• klasszicizmus

Az itáliai klasszicista színek

Itáliában a klasszicista paletta általában véve lágyabb, mint Franciaországban, Angliában vagy az Egyesült Államokban, ahol a belső­építészek inkább a telített, élénk színeket használták. Az olasz színvilágot uraló pasztellek (kék, rózsaszín, sárga, szürke) hasonlóak a francia rokokó halványabb tónusaihoz, ami részben azzal magyarázható, hogy az olaszok kedvelték a grisaillet: ez a gipszre, papírra vagy vászonra kézzel festett monokróm trompe l’oeil ábrázolás egyazon alapszín különböző tónusaival teremti meg az építészeti és botanikai formák élethű és tér­hatású illúzióját.

Fent: Az itáliai klasszicista enteriőrök színei, mintái harmonizálnak a beren­dezéssel, a dekorációval. A Villa di Geggiano Kék szobájában az asztalok és székek a kézi festésű tapéta motívumait idézik.

Fent: Sárgászöld falak adják a hátteret a faux marbre keretezésű, klasszicista kétszárnyú ajtónak. Az ajtó domború, sárga-arany festett motívumait pasztellkékkel ellenpontozták.

Fent: Az erősebb színeket (rozsdavörös, olajzöld) takarékosan használták az itáliai klasszicista helyiségekben, így ezen a betétes ajtón is: a finoman festett levélfonat közepén fazettás rombuszmotívum szerepel.

Fent: Valódi márvány és festett faux marbre egyaránt szerepet kap az itáliai klasszicista dekorban. A stílus jellegzetessége a kandalló sárga sienai márványa és az ezt utánzó díszítősáv.

Fent: Ebben a 18. század végi hálószobában fehér vakolat és szürkés faux marbre lábazat ellenpontozza a sárga, sárgászöld és vörösesbarna tónusokat. A korszak kedvelt mintája az eredeti tapéta függőleges sávban ismétlődő virágmotívuma.

Fent: Az itáliai klasszicizmusban többnyire elmosódott a határ a képzőművészet és a belső­építészet között: a zöld és aranyozott festett bútorok által közrefogott ajtót két pásztorjelenet díszíti.

Fent: A faux marbre falmezővel szegélyezett, boltíves trompe l’oeil kőfülkében antik római urna áll. Az illúziót gyengíti a művész eléggé bizonytalan perspektívakezelése.

Fent: A Villa di Geggiano freskója az olasz paletta fő tónusai – lágy szürkék, barnák, pasztell zöldek és rózsaszínek – révén idomul a helyiség dekorációjához.

Fent: A jellegzetes arany-sárga rojtos, pliszírozott drapériák az ókori római portikuszokat idézik.