• tapéta

A leggyakrabban használt tapéták

1. Duplex (kétrétegű) dombornyomott tapéták

A dombornyomott papírtapéták a strukturált falburkolók közé tartoznak. A jellegzetes meg­jelenést az anyagtól függő, a gyártási folyamat során kialakított felületi struktúra adja. Két réteg nyers tapétapapírból állnak, amelyek tömege a 200 g/m² értéket is eléri. A duplex dombornyomásnál ezt a két papírsávot össze­kasírozzák és még frissen összeragasztott ál­lapotban két domborítóhenger – a negatív és a pozitív henger – között domborítják.

A felragasztás módja

A ragasztáshoz 1 :20 arányban kevert, speciális metil-cellulóz ragasz­tót használjunk, hogy a későbbi átfestéskor a tapéta ne hólyagosodjon föl. Tapétázógéppel a ragasztót a sáv teljes szélességére és hosszára egyenletesen lehet felhordani. A sávok összehajtásánál keletkező hurkokat semmi­képpen ne törjük meg, mert az éles hajtás­vonalak megmaradnak.

A ragasztó megszáradása után a felület nyo­másálló és strapabíró lesz. A tapétákat mos­ható és súrolható diszperziós festékkel át is fest­hetjük. Ha fényes hatást akarunk elérni, a festéshez diszperziós vagy műgyanta lak­kokat is használhatunk.

Utólagos átfestés

Az utólagos átfestésre szánt kétrétegű tapéták készülhetnek kavics jellegű domborulatokkal vagy különböző fonatos és szalagos mintázattal, de választ hatunk vakolt, spatuIázott struktúrát vagy stíl­mintázatot is.

A fal és mennyezet felületét a különböző struk­túrák, domborítások és profilok elevenebbé teszik. A felületek fellazulnak, mert a viszonylag kismértékű kiemelkedések és bemélyedések között a fény és árnyék decens játéka alakul ki. A struktúrák széles választékából bármilyen felülethez ki lehet választani az oda illő meg­oldást.

Jó tanács

Duplex dombornyomott tapétáknál feltét­lenül tartsuk be a lehetőleg egyenlő hosszú 8..,12 perces puhulási időket.

• A túl rövid puhulási idők gyakran okoz­nak hólyagokat.
• Hólyagokat a túl híg ragasztó, annak felhordása és a nem, vagy nem egyen­letesen szívó alap is okozhat.
• Ha a puhulási idő túl hosszú, a dom­borítás veszít struktúrájából.
• A domborminták megóvása érdeké­ben a rányomáshoz gumihengert nem szabad használni. Az ideális szerszám egy puha, hosszú szőrű tapétázókefe vagy egy tiszta gyapjúhenger.
• A varratok kezeléséhez nem szabad varratgörgőt használni, mert ez tönkre­teszi a struktúrát.

2. Viniltapéták

A viniltapétákat főleg olyan helyeken alkalmaz­zuk, ahol a felület átlagon felüli strapabírósága a követelmény. A kiválasztásnál a nehezen gyulladás követelménye vagy a páraáteresztés is szerepet játszik.

Ezek a tapéták vinilbevonattal ellátott papír hordozóréteggel készülnek. A tapéta első ol­dala mintás, sima vagy dombornyomott. A bevonat anyaga túlnyomórészt polivinilklorid (PVC) – röviden „vinil”. A termék első megje­lenési formája az ún. „kompakt viniltapéta” volt, amelyet az 1960-as években, Amerikában fej­lesztettek ki. A vinil falburkolatok hordozórétege, kezdetben pamutszövet volt, amelyet a papír váltott fel. Az erre kerülő műanyagréteg először felkasírozott PVC-fólia, később felkent paszta volt.

Tulajdonságok

A tapéta vinilfelülete súrol­ható, lemosható és rendkívülien strapabíró. Általában még az erős szennyeződéseket is könnyen el lehet távolítani róla. Az ilyen tapé­tákat ezért elsősorban konyhákban, fürdőszo­bákban, folyosókon, előterekben és lépcső­házakban alkalmazzuk.

A viniltapéták nehezen gyulladok, későbbi felújításkor szárazon lehúzhatok, a fennmaradó papírréteg, ha ragasztása jól tart, a következő tapétázásnál makulatúrának használható.

