának elkészítésére, a hőszigetelések külső oldali lezárására, a lá­bazatok és díszítő szerkezetek felületképzésére, különböző felületi színek és struktúrák kialakítására.

Megjegyezzük azonban, hogy a színazonosság csak egy gyártási tételen belül biztosítható. A színeltérés elkerülésé­hez ügyelni kell arra, hogy az egész objektum teljes anyag­szükséglete egyszerre legyen megrendelve, és így egyszerre legyártható legyen.

A felhordáshoz a vékonyvakolatok általában ugyanolyan alapfelületet igényelnek, mint a hagyományosak. A jó tapadást mélyalapozók és alapozók segítik elő. Általában a kü­lönböző kötőanyagú vékony vakolatok mindegyikének saját alapozója van, amely igazodik a rá kerülő réteg anyagi összetételéhez.

Vékonyvakolat felvitele

A vékonyvakolatokat nem a hagyományos vakolási tech­nológiával (serpenyővel, kartecsnivel, hóblival, simítókkal) kell a felületre hordani. A rétegképzés rozsdamentes glettvassal és műanyag simítókkal történik. A vékonyvakolatokat általában a kötőanyag és az al­kalmazott adalékanyag szerint szokták megkülönböztetni. A következőkben háromféle, a leggyakrabban előforduló vékonyvakolatokat mutatjuk be.

Szilikátvakolat

A szilikátvakolatok felhasználásra kész, vízüveg kötőanyagú vékonyvakolatok, amelyekkel kapart és dörzsölt kivitelű felületeket lehet kialakítani.

A szilikátvakolat kálivízüveget, ásványi töltőanyagokat, pigmenteket, stabilizátort, adalékokat és vizet tartalmaz. Ez a vékonyvakolat víztaszító és páraátbocsátó tulajdonságok­kal rendelkezik, amely alkalmassá teszi arra, hogy külső homlokzati felületeken nemes vakolatként használják.

A szilikátvakolat szilárdanyag-tartalma kb. 80%, a leg­nagyobb szemnagyság 1-3 mm, amelyekkel dörzsölt és kapart felületi struktúrákat lehet kialakítani.

A szilikátvakolatokat a következő felületek vakolására alkalmazhatjuk:

  • mész-, mészcement és cementvakolatra, valamint hő­szigetelő rendszer tapaszrétegére;
  • betonra és egyéb ásványi alapra;
  • régi, jól tapadó ásványi és szilikátfestékre;
  • kőlapra.

Kevésbé alkalmas gipsz vakolatokra, és egyáltalán nem alkalmas műanyag, lakk-, olajos, enyves felületre, diszper­ziós festékre. Az alapfelület legyen tiszta, fagy- és pormen­tes, nem víztaszító, teherbíró, kivirágzástól és laza részektől mentes.

Felület-előkészítés

A vakolás előtt a szokásos felület-előkészítő munkákat kell elvégezni. Károsodott, repedezett felületeket ásványi alapú glettel kell kijavítani és szükség esetén üvegszövettel erősíteni. A szilikátvakolat két réteg felhordásával alakul ki. Elő­ször az alapozót, majd a vakolatot kell egy-egy rétegben felhordani.

Alapozás

Az alapozáshoz a megfelelően előkezelt aljzat szilárd és száraz legyen. Az egész felületet át kell kenni szilikátalapo­zóval. Javított felületeken az alap minőségétől függően két rétegre is szükség lehet. Ilyenkor a munkafolyamatok között legalább 24 órás szünetet kell tartani.

Felhordás előtt az alapozót alaposan át kell keverni, lassú menetben járó géppel. Az alapozók más, idegen anyaggal nem keverhetők. A megfelelő konzisztencia beállításához vizet adagolhatunk a gyári csomagolású anyaghoz.

Az alapozót hengerrel vagy ecsettel egyenletesen, meg­szakítás nélkül kell felhordani. A munkát +10 °C feletti hőmérsékleten kell elvégezni. Közvetlen napsugárzásnak ki­tett helyen, esőben, erős szélben kellően védeni kell a hom­lokzatot. A levegő magas páratartalma vagy az alacsony hő­mérséklet jelentősen növelheti a kötési időt. A szerszámokat használat után vízzel azonnal le kell öblíteni.

Befejező réteg

A befejező réteget egy nappal az alapozás után, rozs­damentes simítóval, szemcsevastagságú rétegben kell fel­hordani. A vakolat anyagát szintén alaposan, lassú járatú keverő berendezéssel fel kell keverni. Dörzsölt struktúrát lehet kialakítani, ha a felület rövid száradása után egy ke­mény műanyag simítóval körkörösen, függőlegesen vagy vízszintesen mozgatják a simítót. Kapart struktúra alakul ki, ha a felhúzás után azonnal, kemény műanyag simítóval körkörösen simítják a vakolatot. A felhordást egy homlok­zati felületen egyenletesen, megszakítás nélkül kell végezni.

A vakolt felület környékét, különösen az üveget, kerá­miát, klinkert, műkövet, lakk- és fémrészeket védeni kell. Adott esetben a keletkező szennyeződéseket azonnal, sok vízzel le kell öblíteni.

