• gyerekszoba

Gyerekszoba elhelyezése, bútorai

A gyerekek szobájában helyezzük a hang­súlyt a biztonságra. A kicsik találékonyak, de tapasztalatlanok. Kíváncsiságuk sok­szor minden akadályt legyőz. A gyerek­szoba tervezésekor ne hagyjuk figyelmen kívül az alábbi útmutatót.

A gyerekbútorra minden országban több biztonsági előírás vonatkozik. A bútorda­rabokon címke jelzi, hogy megfelelnek-e az előírásoknak. Csak címkével ellátott bútort vegyünk, de a józan ész szavára is hallgassunk. Attól, hogy valami műszaki szempontból biztonságos, még bizonyul­hat alkalmatlannak: az a Mózes-kosár pl., amelyet három hónapos korig ajánlanak, lehet, hogy egy nagyobbacska két hóna­pos gyereknek már nem biztonságos.

A szoba elhelyezése

Az újszülöttnek nincs szüksége külön szo­bára. A szülők szobájában egy sarok tö­kéletesen megfelel. Ha mégis a gyerek­szoba mellett döntünk, a saját hálószo­bánk közelében alakítsuk ki, hogy halljuk a gyereket. Amikor a kicsi mászni kezd, éjjelente már alig vagy egyáltalán nem eszik: nyu­godtan átköltöztethetjük a saját szobájába. A szülők élete visszatérhet a rendes kerékvágásba, a gyerek pedig elkezdheti a függetlenné válást.

Ahogy a gyerekek nőnek, és új jövevé­nyek érkeznek, cserélődnek a „babaszo­ba” lakói, de közben változik a szoba jel­lege, talán még a helye is. Később ven­dégszoba, varrószoba vagy dolgozószo­ba lesz belőle.

Gyerekszoba egy neves építész otthonában. Minden egyes darabot külön terveztek. A bútorokon ugyanannak a mintának a variációi ismétlődnek.

A gyerekszoba helye a ház alaprajzától, a gyerek korától, a gyerekek számától függ. Az a legjobb, ha a gyerekszoba tá­vol esik a zajos nappalitól. A nagyobb gyerekek, különösen a ka­maszok szeretnek minél távolabb kerülni a szüleiktől. Ha nagy a ház, átengedhetünk nekik egy egész emeletet, esetleg külön lakást kaphatnak a házon belül. A gyerekszobában nem érdemes állan­dó elemeket használni, pl. beépíteni az apró bútort, mert hamarosan fölöslegessé válik. Ehelyett szinte mindig találunk cse­rélhető, szétszedhető darabokat.

Amit a gyerekszobáról tudni kell

A gyerekszoba berendezését a legjobb az alapoknál kezdeni. A szerkezeti változtatások megtervezé­sekor, a fűtőtestek, lámpák, dugaszoló alj­zatok felszerelésekor gondoljunk a távolab­bi jövőre is. Ezután jöhet a kellemesebb döntés: a színek, anyagok és bútorok kiválasztása.

A kisbaba játékai, ruhái, testápoló szerei élénk színfoltok. A képeket, falra függesz­tett díszeket rendszeresen cserélhetjük. A tapétázáshoz egyszínű vagy apró mintás anyagot válasszunk; ezt nem unják meg hamar a kicsik. Ha beleszeretünk egy nagy mintás tapétába, gondoljuk vé­gig, lesz-e időnk, energiánk és pénzünk, hogy kicseréljük, amikor elvesztette a va­rázsát. Mindenképpen mosható tapétát válasszunk.

Nem árt észben tartani, hogy általában könnyebb újrafesteni a szobát, mint újra­tapétázni. A lemosható festéket könnyű tisztán tartani. A kézzel festett „freskó” nagyon izgal­mas, ám ha igazi művész készíti, igen drá­ga, és csak egy darabig érdekli a gyere­keket.

A színes motívumok akkor hatásosak igazán, ha be tudjuk őket építeni egy hasz­nálati tárgyba. Jó példa erre ez az ábécés polc. A szobában alig van más dísz.

Aki tehetséges, maga is festhet faliké­pet, de pl. egy képeskönyvet laponként bárki felragaszthat a falra (utána érdemes átlakkozni). A padló kényelmes, meleg, könnyen tisz­títható és tartós legyen. A szőnyeg hamar elpiszkolódik. A hab alátétes PVC vagy a parafa könnyen tisztítható, és jól lehet raj­ta mászni. A kétoldalas ragasztószalaggal rögzített olcsó rongyszőnyeg puha, meleg színfolt. Függönnyel vagy redőnnyel sötétítsük el az ablakot, ha eljön az alvás ideje. Nem kell mindenáron sötét anyagot használ­nunk. A sötét függönyt világos anyaggal bélelhetjük, és a redőny elé is tehetünk vi­lágos függönyt.