Ragasztóanyag

A viniltapéták páraáteresztő képessége kicsi, ezért ragasztásukhoz 1 : 20 arányban kevert (azaz 4 L vízhez 200 g) spe­ciális ragasztót kell alkalmazni. A ragasztóerő növelése érdekében a keverékhez 20 % disz­perziós ragasztót is célszerű adagolni. Ez a vinilfilm későbbi lehúzását is biztosabbá teszi, mert a visszamaradó makulatúrapapír jobban ragad az alaphoz.

A sávot bekenjük a ragasztóval, összehajtogat­juk, majd feltekerjük, nehogy az 5-10 perces puhulási idő alatt a sávok szélei felemelked­jenek és kiszáradjanak.

Előkészítő munkák

Viniltapétáknál is érvényes az az alapszabály, hogy az alap legyen szilárd, tiszta, száraz és sima. Az erősen szívó felüle­teket alapozni kell.

A régi, olaj- és lakkfestékkel bevont alapokat tapétázás előtt alaposan jól érdesítsük fel és tapaszoljuk át. Ezután célszerű először tekercs­makulatúrát felragasztani. Ehhez 20 % diszper­ziós ragasztóval dúsított normál ragasztót hasz­náljunk.

Lúgos alapok esetén a vakolat felületét fluátozószerrel semlegesíteni kell (a lúgosságot előze­tesen indikátorpapírral ellenőrizzük). Az ilyen alapokra azonban a viniltapéta elszíneződésé­nek megelőzéséhez tekercsmakulatúrát is fel lehet ragasztani.

Jó tanácsok

Az olyan átlapolt varratokat, amelyeknél a tapéta papír hátoldala a vinilrétegre kerül, pl. belső és külső sarkoknál, kéménynyílásoknál és ablakok bélésfalainál, tiszta diszperziós ragasztó­val ragasszuk. A sáv szélének hátoldaláról felra­gasztás előtt ujjainkkal húzzuk le a felesleges speciális ragasztót. Ezután a következő sávot átlapolva ragasszuk rá az előző sáv túlnyúló részére. A ragasztómarad­ványokat szivaccsal és tiszta vízzel azonnal távolítsuk el.

A felragasztás módja

A viniltapétákat mindig ütköztetve ragasztjuk fel, rányomásukhoz pedig szivacsgumi tapétázóhenger vagy spatula alkalmas. Ha műanyag spatulát használunk, akkor sima alapon a levegőzárványok létrejöt­tét már eleve elkerülhetjük. A tapétavágó kés és a spatula vagy az acélsín a fal és a mennyezet csatlakozásánál szükséges vágások ideális eszköze. Ha a PVC-tapéták erősebb nedvességnek vannak kitéve, pl. mosdók vagy fürdőkádak mellett, akkor az átmeneteket tartósan rugalmas fugázóanyaggal (pl. gomba­ölő szert is tartalmazó szilikonnal) kell szigetel­ni (ezeket a helyeket előzőleg kenjük be tapadásjavítóval).

Újratapétázás előtt a viniltapétákat el kell távo­lítani. A régi tapéta szakszerű felragasztásakor a vinilréteget egyszerűen le lehet húzni. A falon maradó papírréteg ideális makulatúra a követ­kező tapétázáshoz.

3. Strukturált tapéták

Az alap váltakozása, a kiemelkedő, különböző színű, habosított minták teszik ezeket a tapé­tákat különösen vonzóvá. A legtöbb strukturált tapéta nedvesen jól tisztítható, fényálló és felső rétege lehúzható. A háromdimenziós mintázatot vagy struktúrát a PVC vagy egyéb polimer anyag felhabosí­tása hozza létre.

Tulajdonságok

A strukturált tapéták nehezen gyulladnak, nedvesen jól tisztíthatók, egyes fajtái súrolhatok is. Hátrányuk, hogy a habréteg nyíróerők hatására könnyen sérül. A kiemel­kedő mintán keresztben végighúzott hegyes tárgy a puha habréteget megsértheti és karc­nyomot hagyhat rajta. A strukturált tapéták fényállósága nagyon jónak tekinthető. A tapéta páraáteresztő, ezért fürdőszobában és konyhá­ban is használható.

Az alkalmazás módja

Az alapot ugyanúgy kell előkészíteni, mint a viniltapéták számára és a ragasztóanyag is ugyanaz, vagyis speciális ragasztó, amit 1 : 20 arányban – azaz egy 200 g-os csomagot 4 I vízben – kell megkeverni és kb. 20 % diszperziós ragasztót kell hozzáadni.

