Magasépítészet

Vakolatok és csoportosításuk, külső- és belső vakolatok

Az épületszerkezetek (falak, födémek, pillérek) felület­képzése lehet:

  • nyersen maradó (felületképzés nélküli);
  • vakolt;
  • burkolt.

A falak, pillérek, födémek felületei csak ritkán (pl. egye­di esztétikai igény esetén) maradnak felületképzés nélkül. Ilyen esetekben az adott (tégla, beton stb.) felületek az építés során fokozott figyelmet, pontos megmunkálást igényelnek.

A vakolatok nedves eljárással készülő, habarcs anyagú felületi bevonatok, melyek a falak, pillé­rek, mennyezetek felületeit boríthatják.

A vakolatoknak többféle rendeltetésük van. A külső és belső térben egyaránt védik a szerkezeteket a különböző hatásoktól, elrejtik a nyers szerkezetek felületi egyenetlen­ségeit, aljzatát képezik a különböző festéseknek, burkolatoknak. Ezen általános rendeltetések mellett előfordulhat egyedi, speciális rendeltetésű (pl. hőszigetelő, vízzáró stb.) vakolások alkalmazása is.

Vakolatok csoportosítása, anyaga, technológiák

A vakolóhabarcsokat kötőanyag, adalékanyag és víz, illetve egyéb kiegészítő adalékszerek keve­réke alkotja. A vakolatok többféle szempont szerint csoportosíthatók.

Az alkalmazott kötőanyag alapján a következő vakoló­habarcsokat különböztetjük meg:

  • mészhabarcs;
  • cementtel javított mészhabarcs;
  • cementhabarcs;
  • gipszhabarcs;
  • agyaghabarcs (vályoghabarcs);
  • műgyanta (szilikon) és vízüveg alapú (szilikát) vékonyvakolatok.

Rétegszámuk alapján a vakolás lehet:

  • egyrétegű;
  • többrétegű.

Elhelyezkedésük szerint a vakolások lehetnek:

  • beltériek;
  • kültériek.

Az alkalmazott technológia alapján a vakolás lehet:

  • kézi felhordású;
  • gépi felhordású.

Rendeltetésük szerint a vakolatok lehetnek:

  • általános rendeltetésűek,
  • speciálisak (különlegesek), vízzáró vakolat.

A vakolatok készítése a kőműves munkák része. A va­kolás az építési folyamat egyik leginkább munkaigényes szakasza. Egy lakóház esetén pl. az építés összes munka­igényének kb. 20%-át képezik a vakolások. (Ezzel szemben a jóval látványosabb falazás az összes munkaigénynek csak kb. 7-8%-át teszi ki.) Az építési technológiák fejlődésével folyamatosan törekedtek arra, hogy vakolómunkákra minél kisebb részen legyen szükség egy épületnél, illetve hogy a vakolás minél hatékonyabb legyen.

Ennek is köszönhető, hogy egyre elterjedtebb a vakolást nem igénylő szerkezetek alkalmazása (pl. könnyűszerkezetes épületek). Az építé­sek nagy része azonban hagyományos anyagokból, hagyo­mányos technológiával (falazással) készül, ahol a vakolás elkerülhetetlen. Itt a vakolás meggyorsításának a módját a korszerű szárazhabarcsok alkalmazása és a gépesített ha­barcsfelhordás jelenti.

A vakoláshoz szükséges vakolóhabarcsot, annak összetételét, valamint a technológiát elsősorban a vakolandó szerkezet anyaga, rendeltetése, elhelyezkedése, a környezeti tényezők az egyedi igények és követelmények figyelembe­vételével határozzák meg. A vakolás előtt minden esetben ismerni kell a vakolandó szerkezet és a vakolóhabarcs anya­gának összeférhetőségét.

A vakolóhabarcsok előállítása kétféle módon történhet:

  • Hagyományos módon: a habarcs száraz összetevői külön-külön deponálva találhatók az építés helyszínén. Ezekből a szükséges mennyiséget egy keverőládába adagolják a megfelelő arányban, majd víz hozzáadásá­val (általában kézi habarcskeverővel keverve) készítik el a szükséges összetételű habarcsot.
  • Szárazhabarcs keverék felhasználásával. A száraz­habarcs zsákos (vagy tartályos) kiszerelésű, gyárilag előkevert, a szükséges kötő- és adalékanyagokat, illet­ve tulajdonságjavító adalékokat tartalmazó keverék. Közvetlenül a felhasználás előtt tiszta víz adagolásával keverik a szükséges habarcsot.
  • Előre bekevert, pasztaszerű vékonyvakolatok. A vakolóanyagot a kiválasztott szín alapján a gyárban összekeverik és vödrökben kiszállítják a helyszínre, ahol egyéb anyagok hozzáadása nélkül, átkeverés után hord­ják fel.

Belső vakolások

A belső vakolóhabarcsok csak az időjárás hatásaitól vé­dett helyeken használhatók fel. Ebből adódóan kötőanyaguk lehet mész, cement és gipsz.

Belső vakolásokat az alábbi jellemző felületeken képez­nek (képezhetnek):

  • sík oldalfalakon;
  • mennyezeten;
  • íves felületeken, oszlopokon;
  • falsarkokban, zugokban;
  • pilléreken, falvégeken stb.;
  • falkáva felületein;
  • hajlatképzéseknél (födém és falsík csatlakozásánál).

