• nádtető
• tető

Nádtetők karbantartása

A nád szerves anyagként korhad, szárad. A lazán lekötött nádszálak közé lerakott rovarpetéket kereső madarak bomlasztják a nádfedést, ezért az 6-8 évenként fel­újítandó. A tapasztalat azt mutatja, hogy a 15-20 cm-enként lekötött nádazásról a víz gyorsabban lefolyik, a madarak sem tudják megbontani, így a felújítási ciklus 12-15 év. Előbb vagy utóbb mindenképpen kell a kar­bantartás.

A tűzdelés (duggatás, tömés)

A szerves eredetű nád a tetőn a hő és a csapadék hatására öregszik, a nádvégek korhadnak. Az első jelenség már egy év után látható, a sárga tónusú új nád szürkévé, barnává, feketévé válik. Néhány év alatt az egyes nádszálak térfogatcsökkenése miatt a huzallekötés alatt a nádköteg lazul. A nád lecsúszásának megakadályozása céljából a felületet tűzdelik (duggatják). Mindegyik régi, tájjellegű kifejezés.

A művelet során 50 cm hosszúra vágott maroknyi nádköteget (csutakot, pamacsot, pusit) bedugnak – 30-60 cm hálózat sze­rint – a tetőbe, és ezután sulyokkal felverik. A nádtömörítő csutakokat pontszerűen, vo­nalszerűén vagy foltszerűen szokták felverni. A tűzdelés és felverés során a nád tömörödik, a lazuló lekötés alatt feszessé válik, egyúttal a sulykolás hatására a korhadt nádvégek is letörnek, és a felszínen ismét ép nádvégek jelennek meg. Gyakran, na­gyon elhanyagolt tetőkön a tűzdelés a teljes felületen összefüggően megtörténik. A tűzdelés alternatívája a következő pontban tár­gyalt takarás.

65. kép. Előkészített nádcsutakok. A nádazó a tele­pén előre elkészíti, kötegeli a csutakokat. A helyszínen a tetőre felkészített csutak- (pamacs-) csomagból egy maréknyit kivesz, a szálakkal párhuzamosan bedugja a régi nád közé, majd sulyokkal felveri.

66. kép. A képen egy tető látható tűzdelés után. A barnult régi nádfelületen belül a világos pontok mutatják a friss nádcsomók végeit.

67. kép. Egyes esetekben az öregedő tető tűzdelése a korchuzal vonalában hatékonyabb.

68. kép. Foltosán tűzdelt eresz a Balaton-felvidé­ken. Ha a nádlazulás foltokban jelentkezik, akkor a tűzdelést is foltokban végzik. Az ereszt ezen esetben is vonalszerűén tömörítik.

A takarás (borítás)

Az erősen leromlott, elhanyagolt nádfelületet takarással lehet helyrehozni. A padlásoldali nádréteg épsége az idővel csak igen csekély mértékben változik. (Vannak 100 évnél idősebb tetők, ahol a belső felületen a nád­szálak keménysége, szilárdsága az eredetiv­el azonos). A takarás során fél átmérőjű kiskévés réteget raknak fel a tetőre és verik fel a leírt módon, ezáltal a régi és új réteg szerves kapcsolatba kerül, a felület új nádazás képét mutatja, csak az ereszszegélyen lehet látni a sötét tónusú régi nádréteget az új alatt.

Az eresz felverése hosszú nyelű sulyokkal vagy lapáttal történik, ahol szükséges. Az eresz vonalában szemmel láthatóan kifelé csúsznak nádszálak, szárcsomók vagy kévék. Ebben az esetben a javítás egyszerű, egy hosszú nyelű sulyokkal vagy felverővel, vagy házilagosan, normál lapát hátulsó oldalával, a nádkévék szálirányában gyakorolt ütésekkel vissza lehet verni a kezdő kévéket a varrásba, ezáltal ezek a varró huzalszálak ismét megfeszülnek és stabilan tartják a kévéket. Esetenként a takarást nem verik fel sulyokkal, hanem csak lekötik, „levarrják”.

69. kép. Ilyen volt a nádfedés a sokévi használat és a nem megfelelő karbantartás miatt.

70. kép. A leromlott nádtetőre új réteget vertek fel (takarás-borítás), ehhez „jár” az új szeges és új orom is.

71. kép. Ennél a tetőnél a nagyon régi, alsó réteg felett a „takarás” is régi, ahogyan az eresznél a rétegek színe és nádsűrűsége mutatja egy 2006-os felújítás előtt. Ez a takarás nem volt felverve, csak „levarrva”.