A ragasztót egyenletesen és ne túl vastagon hordjuk fel. Ezután a sávokat a szokásos mó­don, 1/3 : 2/3 arányban összehajtogatjuk és fel­tekerjük, így a sáv szélei nem emelkednek fel és így nem tudnak idő előtt kiszáradni.

Kb. 8-12 perc puhulási idő után a sávokat pontosan illesztve ragasztjuk fel, majd puha tapétázókefével vagy szivacshengerrel buborék­mentesen hozzányomjuk a falhoz. A levegő­zárványokat oldalirányban ki lehet szorítani.

A strukturált bevonat rugalmas, azt a varratok­nál kúpos varratgörgővel nyugodtan le lehet nyomni, nem kell félni attól, hogy a kiemelkedő részeket laposra nyomjuk.

A sarkok környéke

A kiemelkedő profilos mintázat miatt ezt a tapétát a külső és belső sarkoknál nem lehet átlapolva ragasztani. Esztétikailag zavaró lenne, és kellően szilárdan leragasztani sem lehetne. A megoldás, ha az egyik sávot kb. 5-7 cm szélesen befordítjuk a sarkon és a másik oldalra is felragasztjuk, majd a következő sávot átlapolással tesszük erre rá és csúszótalpas késsel, kettős varrat­vágással végigvágjuk. Ehhez az átlapolás közepét a tapétavágó késsel felülről kb. 5 cm hosszban bevágjuk (képen lent, bal oldalt).

Onnan kezdődik a csúszó­talpas késsel készített kettős varratvágás. így az alapot nem vágjuk át és az a varrat mentén is teherbíró marad. Az ilyen mun­kához új, éles pengére van szükség. A levágott csíkokat lehúzzuk, majd a sáv széleit még egyszer vékonyan ragasztózzuk. Ha eközben a tapéta színoldalára is ragasztó kerül, azt tiszta vízzel mossuk le. A mennyezetnél és a lábazati lécnél keletkező túlnyúlásokat acélsínnel pontosan le lehet vágni (képen lent, jobb oldalt).

Ha a külső sarkok nem függőlegesek, a mintás strukturált tapétákat a kettős varratvágás mód­szerével nem lehet felragasztani. Előfordul­hat ugyanis, hogy az elvágott mintaillesztés a ferde sarok miatt a varratban nem illeszkedik. A sarkokat ilyenkor kemény PVC-ből ké­szített, külső sarokhoz való és kontaktragasz­tóval felragasztott profilos léccel szépen lehet lezárni. A szegélylécet töltőtapasszal tapaszoljuk át, majd csiszoljuk meg. A tapétát úgy ragasszuk fel, hogy 1-2 cm-re a sarokprofil fölé érjen, a túlnyúlást a tapéta­vágó késsel a sarokprofil mentén vágjuk le. A sarokprofilléc szabadon maradó műanyag orra egyrészt elválasztja egymástól a minta­illesztéseket, másrészt a külső sarkot is meg­erősíti.

Jó tanács

Tartsuk szem előtt a következőket is:

• Az érdes vakolt alapot gipsztartalmú tapasszal egyenlítsük ki.
• Az alap túlzott szívóképessége hátrá­nyos. A szilárd és teherbíró alapokat előzetesen ragasztóval bekenjük.
• A nem megbízható alapokra, pl. a rosszul vagy egyáltalán nem szívó felü­letekre előzetesen tekercsmakulatúrát kell ragasztani.
• Ha az alapozás kellően szilárd, az alap pedig sima, a strukturált tapétákat ketté­választva le lehet húzni: a strukturált réteget eltávolítjuk, a hordozó papír­réteg viszont a falon marad és a további tapétázás alapjául szolgálhat. A vissza­maradt papírt azért a helyiség külön­böző pontjain vizes szivaccsal ned­vesítsük meg, hogy ellenőrizzük, nem hólyagosodik vagy ráncosodik-e a papír. Ha ez előfordul, akkor ezt a papírt is maradéktalanul el kell távolítani. Ha a nedvesítés hatására nem képződnek hólyagok, akkor a papírra nyugodtan rátapétázhatunk.

