Épületek külső burkolatai

Homlokzatburkolatok hordozórétegei

Az épületek külső burkolatainak főbb rétegei az adott rendszeren belül elté­rőek, és ebből adódóan kiviteli és „mű­ködési” összetevőik, valamint egymás­ra gyakorolt hatásaik is különbözőek.

Legegyszerűbbek a nyersen maradó tég­la- és kőfalazatok, amelyeknél a külső felületi (mint burkolati) falrész és a belső faltömeg azonos szerkezeti és épületfizikai egységet képez. Ennél bonyolultabbak a külső „hasított” klinker burkolattal készített téglafalazatok, mert a tartófal statikai, a burkolat esz­tétikai, a kettő együttesen pedig hőtech­nikai feladatot teljesít. Még összetet­tebb problémát jelent a ragasztott bur­kolatú (pl. mázas lapburkolatú) hom­lokzatok tervezése és kivitelezése.

Mint egyéb területeken, itt is komoly gondot okozhatnak az eltérő testsűrűségű (eset­leg azonos anyagú) szerkezetek felü­letét és magát a szerkezetet érő hatá­sok, kezdve a napsugárzástól egészen a hőmérséklet-változásokig. Egy tég­lafalra ragasztott nagyobb felületű ke­rámialap burkolat elemei néhány év alatt fellazulnak és lehullnak, aminek az oka, hogy a felületet érő hőinga­dozások miatt a felületi ragasztóréteg hol kitágulva, hol összehúzódva, elvá­lik a faltól.

Falazott anyagú vagy vasbeton épület­fal vagy váz esetén tartsuk be a követ­kező alapelveket:

  • csak kisebb falrészek burkolhatok kerámiaanyagú elemekkel,
  • a közepes táblaméret feletti elemek hézagait rugalmas fúgázó anyaggal kell kitölteni,
  • néhány m2 nagyság felett a bur­kolatmezőben mozgási hézagot kell kiképezni,
  • már tervezéskor tisztázni kell a fo­gadófal páradiffúziós kérdéseit,
  • a felületi burkolatot ún. szárazkap­csolással kell a falhoz függeszteni.

Ugyanez mondható el a kő- vagy ve­gyes falazatok burkolatával kapcsolat­ban is, sokkal bonyolultabb azonban a kettőzött rétegű és a kéthéjú falak bur­kolatainak megtervezése és kivitele­zése (4.4 – 4.5. ábra).

Kéthéjú homlokzati fal nyerstégla burkolása.

4.4. ábra. Kéthéjú homlokzati fal nyerstégla burkolása.

 Közel azonos hőtechnikai telje­sítményt nyújtó falszerkezetek

4.5. ábra. Közel azonos hőtechnikai telje­sítményt nyújtó falszerkezetek a) egyhéjú, ragasztott hőszigetelővel és vékony vakolattal; b) kéthéjú fal mészhomok tégla burkolati fallal és beépített (THERWOOLIN) hőszigetelővel (az árnyékolt fal jobb).

A szerkezetnek tehát alkalmasnak kell lennie arra, hogy a héjalás méretháló­jától eltérő helyen is rögzíthető legyen a falhoz, és ez ne befolyásolja a héjalás felfüggesztését, felerősítését. Az értékelésnek tehát az is szempontja, hogy az adott mérethálóhoz kiosztott tartó­váz rögzítései mennyire tolódnak el a tengelytől, esetleg maga a váz eltolód­hat-e a saját síkjában vagy arra merőlegesen?

Az egyszerű kivitelezhetőség széles kör­ben értelmezhető, ugyanis ha egy ele­meinél és anyagainál fogva bonyolult homlokzatburkolat készítéséhez meg­van a szakértelem és az eszköz, akkor ez egyszerű, de az egyszerű kőlemez burkolat is lehet bonyolult, ha nincs meg a kellő hozzáértés. A szárazon szerelt és kapcsolt elemű burkolatoknál (kiselemes cserép, pala, műpala) a javíthatóság igen lényeges szempont, hiszen az esetleges elem­cserét úgy kell megoldani, hogy a körü­lötte lévő felületet minél kisebb nagy­ságban – vagy egyáltalán – ne kelljen megbontani.

Tartóvázak

A kapcsolt és szerelt burkolatok tartó­vázának elemei:

  • a segédváz (minden esetben),
  • a falkonzolok vagy harántváz,
  • a segédváz és falkonzol közötti köz­benső elemek, amelyek a méret­kiegyenlítést szolgálják.

