• repedések
• vakolatok

Rabicerősítésű vakolatok (repedésgátlásra)

Vakolatokat leggyakrabban tégla vagy beton felületeken készítenek. Ezekhez megfelelő előkészítés után a vakolóhabarcs általában jól tapad. Azonban számos olyan építőanyag van (pl. fa, fém, bizonyos építőlemezek, különböző anya­gú hőszigetelések stb.), amelyekhez nem tapad a vakolóhabarcs. Az ilyen felületekre csak rabicerősítésekkel készül­het vakolás.

Gyakran használják fel olyan helyeken is, ahol különbö­ző anyagú szerkezetek csatlakoznak egymáshoz. Megakadályozzák a két szerkezet látható elválását, egyúttal a vako­latban repedések keletkezését. A rabicerősítések hálós szövetű vakolattartó felü­letszerkezetek (4.8. ábra).

4.8. ábra. Rabicerősítések elhelyezése

Külső és belső térben egyaránt felhasználhatók. Régeb­ben elsősorban nádszövetből, illetve dróthálóból készültek, napjainkban fém vagy műanyag rabichálókat alkalmaz­nak, melyeket szegezéssel vagy ragasztással rögzítenek. A rabicerősítések rugalmas kapcsolatot létesítenek a vakolat és a vakolatot rosszul tartó felületek között, ami csökkenti a repedések kialakulásának valószínűségét.

A rabicerősítések beépítését mindig a gyártói utasítások­nak megfelelően kell végezni. A vakolóhabarcs és a rabicháló anyagának összeférhetőségét minden esetben külön ellenőrizni kell. A rabicerősítésű vakolatok gipsz vagy ce­ment kötőanyagúak lehetnek. Ezenkívül egyes hőszigetelő vakolatoknál és gyárilag zsákolt vakolati rendszereknél a rabicerősítéshez műanyag alapú habarcsok is használhatók. Ezeket nem ha­gyományos vakolatként használják fel, hanem a rabichálóval egy glettszerű kéregréteget képeznek, ami nagyon jól alkal­mazható a külső homlokzati hőszigeteléseknél. A falfelület­re felragasztott szigetelőlemezeket a kéregréteg tökéletesen megvédi a külső hatásoktól.

Nádszövet erősítés

Nádszövet-erősítést elsősorban deszkából készült felü­letek (pl. régi mennyezet) vakolásánál alkalmaztak régebben. A nádszövetet kb. 2 m hosszú nádszálakból készítették, melyeket 20 cm-énként vékony huzallal szövetté kötöttek össze. A nádszövetet stukatúrszeggel erősítették a vakolan­dó felületre. Kisebb felületnél egyszeresen, nagyobb felüle­teknél és igényesebb vakolattartást kívánó felületeknél ket­tős rétegben készítették a nádazást.

Egyszeres nádazásnál a szálak az alsó deszkákra merőlegesen helyezkedtek el, mert így a deszka száradásából eredő összerepedések elke­rülhetők voltak. Kettős nádszövet-erősítésnél az egyes réte­gek száliránya egymásra merőleges volt. A vakolás megkez­dése előtt a felerősített nádbetétet megvizsgálták, és a laza, összetöredezett részeket eltávolították.

Fém rabicháló

A fém rabichálókat legfeljebb 25 mm-es kiosztású, min. 1 mm átmérőjű huzalháló képezi. Ez gipsz vakolathoz hor­ganyzott huzalból készül. A fém rabichálót kampós szeggel rögzítik a vakolandó felülethez, ügyelve arra, hogy a háló mindig feszesen simuljon a felülethez, és kellő sűrűséggel legyen rögzítve.

Üvegszál és műanyag rabicháló

Az üvegszál és a műanyag rabichálók általában 1,00 m széles tekercsben kerülnek forgalomba. A felhasználás során a hálót először ollóval pontosan méretre szabják, majd a va­kolandó felületre vékonyan felhordott ragasztó glettrétegbe nyomva rögzítik és lesimítják.