4. Textiltapéták

A textiltapéták sima vagy krepp-papírra erő­sített textilréteg rendszerekből állnak. A felüle­tet természetes, ill. szintetikus rostokból vagy szálszövedékekből készített, szövés nélküli fonalak, cérnák, zsinórok vagy szövetek, hur­kolt kelmék, filcek és hasonlók alkotják. A textil­tapéták különösen lakóhelyiségek falainak és mennyezeteinek burkolására alkalmasak. A textil­rostok a belső klímát kellemessé teszik. A textil fedőrétegének a jó minőségű juta, len, pamut, selyem, műselyem, viszkóza vagy üvegrost szá­lak alkalmasak.

Hordozóanyagok

A textiltapéták hordozó­anyaga adja meg a textilrétegnek a szükséges stabilitást, és a hordozóanyag teszi lehetővé, hogy a tapétát jól fel lehessen ragasztani a falra.

A hordozóanyagok általában egy- vagy több­rétegű papírok, az utóbbiaknál a felső réteg lefejthető. Ez lehetővé teszi, hogy később a tex­til fedőréteget a papír felső rétegével együtt egyszerűen le lehessen húzni a falról. Ha a ragasztás elég erős, a papír alsó rétege rajta marad az alapon és az új tapétázás alapja lehet.

A textiltapéták fajtái:

• Láncfonalas tapéták. Itt csak a hosszanti szálakat (láncfonalakat) kasírozzák fel a hor­dozóanyagra. Vetülékfonalakra (keresztirányú) nincs szükség. A textiltapéta jellegét a szál anyaga, vastagsága, valamint a hordozó papírrétegen lévő szálak száma határozza meg. A láncfonalas tapétáknak megvan az az előnyük, hogy a hosszanti irányban felka­sírozott fonalak között a varrathelyek szinte észre sem vehetők.
• Szövettapéták. A papírra szövött textíliát ka­síroznak fel. Szövettapétákon a varrathelye­ket a gyártás vagy a felhasznált szövet faj­tájától függően nem mindig lehet elrejteni. Ezek a tapéták általában drágábbak, mint a láncfonalas tapéták, mert gyártásuk tech­nikailag bonyolultabb és több anyagot is igényel.
• Velúrtapéták. A ragasztóágyba rövid selyem­szálakat rögzítenek (elektrosztatikus flokkolás). Ezzel a szálak a ragasztóágyban egyenletesen és függőlegesen helyezked­nek el.

A textiltapéták ragasztása

Az ideális alap száraz, enyhén szívóképes és sima. Az érdes alapokat tapétázás előtt gletteljük. Egyes, eny­hén átlátszó tapétákhoz egységes színű alapot kell kialakítani. A tekercsmakulatúra megfelel ennek a követelménynek és alkalmazása általában minden textiltapétához ajánlatos. A ragasztáshoz a speciális ragasztót 1 :20 arányban (egy 200 g-os csomaghoz 4 L vizet használva) keverjük meg. Az így megkevert ragasztóhoz ezután adjunk hozzá 10-20 % diszperziós ragasztót.

A sávokat a szokásos módon, ollóval vagy tapétavágó késsel lehet méretre vágni. A levá­gott sávokat használjuk fel, egyenként fektes­sük rá az asztalra és egyenletesen, de nem túl vastagon kenjük be ragasztóval. Amikor a sávokat összehajtjuk, vigyázzunk, nehogy a hurkokban az anyag megtörjön. A 10- 15 perces puhulási idő alatt a sávokat nem szabad egymásra rakni, azokat egymás mellé kell lefektetni. A puhulási idő a textiltapéta fajtájától függően más is lehet, erre nézve a gyártó utasítása a mértékadó.

Mindig ütköztetve tapétázzunk. A varratokat a függőlegesen futó láncfonalak maradéktalanul elrejtik. A tapétát a szálirányban vezetett szivacs­hengerrel vagy műanyag spatulával lehet a faira rányomni. A külső és belső sarkoknál a körberagasztott csíkról két-három láncfonalat húzzunk le, így a következő sávot erre a csu­pasz csíkra lehet ragasztani, anélkül, hogy az láthatóvá válna vagy az átlapolás meglazulna.

Az ollóval való jelölés során könnyen előfordul­hat, hogy egy-egy textilszálat leszakítunk, ezért a mennyezetnél és a lábazati léc mellett szük­séges levágásokat mindig acélsín mentén vezetett tapétavágó késsel végezzük. Ahol a textiltapéták erős igénybevételnek vannak kitéve, pl. a külső sarkokon, ott az egyedi fonal­szálak idővel kirojtosodnak. A sarkokat profilos lécekkel lehet védeni. A profilt és a külső sarkot kontakt- vagy szerelő ragasz­tóval kenjük be. A fal és a léc közti átmenetet gipsztartalmú töltőtapasszal töltsük ki.