A segédváz további funkciója, hogy vízszintes vagy függőleges egyeneseivel kijelölje azt a síkot, amelyre a héja­lás közvetlenül (vagy közvetve) fek­szik. Az összetett, több profilból álló segédvázak lehetővé teszik a méret­kiegyenlítést vagy a burkolat pattin­tással („feszítéssel”) való rögzítését is. A segédváz megtámasztása általában harántváz vagy pontonkénti távtartó falkonzol, illetve csavar (esetleg mind­kettő) segítségével történik, egyszerűbb esetben a segédváz közvetlenül a teher­hordó szerkezetre fekszik. Az első két megoldás lehetőséget nyújt a héjalás mögötti szellőztetett rés és/vagy hőszigetelő réteg kialakítására. A segédváz tehát az a léc vagy profilos borda, amely a héjazati lemezt, táblát közvetlenül tartja (gyámolítja), tehát teherhordó szerkezet.

A segédvázat kitámasztó falkonzolok vagy csavarok esetén a homlokzattal párhuzamos mérethálóra illesztés lehe­tőségét a segédváz szempontjából kell vizsgálni (hosszirányban vagy erre me­rőlegesen elérhető méretkiegyenlítés). Harántváz esetében értelemszerűen a teherhordó falhoz közvetlenül vagy ugyancsak távtartó falkonzollal, csa­varral csatlakozó harántváz elhelyez­hetőségét tekintve kell vizsgálni a mé­retkiegyenlítés lehetőségét.

A tartóváz és a fal kapcsolata

A homlokzati síkra merőleges méret­kiegyenlítésnél a tartóváz anyagától függően rendszerezett burkolatok (a héjalás tömegétől függően) a homlok­zatra merőleges méretkiegyenlítés érde­kében:

  • ovál furattal,
  • szorítópofákkal,
  • távtartó dübellel, illetve csavarral,
  • alátéttel vagy
  • teleszkópcsavarral kapcsolva ké­szülnek.

Ovál furattal végzett méretkiegyenlítés csak fémanyagú szerkezet esetén lehet­séges, ahol a homlokzatra merőleges ovál furat egy egyszerű „L” alakú fal­konzol egyik szárán kialakítható. Ezt a megoldást alkalmazzák a rendszerek többségénél, de megbízhatóbb kialakítás az összeszorított felületek közvet­len vagy „közvetett” fogazása. Szorítópofás megoldásnál a szorítócsa­var az egykarú emelőként kialakított fogazott szorítópofák belső, kisebbik karján hat. A fogazott szorítópofás kialakításnál a szorítócsavar közvetlenül a fogazott felületeket szorítja össze, ezért a méretkiegyenlítéshez ovál furat szükséges (4.16.-4.23. ábra).

Fa tartóváz kapcsolása

4.16. ábra. Fa tartóváz kapcsolása átfutó műanyag dübellel (a felfúrást a hevederen keresztül, egyszerre kell elvégezni).

Tartóváz kapcsolása üreges téglafalhoz, előfúrással.

4.17. ábra. Tartóváz kapcsolása üreges téglafalhoz, előfúrással.

agy húzó és feszítő igénybevételre

4.18. ábra. Nagy húzó és feszítő igénybevételre alkalmas, ún. “zoknis” tiplizésnél a beinjektált ragasztóanyag néhány óra múlva terhelhető.

Műveleti fázisok a furat előké­szítéstől a fém dübel behelyezéséig.

4.19. ábra. Műveleti fázisok a furat előké­szítéstől a fém dübel behelyezéséig.

Áttételes kapcsolás szárnyas dübellel (az előfúrástól a szorítókapcso­lásig.

4.20. ábra. Áttételes kapcsolás szárnyas dübellel (az előfúrástól a szorítókapcso­lásig.

Zoknis dübel beépítésének me­nete.

4.21. ábra. Zoknis dübel beépítésének me­nete.

Monolitikus (képlékeny) dübelezés

4.22. ábra. Monolitikus (képlékeny) dübelezés tömör és nagy szilárdságú fogadó falszerkezetbe az előfúrástól a furatfeltöl­tésen keresztül a tartócsavar behelyezé­séig.

