Többlakásos házak

Többlakásos házak építéséhez kapcsolódó műszaki kérdések [2020]

Az épületeknek a statikai és épületfi­zikai szempontokon túl meg kell felel­niük a gazdaságossági, valamint az élet- és vagyonbiztonsági követelmé­nyeknek is. A gazdasági kívánalmak a helyes és gazdaságos tervezést mindig szem előtt tartva elégíthetők ki. A takarékos lakó­ház építése külön cikk témája lesz, ám nem jelentene igazi támpontot ez sem, hiszen a problémákat minden szak­ember másként látja, főként az építő­anyagok gyártóinak vannak mindig gazdaságossági érveik. A gazdaságos­sággal kapcsolatos látásmód tehát igen változó.

Egy tetőteres lakóépületnél például a tetőtér-beépítés lehetőségét, annak szerkezeti rendszerét alapvetően befo­lyásolja az, hogy az épület belső teher­hordó főfalának iránya párhuzamos vagy merőleges-e a tető gerincéhez képest. Elterjedt megoldás az, amikor a kö­zépfőfal és a tetőgerinc iránya megegye­zik, ez azonban kevésbé gazdaságos, ráadásul a tetőtér-beépítéssel kialakuló lakrész faház jellege nem igazán ked­vező. E megoldásnál a tetőtér haszno­sításával kapcsolatban számos prob­léma adódik (pl. fedélszék, födém, oszlopok stb.).

Sokkal kedvezőbb megoldásokhoz segít a középfőfal tetőgerinchez ké­pest keresztirányú betervezése. Ilyen­kor a padlástér belső térkialakítása kö­tetlen, a zárófödém részben vagy teljesen azonos lehet az épület közbenső födé­mével. A tervezést alapvetően befolyásolja a tetőidom kialakítása, mert a gerinc irányát a hatóság az utcakép szempont­jából kikötheti.

A szakmai elemzés és annak értel­mezése során a gazdaságosság döntő jelentőségű, ugyanis ez a téma minden­kit érdekel, főként azokat, akik társas­házak építésével és építésszervezéssel foglalkoznak. A gazdaságosságot ez esetben nem mint „piaci” tényezőt kell értelmeznünk, hanem mint építészeti praktikumot, mellyel akár 1-2%-os megtakarítás is elérhető.

A továbbiakban ismertetünk né­hány szempontot, melyek nemcsak az építést teszik eredményesebbé, hanem a ház üzemeltetését is:

  • tökéletes hőszigeteléssel, valamint
  • a határoló- és tartószerkezetek op­timális önsúlya és kiváló hőtechnikai sajátosságai révén
  • csökkenthető az épületek nettó és bruttó alapterülete közötti különbség, vagyis a ház tartószerkezeti térfogata;
  • az előző három fő kritérium a meg­valósítás során végül akár 30-50%-kal is csökkentheti az épület önsúlyát, ezért az alapozás is olcsóbb lehet.

A felsoroltakat példával szemléltet­ve míg egy 100 m2 nettó alapterületű többlakásos házban szintenként ennyi a hasznos tér, addig

  • hagyományos szerkezettel tömör téglából falazott 96 cm-es határoló fal esetén (mert a hőtechnikai előírások miatt ilyen vastagságú kellene) a bruttó terület 148 m2;
  • korszerű POROTHERM (38 cm vastagságú) nútféderes tégla határoló fal esetén a bruttó terület már csak 120 m2;

A különbözet szintenként 28 m2, ami vetületben értelmezett értékként 3,0 m-es szintmagassággal 84 m3 tömör falszerkezetet jelent.

A példa jól érzékelteti a 100 m2-es lakásonkénti 130-140 tonna szerkeze­ti különbséget. Ez egy lakás megépíté­sénél horribilis többletköltséget okoz, nem beszélve a többletteherről. Ha a többletterhet szintenként felszoroz­zuk, akkor a falak és az alap költségei 2-2,2-szeresükre nőnek. Természetesen ily módon egyetlen ház sem készül, hisz minden építész a lehető legkedve­zőbb arányok megvalósítására törek­szik már a tervezés stádiumában, de a közölt számértékek segítségével jól lát­ható a határesetek közötti különbség.

Az élet- és vagyonbiztonsággal kap­csolatos követelményeket a tervezett és megvalósítás alatt álló épületnek a teljes élettartama alatt ki kell elégíte­nie. A szabványok által szigorúan elő­írtak betartásában a főszerep a szak­embereké.

Az épületet, annak helyiségeit, szer­kezeteit, anyagait mind a külső környe­zetből, mind a belső zárt terekből külön­féle hatások érik. Közülük e cikkben főként az épületfizikai kérdésekkel foglalkozunk, a légáramlással, a hő, a pára, valamint a zaj hatásaival. A va­lóságban ezek többé-kevésbé kölcsönkapcsolatban vannak, egymást befolyá­solják. A következő kötetekben ugyan külön-külön részletezzük e témakörö­ket, azonban ez a kölcsönhatás nem el­hanyagolható, és nem hagyható figyel­men kívül. Az épületfizikai hatásokat mindig komplex szemléletmóddal, az egy időben fellépő valamennyi hatás fi­gyelembevételével és a kölcsönhatások szem előtt tartásával kell kezelni.

Épületfizikai szempontból nem el­hanyagolhatók a szerkezetekkel kap­csolatban a következők:

  • Az épületszerkezeteknek az épü­let használata közben eredeti állagukat minél hosszabb időn keresztül meg kell őrizniük, hogy funkciójukat maradék­talanul betölthessék.
  • Olyan kialakításúak legyenek, hogy a létesítés és üzemeltetés optimális rá­fordításai mellett elégítsék ki az épület és a helyiségek funkciójától, használa­tától függő hőérzeti (komfort)feltételeket és az egyéb épületfizikái követel­ményeket.

Egy adott funkciójú épület szerke­zete természetesen sokféleképpen megtervezhető anyaga, mérete, réteg­rendje, kapcsolatai, térbeli elhelyezke­dése stb. tekintetében. Az épületfizikai méretezés célja az ésszerű változatok közül a leggazdaságosabb megoldás kiválasztásának segítése.

Az épületszerkezetekkel szemben a különféle hatások tekintetében külön­böző követelményeket állítunk. Olyan megoldásokat kell összehasonlíta­nunk, amelyek önmagukban is mind kielégítik ezeket.