• benapozás
• fények
• színek

Napos lakás: tájolás, üvegfelületek ablakok, épületkörnyezet hatása lakásra

A benapozás, az árnyékolás és az ár­nyékolók helyes értelmezése szem­pontjából meg kell ismerkednünk a napsugárzáshoz kapcsolódó alapfo­galmakkal.

A lakás benapozása

Egy adott hely benapozásának mér­tékét a hely földrajzi adottságai, ezen belül elsősorban a földrajzi szélesség határozza meg. Hazánk az északi szélesség 46°45′-e és 48°35′-e között, a Greenwichtől keletre eső hosszúság 16°20′-e és 22°40′-e kö­zött fekszik; országunk „súlypontja” az északi szélesség 47. fokára, a ke­leti hosszúság 19. fokára esik. Ma­gyarország területének aránylag kis méretei megengedik, hogy benapozási és árnyékolási kérdésekben -számottevő hibalehetőség nélkül -erre a pontra korlátozzuk vizsgála­tainkat.

A benapozás tényezői

Az égbolton a nap egy ún. pályát fut be. Ennek a „nappályának” az ada­tai – magassági szöge és a déli iránytól való eltérésének szöge (azimut) – a földrajzi szélességtől, hosszúságtól és a mérési időponttól függenek.

A látszólagos nappálya négy jel­lemző időpontban:

• március 21-én (tavaszi napéj­egyenlőség);
• június 21 -én (nyári napforduló, leghosszabb nap);
• szeptember 23-án (téli napfor­duló, legrövidebb nap)

Az ún. nappályadiagram a 47. szé­lességi foknak megfelelően a napál­lás meghatározásához, valamint egyéb építészeti szerkesztési munkákhoz az égtáj irányoknak megfelelő beál­lítással, központos koordináta-rend­szerben szemlélteti a látszólagos nappályákat. A koordináta-rendszer centrális körei a horizonthoz viszo­nyított magassági szögeket jelölik, sugárirányban pedig a déli iránytól keletre és nyugatra 5-5 fokos beosz­tások láthatók. A nappálya az ábra szerinti görbék alapján egyértelmű­en meghatározható. A görbesorról közvetlenül leolvasható a nap hori­zontsík feletti szögmagassága, vala­mint az égtáj irányoktól való szögel­térése.

A látszólagos nappályagörbéken az időpontok is láthatók (a déli idő­pont az ábrázoláson azért tolódik el a déli égtájtól, mert a közép-európai idő a Greenwichtől 15 fokra keletre eső hosszúságra vonatkozik). Mivel a vizsgált pont a 19. hosszúsági fokon van (vagyis a zónaidő helyétől 4 fokkal keletre), a nap déli 12 óra előtt 16 perccel delel (éri el pályája legmagasabb pontját), déli 12 óra­kor pedig a 15. hosszúsági foknál van pályájának legmagasabb pontján.

Napsütés a lakásban

A homlokzatokat érő napsugárzás­ból származó fény- és hőhatások ak­kor számottevőek, ha a napsugár beesési szöge nem túl kicsi. A szak­irodalom szerint a horizontsík felett 0-10° között beérkező sugárzást nem kell figyelembe venni, egyrészt azért, mert e szögtartományban maga a környezet is takar, másrészt a sugár­zásnak ilyenkor vastag por- és pára­rétegen kell áthaladnia, emiatt nagy­mértékben csökken az intenzitása.

A látszólagos nappályagörbék és az árnyékolandó felület tájolása alapján megállapítható, hogy az épület hom­lokzatán kívüli árnyékolószerkezet tervezéséhez milyen napfény beesési szöget célszerű figyelembe venni.

Az épületkörnyezet hatása a lakásra

A látszólagos nappályagörbék – az árnyékolási problémák megoldásán kívül – az épületek és környezetük be-napozásának tisztázására, valamint az egyéb építmények által vetett árnyé­kok meghatározására is módot adnak.

