• homlokzat

Homlokzatburkolatok hordozórétegei

Az épületek külső burkolatainak főbb rétegei az adott rendszeren belül elté­rőek, és ebből adódóan kiviteli és „mű­ködési” összetevőik, valamint egymás­ra gyakorolt hatásaik is különbözőek.

Legegyszerűbbek a nyersen maradó tég­la- és kőfalazatok, amelyeknél a külső felületi (mint burkolati) falrész és a belső faltömeg azonos szerkezeti és épületfizikai egységet képez. Ennél bonyolultabbak a külső „hasított” klinker burkolattal készített téglafalazatok, mert a tartófal statikai, a burkolat esz­tétikai, a kettő együttesen pedig hőtech­nikai feladatot teljesít. Még összetet­tebb problémát jelent a ragasztott bur­kolatú (pl. mázas lapburkolatú) hom­lokzatok tervezése és kivitelezése.

Mint egyéb területeken, itt is komoly gondot okozhatnak az eltérő testsűrűségű (eset­leg azonos anyagú) szerkezetek felü­letét és magát a szerkezetet érő hatá­sok, kezdve a napsugárzástól egészen a hőmérséklet-változásokig. Egy tég­lafalra ragasztott nagyobb felületű ke­rámialap burkolat elemei néhány év alatt fellazulnak és lehullnak, aminek az oka, hogy a felületet érő hőinga­dozások miatt a felületi ragasztóréteg hol kitágulva, hol összehúzódva, elvá­lik a faltól.

Falazott anyagú vagy vasbeton épület­fal vagy váz esetén tartsuk be a követ­kező alapelveket:

• csak kisebb falrészek burkolhatok kerámiaanyagú elemekkel,
• a közepes táblaméret feletti elemek hézagait rugalmas fúgázó anyaggal kell kitölteni,
• néhány m² nagyság felett a bur­kolatmezőben mozgási hézagot kell kiképezni,
• már tervezéskor tisztázni kell a fo­gadófal páradiffúziós kérdéseit,
• a felületi burkolatot ún. szárazkap­csolással kell a falhoz függeszteni.

Ugyanez mondható el a kő- vagy ve­gyes falazatok burkolatával kapcsolat­ban is, sokkal bonyolultabb azonban a kettőzött rétegű és a kéthéjú falak bur­kolatainak megtervezése és kivitele­zése (4.4 – 4.5. ábra).

4.4. ábra. Kéthéjú homlokzati fal nyerstégla burkolása.

4.5. ábra. Közel azonos hőtechnikai telje­sítményt nyújtó falszerkezetek a) egyhéjú, ragasztott hőszigetelővel és vékony vakolattal; b) kéthéjú fal mészhomok tégla burkolati fallal és beépített (THERWOOLIN) hőszigetelővel (az árnyékolt fal jobb).

A szerkezetnek tehát alkalmasnak kell lennie arra, hogy a héjalás méretháló­jától eltérő helyen is rögzíthető legyen a falhoz, és ez ne befolyásolja a héjalás felfüggesztését, felerősítését. Az értékelésnek tehát az is szempontja, hogy az adott mérethálóhoz kiosztott tartó­váz rögzítései mennyire tolódnak el a tengelytől, esetleg maga a váz eltolód­hat-e a saját síkjában vagy arra merőlegesen?

Az egyszerű kivitelezhetőség széles kör­ben értelmezhető, ugyanis ha egy ele­meinél és anyagainál fogva bonyolult homlokzatburkolat készítéséhez meg­van a szakértelem és az eszköz, akkor ez egyszerű, de az egyszerű kőlemez burkolat is lehet bonyolult, ha nincs meg a kellő hozzáértés. A szárazon szerelt és kapcsolt elemű burkolatoknál (kiselemes cserép, pala, műpala) a javíthatóság igen lényeges szempont, hiszen az esetleges elem­cserét úgy kell megoldani, hogy a körü­lötte lévő felületet minél kisebb nagy­ságban – vagy egyáltalán – ne kelljen megbontani.