Homlokzati téglaburkolat horgonyelemeinek utólagos beépítése

4.23. ábra. Homlokzati téglaburkolat horgonyelemeinek utólagos beépítése az elő­fúrástól a fugakapcsolásig.

Távtartó dübellel való méretkiegyen­lítés főleg az azbesztcement-anyagú tartó vázaknál fordul elő.

A magyar szabvány az épületburko­latok méretezése során a szélterhelést a szívott épületsíkon tekinti mérték­adónak. Minél magasabb egy épület, annál inkább ki van téve a szél és vihar hatásainak. Egy héj elemmel „öltöztetett” háznál a szélteher torló nyomását (w), az alaki tényezőket (c), és a számításkor 1,2-es biztonsági tényezőt (y) kell figyelembe venni.

A szélteher számításánál az alaki té­nyezőnek nagy szerepe van (az épület­homlokzat méretének szélesség/ma­gasság aránya függvényében változik). Minél magasabb és keskenyebb egy homlokzat, annál nagyobb szívóhatás érvényesül a szélárnyékos oldalon. A számítást az épület minden oldalára el kell végezni.

A szélteher torló nyomásának hatását mutatják a 4.34 – 4.35. ábrák.

A homlokzatot érő szélterhek az épületek magasságával arányban növe­kednek.

4.34. ábra. A homlokzatot érő szélterhek az épületek magasságával arányban növe­kednek.

Alaki tényező számítása épület­homlokzatoknál

4.35. ábra. Alaki tényező számítása épület­homlokzatoknál a) lapos tetős épületnél; b) magas tetős épületnél h/1 2,0 akkor 0,4 h/1 2,5 akkor 0,5 h/1 3,0 akkor 0,6.

Az épület magasságának és a szél tor­ló nyomásának összefüggése a követ­kező áttekintésben látható:

Épületmagasság mTorló nyomás (w) kN/m2
301,00
250,94
200,87
150,80
100,70
50,56
20,42

A tényleges szélteher az alábbi össze­függésből számítható: q = wc-y Egy 14 m széles és 30 m magas épület homlokzatának legfelső 3 m-es sávjá­ban ható szívóerő:

qw = 1,00-(-0,4)-1,20 = -0,48 kN/m2

A falak és a tető élei mentén (pl. az épületsarkoknál) egy-egy 2,0 m széles sávban mind a burkolatot, mind pedig azok kapcsolatait és rögzítéseit c = -2 alaki tényező figyelembevételével kell méretezni:

qv = 1,00-(-2,0)-1,20 = -2,4 kN/m2

A fogadófal és nyílászárók kö­zötti tökéletes légzárást

4.36. ábra. A fogadófal és nyílászárók kö­zötti tökéletes légzárást a burkolatok elké­szítése előtt helyszíni habosítású hőszi­geteléssel kell biztosítani.

Faszerkezetek védelme

Az épületek szerelt és kapcsolt hom­lokzati burkolatának hordozó vázszer­kezetei többnyire fából vagy részben fából készülnek. Ezek ugyan épületfi­zikái szempontból – tekintettel a szel­lőztetett légrésre – kevésbé vannak kitéve a párakicsapódás vagy a csa­padék negatív hatásainak, ennek elle­nére a faanyagok védelmével külön foglalkozni kell. A látszó faanyagok és faburkolatok azonban teljesen ki van­nak téve úgy az időjárás, mint a ro­varok és gombák hatásainak. A gomba a fa legfőbb ellensége, főleg a könnyező házigomba és a házi kéreg­gomba. A nem védett faanyagban elő­forduló kékfestő gombák csak elszí­nezik a faanyagot, lepergetik a festék-és lakkréteget, de magát a faanyagot nem teszik tönkre.

A kékfestő gombák leginkább fenyőfáknál fordulnak elő. A rovarok, pl. a szú és a kopogóbogár lárvái jóvátehetetlen károkat okoznak. A szabadon levő (látszó) faanyagokat a nedvesség – az eső és csapóeső -, ül. a szárazság és a napsütés váltakozva érik, és idővel tönkre is tehetik. A nedves fa gombásodik, korhadás indulhat meg, aminek következtében térfogata is megváltozik, puha és sérülékeny lesz. A nap­sugárzás hatására a víztartalom jelentős része elpárolog, a fa zsugorodik, repe­dések keletkeznek. Ez a folyamat gyor­sítja a fa szétesését, amihez az ultraibolya sugárzás is nagymértékben hozzájárul, porlasztva a fa sejtjeinek falát.