A hazánkban érvényben levő épí­tésügyi szabályzat (OTEK) szerint a helyiségek számára – funkciójuk szerint – az előírt benapozást feb­ruár 15-én legalább 60 percen át biztosítani kell. Az épülethomlokzat és a mögötte levő helyiségek benapozásának mértéke számítással és szerkesztéssel egyaránt meghatározható. Közel vízszintes területen benapozottnak tekinthető az a homlokzat, amely a szomszédos árnyékvető épülettől.

Ezek:

• az ÉK-DK vagy DNy-ÉNy kö­zötti égtájmező irányában legalább H távolságra áll, ahol a H érték a meglévő épület homlokzatmagassága, illetve a terület rendezési tervében megengedett legnagyobb utcai hom­lokzatmagasság (mindig a magasabb értéket kell figyelembe venni).
• A tervezéshez általában az egy­szerű szerkesztés is elegendő. Ha a 60 perces benapozás igazolható, ak­kor a megengedett homlokzattávol­ság H és 2H között változhat, a H érték alá azonban csak kivételes eset­ben kerülhet.

A lakás benapozása

A hazai előírások szerint a lakás leg­alább egy lakószobájának – vagy két fél szobájának -, három- vagy ennél több szobás lakás esetén pedig leg­alább két szobájának, valamint a csecsemők, gyermekek, tanulók ne­velő-oktató helyiségeinek közvetlen természetes megvilágítására szolgáló szabad felületek (ablakok) és a helyi­ségek alapterületének előírt aránya a következő:

• általában legalább 1:8;
• csecsemők és gyermekek tartóz­kodására szolgáló helyiségek ese­tén legalább 1:6.

A megvilágítandó helyiség vizsgált területének meghatározásakor számí­tásba kell venni az építmény árnyék­vető szerkezetei (lodzsák és erkélyek vagy kiugratott épületrészek) víz­szintes vetületének árnyékolandó helyiség előtti területét is. Árnyékoló építése vagy szerelése – az alaprendeletek szerint – kötele­ző az olyan DNy-Ny-i irányból nap­sugárzást kapó terek esetén, ahol vagy a tevékenység helyhez kötött, vagy a helyiség csecsemők és gyermekek huzamos tartózkodására szolgál.

Lakás helyiségeinek tájolása

Az ideális lakás helyiségeinek tájo­lását a fény- és az attól elválasztha­tatlan hőtechnikai szempontokat fi­gyelembe véve alakítjuk. Vegyük sorra. A hálószoba természetesen le­gyen keleti fekvésű, hogy reggel a kelő nap ébresszen bennünket. Ne­vezhetjük ezt fényterápiának is, mi­vel vidámak leszünk tőle. Azt, hogy az életmód meghatározhatja egy adott helyiség tájolását, érdemes komolyan venni. A kamra, mint már utaltunk rá, legyen északi vagy belső fekvésű, de mindenképpen jó szellőzéssel.

A nappali elhelyezke­dése délkeleti fekvéstől délnyugati tájolásig az adottságoktól függően megfelelő lehet, különösen, ha a nyári tűző napot ki tudjuk védeni. A dolgozószobára a műteremről mondottak állnak: legjobb az északi irány, hogy a napfény játéka ne za­varjon. Ideális esetben a lakáshoz két terasz tartozik: az egyik nyári hűsölésre északi, a másik téli napfürdőzésre déli tájolással. Persze ezek csak általános ajánlások. Kinek-kinek egyéni ízlése, fényérzékenysége akár homlokegyenest ellenkező megol­dást is eredményezhet, a lehetőségekről, adottságokról nem is beszélve.

Üvegfelületek és ablakok

Ablakok, erkély ajtók, felülvilágítók, fényalagutak és üvegtégla falak le­hetnek a természetes fényforrása­ink. Az ablakok és erkély aj tok annál több fényt engednek be, minél ma­gasabbak, minél magasabban áll a szemöldökük, és minél kevesebb ben­nük az osztás. Sok függ a választott ablaküveg fajtájától is. Az általánosan használt normál (kétrétegű) hőszi­getelő üveg fényáteresztő képessége 80%, közvetlen sugárzásáteresztő ké­pessége (napfény-átbocsátása) 70%.

