• klasszicizmus

Boscobel képekben

Napjainkban boscobel a New York-i Garrisonon-Hudsonben, egy szirten található. A szövetségi (föderális) stílusú polgári építészetnek ez a szép emléke eredetileg Crugersben (New York), a Franklin D. Roosevelt Veterán-kórház területén állt. States Morris Dyckman körültekintően megtervezte álmainak házát, 1804-ben kezdte építeni, de már nem élhette meg, hogy lakhasson is benne. Özvegye, Elizabeth Corne Dyckman 1808-ban költözött be ide fiával, Péterrel.

Fent: Boscobd 1804-07 között klasszicista szövetségi stílusban épült. Déli homlokzatán két szint magas a portikusz, négyzet és kör keresztmetszetű oszlopokkal. A famunkákat (ablakkeretek, ajtó, balusztrádok) fehérre, a falakat borító léceket homoksárgára festették. Kívülről a ház a klasszicista építészet és ornamentika fegyelmezett, tipikusan amerikai változatát példázza.

Fent: Az előcsarnok közepén emelkedő főlépcső hármas ívét stilizált klasszikus oszlopok tartják. A zöld, sárgásbarna és velencei csíkos vörös brüsszeli futószőnyeg eredetijét Mrs. Dyckman választotta 1808 májusában.

Ekkor kezdődött ennek az elegáns épületnek a hihe­tetlen története – akkor épült, amikor a klasszicista építészet épp hogy csak megjelent az USA keleti partvidékén. Boscobel e stílus amerikai változatának hű emléke, jóllehet, ugyanolyan hányatott sors jutott neki, mint megálmodójának.

A ház nyolcvan évig maradt a Dyckman család tulaj­donában, majd a körülmények szerencsétlen összejátszásának következtében kikerült a kezükből. A 20. Szá­zad első évtizedeiben a pusztulás fenyegette, végül 1941-ben az Egyesült Államok kormánya 35 dollárért elárverezte, mint hagyatéki ingatlant.

Fent: A hallban látható asztal egy 1800 táján New Yorkban készült – három részből álló, szövetségi stílusú – mahagóni étkezőasztal része. A faragott, aranyozott keretes églomisé tükör valószínűleg John Doggett munkája (1800 k.). A szövetségi stílusú, zöld-aranyra festett, gyékényüléses székek egy 1808 körül készült, tizenkét székből és két pamlagból álló garnitúrához tartoznak.

Az épület az utolsó pillanatban, Benjámin Fraziernek köszönhetően menekült meg, aki Lila Acheson Wallace segítségével gondosan lebontatta, majd lakóhelyén, Garrisonban és a környéken, csűrökben, garázsokban tárolta. Miután rátaláltak a jelenlegi, a Hudson-vidéken fekvő telekre, Boscobelt újra felépítették, és 1961 májusában átadták a nagyközönségnek.

A szövetségi stílus e klasszikus példája szimmetrikus homlokzatú, oszlopokkal, timpanonnal, verandákkal, valamint Palladio-mintájú hármas ablakokkal kialakí­tott kétszintes ház, amely szervesen és harmonikusan illeszkedik természeti környezetébe, a buja növényzet­tel benőtt tájba.

Fent: Az előtér és a lépcső tapétájának eredetije 1804-ből származik. Az asztalosmunkákat – a házban talált néhány korabeli mintához hűen – halvány kőszínekre festették.

Igazi értékeit azonban belső terei rejtik. Szakérte­lemmel, gondosan restaurált építészeti részletei, értékes, antik berendezési tárgyai és kárpitozott, míves bútorai States Morris Dyckman szorgos gyűjtő­munkájának eredményeként láthatók ma itt. Kifino­mult, igazi világpolgári ízlésre valló, Európából és Amerikából egyaránt rendelt bútorainak kiválasz­tásakor elsődleges szempontja a tökéletes harmónia megteremtése volt. Nem hódolt be a zászlólengető, hazafiaskodó föderális irányzatnak, amely a helybeli termékeket részesítette előnyben. Boscobel – elsősor­ban ennek köszönhetően – napjainkban is ugyanolyan újszerűen hat, mint hajdanán, amikor Mrs. Dyckman és fia a házba költözött.

Fent: Az utca felőli társalgóban a redőzött függönyöket sárga-arany gyapjúmoaréból szabták és selyemszállal csévélt faorsókkal szegélyezték. A rézrozettákkal rögzített fátyolfüggöny hímzett fehér mullszövetből készült. A szövetségi stílusú, míves mahagóniszékek ülőkéit (1810 k.) Duncan Phyfe-nak tulajdonítják: kárpitjuk élénkebb sárga gyapjúmoaré, kék szegőszalaggal. A kék, barna és arany színű, virágos-szalagos mintájú Wilton-szőnyeg eredetijét 1808-ban vásárolták.

Fent: Az emeleti nappali ablakait pompeji vörös, sárga-arany és fekete nyomott mintás angol kartonból varrott, redőzött drapériák díszítik. Az egyszínűre festett falakon a kelme sárga-arany alapszíne ismétlődik, míg a padlón a gyékényszőnyeg barna-fehér geometrikus mintázatú.

Fent: Peter Dyckman szobája. A szövetségi stílusú mahagóniágyat (készült 1815 k., New York) könnyű fehér pamutbaldachin és hímzett takaró díszíti. A lehajtható lapú mahagóniasztalt Duncan Phyfe tervezte, a nagy, forgatható állótükröt Charles Honoré Lannuier. A kék-barna-fehér szőnyeg 1820-ból származik. 

Fent: Mrs. Dyckman szobája. A vörös-zöld rojtokkal díszített, pliszírozott ágyfüggönyöket zöld selyemmoaréból, az ágytakarót pedig zöld-fehér-rózsaszín csíkos moaréból varrták.

Fent: Peter Dyckman hálószobájában a halvány narancs-barna Braintree-mintás tapéta eredetije 1807-ből származik; az utángyártott szegélyminták fantázianeve: „Daisy”, illetve „Portsmouth”. A függönyöket, ágykárpitokat (legfölül, balra) könnyű fehér pamutból varrták. A szövetségi stílusú mahagóni „pihenőszék” 1820 körül New Yorkban készült; kurulisz-jellegű formatervét római főhivatalnoki székek ihlették. A szövetségi stílusú mahagóni mosdóállvány és a mosdótál mintegy tíz évvel korábbi.

Fent: Az Elizabeth Dyckman hálószobájában látható kék-arany-zöld csíkos tapéta eredetije 1805-ből származik. III. György-kori rácsmintás szőnyege kézi munka, Angliában készült a 19. Század elején. A kandalló koronapárkányzatát és hornyolt oszlopos keretét jellegzetes regency-minta díszíti.