Pincék felújítása

A nedvesség és páratartalom okozta károk a pincében

A vízszigetelés nélkül épült pincék minden esetben ki vannak téve a talaj­ban lévő víz káros hatásának, tekintet nélkül a felhasznált építőanyagok­ra. Erős nedvesedést tapasztalhatunk azokban a többszintes pincékben, ahol elhanyagolták azoknak a műtárgyaknak a karbantartását, amelyek­nek a talajvizet kellett elvezetni a föld alatti építmények környezetéből (halastavak, árkok stb.). A megnövekedett mennyiségű víz károsította a tartószerkezeteket, csökkentette szilárdságukat, ezért a legalsó szinteket ezután általában nem használták, idővel betemették.

A nedvesség káros hatását növelte a vízmennyiség ciklikus változása, a talajvíz szintjének ingadozása, ül. a pince rendeltetésének módosulása. Rontotta a pince tartószerkezetének állagát a vastag falak felszínének és belsejének eltérő nedvességtartalma. A téglából és az üledékes kőzetből épült falaknál gyakori, hogy a falfelületről darabok válnak le, ezzel csök­ken a falszerkezet teherviselő keresztmetszete és ezzel együtt a szilárdsága.

A nedvesség módosítja, általában rontja a pincék építésénél leggyakrabban használt anyagok szilárdsági és más műszaki jellemzőit is. Ez a kövekre és a téglákra egyaránt érvényes. A nedvesség hatására bekövetkező tulajdonság változást tartalmazza a 6. táblázat. A fizikai változások mellett kémiai fo­lyamatok is lejátszódnak, amelyek ugyancsak csökkentik a falak szilárdságát.

6. táblázat. A fal műszaki jellemzőinek változása a nedvességtartalom függvényében.

A fal anyaga Nedvességtartalom, tömeg%Nyomószilárdság, %Rugalmassági együttható, %
Márga0100100
37272
56970
85969
Homokkődurvaszemcséjű0100100
19383
29177
38972
49075
59080
finomszemcséjű0100100
18868
28348
38052
47363
57867
Tégla15-ös szilárdságú0100100
563105
1047107
1525107
207593
30-as szilárdságú0100100
580101
1060101
1553100
205798

A kémiai folyamatok a pince minden építőanyagát veszélyeztetik. Leg­inkább a habarcsot veszik igénybe, de kisebb mértékben a falazóelemeket, a téglát és az üledékes kőzetből készült elemeket is. A nedvesség a ha­barcsból fokozatosan kimossa a kötőanyagot, ezáltal megváltoztatja a vegyi összetételét. A mészhabarcs esetében átalakulnak a mész vegyületei, a cement alapúban ún. cementbacilus jön létre. A kémiai összetétel át­alakulásának fizikai következményei is vannak, az új vegyületek kikristá­lyosodnak, és akár háromszorosára is nőhet a térfogatuk. A tartószerke­zetben kialakuló nyomás így elérheti a 30-110 MPa-t is.

A szilárdság és a rugalmasság csökkenése elsősorban azokban a pincék­ben veszélyes, amelyek állaga már korábban is rossz volt. A talajvízszint ciklikus változása azonban a korábban megfelelő állapotban lévő pincék­ben is komoly károkat okozhat, fokozatosan rontja a falak anyagát.

Faanyagok a vizes pincében

A nedvesség veszélyezteti a pincék építéséhez felhasznált faanyagot is. A fa szerves építőanyag, nedvesedés esetén gombák támadhatják meg, penészedik, rothad. A nedvesség csökkenti a szilárdságát, és megváltoz­tatja a térfogatát is.

A nedvességfoltok kialakulása és az ennek következtében kialakuló fe­lületromlás, a vakolat lemállása gyakori az alagsori helyiségekben, ez je­lentősen korlátozza azok kereskedelmi célú felhasználását. A falak nagy nedvességtartalma nem csak a szilárdsági mutatókat és a pince belső klímáját rontja, hanem kedvező életkörülményeket teremt a mikrobiológiai kártevőknek is. Azokon a területeken pedig, ahol a talajvíz sótartalma nagy, ez is okozhat állapotromlást.

A különböző falak nedvesedése és az ebből adódó károk látszólag egy­formák, de a kiváltó ok minden esetben más és más. Fontos tudni, hogy a szárítási módszereket mindig azoknak megfelelően kell megválasztani. Ebből egyértelműen látszik, hogy az optimális állagmegóvó intézkedések­hez jól kell ismerni a nedvesedés pontos okát.

Hogyan jut be a víz a tartószerkezetbe?

A nedvesség fajtáit a pincék nedvesedése szempontjából a következő típu­sokra oszthatjuk:

  • csapadékvíz – vagyis a szabad, cseppfolyós állapotban lévő víz, amely a homlokzatot éri és terheli, beszivárog a falakba;
  • az épület felszín alatti részeinek (alapok, pincefal és -padló) közelében a talajnedvesség vagy talajvíz, amely a szerkezetekbe az anyag higroszkopikus (nedvszívó) tulajdonságainak megfelelően, a kapillárisokon át jut be;
  • üzemi-használati víz, amely az épület rendeltetésszerű használata so­rán terheli a belső szerkezeteket (fürdőszoba-használat, takarítás), esetleg a vízvezetékrendszer, szennyvízvezetékek meghibásodása révén kerül a falakba;
  • pára, amely főként a belső terekben, a falak felszínén csapódik le az épület minden szintjén; hatása függ a falak hőszigetelésétől, műszaki paramétereitől, valamint az épület mikroklímájától, használati mód­jától, a hőmérséklettől és a levegő páratartalmától.