Tartóvázak

A kapcsolt és szerelt burkolatok tartó­vázának elemei:

• a segédváz (minden esetben),
• a falkonzolok vagy harántváz,
• a segédváz és falkonzol közötti köz­benső elemek, amelyek a méret­kiegyenlítést szolgálják.

A segédváz további funkciója, hogy vízszintes vagy függőleges egyeneseivel kijelölje azt a síkot, amelyre a héja­lás közvetlenül (vagy közvetve) fek­szik. Az összetett, több profilból álló segédvázak lehetővé teszik a méret­kiegyenlítést vagy a burkolat pattin­tással („feszítéssel”) való rögzítését is. A segédváz megtámasztása általában harántváz vagy pontonkénti távtartó falkonzol, illetve csavar (esetleg mind­kettő) segítségével történik, egyszerűbb esetben a segédváz közvetlenül a teher­hordó szerkezetre fekszik. Az első két megoldás lehetőséget nyújt a héjalás mögötti szellőztetett rés és/vagy hőszigetelő réteg kialakítására. A segédváz tehát az a léc vagy profilos borda, amely a héjazati lemezt, táblát közvetlenül tartja (gyámolítja), tehát teherhordó szerkezet.

A segédvázat kitámasztó falkonzolok vagy csavarok esetén a homlokzattal párhuzamos mérethálóra illesztés lehe­tőségét a segédváz szempontjából kell vizsgálni (hosszirányban vagy erre me­rőlegesen elérhető méretkiegyenlítés). Harántváz esetében értelemszerűen a teherhordó falhoz közvetlenül vagy ugyancsak távtartó falkonzollal, csa­varral csatlakozó harántváz elhelyez­hetőségét tekintve kell vizsgálni a mé­retkiegyenlítés lehetőségét.

A tartóváz és a fal kapcsolata

A homlokzati síkra merőleges méret­kiegyenlítésnél a tartóváz anyagától függően rendszerezett burkolatok (a héjalás tömegétől függően) a homlok­zatra merőleges méretkiegyenlítés érde­kében:

• ovál furattal,
• szorítópofákkal,
• távtartó dübellel, illetve csavarral,
• alátéttel vagy
• teleszkópcsavarral kapcsolva ké­szülnek.

Ovál furattal végzett méretkiegyenlítés csak fémanyagú szerkezet esetén lehet­séges, ahol a homlokzatra merőleges ovál furat egy egyszerű „L” alakú fal­konzol egyik szárán kialakítható. Ezt a megoldást alkalmazzák a rendszerek többségénél, de megbízhatóbb kialakítás az összeszorított felületek közvet­len vagy „közvetett” fogazása. Szorítópofás megoldásnál a szorítócsa­var az egykarú emelőként kialakított fogazott szorítópofák belső, kisebbik karján hat. A fogazott szorítópofás kialakításnál a szorítócsavar közvetlenül a fogazott felületeket szorítja össze, ezért a méretkiegyenlítéshez ovál furat szükséges (4.16.-4.23. ábra).

4.16. ábra. Fa tartóváz kapcsolása átfutó műanyag dübellel (a felfúrást a hevederen keresztül, egyszerre kell elvégezni).

4.17. ábra. Tartóváz kapcsolása üreges téglafalhoz, előfúrással.

4.18. ábra. Nagy húzó és feszítő igénybevételre alkalmas, ún. „zoknis” tiplizésnél a beinjektált ragasztóanyag néhány óra múlva terhelhető.

4.19. ábra. Műveleti fázisok a furat előké­szítéstől a fém dübel behelyezéséig.

4.20. ábra. Áttételes kapcsolás szárnyas dübellel (az előfúrástól a szorítókapcso­lásig.

4.21. ábra. Zoknis dübel beépítésének me­nete.

4.22. ábra. Monolitikus (képlékeny) dübelezés tömör és nagy szilárdságú fogadó falszerkezetbe az előfúrástól a furatfeltöl­tésen keresztül a tartócsavar behelyezé­séig.