Gondosan tervezzük meg a mestersé­ges világítást. A mennyezeti és fali lámpák biztonságosabbak az álló- és asztali lám­páknál. A fényerő-szabályozós kapcsoló­val erős fényt állíthatunk be a babaápoláshoz, máskor pedig lágy fénybe vonhatjuk a szobát. Csak erős, biztonságos, tartós és tet­szetős bútorokat vásároljunk. A kosarak, bölcsők nagyon kedvesek, és a kisbabák szeretik a meleg kuckót, de a kiságy hosszabb időre szól, és az is használható kezdettől fogva.

A kedves kis szek­rényt a gyerek első szobájába tervezték. Remek összhangban van a szoba tompa színeivel.

Ha a matrac magassága állítható, a leg­magasabb fokozatot használjuk, amíg a baba pici, hogy megkíméljük magunkat a hátfájástól. Mihelyt azonban mozgé­konnyá válik a gyerek, a matracot süllyesszük a legmélyebb állásba, nehogy a kicsi kiessen.

A kisgyerekek ruháit, testápoló szereit úgy helyezzük el, hogy minél könnyebb legyen a pelenkázás, etetés, mosdatás, öltöztetés. A fiókos szekrény hasznosabb az akasztós szekrénynél, mert a babaruhát általában összehajtva tesszük el. Ne vegyünk apró komódot, mert szinte sem­mi nem fér el benne, és a kisbabát úgy­sem érdekli. Ha a nagy komódot nehéz­kesnek érezzük, fessük fehérre vagy hal­vány színűre. A vízhatlan pelenkázó párnát tegyük a tetejére. Érdemes polcot is felszerelni, hogy a krémek, kenőcsök kéz­nél legyenek.

A kerekes pelenkázóasztalban kihúzha­tó kosarak és zsebek vannak a babaholmi számára, de ezt a bútort hamar kinövi a gyerek. A játéktartó polcot úgy helyezzük el, hogy a pici az ágyból is lássa. A gyerek­szobában a szülők is sokat időznek, üldö­gélnek. Tegyünk be a felnőtteknek könnyű, kényelmes széket.

Érdemes olyan bútort venni, melyet a gyerek növekedésével átalakíthatunk. Ennek a színes asztalnak a lapja állítható: kiváló íróasztal lesz belőle, amikor a gyerek iskolába megy.

A masszív ágy, az etetőszék és a pelenkázó nélkülözhetetlen bútordarab. Az erős faváz és a kék pamut szép és mégsem kényes. A szoba többi színe a bútorokéhoz igazodik.

Növőfélben

Amikor a kisgyerek megtanul mászni vagy járni, azonnal felfedezőútra indul, ami ter­mészetes és fontos, de a szülőnek megle­hetősen fárasztó. Bár ez a szakasz vi­szonylag rövid, a szülők megkönnyítik és élvezetesebbé teszik a dolgukat, ha a la­kást a kisgyerekhez alakítják. Az óvodá­sok hálószobája legyen egyben játékte­rem is. A kicsik mindig a nagyok közelé­ben szeretnek lenni, de ha a szobájuk szép és jól használható, sok boldog órát tölthetünk el ott is. Ezzel kíméljük a nappa­lit és megtartjuk olyannak, amilyennek a felnőttek kedvelik.

A kinőtt gyerekágyat nyugodtan felvált­hatjuk felnőtt méretű heverővel, csak sze­reljünk rá biztonsági korlátot. Ha a gyerek vonat vagy hajó alakú ágyat szeretne, fur­nérlemezből vágjuk ki az ágytámlákat. Az óvodásokat ne fektessük emeletes ágy fölső szintjére, de az ágyat már ekkor megvehetjük, csak tegyük el a létrát (a fölső szintet legfeljebb tárolásra használjuk).

A gyerekméretű székek és asztalok ki­tűnően megfelelnek rajzoláshoz, gyurmázáshoz, zsúrokhoz. Az asztallap az ülő gyerek könyökmagasságában legyen, és a gyerek lába érintse a padlót. Jó megoldás az olcsó, alacsony munkalap, amelynek a magassága a gyerekkel együtt nőhet.

A bababútor idővel könnyen átalakítható. A kiságyból és a pelenkázóból heverő és íróasztal lesz, csak a szekrény marad meg eredeti formájában. A hagyományos pasztell­színek helyett itt üdítő, erőteljes színeket használtak. A babaszoba festett fala lemos­ható. A műanyag tapéta akkor is praktikus, ha a gyerek iskolás korba lép. Az erős kord­szőnyeg jól bírja az igénybevételt.