A levegő páratartalmát adott tömeg- vagy térfogategységre átszámítva adják meg, amely azt jelenti, hogy pl. egy gramm vagy liter levegő mennyi vízpárát tartalmaz – ez az ún. abszolút páratartalom. Ennél gyakrabban használják azonban az ún. relatív páratartalom fogalmát, amely százalék­ban adja meg, hogy mekkora a levegő páratartalma összehasonlítva az adott körülmények között (hőmérséklet, nyomás) lehetséges maxi­mummal. A 100 %-os relatív páratartalom azt jelenti, hogy a levegő már nem képes több vízpárát magába fogadni anélkül, hogy az kicsapódna. Ennek ellentéte az abszolút száraz levegő, a 0 %-os páratartalom, ami­kor a levegő nem tartalmaz vizet.

A levegő melegedésével az abszolút páratartalma nem változik, a relatív viszont csökken, a lehűléssel a relatív páratartalom nő, annak ellenére, hogy újabb nedvesség nem kerül a le­vegőbe. Vagyis azonos relatív páratartalom esetében különböző hő­mérsékleteken a levegő különböző mennyiségű vizet tartalmaz. A me­legebb levegő nagyobb mennyiségű párát képes felvenni, a hidegebb kevesebbet. A páratartalom kicsapódására akkor kerül sor, ha a levegő bizonyos tárgy felszíne körül lehűl a harmatpont hőmérsékletére (7. táblázat).

A víz kicsapódásának oka az, hogy az adott felszín, a fal vagy a padló hő­mérséklete viszonylag kicsi.

A kondenzációt fel lehet osztani a következő típusokra:

  • téli kondenzáció: az épületeknek azokon a részein fordul elő, amelyek nincsenek megfelelően hőszigetelve;
  • nyári kondenzáció: olyan épületrészeken fordul elő, amelyeknek nagy a hőtárolása. Ezek a szerkezetek lassan melegednek fel, és ha – mondjuk szellőztetés közben – viszonylag meleg levegőt engedünk a hűvösebb belső térbe, annak páratartalma kicsapódik a hideg felületeken, pl. a kőből épült falakon, a födém és a falak találkozásánál, a boltívek vál­lárnál, az ablakok környékén, a hideg vezetékeken stb.

A pincefal azon állagromlása, amely főleg a páralecsapódás következmé­nye, sokban függ az építőanyagoktól, azok hőtároló képességétől. Rész­letesebb vizsgálatokkal megállapítható, hogy a fal belseje viszonylag száraz. Ez a jelenség általában kisebb felületre korlátozódik, nedvesség­foltok jelennek meg pl. a vegyes anyagú falak egy-egy kődarabján, vagy ott, ahol vékonyabb a vakolat.

Ha a relatív páratartalom 85 %-os vagy ennél nagyobb, fennáll a veszélye a penészedésnek, egyes penészfajták viszont csak 90-95 %-os páratarta­lomnál fordulnak elő. Ha tudjuk, a fal mennyire hűl le, és ismerjük a hőhidak – így a leghidegebb pontok – helyét a szerkezetben, meghatároz­hatjuk, hogy az adott helyiségben mennyi lehet a legnagyobb megen­gedett relatív páratartalom (8. és 9. ábra).

7. táblázat. A harmatpont, a levegőben lévő víztartalom kicsapódásának hőmérséklete, °C.

A levegő hőmérséklete, °CFelületi harmatponti hőmérséklet, ha a relatív páratartalom
20%30%40%50%60%70%80%90%
14-7,64-2,910,633,756,368,6210,6112,39
15-6,89-2,141,524,677,39,5811,5813,37
16-6,15-1,372,425,598,2410,5312,5514,36
17-5,41-0,63,316,519,1811,4913,5215,35
18-4,670,184,217,4310,1212,4514,516,33
19-3,941,055,18,3511,0613,415,4717,32
20-3,211,915,999,261214,3616,4418,31
21-2,482,776,8910,1812,9415,3217,4219,3
22-1,753,647,7811,113,8816,2718,3920,28
23-1,024,58,6812,0214,8117,2319,3621,27
24-0,295,369,5612,9315,7518,1920,3322,26
250,496,2210,4613,8516,6919,1421,323,24

8. ábra. A levegő páratartalma 20 °C-os helyiségben.

8. ábra. A levegő páratartalma 20 °C-os helyiségben.

9. ábra. A levegő páratartalma a fal penészedése szempontjából.

9. ábra. A levegő páratartalma a fal penészedése szempontjából.

10. ábra.

10. ábra. A pince szerkezeteit károsító nedvesség megjelenésének oka, a víz útja és a nedvesség fajtái: 1 csapadékvíz, amely az épület falára csapódik, és azon lefolyik; 2 a fal állagának romlását okozhatja a szél és a csapóeső, valamint a járda jégmentesítése következtében kapillárisán bejutó só is; 3 a talaj és a fal találkozásánál a falakba beszívódó nedvesség (ha nem készült szigetelés vagy az meghibásodott); 4, 5 a falak felületén (az elégtelen hőszigetelés, hőhidak miatt), főleg a helyiségek sarkaiban lecsapódó víz; 6 a meghibásodott vízvezetékből, szennyvízrendszerből származó víz, amely beszivárog a falakba; 7 talajnedvesség vagy talajvíz az alapozás alatt; 8 talajnedvesség vagy talajvíz az alapozás alatt, felszívódását segíti a só felhalmozódás is; 9 a talaj felszínén összegyűlő víz, amely a rossz vagy hiányzó lábazati szigetelés miatt szivárog be a falakba.