Repedés helyreállítás vakolattal, rugalmas repedészárással
Az egyedi repedések utólagos helyreállítása során a legtöbb esetben szükséges az összefüggő felületeket végül egységes bevonattal ellátni. A repedést körülvevő vakolatszerkezetet minden szabály szerint különböző mértékben, például simítással, módosítjuk, és a módosítás vakolatszerkezet és szemcseméret szerint is a bevonóanyaggal történő, síkszerű bevonás után még felismerhető. Erre az egyes helyreállítási eljárásoknál már nem utalunk külön.
WTA-adatlap ajánlása repedések áthidalására
Ennek az egyszerű és könnyen kezelhető eljárásnak mégis van gyakorlati létjogosultsága, mivel az alárendelt homlokzatfelületeknél és megfelelő bevonatrendszerrel kombinálva számos esetben készíthetünk esztétikai szempontból helyettesíthető felületet kevésbé költséges helyreállítási ráfordítással. A „Homlokzatok megrepedt vakolatainak értékelése és helyreállítása” c. WTA-adatlap az egyedi repedések helyreállítására három eljárást javasol: a merev repedészárást, a repedésáthidalást vakolattal, valamint a rugalmas repedészárást tágulási hézaggá való átalakítással.
Olyan vakolatrepedéseknél, amelyek repedésszélesség-változásai messzemenően lecsillapodottnak tekinthetők, például az átlósan a falazatnyílások (ablakok, ajtók stb.) sarokpontjaitól kiinduló repedések (rovátkolt repedések), vagy egyéb szerkezetfüggő repedések esetén, amelyeknél az épület- vagy altalaj-alakváltozások kizártak, az ún. merev repedészárás átgondolt felújítási intézkedésnek tekinthető.
Repedés kezelése
Itt a meglévő repedéseket megfelelő szélességben és mélységben megnyitjuk, és a repedés széleit az aljzatot megszilárdító alapozással látjuk el. Végül magát a repedést tágulásra képes habarccsal (pl. műgyanta-módosított ásványi finomhabarccsal vagy szerves kötésű finomhabarccsal) a hézag teljes kitöltésével ki kell tölteni. A meglévő fedő vakolatszerkezetet végül ismét lehetőség szerint megfelelő minőségben ki kell egyenlíteni.
Természetesen számos esetben a vakolt területeket is fel kell újítani a repedés mentén. A fedővakolatot minden esetben kopogtatással meg kell vizsgálni, a lehetséges üregekre vonatkozóan. A vakolatban lévő repedés miatt a repedés szélén ún. hántolófeszültségek keletkeznek, amelyek többé-kevésbé széles repedést eredményeznek, adhéziós zavarokkal.
Repedésáthidalás vakolattal
Olyan vakolatrepedések, amelyeknél jóformán már semennyi elmozdulás nem várható, ill. az alacsony maradványátalakulással (< 0,2 mm) bíró szerkezetfüggő repedések, és az anyagváltásnál a vakolataljzatban keletkező repedések a vakolatrendszer alkalmazásával készített repedésáthidalással helyreállíthatók. Ehhez két lehetőség áll rendelkezésünkre.
A meglévő alapvakolatot a repedés mindkét oldalán kb. 20 cm szélességben, majd a fedővakolatot még további 5 cm szélességben el kell távolítani. Végül a repedésre elválasztóréteget hordunk fel, mielőtt végleg felszerelnénk a vakolathordozót (pl. egy ponthegesztett dróthálót kb. 12 mm lyukbőséggel, és legalább 1 mm drótvastagsággal, vagy rabichálót). A drótháló és az aljzat távolságának kb. 5 mm-nek kell lennie, a széleken pedig kb. 25 cm-es távolságban kell rögzíteni. Ez a repedésterület végül két rétegben kerül bevakolásra, és a meglévő vakolatszerkezet az utolsó réteggel ismét illesztésre kerül.
A másik alternatíva esetén a fedővakolatot a repedés mindkét oldalán kb. 20 cm szélességben eltávolítjuk, majd ezt követően az alapvakolatot további kb. 15 cm szélességben és 4-5 mm mélységben kivéssük vagy kimarjuk. A meglévő repedést végül kb. 1 cm szélességre tágítjuk, és a repedés széleit az aljzatot megszilárdító alapozással látjuk el, mielőtt a repedést hézagtömítő masszával töltenénk ki. Az ezt követő hálókiegyenlítő réteg készítése során a vasalathabarcsba lúgálló és magas szakítószilárdságú üvegszálas hálót ágyazunk, mielőtt az új fedővakolatot felhordanánk és a meglévő vakolatszerkezethez igazítanánk.
Rugalmas repedészárás (átalakítás tágulási hézaggá)
Bizonyos esetekben, például messzemenően egyenes vonalban futó repedéseknél, nagyobb repedésperem-elmozdulásokkal, olyan helyzetekben, amikor általában látható tágulási hézaggá történő átalakítás optikai szempontból elfogadható (pl. épületcsatlakozási élek, födémtámaszok alatti vízszintes repedések vagy különböző szerkezeti elemek közötti repedések), kínálkozik az a megoldás, hogy a szükséges repedés-helyreállítást tágulási hézag kialakításával oldjuk meg. Ehhez az ún. rugalmas repedészárást alkalmazzuk, ami vagy a megfelelő, rugalmas / hőre lágyuló tágulásihézag-profilokból álló hézagrendszerek beépítésével, vagy rugalmasan kitöltött hézagként készül.
Lépések
Ehhez a meglévő repedést a vakolat teljes vastagságán átnyúló módon hézaggá bővítjük, amelynek szélessége a várható repedésperem-elmozdulás négyszerese, de mindenképpen legalább 8 mm. Ezt követően a hézag peremeit ellátjuk az aljzatot megszilárdító alapozással, és a hézag mögé habzsinórt töltünk. Végül ezt a területet plasztikus-rugalmas hézagszigetelő masszával hézagoljuk. Ehhez a művelethez adott esetben átkenhető hézagszigetelő masszát kell választani, akkor is, ha a bevonatrétegben finomrepedések léphetnek fel.