• klasszicizmus

A Sörby-udvarház (Svéd klasszicizmus)

A SÖRBY-UDVARHÁZ a svédországi Mosäs közelében jelenleg Lars Sjöberg tervező tulajdona , aki a svéd építészet és belső építészet nemzetközi szaktekintélye. Az 1660-as években épült házat száz évvel később részben átalakították: új ablakokat vágtak rajta, így a belsőterek sokkal világosabbak lettek.

A falak a fában gazdag országban hagyományos módon, faragott, hántolt szálfából készültek, így kitűnő védelmet nyúj­tanak a zord skandináv tél ellen. A 20. Században kívül­ről általában fehérre festették, míg végül az 1990-es években visszakapta eredeti rozsdavörös színét. Ez – az okkerrel együtt – a vidék házainak, pajtáinak jellemző színe volt. Mindazonáltal a skandináv emigránsoknak köszönhetően a 18. Századi koloniális Amerikában is legalább ennyire kedvelték.

Fent: A Gusztáv-stílusú pamlag reprodukció, Sörby tulajdonosa, Lars Sjöberg tervezte. Dokumentált kárpitján a merész chinoiserie növényminta bizonyítja a kínai ornamentika hatását Svédországban a 18. Század végén. A ház legtöbb helyiségéhez hasonlóan a padlót itt is mésszel kezelték: szürkés-fehér tónusa megegyezik a falak alapszínével.

Fent: A nappaliban a festett falmezőket füzérek, virág- és levéldíszek ékesítik. A svéd klasszicista dekorra jellemző a mesteri ecsetkezelés: a finom színátmenetek révén a motívumok természethűek és térhatásúak.

A díszítés szempontjából a Sörby-kúria belső tere az érdekesebb. Jóllehet, a természetes használat és az idő megviselte, az 1780-as évekből fennmaradt festett dekor így is bepillantást nyújt a klasszicista Gusztáv­-stílus díszítőművészetébe, amely a 18. Század utolsó negyedében fokozatosan felváltotta a svéd rokokót.

Külön figyelemre méltóak a lambériázott falak: a főbb helyiségekben klasszikus, hármas osztásúak (párkányfríz, faltükör és lábazat) – ez esetben a keskeny fríz alatt csak­nem egyforma magas a mező és a faborítású lábazat. Számos, korabeli svéd házhoz hasonlóan itt is inkább festett trompe l’oeil motívumok tagolják a felületet, nem pedig gipszstukkók vagy fából faragott díszek. A Gusztáv-stílus vidéki birtokokon meghonosodott vál­tozatára különösen jellemző a púderszerű szürke-fehér alapú mezők további, egyenes vonalú részekre tagolása egyszerű, rozsdavörös vonalakkal, virágmotívumokkal vagy klasszicista füzérekkel. A tojástemperával kézzel festett motívumok kedvelt színei a kobaltkék, rozsda­vörös és fehér.

Fent: A kobaltkéket már a középkorban is kedvelték a svédek. Sörby virág- és levélmotívumainak szintén ez a fő színe. Az itt látható részleten rozsdavörös festékkel húzták meg a motívum körüli egyenes vonalú keretet.

Jóllehet a ház berendezése – a skandináv enteriő­rökre oly jellemző módon – szellős, a bútorok egytől egyig a Gusztáv-stílus jellemző darabjai.

Különösen jellegzetes a kobaltkékre festett, rusztikus létratámlás szék, valamint az a törtfehér orsótámlás szék, amelyet Lars Sjöberg reprodukált – mégpedig az épületben talált, 1780-90 tájáról származó eredeti Sörby-szék alapján (ez ma egy múzeumban látható), továbbá a fehérre festett Gusztáv-pamlagmásolat, hite­les kék-fehér virágmintás kárpittal, amelyet Sjöberg ter­vezett az Ikea lakberendező cég Gusztáv-gar­nitúrájához.

Fent: Sok svéd házéhoz hasonlóan Sörby fala is klasszikus hármas tagolású (fríz, mező, lábazat). A faragott vagy stukkódíszek, illetve tapéta helyett errefelé a festett trompe l’oeil motívumokat és a színkontrasztot kedvelték.

Ez utóbbi piaci sikere jelzi: az elegáns, visszafogott stílus a 20. Század végén és a 21. Század elején is nép­szerű maradt.

Fent: A 20. Század végén és a 21. Század elején a Gusztáv-stílus reneszánszát éli, részben azért, mert a posztmodern ízlésnek kitűnően megfelel a színvilága, főleg a markáns kobaltkékekkel társított hideg szürkés-fehér árnyalatok. Ez az eredeti rusztikus Gusztáv-stílű szék és a balra látható, míves másolat eredetije a 18. Század végén készült, de akár 20. Század végi is lehetne.