Lécvázak védelme

A homlokzatok burkolásához használt új faanyagot olyan védőszerekkel kell kezelni, amelyek megelőzik a gomba-és rovarkártételeket, és egyúttal meg­őrzik a faanyag minőségét, hogy javí­tásra hosszabb távon se legyen szükség. Fontos alapelv, hogy a fát mindig érje a levegő, sőt állandó légáramlás. A homlokzatburkolat tartószerkezete­ként használt faanyagot ezenkívül el­sősorban az időjárás károsító hatásai, de mindenekelőtt a nedvesség ellen kell megvédeni, ezért meg kell oldani a megfelelő vízelvezetést, ill. biztosítani kell a gyors kiszáradás lehetőségét.

A faanyagok beépítése előtt a kezelés­hez az építőipar a Tetol készítményeket (Tetol FB, Tetol FZ, Tetol RKB), a My-kotox B készítményt, továbbá pentaklór-fenol-nátriumot és bórvegyületeket alkalmaz. Bizonyos anyagok csak méregengedély alapján szerezhetők be. A kezelőanyagokat az előírásos töménységben, mennyiségben és technológiával kell a kezelendő faanyagba juttatni, az időjárásnak kitett faanyagokhoz cél szerű vízben nem oldható védőanya­gokat használni.

Beépíteni természetesen csak egész­séges faanyagot szabad, és csak azt ér­demes védőszerrel kezelni, mert a vé­dőszerek a károsodást megelőzhetik, esetleg lassíthatják, de helyre semmi­képpen nem hozzák. A védőkezelés akkor hatásos, ha a fa­anyag viszonylag száraz, azaz víztar­talma nem haladja meg a 20%-ot, és a védőoldat legalább +15 °C hőmér­sékletű.

A védőszert a kezelés időtartamától füg­gően mázolással, permetezéssel, be­mártással, merítéssel, fürösztéssel, áztatással juttatják a faanyagra. A legha­tásosabb a merítés és a fürösztés, ame­lyek néhány perctől több óráig tartó hatóideje alatt a védőszer a fa rostjainak mélyebb rétegeibe is beszívódik. A védőszerek különböző erősségű mér­geknek minősülnek, így a kezelésükre, felhasználásukra, tárolásukra vonat­kozó egészségügyi és munkavédelmi előírásokat szigorúan be kell tartani! Az előírásokat a forgalmazó mindig jelzi a csomagoláson. A faanyagok tűzvédelmi bevonataként alkalmazott speciális készítmény égés­késleltető és lángmentesítő hatású. A szert áztatással, bemártással vagy má­zolással kell a faszerkezetekre juttatni. A gyalulatlan fa hatásos tűzvédelme min. 500 g/m2 anyag felhasználásával érhető el. A bevonat csak áztatással hordható fel, ezért bemártás, mázolás esetén a műveletet többször meg kell ismételni.

Látszó fafelületek, faburkolatok védelme

A faanyagú szerkezeti elemeket – kü­lönösen a külső légtérrel érintkező felü­letükön – kétszer, esetenként három­szor is át kell mázolni. A festékek kü­lönböző színekben kaphatók, és ennek köszönhetően a homlokzathoz illő, esz­tétikus színeket használhatunk. A védőszerrel előkezelt részeket az idő­járásnak kitett helyeken célszerű két­szer-háromszor is átfesteni széles la­pos ecsettel. A második és a harmadik réteghez már lényegesen kevesebb anyag elegendő.

A termékek száradási idejét és az egyes rétegek felkenése között szükséges vá­rakozási időt a gyártó használati utasításban és a termékismerte­tőkben közlik a felhasználókkal. Fontos tudni, hogy a festést mindig a fa erezetének irányában, folyamatosan, az ecset felemelése nélkül kell végezni. Ezzel elkerülhetők a csúnya átmenetek, amelyek foltokat okozva ronthatják a homlokzatburkolat összképét. Ha nem akarjuk, hogy a festés később elszíneződjék, használjunk fénynek el­lenálló anyagot. A gyártók javaslatát is figyelembe véve, a felületeket két-hat évenként újra át kell festeni, ami álta­lában nem jelent nagy munkát, a leg­rosszabb esetben állvány építéssel jár, de egy- vagy kétlakásos családi házak­nál nem jelent különösebb nehézséget.

