• anyagok
• rozsda

Vas- és acélfelületek oxidmentesítése és zsírtalanítása

A vas- és acélfelületeken 2 féle oxidréteg fordul elő, a reve és a rozsda. A reve az acél gyártásakor, hengerlésekor magas hőmérsékleten keletkező, töb­bé-kevésbé jól tapadó oxidréteg. Régebben a revét védőrétegnek tekintették és nem távolították el.

Később vizsgálatok igazolták, hogy a reve és az acél között potenciál­különbség van, és elektrolitok jelenlétében elektrokémiai korrózió indul meg, amely­nek során az acél anódként feloldódik. A reve hőtágulási együtthatója is eltér a vasé­tól, kevésbé rugalmas, ezért néhány hónap szabadtéri tárolás során magától is lepat­togzik. Az általában kékes-szürke színű revét gondosan el kell távolítani, mert a festékréteg alatt rozsdásodást okozhat.

A rozsda a revével ellentétben normál hőmérsékleten a légkör hatására kialakuló laza, rosszul tapadó, lyukacsos szerkezetű sárgás vagy vöröses barna színű oxidréteg. Oxidmentesítésnek nevezzük a rozsda és a reve eltávolítását. Az oxidmentesítés­nek több fajtáját ismerjük:

Mechanikai oxidmentesítési módszerek és eszközök:

• kézi eszközök: spatula, kaparó, kalapács, drótkefe, csiszolópapír;
• kézi-gépi módszerek: csiszológép, gépi drótkefézés elektromos drótkefével;
• gépi módszerek: szemcsefúvás, szemcseszórás, koptatás.

A legköltségesebb módszer a szemcsefúvás ill. szórás, de ez a módszer biztosítja a legtökéletesebb oxidmentesítést. A módszer lényege, hogy koptatószemcséket (kvarchomok, korund, acélforgács stb.) szórnak nagy lendülettel a tisztítandó felület­re és a rozsda- vagy reveréteget leverik, lekoptatják.

Termikus oxidmentesítés

Durva mechanikai tisztítás után lángsugárral kezelik a felületet, majd a felület vé­gigégetése után az égési maradékokat eltávolítják. A lángsugárral, vagy lánggereblyével végzett oxidmentesítés lényege az, hogy az előnedvesített felületen a láng hatására a porózus rozsdarétegben nagy gőznyomás keletkezik, amely a képződött rozsdaszennyezés nagy részét „lerobbantja”, a vissza­maradó oxidokat dehidratálja és redukálja. Szakszerű kezelés után a felület kékes­szürke. Utótisztításként drótkefézés és portalanítás szükséges.

A módszer hátrá­nya, hogy csak 3 mm-nél vastagabb acéltárgyak esetén használható, továbbá a reve eltávolítására nem igazán alkalmas. A lángsugárzás egyúttal zsírtalanítja és kiszárít­ja a felületet. Az alapozó festést a még meleg fémen kell elvégezni, így futórozsda nem képződik.

Kémiai oxidmentesítés

A savak oldják és fellazítják a rozsdát, ezért a kémiai kezelés után a rozsda könnyebben eltávolítható. A kezelés mártó fürdővel vagy a folyékony, esetleg pasztásított savak (hígított kénsav, sósav vagy foszforsav) ecsettel történő felhordásával tör­ténik. Utána a savmaradványokat vizes lemosással alaposan el kell távolítani, mert a savmaradványok később elektrolitként korróziót okozhatnak. Erősen tagolt, pl. ková­csolt vas felületeken sohase alkalmazzuk, mert ezekről a felületekről a savmaradvá­nyok nem távolíthatók el tökéletesen.

Ezekkel az oxidmentesítési módszerekkel és az azt követő sűrített levegős vagy porolóecsettel végzett alapos portalanítás után az MSZ 1891 szerint az alábbi táblázat szerinti tisztasági fokozatok érhetők el:

1. táblázat: Az acélfelületek tisztasági fokozatainak jellemzése:

A K0-K1 tisztasági fokozat jellemzően csak gépi módszerekkel (szemcsefúvás, szemcseszórás, gépi csiszolás, koptatás) érhető el. A többi módszer (kézi, kézi-gé­pi mechanikus, termikus, kémiai) általában csak K3 és K2 tisztasági fokozat eléré­sére alkalmas.

