• színrendszer

A Coloroid-színrendszer

A Nemcsics Antal professzor által kidolgozott Coloroid-színrendszer 2002-ben, MSZ 7300 azonosítószámon került a magyar szabványba. Ez a színrendszer az ember által megkü­lönböztethető sok millió szín mindegyikét jelszámokkal látta el, amelyek segítséget nyújtanak a forgalomban lévő és a jövőben forgalomba kerülő színminőségének összehasonlítására. Ez a rendszer a beazonosítható számokkal segít a tervezőknek a harmonikus színegyüttesek létrehozásában. A Coloroid-színrendszer, a Coloroid-színjelek nemzetköziek, ismeretüket Magyarországon és a világ sok országában oktatják.

A különböző országokban végzett kutatások során kikísérle­tezett több száz színrendszer közül a múlt század hetvenes éve­ire mintegy 20 olyan színrendszer maradt, amely egy-egy ország vagy iparág igényeinek megfelelt, ezek közül a legjobb rendszerek nemzetközileg elfogadottak vagy elterjedtek. Ilyen nemzetközi el­terjesztésre alkalmasnak ítélte a bizottság 1985-ben a Coloroid-színrendszert is. Az ezután megjelent szakkönyvek, szakfolyóiratok, a különböző országok újabb színszabályai már ezek összefüggéseire épülnek.

A Coloroid-színrendszer kialakulása, felépítése

A Coloroid-színrendszer a színérzetek háromdimenziós sokaságát egy álló kör­henger belsejében úgy helyezi el, hogy a színezet (A) változása a szögkoordiná­tával, önmagában visszatérően, a telítettség (T) változása vízszintesen a sugár, a világosság (V) változása pedig függőlegesen a tengely irányába történik. A henger belsejében van a Coloroid-színtér, amely az összes létező színt magában foglalja. Képzeljük el, hogy egy körhengerben, színes golyócskák formájában a világ min­den színe, az ember által megkülönböztethető mind a tízmillió szín benne van.

„Benne van a tavasszal sarjadó növények összes zöld árnyalata, az őszi falevelek sárgái és vörösesbarnái.Benne van a gyümölcsök színe, a pillangók szárnyainak minden árnyalata. Benne van a verebek és a galambok szárnyainak, a halak pik­kelyeinek sok-sok különböző szürkéje, de a papagájok farktollainak rikító színe is. Benne van a hajnali égbolt rózsaszíne és mitisz-zöldje, a lenyugvó nap tűzvöröse. Benne van a virágok színe, rózsáé, az íriszé, a kökörcsiné és az ibolyáé. De benne van az összes valaha legyártott és a jövőben legyártásra kerülő festéké, a falfestéké, textilfestékeké, a művészfestéké, e festékekből előállítható összes színárnyalaté” (Dr. Nemcsics Antal).

A Coloroid-színkör

4-8 különböző színezet sorba rendezve, egy kör mentén elhelyez­ve. A Coloroid-színtér belsejében elhelyezkedő Coloroid-színtest legteltebb színei egy többszörösen görbült felületen lévő folyama­tos, önmagába visszatérő görbe vonal mentén helyezkednek el. E görbe mind a 48 alapszínezeti színsíkot átdöfi. A 4-8 döféspontnál levő színek alkotják a Coloroid-színkört. Ez a 48 szín a Coloroid-alapszínezeteket reprezentálja. A kör mentén való ábrázolásukhoz egy színezeti szírisíkokra merőleges síkra van vetítve mind a 48 szín úgy, hogy az akromatikus tengely a síkon való döféspontjá­tól azonos távolságokra kerüljenek, ugyanakkor bent maradjanak eredeti színezeti síkúkban.