A hőtechnikai okokból használt, hővédő réteggel ellátott üveg ese­tén ez a két érték 75-re, illetve 46-ra csökken. Hővisszaverő fóliák felvite­lével tovább korrigálhatjuk a tájolás esetleges hibáit. Ezt a célt szolgál­hatjuk speciális üvegfajták alkalma­zásával is. Persze ezek a megoldások valamennyit mindig rontanak a fény­áteresztő képességen. A legegyenle­tesebb fényhatást a helyiség külső falának közepére helyezett nyílászá­rókkal biztosíthatjuk, de különleges fényhatásokat érhetünk el sarokra helyezett ablakokkal vagy vékony bevilágítósávokkal is. De ez már a belsőépítészet világába vezet.

Ellentétben a közhiedelemmel a felülvilágító nem kényszermegoldás, hanem az egyik legattraktívabb és leghatékonyabb megvilágítási mód. Az égbolt látványa és a bőséges fény még a panoráma elmaradásáért is kárpótolhat. A felülvilágítókba az ablakoknál használt üvegeken kívül gyakran alkalmaznak légcellás mű­anyag (polikarbonát) elemeket -elsősorban hőszigetelési és törésvé­delmi okokból. Ezek fényáteresztő képessége megfelel az üvegének. Üveg felülvilágítóra célszerű törés­védelmi fóliát ragasztani.

Belső fekvésű helyiségeknél újab­ban fényalagutat alkalmaznak

Ezek egy felső, külső gyűjtőlencséből és alul fényvetőben végződő fényvissza­verő csőből állnak. A modernebb vál­tozatokat a szellőzővel egybeépítik. Az üvegtégla reneszánszát éljük. Külső térrel határos helyen tetszőle­ges alakú fényforrásként, belül pedig közvetett megvilágítás biztosítására alkalmas. Mintázatától és színezésé­től függően a legváltozatosabb hatá­sok érhetők el vele.

Az ún. világítóudvarok sokszor csúfot űznek saját nevükből, tulajdon­képpen csak szellőzésre szolgálnak, bár arra is rosszul. Ahol régi bérhá­zakban együtt kényszerülünk élni velük, sokat javíthatunk a hatásfo­kukon, ha belső felületüket fényvisszaverő anyaggal, festékkel vonjuk be. De tisztításuk sajnos akkor is szin­te megoldhatatlan marad.

Fény és árnyék hatása a lakásban

Megfigyelhetjük, hogy a fény beesési szögétől és erősségétől függően kör­nyezetünk folyamatosan változtatja színeit. Minél erőteljesebb a megvi­lágítás, a színek annál élénkebbek, míg a szürkület, a derengés tompít­ja, egybemossa a színeket. Ugyanazt a színt másnak látjuk a padlón, a fa­lakon és a mennyezeten a fény beesési szögétől függően. A szoba berendezése, a falain alkalmazott szí­nek erősítik vagy gyengítik a megvi­lágítást: a világos felületek több fényt vernek vissza, a sötétek, mat­tok elnyelik a fényt, bizonyos színek pedig nem jól illenek egymáshoz.

Amilyen meghatározó szerepe van az építészetben a fény-árnyék hatá­soknak, ugyanolyan alapvető a bel­ső terek fény-árnyék egyensúlyának biztosítása. Gondoljuk meg, hogy egy egyenletesen és túl erősen megvilá­gított helyiség valóságos kínzókamra. Szemünk elveszti benne a térbeli tá­jékozódás képességét.

A fény nemcsak nélkülözhetetlen, olykor zavaró is lehet!

Sőt káros is. Akad, amit nem illik napfénynél ten­nünk, s akad, amit nem ajánlatos. A fénnyel járó hő- és UV-sugárzás káros hatásaival még csak ismerke­dünk. Szerencsére az ellene való vé­dekezéssel külön iparág foglalkozik. Az árnyékolástechnika szerkezetei minden helyhez és alkalomhoz ren­delkezésre állnak: az épületen megje­lenhetnek homlokzatképző elemként előtetők, árnyékvetők, mozgatható napellenzők formájában. Az ajtókon, ablakokon pedig hangulatos zsalu­gáterek, redőnyök, reluxák, belső spaletták, sötétítőfüggönyök szabá­lyozhatják a fény erejét.