A gyerekszobába bővíthető, módosítható bútorokat érdemes venni. A kislány csak az olcsó és kedves széket növi ki.

Olyan szekrényt és polcot érdemes vá­lasztani, amely az idők folyamán bővít­hető, módosítható. Masszív, biztosan álló bútorokat vásároljunk, hiszen a gyerekek mindenre felmásznak, mindenen hintáz­nak, amit el tudnak érni. A szekrény le­gyen alacsony, hogy a kis karok is elérjék, nyitódjon könnyen, és férjen el benne min­den. A játékokat, könyveket tartsuk ala­csony polcokon. A kerekes, nagy játékdo­bozt szobáról szobára lehet húzni, és ha nincs rá szükség, az ágy alatt tárolhatjuk. Az erős, fedeles doboz játékbusznak vagy csónaknak is kiváló.

A gyerekszobában minél nagyobb pad­lófelületet hagyjunk szabadon. Eleinte a mászáshoz és az első lépésekhez van rá szükség, később az építéshez, kisautózáshoz. A padló legyen meleg, kellemes és huzatmentes. A legjobb burkoló a hab­alátétes PVC, a parafa és a puha linóleum. Mindegyik könnyen tisztítható, és később szőnyeggel helyettesíthető. Tegyünk a föld­re néhány óriási babzsákot, hogy arra ku­porodjanak a kicsik képeskönyvet néze­getni.

A gyerekek pontosan tudják, hogy mit szeretnének nézegetni a falon. Kedven­ceik az állatok, a mesekönyvek szereplői. Imádják a posztereket, a falra akasztott textilfigurákat. A képeket a gyerek szem­magasságában rögzítsük a falra: érdemes körbevenni a szobát parafa csíkkal vagy kartonpapír szalagra ragasztott filccel. Ugyanilyen magasságban szereljünk fel egy iskolatáblát is. A puha textíliákhoz nagyon jól illenek az élénk színek és minták. Az ágyneműt, a függönyt és a rolót díszítsük mesefigurák­kal. Ezeket sokkal könnyebb kicserélni, mint a tapétát, ha a gyerek megunja őket.

Szerencsés az a gyerek, aki ebben a hagyományos finn ágyban alhat. A gyerek növekedésével a fenyőfa keretet ki lehet húzni. A padlót fényes fehérre festették. Ezek között a fehér falak között öröm felnőni.

Iskolások

A gyerek életében nagy változást hoz az iskola, és ezt a szobájának is tükröznie kell. Az átmenet általában fokozatos, így aztán nem drasztikus átalakításra, csupán átrendezésre, egy-két új bútorra, kisebb szekrényre van szükség. A gyerekek eb­ben a korban imádják az apró dolgokat: gyűjtik a bélyeget, a pici üvegállatokat, matricákat. Konzervdobozokban, kis fonott kosarakban, lekváros üvegekben, keskeny polcokon tárolhatják kincseiket. A régi, ala­csony polcra kerülhetnek a dísznek szánt darabok, s a gyakran használt tárgyakat egyre magasabbra helyezhetjük, ahogy a gyerek nő.

A ruhát most már fel kell akasztani. A ru­dat alacsonyra tegyük, hogy a gyerek is elérje. Az ágyat és a tárolóhelyet érdemes kombinálni. A heverő alatt elfér egy-két fiók, az emeletes ágyba beépíthetjük az íróasztalt vagy a szekrényt. A falra lehajt­ható ágyat szerelhetünk, de vehetünk egy­másra rakható ágyakat is. Ne feledkezzünk meg az íróasztalról és a székről sem, bár a kicsik eleinte a felnőt­tek közelében szeretnek leckét írni. Erős fényű, biztonságos lámpával világítsuk meg az asztalt.

Engedjük, hogy a gyerek válassza ki a tapétát, de a vad mintákról igyekezzünk tapintatosan lebeszélni. Ha őt is bevonjuk a döntésbe, valószínűleg jobban vigyáz a szobájára. A tapéta vagy a festés legyen tartós, hogy kibírja a végeláthatatlan posz­ter cseréket.

Közös szoba

A gyerekek gyakran közös szobában lak­nak. Igyekezzünk kinek-kinek jól körülha­tárolni a saját területét. A szobát nem kell szigorúan egyenlő részekre osztani: a ren­dezőelv a gyerekek kora, érdeklődése le­gyen. De a kezdet kezdetén tisztázzuk, hogy melyik sarok kié, és ha kell, paraván­nal, függönnyel, alacsony könyvespolccal jelöljük ki a határvonalat. Mindenkinek le­gyen saját íróasztala és szekrénye a biro­dalmában.