A belső vakolást csak akkor lehet elkezdeni, amikor a fel­hordott vakolatot a további építési, szakipari és szerelőipari munkák során már jelentős mechanikai sérülés, nedves­séghatás stb. már nem érheti. A belső vakolást megelőzően – a főbb teherhordó szerkezetek mellett – a következő szer­kezeteknek kell készen lenniük: válaszfalak, aljzatok, ab­lakok, egyes esetekben ajtók, beépített bútorok. Ezenkívül el kell készülniük a különböző épületgépészeti munkáknak (a víz-, villany- és gázvezetékeknek és berendezéseknek, a csatornázási és központi fűtési munkáknak), beleértve a felvonószerelést is.

A beltéri vakolatok általában két rétegben készülnek, melyet egy alsó alapvakolat (grundolás) és a felső simítóvakolat (simítóréteg) képez. Ettől eltérően gyakran előfordul egy- vagy többrétegű kialakítás is (4.1. ábra).

4.1. ábra. Egy-, ül. kétrétegű vakolatok általános rétegfelépítése

4.1. ábra. Egy-, ül. kétrétegű vakolatok általános rétegfelépítése
a) egyrétegű vakolat; b) kétrétegű belső vakolat; c) kétrétegű külső vakolat

Külső vakolások

A külső homlokzatvakolás elsődleges rendeltetése, hogy megvédje a falszerkezetet a különböző időjárási hatások­tól (fagy, nedvesség, napsugárzás stb.), emellett esztéti­kus megjelenést biztosítson. A szigorúbb követelmények (kis vízfelvétel, nagy tapadószilárdság stb.) miatt csak mész­cement vagy műanyag bázisú habarcsok alkalmazhatók.

A külső vakolatok a belsőkhöz hasonlóan általában két rétegben készülnek, de előfordulhat egy vagy kettőnél több rétegű vakolások alkalmazása is. Egy rétegű külső vakola­tok a vályogházaknál alkalmazott meszelt agyagvakolatok, valamint a durva mészhabarcs vakolatok. Ilyen vakolásokat napjainkban már nem (vagy csak ritkán) készítenek.

A két rétegű homlokzatvakolatot szintén egy alsó alap­vakolat, valamint fedő- (felületképző) vakolat képezi. Ez utóbbi többféle lehet: felületképző vakolatok; vastag és vékony rétegű nemesvakolatok; műgyanta (szilikon) és víz­üveg alapú (szilikát) vékonyvakolatok.

A felületképző vako­latok felületi struktúrája alapján a következő külső vakolá­sokat különböztetjük meg:

  • sima festett;
  • kanállal fröcskölt;
  • cuppantott, csurgatott;
  • kőporos fröcskölt, kőporos dörzsölt;
  • érdesített (citlingelt), fésült.

Napjainkban fedővakolatként leggyakrabban nemesva­kolatokat alkalmaznak. Ez lényegében az alapvakolatra fel­hordott vékony (5-8 mm) színvakolat (kéregvakolat). Álta­lában kész szárazhabarcsként kerülnek forgalomba.

A vakolat színképzése háromféle módon történhet:

A vakolatok szerepe hőszigetelés szempontjából is rend­kívül fontos lehet. A külön erre a célra kifejlesztett hőszigetelő nemesvakolatokkal (rétegvastagságtól függően) javít­hatók a falszerkezetek hőtechnikai tulajdonságai.

Vakolatok segédszerkezetei

Napjainkban a vakolatok szerves részét képezik a kü­lönböző vakolóprofilok, vakolósínek és vakolaterősítések. Ezek a segédelemek lényegében a felhasználási helynek és a rendeltetésnek megfelelő profilú, véglegesen bennmaradó fém vagy műanyag szerelvények.

A vakolóprofilok elsősorban a vakolat széleit szegélye­ző – a vakolást követően általában (részben) látható – ele­mek (4.2. ábra). A beépítési hely és a rendeltetés alapján megkülönböztetünk külső és belső felhasználású élvédö, hajlatképző, vakolatlezáró, lábazati, csatlakozó, fugaképző és dilatációs vakolóprofílokat. Anyaguk szerint készülhet­nek rozsdamentes acélból, horganyzott acélból, alumíni­umból és műanyagból.

4.2. ábra. Vakolatok segédelemei 14.2. ábra. Vakolatok segédelemei 2

4.2. ábra. Vakolatok segédelemei
a) vakolóprofilok; b) vakolósín; c) vakolaterősítés

A szükséges vakolóprofil függ az alapszerkezettől, a beépítési helytől, a felhordandó vakolat típusától, vastagságától és a profil tervezett funkciójától. A beépítés előtt minden esetben meg kell győződni az adott profil és a vakolat anyagának összeférhetőségéről. A vakolósínek a vakolat síkjának megadását és a vakolás során a sík felületképzést segítő elemek, melyeket a kész va­kolat teljesen eltakarja (4.2. ábra).

A vakolaterősítések fém, műanyag vagy üvegszövet hálók, melyeket olyan felületeknél alkalmaznak, amikhez a vakolat nem (vagy csak kis mértékben) tapad. Ezenkívül vakolaterősítést alkalmaznak még a vakolatokon belül a re­pedések kialakulásának megelőzésére minden olyan helyen, ahol ennek veszélye fennáll.

A vakolóprofilok, vakolósínek elhelyezése, rögzítése a va­kolási munka része. A különböző profilokat ragasztással, szegezéssel, tiplizéssel vagy habarcsba ágyazással lehet rögzíteni. A beépítést minden esetben a gyártó utasításainak megfelelően kell végezni.

Amennyiben felkeltette érdeklődését a cikk és szeretne hasznos információkat megtudni a hőszigetelő vakolatokról is, kérem kattintson rá: Hőszigetelő vakolatok