Ezért van az hogy a Coloroid-színkör nemszimmetrikus, színeinek egymástól való távolsága egyenesen arányos a színezeti színsíkok harmóniaküszöb-mérési kísérletek­kel kialakított, egymástól való elhajlásaival. A színkör színei mellé írt számok a szín által reprezentált Coloroid-színezetet jellemzik. A Coloroid-színrendszerben a színezetek jellemezhetők az adott színezetű színképvonal hullámhosszával, ami a színre jellemző hullámhosszal is lehetséges.

A Coloroid-színtér

Coloroid-színrendszer téri modelljének axonometrikus ábrája háromdimenziós színrendszer. A térben úgy helyezkednek el a színek, hogy az egymáshoz való viszonyuk egyenletes, számokkal meghatározható. A két semleges szín a fekete és a fehér a függőleges tengely két végpontján található. „W” a Coloroid-színrendszer abszolút fe­hér színe, legfölül az akromatikus tengely felső végpontja. „S” a Coloroid-színrendszer abszolút fekete színe, legalul az akromati­kus tengely alsó végpontja.

Az „A” Coloroid-színtér akromatikus tengelyén az abszolút fe­hér és az abszolút fekete között helyezkednek el a semleges szí­nek. A semleges színek az abszolút fehérből, a felületi fehérekből, a szürkéből, a felületi feketéből és az abszolút feketéből állnak. A semleges színeknek nincs jellemző hullámhosszuk. A Coloroid-színrendszer tengelyén végtelen sok semleges szín van. Ezek közül került kiválasztásra az abszolút feketét és az abszolút fehéret nem számítva egymástól azonos harmóniaküszöbnyi távolságra lévő 99. Ezt a színsort Coloroid-szürkeskálának nevezzük, az 1 -gyel kezdő­dő, egész számokból álló, folyamatos számsorral jelöljük. Az ab­szolút fekete jele a 0, az abszolút fehéré a 100-zal jelölt.

„A” a Coloroid-színezet jele. A Coloroid-színrendszerben 48 alapszínezet van, jelölésük 10-76 érték között színezetcsopor­tonként történik. Egy-egy színezetet úgy jelölünk, hogy az „A” betű után írjuk a színezet numerikus jelét. Az azonos színezetű színek azonos függőleges síkon helyezkednek el.

A Coloroid-színrendszerben, így a színatlaszban is minden színt 3 színjellem­zővel lehet meghatározni:

• a színezet jele „A” a hengerpaláston;
• a telítettség jele „T” a sugár;
• a világosság jele „V” magassági síkokban.

Ezekhez a betűjelzésekhez a hozzá tartozó számokat vonatkoz­tatjuk.

A Coloroid-színezet

A színnek az a tulajdonsága, ami alapján egy színt nevezünk sár­gának, zöldnek, kéknek. A Coloroid-színrendszernek nagyon sok azonos színérzetű színeket tartalmazó tengelymetszete van. Kö­zülük választottak ki 48-at, amelyeket alapszínezetnek nevezünk, és kétjegyű egész számokkal jelölünk. A sárgákat 10-16, a naran­csot 20-26 között, a vöröseket 30-35, a bíbor-, ibolyaszíneket 40-44, a kéket 50-56, a hidegzöldeket 60-66, a melegzöldeket 70-76 közötti számokkal jelöljük.

Coloroid-színtérben elhelyezkedő színtestek

Coloroid-színkör és a Coloroid-színtér belsejében elhelyezkedő
színtestek legtelítettebb színei a hengerpaláston

A Coloroid-színkörben a komplemen­ter színek egymással szemben helyezkednek el, részben ez a tény, másrészt a színkör aszimmetriáját okozza, hogy a színkör színei között azonos számú harmóniaküszöb van. Minden egyes színezeti sík különböző arányban tartalmaz fényszíneket és felületi színe­ket. A felületi színek a szürketengely, a fényszínek a határgörbék közelében helyezkednek el. Az ábra az 54-es színezetű színeket tartalmazó tengelymetszeteket szemlélteti. A függőleges tengely­hez tartozó számok a „V” világosságot, a vízszintes tengelyhez tar­tozó számok a „T” telítettséget mutatják.