Minden gyereknek szüksége van egye­düllétre. Próbáljuk meg úgy elrendezni a bútorokat, hogy a gyerekek ne üljenek ál­landóan szemben egymással. Ha lehet, mindegyik kapjon saját lámpát, hogy ne törjön ki veszekedés, amikor az egyik ol­vasni, a másik aludni akar.

Különös megoldású gyerek­birodalom. A galériára telepített ágyhoz masszív létra vezet. Alul saját fürdőszoba alacsony mosdóval. A szoba leginkább tornateremre hasonlít: igazi kosárlabdapálya is van benne.

Gyerekparadicsom a tetőtérben: függőágyak, ágy a komód tetején, óriási íróasztal, sok kis polc.

Mutatósan tárolt rendetlenség: a színes kosarak segítségével a gyerekek könnyebben teszik a helyükre és találják meg a holmijukat.

Kamaszok

A külön szoba megkönnyíti a felnőtté vá­lást. A kamaszok nagyobb függetlenségre vágynak, és olyan szobára, amelyben dol­gozhatnak, barátokat fogadhatnak, alhat­nak, zajt csaphatnak anélkül, hogy zavar­nák a felnőtteket.

A szülők magatartása a kamasz-szobá­val kapcsolatban legalább olyan fontos, mint maga a szoba, különösen akkor, ha a rendről van szó: adjunk a gyerekeknek annyi szekrényt, polcot, amennyit csak tu­dunk, és csukjuk be az ajtót, ha idegesít a rendetlenség. Tartsuk tiszteletben a gye­rek függetlenségét, és ne rontsunk be ké­rés nélkül rendet rakni.

Ebben az időszakban már érdemes na­gyobb változtatásra is rászánnunk magun­kat. Bővítsük ki a házat (ha lehet, toldjunk hozzá újabb fürdőszobát), alakítsuk át a kihasználatlan tetőteret, garázst, alagsort. A dolgozószobát szintén átalakíthatjuk ka­maszszobának.

Ágy-heverő

Az egyik legfontosabb szempont talán az, hogy az ágy ne legyen ágyszerű. Jobb megoldás a heverő: ülni, feküdni lehet raj­ta, többnyire tárolóhely is marad alatta. Ha az ágynak galériát építünk, szabadon ma­rad a padló. A galériához azonban magas mennyezetre van szükség, és a szellőzte­tést is meg kell oldanunk. A második he­verő ülőalkalmatosságnak és vendégágy­nak is megfelel. Jól használhatók a nagy párnák; az összecsukható ágy és a kana­pé szintén praktikus.

A zajról folytatott vitáknak vegyük elejét vastag szőnyeggel és nehéz függönnyel. Szereljünk fel különböző mélységű polco­kat: a nagyobb térközűekre kerülhetnek a le­mezek, a nagy könyvek és a magnó, a kes­kenyebbre a kazetták és a kisebb könyvek. Ebben a korban nagyon fontos a jó hol­mi. A beépített vagy önálló szekrényen kí­vül jó szolgálatot tesz a beugróban végig­futó rúd vagy a kerekeken guruló állvány (amilyet a ruhaüzletben is látni).

A nagy munkalap létszükséglet. Az író­asztalt egészítsük ki iratszekrénnyel, ahol elférnek a tollak, papírok. A munkalap alá kerüljenek élénk színű rekeszek.

Az egész alakos tükör becses darab. Használjunk fényerő-szabályozós villany­kapcsolót, hogy a világítás követhesse a hangulatváltozásokat. Az íróasztalnál és az ágynál a lámpa erős fényt adjon a mun­kához, az olvasáshoz. A különböző elektromos szerkezetek szá­mára gondoskodjunk megfelelő, szabvá­nyos dugaszoló aljzatokról. A barkácsmegoldások veszélyesek lehetnek.

Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a szoba a gyereké, és nem a felnőtteké. Hagyjuk, hogy a posztereket, lemezeket, bú­torokat maga válassza ki – persze a szabad­ság csak bizonyos határok között érvényes.

A szekrény tetején elhelyezett, dekoratív ággyal sok helyet takarítottak meg. Az ágy alatt bőséges tárolóhely van. A fogantyúkat helyettesítő kivágások egyben díszítőelemek. A lámpák, ablakok, az ágy oldalán sorakozó képkeretek és a függöny elé állított létra harmonikus egységet alkotnak.