• klasszicizmus

Regency stílusú enteriőrök

Az angol történelem régensség koraként ismert éveiben (1811-20) György, walesi herceg uralkodott betegeskedő édesapja, III. György helyett. A lak­berendezési és díszítőstílusként, valamint bizonyos mértékig építészeti irányzatként is jelentkező regency stílus az 1780-as évek végén jelent meg, és a IV. György néven 1830-ig uralkodó herceg halála utáni évtizedben is népszerű maradt.

A korai regency stílusra, amelyet György hercegnek a francia bútorok és kultúra iránti rajongása éltetett, a Franciaországban XVI. Lajos idején (1774-1792) divatos klasszicizmus hatott. A szim­metrikus, minőségi francia bútorok, kelmék, tapéták, tükrök és kristályok – a görög-római oszlopokkal, pilaszterekkel, frízekkel és más klasszikus díszítményekkel társítva – Angliában Henry Holland építész munkáiban, főleg a herceg londoni házába, a Carlton-házba tervezett pazar enteriőrjeiben jelentek meg.

Az 1790-es évek végén kibontakozó regency stílus idővel mindinkább „angolos” lett. A francia hatás mind­azonáltal továbbra is érvényesült: főleg a Bonaparte Napóleon és Josephine császárné által támogatott empire formájában, amely Európában és Amerikában is meghonosodott a 19. Század elején. Ezt a stílust a császári Róma etruszk, ókori egyiptomi és katonai motívumokkal, formákkal ötvözött ornamentikája jellemzi. Az angol építészek, lakberendezők, textil-, bútor- és kerámiagyártók nem egyszerűen utánozták a francia mintákat: góticizáló építészeti elemeket (csúcs­íveket, mérműveket) éppúgy felhasználtak, mint a chi­noiserie dekort. Ez utóbbi főleg a brightoni Királyi pavilon Henry Holland és John Nash által tervezett extravagáns enteriőrjeiben figyelhető meg.

Fent: Dolgozószoba, Apsley House (No. 1. London). Wellington grófjának egykori otthona a regency stílus legjavát adja. Főbb elemei az élénksárga falak és függönyök, az aranyozott stukkózás, a nagy kristálycsillár és a sárga-vörös virágmintás szőnyeg.

Fent: Ez a 19. Század eleji komód a regency bútorok kedvelt keményfájából, finom erezetű, vörösesbarna mahagóniból készült. A szintén népszerű juhart, rózsafát és szikomort főleg furnérként használták ez idő tájt.

Az empire és regency stílusok abban is különböznek, hogy az előbbi a fényűző francia otthonokra korlá­tozódik, míg az utóbbinak szerényebb változatát a kevésbé módos angol polgárok is megengedhették maguknak.

A stílus ismertté válását olyan kiadványok segítették, mint Rudolph Ackermann The Repository of Art (1809-28) című folyóirata, amely színes oldalain nem­csak bemutatta a legelőkelőbb regency enteriőröket, hanem gyakorlati ötleteket adott ezek olcsóbb kelmékkel, tapétákkal, festékekkel való kivitelezéséhez is. Így sikerült szélesebb körben elterjeszteni az alapvetően szimmetrikus és egységes regency stílust.

Fent: A nemrég korhűen felújított regency stílusú helyiségben a színek a tér építészeti egységét erősítik. A hasonló tónusértékű zöldessárga és szürkéskék társítása harmonikus hátteret nyújt a dísztárgyaknak és festményeknek.

Fent: A Geffrye Museumban (Shoreditch, London) kialakított regency enteriőrben a stílus számos jellegzetessége fellelhető. Ilyen például a fehérre festett gipszmennyezet, a merész színű tapéta a sávos levélmintával, a márványkandalló hornyolt kerete a sarkokban rozettákkal, a keskeny kandallópárkány, a sokszínű, virágmintás szőnyeg.

A regency színek alkalmazása

A regency stílus palettája jellemzően erőteljes, élénk színekből áll, de olykor fehéret és más halványabb árnyalatokat, például krémszínt, vilá­gosszürkét is használtak. Tipikus példák – főleg a kárpitozott bútorokon, egyszínű festett és tapétázott falakon – az orgonalila és a türkiz­kék, a sötét rózsaszínek, a cseresznyepiros, a narancs, a karmazsin- és pompeji vörös, sma­ragdzöld, a sáfrány- és kénsárga. Az aranyozást is kedvelték: főleg a díszítményeken, az elő­kelőbb enteriőrökben. Minden színt egységes matt vagy átlátszatlan felületként használtak – a ronggyal vagy szivaccsal való „öregítés” (fe­lületkezelés) modern, nem autentikus eljárások.

Fent: A regency stílus lakberendezői kedvelték a sárga halványabb, tompább tónusait is. A pamlag kárpitján ezekhez rózsaszín, zöld és törtfehér társult. Az aranyozott díszeken kívül a stílus jellegzetes, itt látható színei az oszlopos, sokszínű márványtalapzat uralkodó, szürke és fekete tónusai, valamint a mahagónibüró aranyló barnái.

Fent: A regency enteriőrök színei erősen kontrasztosak. A falak markáns, telített vörösét itt fehérre festett asztalosmunka ellen­pontozza. Az egyszerű, elegáns architektúrát és berendezést az előtértől a csatlakozó helyiségekbe átnyúló fenyőpadló natúr színei emelik ki.

Fent: A regency stílű angol házakban kedvelték a polikróm csíkos tapétát és bútorszövetet. Itt a keskenyebb halványsárga, rózsaszínes és szürkészöldes sávok váltakoznak az egyenes vonalú formákat kiemelő szélesebb sötét csíkokkal.

Fent: Az előkelő regency enteriőrökben a telített sárgákhoz gyakran fehér alap és aranyozott díszítés társul.

Fent: A nappali tapétáján a fehér stilizált indasávok háttere levendulakék. Az aranykeretes domború tükör (girondole) a regency stílus jellemző dísztárgya.

Fent: A regency stílű szobákban a nagy falfelületeken alkalmazott markáns színeket főleg fehér vagy törtfehér festett asztalosmunka ellensúlyozza, de a merészebb színtársítások is hitelesek: itt a sárga falak levendulakék nyílászárókkal párosulnak. E színkontraszt harmóniáját az adja, hogy tónusértékük azonos, azaz nagyjából egyenlő mértékben nyelik el és verik vissza a fényt.