Jó tanács

Ha a gyártó a ragasztáshoz külön utasí­tást nem ad, akkor tartsuk magunkat a kö­vetkező tapasztalati szabályhoz. Vágjunk le a ragasztandó tapétából a sáv szé­lessége mentén egy kb. 1 cm széles csí­kot. Ezt a csíkot 2-3 percig vízfürdőben tartva intenzíven itassuk át. Tegyük ezt az átnedvesedett sávot a száraz tekercs mellé. Ha azt látjuk, hogy a csík megnyúlt, akkor a textiltapétának puhulási időre van szük­sége. Az ilyen tapétákat általában spe­ciális ragasztóval kell ragasztani.

Ha viszont a benedvesített csík széltében nem nyúlik meg, akkor ez a textiltapéta mérettartó és úgy kell ragasztani, hogy nem a tapétát, hanem a falat kenjük be ragasztóval. A ragasztót bárányprémes hengerrel visszük fel az alapra és arra szárazon fektetjük rá a mérettartó textil­tapétát. A legtöbb szövetfelületű textil­tapétát így kell felragasztani.

Kettős vágás

A láncfonalas texfiltapétákat, ha azok szálai nagyon finomak és sűrűn, ill. szo­rosan egymás mellett helyezkednek el, cél­szerű a csúszótalpas késsel kettős vágással vágni. A külső vagy belső sarokra kerülő, ragasztóval bekent és összehajtogatott sávot először húzzuk szét a tapétázóasztalon, úgy hogy a ragasztóréteg felfelé néz. A sávnak azon a szélén, amelyet majd átlapolva akarunk felragasztani, a ragasztót egy 4-6 cm széles fóliacsíkkal takarjuk le. Ezzel meg­akadályozzuk, hogy a hátoldalon lévő ragasztó átragadjon az átlapolás helyére.

Ezt a sávot a külső vagy belső sarokra 3-5 cm átlapolással ragasztjuk fel, az átlapolás közepét pedig felülről mintegy 5 cm hosszan a tapéta­vágó késsel bevágjuk. A vágást a szabad kézzel vezetett csúszótalpas késsel folytatjuk. Ez lehetővé teszi, hogy az alapot ne vágjuk be. Ügyeljünk arra, hogy a vágáshoz mindig éles pengét használjunk.

Az alsó levágott csík és a védőcsík eltávolítása után tiszta, ütköztetett varratot kapunk, amit a kúpos varratgörgővel minden nehézség nélkül összenyomhatunk. A szegélylécek, ablakpárká­nyok mentén és minden olyan helyen, ahol a vágott szélek terhelésnek vannak kitéve, a láncfonalak vagy szövetszélek idővel kirojtosodhatnak. Az ilyen zónákat átlátszó, tartósan rugalmas fugázóanyaggal lehet megszilárdítani. A tömítőanyagot a ki­nyomóhüvely fúvókájából a tapéta vágott szélére nyomjuk. Ha a felületet víz, éri – pl. ra­gasztófoltok eltávolítása közben – akkor ez el­színezheti a textilt. Az ilyen eltéréseket finom csiszolópapírral, óvatos felérdesítéssel néha el lehet tüntetni. A nagyon kényes fedőanyagon – pl. selymen – keletkezett foltokat azonban egyáltalán nem lehet eltávolítani. Ezért igye­kezzünk a foltosodás bármilyen formáját meg­akadályozni. A falat csak mérettartó tapétáknál ragasztózzuk be, amelyeknek nincs szükségük puhulási időre.

5. Szövetfelületű textiltapéták

A durva felületű szövettapétáknál a juta-, gyékény- vagy szin­tetikus szálakból szövött anyagot kasírozzák rá a papír hordozórétegre. A ragasztás módja és a ragasztó típusa a kasírozás módjától, a szálak összetételétől és az alap szívóképes­ségétől függ. Ragasztáskor a gyártó utasítá­sának betartása kötelező, mert a hibák, pl. hólyagok vagy ráncok keletkezése, csak így kerülhetők el.

Az alap legyen száraz, sima, szilárd, szívóké­pes és egységes színű. Ha az alap, különböző színárnyalatú, akkor a textiltapéta alá tekercs­makulatúrát kell ragasztani, ami egyben a fe­szültséget is kiegyenlíti. így egységesen világos és szívóképes alapot kapunk. A tekercses maku­latúrapapírt 20 % diszperziós ragasztóval dúsí­tott normál ragasztóval (125 g-os csomagot kb. 6,25 L vízzel összekeverve) ragasztjuk fel.