Coloroid telítettség

A színnek az a tulajdonsága, amely alapján besorolható a vele azonos világosságú tiszta spektrum és a vele azonos világosságú semleges szín közé. A Coloroid-színtérben az azonos telítettségű színek koaxiális hengerfelületeken vannak. Egy-egy ilyen henger­felületen lévő minden egyes színre az jellemző, hogy additív szín­keveréssel szürkéből és a spektrum színéből való létrehozásukhoz azonos mennyiségű spektrumszín szükséges. A szürkék a henge­rek közös tengelyén, itt a telítettség 0, a spektrumszínek tengelytől legtávolabbi hengerpalást mentén helyezkednek el. A színatlasz­ban csak egész számmal jelölt telítettségű színminták vannak.

Coloroid-világosság

A színnek az a tulajdonsága, amelynek alapján besorolható az abszolút fehér és az abszolút fekete közé. A szín a sorban lévő helyétől függően több vagy kevesebb fényt látszik visszaverni. A Coloroid-színrendszerben a színek világosságát 0-tól 100-ig terjedő határok közötti számokkal jelöljük. Az abszolút fekete vi­lágosságának számszerű értéke 0, az abszolút fehér számszerű értéke pedig 100. Az azonos Coloroid-világosságú színeket tartal­mazó síkok szélső részein a fényszínek, belső részein, ott, ahol a sík a Coloroid-színtestet metszi, a felületi színek vannak.

Az ábra csak a belső tartomány színeit szemlélteti, mert nyomdatechnikai úton csak ezek állíthatók elő. Az azonos világosságú színek kö­zül, azok, amelyek azonos színezethez tartoznak, mindig egy-egy sugár mentén helyezkednek el. Az azonos telítettségűek mértani helye mindig egy-egy koncentrikus kör. A körök középpontjában a többi színnel azonos világosságú szürke áll. Az ábrán minden színnek a világossága 65.

Coloroid-színtérben az azonos világosságú színek a szürketengelyre merőleges síkon

A Coloroid-színtérben elhelyezkedő semleges színek az abszolút fehér és az abszolút fekete között

Coloroid-színtérben az azonos telítettségű színek a kiterített hengerfelületen

Azonos színezetek a színek síkján a Coloroidban

Coloroid-határszínek között találhatók az egymástól esztétikailag megközelí­tően egyenletes távolságra fekvő Coloroid-alapszínek. A határszín „H”, az ab­szolút fehér „W”, az abszolút fekete „S”, a színtartalom „p”, a fehértartalom „w”, a feketetartalom „s”. A henger tengelyén keresztül közvetlenül függőleges félsíkokat fektetünk. Egy-egy félsíkban azonos hullámhosszal jellemezhető, azonos színezetű színek vannak A színezetet, a telítettséget és világosságot érzet szerinti színjellemzőknek hívjuk. Az így elrendezett színeket tartalmazó hengert, vagyis a henger belsejében lévő színek által ténylegesen kitöltött téri alakzatot színtérnek nevezzük.

A színtérben vannak olyan színek, amelyeket nem lehet felületen létrehozni, vagyis festékkel (pigmentekkel) nem lehet kikeverni, ezeket nevezzük fényszí­neknek. A színtér belsejében van a festékkel kikeverhető, felületi színeket tar­talmazó színtest.

A színrendszer a színtérben lévő színek közötti távolságokat, viszonyokat rögzíti úgy, hogy az egymás mellé kerülő színek abban különböznek egymástól, hogy kikeverésükhöz szükséges festékei egyikének mennyisége egyenletesen nő vagy csökken. A kikeveréshez használt színeket színösszetevőknek nevezzük. A legújabb színrendszerekben a színek közötti távolságokat a színek színezetei, telítettségei és világosságosságai közötti egyenletes különbség határozza meg. Ezeket a színrendszereket nevezzük érzet szerinti egyenletes színrendszernek.