A vörösfenyő vagy vörös cédrus fafelületeket gyakran kezelik színezett via­szokkal, ezeknek azonban nincs a szab­ványnak megfelelő faanyagvédő képes­sége. Az északi országok faházainak, épületeinek külső burkolatát állati vér­rel, állati zsiradékkal vagy ezek keve­rékével kezelték évszázadokon keresz­tül, sőt még jelenleg is alkalmazzák ezt a módszert. Az eljárás alkalmasságát igazolja, hogy az így kezelt száz-két­száz éves házak még ma is jó állapot­ban vannak.

A faanyagú elemek a talaj felszínétől legalább 30 cm-re kerüljenek, hogy erős esőzés esetén a talajról felcsapódó víz ne nedvesítse be a fát. A fa bütüs vége jobban szívja a nedvességet, mint a hosszirányú vágási felületek, ezért még gondos védőkezelés mellett is jobban károsodhat (4.37. ábra).

4.37. ábra. Homlokzati hőszigetelésnél a rések és nyílások kitöltésére a (párhuza­mos keresztmetszetű) hőszigetelő zsinór az egyenletes kitöltés és tokfeszültség mellett a kellő légzárást is biztosítja. Az így tömített hézagot páradiffúzió és csapa­dékbehatolás ellen rugalmas gittel kell le­zárni.

4.37. ábra. Homlokzati hőszigetelésnél a rések és nyílások kitöltésére a (párhuza­mos keresztmetszetű) hőszigetelő zsinór az egyenletes kitöltés és tokfeszültség mellett a kellő légzárást is biztosítja. Az így tömített hézagot páradiffúzió és csapa­dékbehatolás ellen rugalmas gittel kell le­zárni.

Fugák (hézagok) lezárása

A kő- és téglaanyagú falazatok elemei közötti hézagok (fúgák) több száz évnyi tapasztalatra hagyatkozva, többféle mó­don alakíthatók ki (4.38.- 4.40 ábra). Magas fokú szakmai hozzáértést és kü­lönös figyelmet igényelnek az elemes és a szerelt burkolatok, amelyek ele­meit egymáshoz, a homlokzati nyílás­zárókhoz és a tetőkhöz igen gondosan kell csatlakoztatni és zárni, úgy, hogy esztétikai és vízzárási szempontból is tökéletes felület alakuljon ki.

Normál homlokzati burkolat

4.38. ábra. Normál homlokzati burkolat és ablaktok csatlakoztatása rugalmas fuga­kitöltéssel.

Kéthéjú hőszigetelt homlokzati burkolat

4.39. ábra. Kéthéjú hőszigetelt homlokzati burkolat és ablak csatlakoztatása rugal­mas hőszigetelővel és elasztikus fugá­zóval lezárva.

Kerá­miaburkolat dilatációjának képzése

4.40. ábra. Réteg ragasztott vékony kerá­miaburkolat dilatációjának képzése rugal­mas táblafugával 1 kerámiaburkolat; 2 ragasztóréteg; 3 rugalmas tömítő zsinór; 4 elasztikus fugázás; 5 felületi kiegyenlítő és hordozó vakolatréteg; 6 határoló fal.

A legnagyobb gondot a fix épületré­szek és a laza, rugalmas burkolat talál­kozása jelenti, mivel a különböző anya­gok különbözőképpen tágulnak, és gya­korlatilag állandó mozgásban vannak. E mozgásokat vagy fel kell fogni, vagy a burkolat és az épületszerkezet között teleszkópos kapcsolatot kell kialakí­tani. A fugák és csatlakozási hézagok ki­töltéséhez és fugázáshoz az igénybe­vételeknek megfelelő fugázó anyagot kell választani. A következő táblázat néhány fugázó anyag hőmérséklet-álló­ságát mutatja.