4.23. ábra. Homlokzati téglaburkolat horgonyelemeinek utólagos beépítése az elő­fúrástól a fugakapcsolásig.

Távtartó dübellel való méretkiegyen­lítés főleg az azbesztcement-anyagú tartó vázaknál fordul elő.

A magyar szabvány az épületburko­latok méretezése során a szélterhelést a szívott épületsíkon tekinti mérték­adónak. Minél magasabb egy épület, annál inkább ki van téve a szél és vihar hatásainak. Egy héj elemmel „öltöztetett” háznál a szélteher torló nyomását (w), az alaki tényezőket (c), és a számításkor 1,2-es biztonsági tényezőt (y) kell figyelembe venni.

A szélteher számításánál az alaki té­nyezőnek nagy szerepe van (az épület­homlokzat méretének szélesség/ma­gasság aránya függvényében változik). Minél magasabb és keskenyebb egy homlokzat, annál nagyobb szívóhatás érvényesül a szélárnyékos oldalon. A számítást az épület minden oldalára el kell végezni.

A szélteher torló nyomásának hatását mutatják a 4.34 – 4.35. ábrák.

4.34. ábra. A homlokzatot érő szélterhek az épületek magasságával arányban növe­kednek.

4.35. ábra. Alaki tényező számítása épület­homlokzatoknál a) lapos tetős épületnél; b) magas tetős épületnél h/1 2,0 akkor 0,4 h/1 2,5 akkor 0,5 h/1 3,0 akkor 0,6.

Az épület magasságának és a szél tor­ló nyomásának összefüggése a követ­kező áttekintésben látható:

A tényleges szélteher az alábbi össze­függésből számítható: q = wc-y Egy 14 m széles és 30 m magas épület homlokzatának legfelső 3 m-es sávjá­ban ható szívóerő:

q_w = 1,00-(-0,4)-1,20 = -0,48 kN/m²

A falak és a tető élei mentén (pl. az épületsarkoknál) egy-egy 2,0 m széles sávban mind a burkolatot, mind pedig azok kapcsolatait és rögzítéseit c = -2 alaki tényező figyelembevételével kell méretezni:

q_v = 1,00-(-2,0)-1,20 = -2,4 kN/m²

4.36. ábra. A fogadófal és nyílászárók kö­zötti tökéletes légzárást a burkolatok elké­szítése előtt helyszíni habosítású hőszi­geteléssel kell biztosítani.

Faszerkezetek védelme

Az épületek szerelt és kapcsolt hom­lokzati burkolatának hordozó vázszer­kezetei többnyire fából vagy részben fából készülnek. Ezek ugyan épületfi­zikái szempontból – tekintettel a szel­lőztetett légrésre – kevésbé vannak kitéve a párakicsapódás vagy a csa­padék negatív hatásainak, ennek elle­nére a faanyagok védelmével külön foglalkozni kell. A látszó faanyagok és faburkolatok azonban teljesen ki van­nak téve úgy az időjárás, mint a ro­varok és gombák hatásainak. A gomba a fa legfőbb ellensége, főleg a könnyező házigomba és a házi kéreg­gomba. A nem védett faanyagban elő­forduló kékfestő gombák csak elszí­nezik a faanyagot, lepergetik a festék-és lakkréteget, de magát a faanyagot nem teszik tönkre.

A kékfestő gombák leginkább fenyőfáknál fordulnak elő. A rovarok, pl. a szú és a kopogóbogár lárvái jóvátehetetlen károkat okoznak. A szabadon levő (látszó) faanyagokat a nedvesség – az eső és csapóeső -, ül. a szárazság és a napsütés váltakozva érik, és idővel tönkre is tehetik. A nedves fa gombásodik, korhadás indulhat meg, aminek következtében térfogata is megváltozik, puha és sérülékeny lesz. A nap­sugárzás hatására a víztartalom jelentős része elpárolog, a fa zsugorodik, repe­dések keletkeznek. Ez a folyamat gyor­sítja a fa szétesését, amihez az ultraibolya sugárzás is nagymértékben hozzájárul, porlasztva a fa sejtjeinek falát.

