• tapéta

Fémtapéták és alkalmazásának fontos lépései

A belső terek hatásos kialakításához arany, ezüst vagy réz is használható: az anyagra jellemző színek minden korban kedvelt csillogását fémtapétákkal lehet elérni. A nemes fémek jellegzetes hatását sokféle módon: fóliákkal vagy rágőzöléssel lehet elérni.

A fémtapéták lehetnek

• fémfólia falburkolatok,
• fémmel kezelt műanyag felületű falburkolatok,
• bronzzal nyomott tapéták.

Már vásárláskor ismernünk kell a fémtapéták néhány jellemző tulajdonságát. Pl. a látható varratok és a szabálytalan struktúrák egyál­talán nem számítanak hibának, hanem éppen az anyag valódiságát bizonyítják.

Az értékes tapéták között vannak kézi munká­val előállított típusok. A hordozóréteg nehéz tapétapapír, amelyre alumíniumfóliát kasí­roznak. Erre diszperziós lazúrokat, különböző vegyszereket és különböző hatásokat keltő részecskéket permeteznek vagy szórnak. Ettől a fémfólián elszíneződések keletkeznek, ame­lyek,a fémes alapréteget dekoratív módon meg­változtatják.

A mintaismétlődés nélküli, véletlenszerű, geo­termikus hatású felületek az adott tapétafajtára jellemző összbenyomást adnak, mégis minden sávon másképpen tűnnek elő. Finom dom­borítással vagy recézéssel az anyag hatását még tovább lehet fokozni. A tapéta átlagos fajlagos tömege 150-180 g/m², ami a 150-200 \µm papírvastagsággal magya­rázható. A fémfólia falburkolatokat általában az átlagos falmagasságnak megfelelő, 3 m hosszú sávokban szállítják.

Ha a tapétát kézi munkával készítik, mintaosz­tásról nem beszélhetünk. Az egymás mellé helyezett sávokon a fém hatású és csillogó részecskék eloszlásában csekély mértékű, de mégis felismerhető eltérések fedezhetők fel. Ha a sávokat a falra való felragasztáskor finom érzékkel összeválogatjuk, akkor ezeket az el­téréseket többnyire ki lehet egyenlíteni. Előnyös a sávok szimmetrikus elhelyezése is. A tapé­tázást a fal közepén kezdjük, innen mind­két oldal irányában egyenletesen haladunk. Ha a gyártó azt előírja, minden második sávot „buktatva”, azaz fordított irányban kell felra­gasztani.

Az alap előkészítése

Az alappal szemben tá­masztott követelmények nagyon szigorúak.

Ezek a következők:

• Enyhe szívóképesség. A jó minőségű ta­pétákkal szemben támasztott általános elvá­rásokhoz az enyhe szívóképesség követel­ménye is társul. A nem szívóképes alap megakadályozná a ragasztó megszáradását, mert annak víz alkotórésze a fémfólián nem tud átjutni. Az alap és a fémfólia közöt­ti tartós nedvesség miatt fennáll az oxidáció vagy penészedés veszélye.
• Semleges kémhatás. A lúgos alapok (pl. friss mészhabarcsvakolat vagy tapétázható beton) a fémrétegen foltos elszíneződéseket okoz­hatnak és előkészítés nélkül alkalmatlanok a munkához. Ha lúgosságra gyanakszunk, célszerű az alapot indikátorpapírral ellenő­rizni. A fémtapéta védelmére alkalmazzunk kétrétegű, széthúzható tekercsmakulatúrát. A fluátozás nem hozza meg a kívánt ered­ményt. Az ún. pigmentált tapétaalapozók megbízható alkalmazása is kétséges.
• Sima és síkfelület. Az érdes vakolt felülete­ket és az egyenetlenségeket hidraulikusan kötő gipsztapasszal egyenlítsük ki. Gondos csiszolás után a falat a kézilámpa oldalról beeső, pásztázó fényében is ellenőrizzük. A megkötött tapaszréteget oldószert nem tar­talmazó alapozószerrel kezeljük, ez gondos­kodik az egyenletes, gyenge szívóképes­ségről.
• Kevés vizet tartalmazó, hatásos ragasztó. Fémfólia falburkolatokhoz csak kiváló minő­ségű, lágyítómentes diszperziós ragasztót szabad használni. Ezeknek a tapétáknak ugyanis nagyon nagy kezdeti tapadásra van szükségük. A ragasztást a falra kent, hígítatlan diszperziós ragasztóval végezzük. Ha az alap szívóképessége erősebb vagy a belső hőmérséklet nagyobb, akkor ehhez kb. 10-20 % speciális ragasztót (keverési arány 1 : 20) keverhetünk.
• A ragasztót, ill. a diszperziós és speciális ra­gasztó keverékét festőhengerrel egyenlete­sen, nem túl vastagon elsimítjuk a sáv széles­ségének megfelelő csíkban.
• Az áram kikapcsolása. A tapétázás megkez­dése előtt a biztosítékok lekapcsolásával feltétlenül áramtalanítsuk a helyiséget, mert a fémtapéta vezetőképessége miatt foko­zott a balesetveszély. A kapcsolóknál és kon­nektoroknál a tapétát óvatosan vágjuk ki, ne­hogy az áramvezető huzalokhoz hozzáérjen.