A világos alapszínű növényi rost alapú tapéták átlátszóak lehetnek. Célszerű ezért a falra előbb tekercsmakulatúrát ragasztani, ez garantálja az egységesen világos, szívóképes és kiegyen­lített feszültségű alapot. A ra­gasztáshoz többnyire speciális ragasztót (ke­verési arány 1 : 20) alkalmazunk. A puhulási idő aránylag rövid: kb. 5 perc. Célszerű egy ma­radék darabbal puhulási próbát végezni.

A tapétát ütköztetve ragasztjuk és szivacs­hengerrel gondosan lenyomjuk. A dombor­nyomott tapétákhoz hasonlóan itt se használ­junk varratgörgőt.

Az átlapolást csúszótalpas késsel, kettős vágással pontosan egymáshoz lehet vágni. A világos alapszínű növényi rost alapú tapéták alá ajánlatos tekercsmakulatúrát ragasztani, nehogy az alap színhibái a falburkolaton átüssenek. A tapéták lenyomásakor az illesztés vonalára tegyünk makulatúrapapír-csíkot, hogy az esetleg kinyomódó ragasztómaradványokat felvegye

5. Parafa tapéták

A parafa tapétákra a világos vöröses, termé­szetes színek vagy a különböző sötétbarna árnyalatok a jellemzők, az utóbbiakat a parafa utókezelésével, pl. égetésével érik el. A parafa felületét nagyon változatos növekedési rajzola­tok díszítik. E tapéták nem túl kényesek és jól tisztíthatók. A parafa ezen kívül jó hangszige­telő és a hőveszteségeket is csökkenti.

További színhatásokat érhetünk el, ha a parafa­lapokat színes lakkalapra ragasztjuk, amely a pa­rafa struktúráján át helyenként kivillan. A tapéta­tekercsek mérete a származási országtól füg­gően eltér a szabványostól, pl. 0,76 x 9,15 m. A természetes parafa tapéták mindig nemes hatásúak. Lakóhelyiségekben, vendéglőkben és szállodákban, konferenciatermekben és közösségi helyiségekben egyaránt sokféle módon alkalmazhatók. Parafa tapétával még bútorok és ajtók felületeit is be lehet ragasztani.

A parafa tapétákat a papír hordozórétegtől és az alaptól függően 1 : 20 arányú speciális ra­gasztóval lehet ragasztani. A sávok széleit vág­juk le, majd egyenletesen és ne túl vastagon kenjük be a ragasztóval, a szokásos módon hajtogassuk össze és újra tekerjük fel, nehogy a sáv szélei felemelkedjenek, és túl korán megszáradjanak. A parafa tapéták faalapra való ragasztásához jól bevált az olyan ragasztó, amely 10 % diszperziós ra­gasztót is tartalmaz.

Rövid, kb. 5 perces puhulási idő után a parafa tapétákat ütköztetve ragasszuk fel és a tapétázó­hengerrel hólyagmentesen nyomjuk rá a falra, és a varratokat puha, kúpos görgővel húzzuk át. Vigyázzunk, hogy a tapéta színoldalára lehe­tőleg ne kerüljön ragasztó, ha azonban ez még­is megtörtént, akkor még száradás előtt egy megnedvesített szivaccsal óvatosan itassuk fel.

6. Granulátumos tapéták

Az ilyen típusú falburkolatok felületét ragasztó­ba ágyazott, szórt szemcsés anyag borítja. Tapéta felületére a parafa, vermikulit- vagy por­celángranulátumok alkalmasak.

Különösen sokoldalúan alkalmazható a ver­mikulit – ez egy természetes, palaszerű anyag, amelynek térfogata hevítéskor megnövekszik, az anyag megduzzad. A szemcsék sokféle szín­árnyalatot kapnak és fémesen csillognak. A granulátumos tapéták igényes lakóhelyisé­gek, bankok, biztosítók, szállodák és elegáns üzletek számára valók. Ezen tapéták újabb vál­tozatát alkotják a porcelán- vagy műanyag lap­kákkal borított falburkolatok, amelyek maguk is többféle felülettel kaphatók. Tapétázáskor a gondosan méretre vágott sá­vokat ütköztetve, speciális ragasztóval ragaszt­juk fel.