Lécvázak védelme

A homlokzatok burkolásához használt új faanyagot olyan védőszerekkel kell kezelni, amelyek megelőzik a gomba-és rovarkártételeket, és egyúttal meg­őrzik a faanyag minőségét, hogy javí­tásra hosszabb távon se legyen szükség. Fontos alapelv, hogy a fát mindig érje a levegő, sőt állandó légáramlás. A homlokzatburkolat tartószerkezete­ként használt faanyagot ezenkívül el­sősorban az időjárás károsító hatásai, de mindenekelőtt a nedvesség ellen kell megvédeni, ezért meg kell oldani a megfelelő vízelvezetést, ill. biztosítani kell a gyors kiszáradás lehetőségét.

A faanyagok beépítése előtt a kezelés­hez az építőipar a Tetol készítményeket (Tetol FB, Tetol FZ, Tetol RKB), a My-kotox B készítményt, továbbá pentaklór-fenol-nátriumot és bórvegyületeket alkalmaz. Bizonyos anyagok csak méregengedély alapján szerezhetők be. A kezelőanyagokat az előírásos töménységben, mennyiségben és technológiával kell a kezelendő faanyagba juttatni, az időjárásnak kitett faanyagokhoz cél szerű vízben nem oldható védőanya­gokat használni.

Beépíteni természetesen csak egész­séges faanyagot szabad, és csak azt ér­demes védőszerrel kezelni, mert a vé­dőszerek a károsodást megelőzhetik, esetleg lassíthatják, de helyre semmi­képpen nem hozzák. A védőkezelés akkor hatásos, ha a fa­anyag viszonylag száraz, azaz víztar­talma nem haladja meg a 20%-ot, és a védőoldat legalább +15 °C hőmér­sékletű.

A védőszert a kezelés időtartamától füg­gően mázolással, permetezéssel, be­mártással, merítéssel, fürösztéssel, áztatással juttatják a faanyagra. A legha­tásosabb a merítés és a fürösztés, ame­lyek néhány perctől több óráig tartó hatóideje alatt a védőszer a fa rostjainak mélyebb rétegeibe is beszívódik. A védőszerek különböző erősségű mér­geknek minősülnek, így a kezelésükre, felhasználásukra, tárolásukra vonat­kozó egészségügyi és munkavédelmi előírásokat szigorúan be kell tartani! Az előírásokat a forgalmazó mindig jelzi a csomagoláson. A faanyagok tűzvédelmi bevonataként alkalmazott speciális készítmény égés­késleltető és lángmentesítő hatású. A szert áztatással, bemártással vagy má­zolással kell a faszerkezetekre juttatni. A gyalulatlan fa hatásos tűzvédelme min. 500 g/m² anyag felhasználásával érhető el. A bevonat csak áztatással hordható fel, ezért bemártás, mázolás esetén a műveletet többször meg kell ismételni.

Látszó fafelületek, faburkolatok védelme

A faanyagú szerkezeti elemeket – kü­lönösen a külső légtérrel érintkező felü­letükön – kétszer, esetenként három­szor is át kell mázolni. A festékek kü­lönböző színekben kaphatók, és ennek köszönhetően a homlokzathoz illő, esz­tétikus színeket használhatunk. A védőszerrel előkezelt részeket az idő­járásnak kitett helyeken célszerű két­szer-háromszor is átfesteni széles la­pos ecsettel. A második és a harmadik réteghez már lényegesen kevesebb anyag elegendő.