A sávok előkészítése és ragasztása

Elsősor­ban a gyártó ajánlásait tartsuk szem előtt, ame­lyek a következő, általános utasításoktól akár el is térhetnek. Ha a tapétát ütköztetve ragaszt­juk, akkor a sávok széleit a tapétázóaszta­lon tapétavágó készülékkel előzetesen le kell vágni. Ezután szivaccsal enyhén nedvesítsük be a tapéta papír hátoldalát és a papíroldallal kifelé tekerjük fel. A sávokat pihentetési idő nél­kül, azonnal bele lehet tenni a ragasztóágyba.

A külső sarkokat 6-8 cm szélesen ragasszuk körül. Ha leggondosabb igyekezetünk ellenére levegőhólyagok keletkeztek, azokat azonnal szúrjuk fel és nyomjuk ki.

A legtöbb fémtapétánál először átlapolva te­gyük fel a sávokat, majd acélsín mellett vezetett tapétavágó késsel az átlapolás köze­pén vágjuk le a túlnyúló részeket, de vigyáz­zunk, hogy az alapot ne sértsük meg. Húzzuk le a levágott csíkokat, szükség esetén pótoljuk a ragasztót, majd nyomjuk le a sávok széleit. A falakhoz, mennyezetekhez, ill. szegélylécek­hez való csatlakozásnál szintén acélsínnel és tapétavágó késsel vágjuk le a tapétát. A rányomáshoz célszerű puha kendőbe bugyolált spatulát használni. Kerüljük az anyag meg­törését vagy gyűrődését, mert azt már nem lehet kijavítani. Ragasztás után a teljes tapétafelületet mossuk le tiszta vízzel és puha szivaccsal, majd szarvasbőr kendővel töröljük szárazra.

Fémmel kezelt műanyag felületű falburkolatok

Itt rágőzölögtetett fémmel bevont műanyag fóliá­ról van szó, amelyet valamilyen – papír vagy szö­vet – hordozórétegre ragasztanak. Gyakori a tel­jesen átlátszó polietilénfólia alkalmazása, amely­nek hátoldalára alumíniumot gőzölögtetnek. A fémes hatásokat fémesen csillogó színárnya­latokkal érik el. Ezek a tapéták erősen tük­röznek. A felhordott alumíniumréteg rendkívül vékony, emellett a műanyag fólia szigeteli is, ezért villamos vezetőképességre nem kell szá­mítani.

Bronzzal nyomott tapéták

Speciális nyomási eljárásokkal nehéz papírra nyomott bronzbevonattal fémes színű, ill.csillogású, értékes tapétákat lehet készíteni. A bronz­rétegbe a mintát recézett acélhengerekkel domborítják bele. Az így kezelt felület selyem­damasztra emlékeztet. A mintázat választéka a történelmi motívumoktól a háromdimenziós hatást keltő, modern mintákig terjed. Tapétá­záskor ügyeljünk arra, hogy a bronzréteg könnyen oxidálódik, ez foltokat és elszíneződése­ket okozhat. A kézről rákerült izzadságfoltokat és ragasztómaradványokat tiszta vízzel azon­nal mossuk le és bőrkendővel töröljük szárazra.

A bronzzal nyomott tapétákat normál szívó­képességű, sima alapra normál, 1 : 50 arány­ban megkevert ragasztóval ragasztjuk fel. Gyengén szívó alapokhoz 1 : 20 keverési arányú speciális ragasztót használjunk. A puhulási idő, különböző, akár a 30 percet is elérheti.