Fugázó anyag típusaHőmérséklet-állósági határok
Szilikon
A típus-50 °C - +120 °C
B típus-55 °C - +180 °C
Poliszulfid (Thiokol)-35 °C - +80 °C
Poliuretán-30 °C - +90 °C
Akrilát-20 °C - +80 °C

A napon száradó fuga – hosszúsá­gától függően – időnként megrepe­dezhet, emiatt a fugákat ma már in­kább rugalmas masszával töltik ki. A rugalmas massza új problémákat is ma­gával hozott, pl. a massza elválhat a fugák széleitől, vagy rideggé válik és megreped, azután a repedésekbe hatoló esővíz miatt az alatta levő falazat át­nedvesedik. A töltőanyag fajtáján és a fuga kialakításán egyaránt múlik, mi­lyen minőségű lesz a fugázás (4.41.-4.43. ábra). Gondolni kell arra is, hogy nem minden fugázó viseli jól az ult­raibolya sugárzást.

 Szerelt homlokzati burkolat

4.41. ábra. Szerelt homlokzati burkolat ru­galmas kapcsolása és fugázása a) közép- vagy nagyelemes kő és beton; b) fém­lemez profilok; c) falazat/fémlemez; d) kerámia ­vagy műpala táblák; e) táblás lemez/falazat rend­szerekben; 1 elasztikus fugázás; 2 fugazsinór (rugalmas); 3 homlokzatburkolat; 4 ragasztott segédprofil (kapcsolódó táblázat: 4.2.).

A fugák mérete az épületek várható mozgásától függ4.2. táblázat. A fugák mérete az épületek várható mozgásától függ: a fuga hosszúsága és a hosszirányú kiterjedés határozza meg (kapcsolódó ábra: 4.41.).

Tömítőanyagok

Fugázáskor mindig fordítsunk gondot a következőkre:

  • A fugázáshoz használt szerkezeti anyag nem lehet képlékeny, ala­kítható, hanem rugalmasnak kell lennie: a rugalmas anyag ugyanis az alakítás után ismét felveszi ere­deti állapotát, a képlékeny anyag ezzel szemben megmarad új álla­potában. Minél rugalmasabb a tö­mítőanyag, annál inkább képes kö­vetni az épületrészek mozgásait.
  • A tömítőanyag legyen hőálló, hi­szen nyári napokon igen komoly hőmérséklet-ingadozásnak van ki­téve. A szilikon-, a poliszulfid- vagy poliuretánalapú tömítőanyagok ál­talában kielégítően hőállóak, fém­mel együtt is használhatók. Az akrilátok keményedhetnek és ridegedhetnek, emiatt könnyen megre­pedeznek.
  • A tömítőanyagoknak és a szerkeze­ti alapanyagnak egymással össze-férhetőnek kell lennie, az alapanyag­nak nem szabad a tömítőanyagot megtámadnia és fordítva.

A tömítőanyagnak tartósan kell ta­padnia, ennek érdekében esetleg az egyik szerkezeti alapanyagot tapa­dásközvetítő alapozóval kell be­kenni. Erre vonatkozóan célszerű a gyártótól felvilágosítást kérni (4.3. táblázat).

Építőanyagok összeférhetősége.4.3. táblázat. Építőanyagok összeférhetősége.

A fugázás művelete

A burkolóelem felrakása után a fúgát meg kell tisztítani és ki kell szárítani, hogy a tömítőanyaggal intenzív és tö­mören záró kötést hozzon létre. A fuga szélessége négyszer akkora le­gyen, mint annak a lehetséges legna­gyobb méretváltozása. Ha például a fú­ga legfeljebb 2 mm-t tágul, akkor 8 mm szélesnek kell lennie. A fugák kitöl­tésének vastagsága a fuga szélességéhez igazodik, az értékeket a táblázat­ban közöljük. Figyelembe kell venni, hogy a tömítőanyag csak két oldalon tapadhat az alapra, háromszög alakú fuga esetében nem nyúlhat le a fuga alj ára. Ilyen esetekben célszerű zsinórt vagy ragasztóanyag-mentes műanyag csíkot használni.

Hő mozgásnak kitett fémlemez

4.42. ábra. Hő mozgásnak kitett – fémle­mez – burkolat vízmentes és szellőző homlokzati lezárása fugatömítéssel 1 elasztikus fugázás; 2 rugalmas fugazsinór; 3 szorítószegő; 4 szorító- és kapcsolócsavar tiplivel; 5 záró szegő.

Homlokzati hézagok rugalmas kialakítása vízszintes fugázással

4.43. ábra. Homlokzati hézagok rugalmas kialakítása vízszintes fugázással 1 elasztikus fugázás; 2 rugalmas fugazsinór; 3 szegőlemez; 4 téglaburkolat; 5 rugalmas fémlemez burkolat.