A termékek száradási idejét és az egyes rétegek felkenése között szükséges vá­rakozási időt a gyártó használati utasításban és a termékismerte­tőkben közlik a felhasználókkal. Fontos tudni, hogy a festést mindig a fa erezetének irányában, folyamatosan, az ecset felemelése nélkül kell végezni. Ezzel elkerülhetők a csúnya átmenetek, amelyek foltokat okozva ronthatják a homlokzatburkolat összképét. Ha nem akarjuk, hogy a festés később elszíneződjék, használjunk fénynek el­lenálló anyagot. A gyártók javaslatát is figyelembe véve, a felületeket két-hat évenként újra át kell festeni, ami álta­lában nem jelent nagy munkát, a leg­rosszabb esetben állvány építéssel jár, de egy- vagy kétlakásos családi házak­nál nem jelent különösebb nehézséget.

A vörösfenyő vagy vörös cédrus fafelületeket gyakran kezelik színezett via­szokkal, ezeknek azonban nincs a szab­ványnak megfelelő faanyagvédő képes­sége. Az északi országok faházainak, épületeinek külső burkolatát állati vér­rel, állati zsiradékkal vagy ezek keve­rékével kezelték évszázadokon keresz­tül, sőt még jelenleg is alkalmazzák ezt a módszert. Az eljárás alkalmasságát igazolja, hogy az így kezelt száz-két­száz éves házak még ma is jó állapot­ban vannak.

A faanyagú elemek a talaj felszínétől legalább 30 cm-re kerüljenek, hogy erős esőzés esetén a talajról felcsapódó víz ne nedvesítse be a fát. A fa bütüs vége jobban szívja a nedvességet, mint a hosszirányú vágási felületek, ezért még gondos védőkezelés mellett is jobban károsodhat (4.37. ábra).

4.37. ábra. Homlokzati hőszigetelésnél a rések és nyílások kitöltésére a (párhuza­mos keresztmetszetű) hőszigetelő zsinór az egyenletes kitöltés és tokfeszültség mellett a kellő légzárást is biztosítja. Az így tömített hézagot páradiffúzió és csapa­dékbehatolás ellen rugalmas gittel kell le­zárni.

Fugák (hézagok) lezárása

A kő- és téglaanyagú falazatok elemei közötti hézagok (fúgák) több száz évnyi tapasztalatra hagyatkozva, többféle mó­don alakíthatók ki (4.38.- 4.40 ábra). Magas fokú szakmai hozzáértést és kü­lönös figyelmet igényelnek az elemes és a szerelt burkolatok, amelyek ele­meit egymáshoz, a homlokzati nyílás­zárókhoz és a tetőkhöz igen gondosan kell csatlakoztatni és zárni, úgy, hogy esztétikai és vízzárási szempontból is tökéletes felület alakuljon ki.

4.38. ábra. Normál homlokzati burkolat és ablaktok csatlakoztatása rugalmas fuga­kitöltéssel.

4.39. ábra. Kéthéjú hőszigetelt homlokzati burkolat és ablak csatlakoztatása rugal­mas hőszigetelővel és elasztikus fugá­zóval lezárva.

4.40. ábra. Réteg ragasztott vékony kerá­miaburkolat dilatációjának képzése rugal­mas táblafugával 1 kerámiaburkolat; 2 ragasztóréteg; 3 rugalmas tömítő zsinór; 4 elasztikus fugázás; 5 felületi kiegyenlítő és hordozó vakolatréteg; 6 határoló fal.

A legnagyobb gondot a fix épületré­szek és a laza, rugalmas burkolat talál­kozása jelenti, mivel a különböző anya­gok különbözőképpen tágulnak, és gya­korlatilag állandó mozgásban vannak. E mozgásokat vagy fel kell fogni, vagy a burkolat és az épületszerkezet között teleszkópos kapcsolatot kell kialakí­tani. A fugák és csatlakozási hézagok ki­töltéséhez és fugázáshoz az igénybe­vételeknek megfelelő fugázó anyagot kell választani. A következő táblázat néhány fugázó anyag hőmérséklet-álló­ságát mutatja.