Az acélfelületeken nemcsak eltávolítandó oxidréteg, hanem egyéb tapadó szennyeződések is lehetnek. A nem zsírszerű szennyező anyagok a por, sár, a korom általában az oxidmentesítési eljárásokkal eltávolíthatók. A zsírszerű olajos szennyezé­sek a mechanikai oxidmentesítéssel nem távolíthatók el. Bizonyos vas- és acéláruk át­meneti korrózióvédelem céljából zsírozva-olajozva vannak, ezt a zsíros védőréteget festés előtt feltétlenül el kell távolítani.

Zsírtalanítási módszerek

Zsírtalanítás szerves oldószerrel

Az egyik legelterjedtebb a lakkbenzin használata, amely a zsírokat, olajokat jól oldja. Hátránya, hogy tűz- és robbanásveszélyes, és a zsírfelvevő képessége nem túl nagy. A felületet többször le kell mosni és le kell törölni. Minden alkalommal tiszta lakkbenzint célszerű használni. A lakkbenzint marokecsettel hordhatjuk fel és fentről lefelé haladva végezzük a tisztítást.

A lakkbenzin mellett használnak még klórozott szénhidrogéneket és fluorozott-klórozott szénvegyületeket is zsírtalanításra. Ezek nem tűzveszélyesek és zsíroldó-zsírfelvevő képességük lényegesen jobb, viszont narkotikus hatásúak és magas hőmérsékleten vagy bizonyos reakciópartnerek jelen­létében korrozív és mérgező gázokra bomlanak.

Zsírtalanítás lúgos oldatokkal

A lúgok a növényi és állati zsírokat elszappanosítják, az el nem szappanosítható ásványi olajokat, zsírokat és egyéb szennyezéseket pedig emulgeálják/diszpergálják, azaz parányi részecskékre oszlatják szét. Az általában forró lúgos mártó kezelést kö­vetően a részben oldott, részben diszpergált szennyezések a felületről, vízzel könnyen lemoshatok.

A lúgos zsírtalanításnak ugyanaz a veszélye, mint a kémiai, savakkal vég­zett oxidmentesítésnek, a tagolt, furatos, üreges felületeken a leggondosabban végre­hajtott semlegesítés és szárítás ellenére is maradhatnak vissza lúgos elektrolit marad­ványok, amelyek alározsdásodási gócok lehetnek. A lúgok a könnyűfémet kémiailag oldják, ezért a módszer alumíniumfelületen nem alkalmazható.

Zsírtalanítás emulziókkal

Az oldószeres és a lúgos eljárás kombinációja. Az emulzió szerves oldószerek, lúgos anyagok, nedvesítőszerek és emulgeátorok szappanos vizes oldata. Csak nagy méretű sík felületen, mechanikai rásegítéssel (dörzsölés, ecsetelés) ajánlott. Tagolt felületeken ne használjuk.

Zsírtalanítás gőzsugárral

A tisztítandó felületre gőzfúvó pisztolyból (gőzborotva) 7-9 bar nyomású gőzt fú­vatnak, amelybe kis koncentrációban aktív tisztítószereket kevernek. A gőz a zsíros szennyezéseket megolvasztja, fellazítja, a nagy nyomás mechanikai ereje a megolvadt és emulgeált szennyezéseket a lecsapódó vízzel együtt lesodorja. Utótisztításként a fe­lületre tiszta gőzt fúvatnak. A lecsapódó víz a meleg felületről gyorsan elpárolog. A módszer nagyobb, bonyolultabb felületekre is alkalmas.

Zsírtalanítás leégetéssel

A korábban megismert termikus oxidmentesítés egyúttal zsírtalanítás is. A fenti zsírtalanítási módszerek a vas- és acélfelületek zsírszerű, tapadó szennye­ződéseinek eltávolítását szolgálják. Az alábbi táblázat a tapadó szennyeződések sze­rint jelöli és jellemzi a felület tisztaságát.

Az acélfelületek tisztaságának jelölése és jellemzése a tapadó szennyezések szerint:

A felület előkészítés mértékét az alkalmazni kívánt rozsdagátló alapozófesték felü­leti tisztaság igényéhez kell igazítani. A műgyanta kötőanyagú alapozófestékek általá­ban K2, az olaj kötőanyagú és a jó behatoló képességű (penetráns) műgyanta kötőanya­gú alapozók K3 tisztaságú oxidmentesített felületen is képesek megállítani a rozsda­képződést. Ugyanakkor léteznek olyan speciális, elsősorban nagyüzemi felhasználásra való korróziógátló alapozók, amelyek K0-T0 vagy K1-T0 tisztaságú felületet igényelnek.