• magastetők

Tetőidomok szerkesztése

Tetőidomnak nevezzük a magastetők geometriailag helyesen megszerkesztett felülnézetét. A tetőidomok szerkesztésé­hez egyértelműen meghatározhatók azok az adatok és geometriai módszerek, amelyekkel a magastetők formája, szerkezete és csomópontjai az igények­nek megfelelően alakítható ki. (A fedél­szerkezetek egyes elemeinek méret ­meghatározásához szükséges szerkesztésekkel nem foglalkozik ez a rész.)

Kiindulási adatok

A tetőidomok szerkesztésének egyik leg­lényegesebb kiindulási adata az a kon­túr, amelyre a magastetőt építjük. Kontúr alatt nem csak az oldalak méreteit kell értenünk, pontosan kell ismernünk az egyes oldalak egymással bezárt szögeit is. Amikor egy épülettető kontúrméreteit meghatározzuk, ügyelnünk kell arra, hogy azokon a helyeken, ahol a tetőszer­kezet ereszkiüléssel csatlakozik az épü­let homlokzati falaihoz, ott az ereszkiülés méretét hozzá kell adni az épület külső síkjának a méreteihez.

Nem elég azonban a pontos kontúrt is­mernünk. Meg kell határoznunk ponto­san, hogy a kontúr egyes élein milyen záródásra van szükség: eresz kialakítá­sára, illetve oromfalas vagy tűzfalas kia­lakításra, mert ezek lényegesen befolyá­solják a tetőidom szerkesztésének mód­ját.

Ugyancsak tudnunk kell, hogy a tetőidom pereme mentén azonos vagy különböző párkánymagasság szükséges, vagy egy­általán megengedhető-e magassági elté­rés. A szerkesztés előtt meg kell határoznunk a tetősíkok fedési anyagától függő haj­lásszöget is, valamint azt is, hogy vala­mennyi tetősíkot azonos vagy különböző hajlásszöggel kell-e kialakítani. Külön­böző hajlásszögeket alkalmazva azt is tudnunk kell, hogy melyek az adott fedési anyagból adódó minimális és maximális hajlásszögek.

Az előbbiek ismeretén túl meg kell hatá­roznunk azokat az építészeti, esztétikai formálási igényeket is, amelyek meg­szabják a magastető formáját. Erre azért van szükség, mert adott esetben a többi kiindulási adatot is befolyásolhatja. Arra is lehet példa, hogy egy eltervezett, szép hatású magastető kialakításával vissza­hat a lefedni kívánt épület kontúrméretei­re, alakjára is.

Szerkesztési módok

Mielőtt konkrét példákon bemutatnánk a tetőidomok szerkesztésének módszereit, rögzítenünk kell az alapszabályokat (képek a cikk alján!).

Ezek:

• Ha a tetőidom kontúr egymással szom­szédos két oldalára azonos lejtésű te­tősíkokat fektetünk, ezek metszésvona­lának (a tető taréjának) képe mindig a két oldal által bezárt szög felezőjébe esik. Ez akkor is igaz, ha két szomszé­dos oldal által bezárt szög 180°-nál nagyobb, csak akkor a szögfelező a tető vápájának síkbeli képe (4-1. ábra). Ez az oka annak is, hogy régebben a tető­idom szerkesztését a „tető közepelé­sének” is nevezték. Ha különböző lejté­sű tetősíkok találkoznak, akkor a metszésvonaluk képét ki kell szerkeszteni az oldalnézetek segítségével. Az így keletkező metszésvonal a szögfelező felől mindig a meredekebb lejtésű tető felé mozdul el (4-2. ábra).
• Ha valamely szerkezeti, funkcionális és építészeti szándék miatt nem dön­tünk másképpen, akkor a magastetőket az épületre mindig szimmetrikusan építsük. Az ilyen tetőidom-szerkesztés alapszabálya, hogy ha a tetőidom egy­mással szembeni oldalai párhuzamo­sak, és azonos lejtésű tetősíkokat fek­tettünk rájuk, akkor a metszésvonaluk (gerinc) síkbeli képe a két határoló ol­dal között középre esik és párhuzamos velük. Ha az ereszek vízszintesek, ak­kor a tetőgerinc (metszésvonal) is víz­szintes lesz. Ha különböző lejtésű tető­síkokat fektetünk az egymással párhu­zamos élekre, akkor is párhuzamos marad a gerinc síkbeli képe az oldalak­kal, de nem középre esik, hanem el­mozdul a meredekebb tetősík felé. Pontos helye oldalnézet vagy metszet szerkesztésével határozható meg (4-3. ábra).
• Ha a tetőidom egymással szemközti határoló oldalai nem párhuzamosak, hanem hegyesszöget zárnak be, akkor a két él meghosszabbításával szer­kesztett metszéspontból kell szögfele­zéssel kijelölnünk a gerinc képének a helyét. Ez a gerinc az említett szög­csúcs felől emelkedik, tehát nem vízszintes, mint ahogy az ábra nézetraj­zán is látható.
• Ha összetett tetőidomot kell szerkesz­tenünk azonos lejtésű tetősíkok figye­lembevételével, akkor a szerkesztést mindig úgy kell kezdenünk, hogy a tető­idom kontúrjai közé be kell rajzolnunk a lehetséges legnagyobb négyszöget. Az eddig ismertetett szerkesztési szabályoknak megfelelően megszerkeszt­jük fölé a tetőidomot, majd ehhez csat­lakoztatjuk a többi tetőfelület idomát (4-4. ábra).
• Ha azonos lejtésű tetősíkokkal kívá­nunk egy trapéz L vagy T kontúros tető­idomot megszerkeszteni, és követel­ményként állítjuk fel, hogy a magastető látható gerincei azonos magasságban legyenek az eltérő szélességi méretek ellenére, akkor a 4-5. ábrán láthatóak szerint kell eljárnunk. A tetőidomokon tónussal jelzett tetőfelületek bádoggal fedett, kis hajlású – tehát az utcáról nem látható – tetőfelületek.
• Ha az épület traktusmélysége az épület egyik szakaszán megnövekszik, akkor kétféle megoldást alkalmazhatunk (4-6. ábra). Az a) esetben változatlan gerinc­magassággal dolgozunk, és a kiszéle­sedő rész fölé „leeresztjük” a tetősíkot. Ez a jobb, egyszerűbb és biztonságo­sabb megoldás, de csak akkor lehet alkalmazni, ha az alacsonyabb eresz funkcionálisan és építészetileg megen­gedhető. Ha erre nincs mód, akkor al­kalmazzuk csak a b) megoldást, mert annak kialakítása, fedése a vápa és a taréj közelsége miatt csak bonyolultan és több beázási veszéllyel oldható meg.
• Foghíjbeépítéseknél gyakori, hogy kü­lönböző traktusmélységű épületszár­nyak L vagy T alakban találkoznak. Ilyenkor az eddig ismertetett szerkesz­tési szabályok felhasználásával a 4-7. ábrán látható megoldásokat alkalmaz­hatjuk.
• Ha a magastetős épület két szárnya 90°-nál nagyobb szöget zár be egymás­sal és azonos traktusmélységűek, ak­kor az eddig megismert tetőidom-szerkesztési szabályok szerint járhatunk el, mert a külső oldali tetősíkok metszés­vonalának (taréj) képe és a belső oldali tetősíkok metszésvonalának (vápa) ké­pe egy egyenesbe esik, amely az olda­lak metszéspontjait köti össze és az általuk bezárt szögeket felezi („köze­pelés”) (4-8. ábra). Ha viszont a két épületszárny traktusmélysége nem azonos, akkor a szerkesztés valamivel bonyolultabb, de ez is az eddig megis­mert szerkesztési szabályok alapján elvégezhető.

Az ismertetett tetőidom-szerkesztési szabályok alapján rendkívül bonyolult, összetett és tagolt tetőidomok is szer­keszthetők. Csak azonos tetősíklejtése­ket feltételező szerkesztések néhány szép példája látható a 4-9. ábrán. Általá­ban, ha megengedjük, hogy a tetősíkok lejtései ne legyenek azonosak, akkor egyszerűbb megoldásokat is találhatunk, de ezekben az esetekben mindig gondo­san ellenőriznünk kell, hogy a különböző lejtésekből adódó formai változások szerkezetileg és építészetileg megfele­lők-e vagy sem.

4-1. ábra. Azonos lejtésű tetősíkok metszésvonalainak síkbeli szerkesztése a) derékszögű, b) tompaszögű, c) 270°-os, d) 180°-nál nagyobb, de 270°-nál kisebb szögű eresztalálkozások esetén.

4-2. ábra. Azonos és különböző lejtésű tetősíkok metszésvonalainak síkbeli képei és eltérő oldalnézete.

4-3. ábra. Taréjgerincre szimmetrikus magastetők gerincvonalainak szerkesztése azonos lejtésű tetősíkok esetén a) párhuzamos oldalak esetén; b) szöget bezáró oldalak esetén.

4-4. ábra. Tagolt tető idomok szerkesztésének lépései azonos lejtésű tetősíkok esetén.

4-5. ábra. Tagolt és trapéz körvonalú tetőidomok szerkesztése azonos lejtésű tetősíkok és azonos gerincmagasság esetén a) trapéz alakú tetőidom; b) változó traktusmélységű tetőidom; 1 kis lejtésű, bádogozott tető; 2 azonos magasságban levő tetőgerincek.

4-6. ábra. Változó traktusmélységű épületek tetőidomainak szerkesztése a) „leeresztéssel”; b) taréjjal és vápával.

4-7. ábra. Különböző traktusmélységű épületszárnyak L és T alakú találkozásainak tetőidom-szerkesztése.

4-8. ábra. Azonos és különböző traktusmélységű épületszárnyak tompaszögű találkozásainak tetőidom-szerkesztése.

4-9. ábra. Azonos lejtésű tetősíkokkal kialakított, összetett, tagolt tetőidomok szerkesztése.