A napon száradó fuga – hosszúsá­gától függően – időnként megrepe­dezhet, emiatt a fugákat ma már in­kább rugalmas masszával töltik ki. A rugalmas massza új problémákat is ma­gával hozott, pl. a massza elválhat a fugák széleitől, vagy rideggé válik és megreped, azután a repedésekbe hatoló esővíz miatt az alatta levő falazat át­nedvesedik. A töltőanyag fajtáján és a fuga kialakításán egyaránt múlik, mi­lyen minőségű lesz a fugázás (4.41.-4.43. ábra). Gondolni kell arra is, hogy nem minden fugázó viseli jól az ult­raibolya sugárzást.

4.41. ábra. Szerelt homlokzati burkolat ru­galmas kapcsolása és fugázása a) közép- vagy nagyelemes kő és beton; b) fém­lemez profilok; c) falazat/fémlemez; d) kerámia ­vagy műpala táblák; e) táblás lemez/falazat rend­szerekben; 1 elasztikus fugázás; 2 fugazsinór (rugalmas); 3 homlokzatburkolat; 4 ragasztott segédprofil (kapcsolódó táblázat: 4.2.).

4.2. táblázat. A fugák mérete az épületek várható mozgásától függ: a fuga hosszúsága és a hosszirányú kiterjedés határozza meg (kapcsolódó ábra: 4.41.).

Tömítőanyagok

Fugázáskor mindig fordítsunk gondot a következőkre:

• A fugázáshoz használt szerkezeti anyag nem lehet képlékeny, ala­kítható, hanem rugalmasnak kell lennie: a rugalmas anyag ugyanis az alakítás után ismét felveszi ere­deti állapotát, a képlékeny anyag ezzel szemben megmarad új álla­potában. Minél rugalmasabb a tö­mítőanyag, annál inkább képes kö­vetni az épületrészek mozgásait.
• A tömítőanyag legyen hőálló, hi­szen nyári napokon igen komoly hőmérséklet-ingadozásnak van ki­téve. A szilikon-, a poliszulfid- vagy poliuretánalapú tömítőanyagok ál­talában kielégítően hőállóak, fém­mel együtt is használhatók. Az akrilátok keményedhetnek és ridegedhetnek, emiatt könnyen megre­pedeznek.
• A tömítőanyagoknak és a szerkeze­ti alapanyagnak egymással össze-férhetőnek kell lennie, az alapanyag­nak nem szabad a tömítőanyagot megtámadnia és fordítva.

A tömítőanyagnak tartósan kell ta­padnia, ennek érdekében esetleg az egyik szerkezeti alapanyagot tapa­dásközvetítő alapozóval kell be­kenni. Erre vonatkozóan célszerű a gyártótól felvilágosítást kérni (4.3. táblázat).

4.3. táblázat. Építőanyagok összeférhetősége.

A fugázás művelete

A burkolóelem felrakása után a fúgát meg kell tisztítani és ki kell szárítani, hogy a tömítőanyaggal intenzív és tö­mören záró kötést hozzon létre. A fuga szélessége négyszer akkora le­gyen, mint annak a lehetséges legna­gyobb méretváltozása. Ha például a fú­ga legfeljebb 2 mm-t tágul, akkor 8 mm szélesnek kell lennie. A fugák kitöl­tésének vastagsága a fuga szélességéhez igazodik, az értékeket a táblázat­ban közöljük. Figyelembe kell venni, hogy a tömítőanyag csak két oldalon tapadhat az alapra, háromszög alakú fuga esetében nem nyúlhat le a fuga alj ára. Ilyen esetekben célszerű zsinórt vagy ragasztóanyag-mentes műanyag csíkot használni.

4.42. ábra. Hő mozgásnak kitett – fémle­mez – burkolat vízmentes és szellőző homlokzati lezárása fugatömítéssel 1 elasztikus fugázás; 2 rugalmas fugazsinór; 3 szorítószegő; 4 szorító- és kapcsolócsavar tiplivel; 5 záró szegő.

4.43. ábra. Homlokzati hézagok rugalmas kialakítása vízszintes fugázással 1 elasztikus fugázás; 2 rugalmas fugazsinór; 3 szegőlemez; 4 téglaburkolat; 5 rugalmas fémlemez burkolat.