Ilyen az amerikai Munsell-, a német DIN-, a svéd NCS- és a magyar Coloroid-színrendszer. Az atlasz színmintái a Coloroid színjelein kívül a CIE és XYZ szín­mérő rendszer színösszetevőivel, színkoordinálhatók, a nemzetközi meghatáro­zások kódszámokkal azonosíthatók. Különféle anyagok, termékcsoportok saját színskálával rendelkeznek. A színtér tengelyén helyezkednek el a semleges szí­nek. A tengely felső végpontján van a Coloroid abszolút fehér, az alsón a Coloroid abszolút fekete szín. A színtér peremén, a befoglalóhenger palástjára rajzolha­tó, önmagába visszatérő görbe mentén találhatók a legtelítettebb fényszínek, amelyeket a Coloroid határszíneinek nevezünk.

A Coloroid tengelymetszetei a Coloroid-színsíkok, amelyek azonos Coloroid-színezetű színeket tartalmaznak. Azonos Coloroid-színezetűnek tekintjük azo­kat a színeket, amelyek jellemző hullámhossza azonos.

Coloroid-színatlasz

Az új Coloroid-színatlaszban 3100 szín található. Ezeket a színeket, színmintákat a Coloroid-színrendszer színeiből választották ki. A szín­atlasz elsősorban a színes környezettervezés segédeszköze, ezért az atlaszban kevesebb a telítetlen és sötét szín, viszont több a tervezés­ben inkább használt közepesen telített és világos színárnyalat.

A színtervezés és a kivitelezés számára nagy segítséget nyújt az Új Magyar Színszabvány (MSZ 7300), amely a Coloroid-színrendszer összefüggéseire épül, használatát és alkalmazását a Coloroid-színatlasz 1999-ben való megjelenése óta segíti. Jelenleg az emberi szem több millió színt tud megkülönböztetni, de az at­laszba ennyi nem kerülhetett be, így közülük válogatni kellett oly módon, hogy az atlasz színei egyenletesen képviseljék a különböző színtartományokat. A Coloroid-színatlasz 76 lapján a Coloroid 48 alapszínezetének színeit találjuk, azaz egy-egy atlaszlapon belül azonos színezetű színeket rendszereztek. A vízszintes tengelyen balról jobbra haladva egy-egy nagyobb telí­tettségű, egyre élénkebb színt, a függőleges tengelyen alulról felfelé haladva egyre világosabb színeket találunk. A Coloroid-színatlaszban összesen 1647 nagy pontosságú színminta található.

A színhelyesség érdekében az atlaszlapokat a nyomtatás során folyamatosan műszeresen ellenőrizték annak érdekében, hogy az atlasz mintáinak állandó minősége biztosított legyen. Egy-egy színatlaszlapon egy-egy Coloroid-alapszínezethez tartozó színek találhatók. A lapok jobb alsó sarkában látható ábrácskák a szín­minták, és a megfelelő Coloroid-tengelymetszetben lévő helyéről informálnak. A színatlasz tervezésben való felhasználását segíti a Coloroid-színrendszernek az a tulajdonsága, hogy színtere esz­tétikailag megközelítően egyenletes.

Ez azt jelenti, hogy az atlasz mindazon színei harmonikusak egymással, amelyek színjelei számtani vagy mértani sorba rendezhetők. Az „A” jelű oldalon, a „T” jelű oszlopban, a „V” jelű sorban színkoordinátákkal pontosan meghatározható a szín. A színatlasz lapjain az azonos telítettségű színek azonos függőleges oszlopokban találhatók. Az ATV jeleket a színtervezőknek, kivitelezőknek fontos ismerniük, mert a jövő­ben a színtervek egy részére már csak a jeleket fogják használni. A kivitelezés során létrejött felületek színminősége műszeresen is ellenőrizhető.