Szilikongyanta alapú vékonyvakolat

A szilikongyanta alapú vékonyvakolat dörzsölt vagy kapart struktúrájú felületek kialakítására alkalmas. Használhatók külső és belső térben, kézi vagy gépi felhordással, fehér vagy színes kivitelben.

A vakolat szilikon műgyanta kötőanyagú, tartalmaz ás­ványi töltőanyagokat (szemnagyságok: 1-3 mm), színező pigmenteket, adalékanyagokat és vizet. Víztaszító tulajdon­ságú, időjárásálló, magas páraáteresztő képességű, lemos­ható felület képzésére alkalmas. A vakolat könnyen feldol­gozható, a kész felület szennyeződésre való hajlama csekély.

A szilikongyanta kötőanyagú vakolat alkalmas homlok­zatok és belső falak, régi és új ásványi vakolatok és simí-tómasszák felületének kialakítására és védelmére, betonon szerves kötésű simítómasszák és vakolatok átdolgozásához, illetve valamennyi rétegelt hőszigetelő rendszer, felújító va­kolat fedőrétegeként. Nem alkalmas friss mészvakolatokra, lakk- és olajfilmekre, enyves festékekre és műanyagokra.

A vakolás előtt az alapfelületet minden esetben meg kell vizsgálni. Az alapfelület legyen teherbíró, száraz, fagymen­tes, pormentes, nem víztaszító, valamint laza részektől és kivirágzásoktól mentes. A vakolás előtt a szokásos felület-előkészítő munkákat kell elvégezni. A vakolt felület egy réteg szilikon alapozó, majd egy réteg szilikon vékonyvakolat felhordásával alakul ki. A kivitelezés szabályai (keverés, feldolgozás, felületki­alakítás, időjárási körülmények stb.) megegyeznek a szili­kátvakolatoknál bemutatottakkal.

A szilikon vakolatok penészedés és algásodás gátlására is beállíthatók a gyártáskor. így megelőző és késleltető hatás érhető el. A bevonandó felületek környezetét, különösen az üveget, kerámiát, klinkertéglát, terméskövet, lakkot és fémet védeni kell. A szerszámokat rögtön használat után, vízzel meg kell tisztítani.

Színes lábazatvakolatok

A színes lábazat vékony vakolatok felhasználásra kész ál­lapotban kerülnek forgalomba. Kötőanyaguk szerves erede­tű. Ezenkívül színezett kvarchomokot, különböző adalékot, és vizet tartalmaznak. Víztaszítók, időjárásálló tulajdonsá­gúak, megfelelő páraáteresztést biztosítanak, lemoshatok, magas mechanikai igénybevételek felvételére alkalmasak.

A különleges ellenálló képességük miatt elsősorban szi­getelt lábazatokon, de oszlopokon, kerítések lábazatainál és más, erősen igénybevett épületszerkezeteken is lehet alkal­mazni, többféle színárnyalatban. Az alapnak mindig síknak, teherbírónak, száraznak, re­pedés-, por-, zsír- és kivirágzásmentesnek kell lennie.

A lá­bazati vékony vakolat a következő felületeken alkalmazható:

  • mész-cement és cement vakolatra;
  • beton- és más ásványi alapra;
  • (régi) jól tapadó, ásványi és szilikátalapú festékre;
  • kőlapokra;
  • gipszvakolatra.

Nem alkalmas:

  • friss mészvakolatra;
  • hőszigetelő vakolatra;
  • korlátozottan alkalmas lábazati hőszigetelő rendszerekre.

A vakolás előtt a szokásos felület-előkészítő munkákat kell elvégezni. A sérült, repedezett felületeket tapasszal lehet ki­javítani. A színes lábazati vékonyvakolat egy alapozó réteg és a fedő réteg felhordásával készíthető el. Alapozni mindig a teljes felületen kell. Többszörös alapozásnál minden réteg között min. 12 órás száradási időt kell tartani. Az alapozót hengerrel hordják fel a felületre.

A vakolatot alaposan, egy lassan forgó keverővel kell felkeverni, a szilikon- és szilikátvakolatokhoz hasonlóan. Egyéb festékanyaggal összekeverni tilos! Ha a feldolgozási konzisztencia igényli, akkor óvatosan, kevés vízzel hígít­ható. A vékonyvakolatot rozsdamentes simítóval, kb. két­szeres szemcsevastagságban kell felhúzni, majd még ned­ves állapotban megszakítás nélkül, mindig azonos irányban glettvassal elsimítani.

Felhordás

A felhordás csak egyenletesen és megszakítás nélkül tör­ténhet. Nem dolgozható fel az anyag +5 °C alatt, közvetlen napsugárzás, eső és erős szél esetén (illetve megfelelő mó­don védekezni kell).

A feldolgozott vakolat friss állapotában tejszerű, amely a kikeményedés után fényessé, üvegszerűvé válik. A levegő magas páratartalma vagy az alacsony hőmérséklet jelentő­sen meghosszabbítja a kötés idejét. A vakolat talajvíz, talaj­nedvesség ellen szigetelt épületszerkezetekre hordható fel. Tehát meg kell akadályozni, hogy csapadék vagy rétegvíz egyéb helyen a szerkezetbe jutva a vakolatréteg mögött káro­san feldúsuljon (kerítések, támfalak, teraszok,erkélyek stb.).