• burkolás
• padlóburkolatok

A járófelületek burkolása

Hidegpadló burkolatok készítése

A tetőtér-beépítéskor alkalmazható hidegpadló burkolat lehet:

• PVC-burkolat (betonsimításra, ragasztással);
• kerámia vagy cementanyagú elemekből készült lap­burkolat (mázas kerámia, mettlachi, mozaiklap, nova tört­lap, tégla stb.), fektető habarcsba rakva.

A padlóburkolatok készülhetnek azonos vagy több szín­ben és mintában, szabályos hálóban és kötésben. A PVC-burkolatokat főleg konyhákban, fürdőszobákban alkalmazzuk, de kedveltek előszobákban és kamrákban is. A habalátétes PVC-burkolat az ún. félmeleg padlók cso­portjába sorolható.

Fektetésük viszonylag egyszerű, házilagosan könnyen kivitelezhető, a következőképpen:

• a pormentesített aljzatbetonra simítást készítünk MOZAIK csemperagasztóból és cementből vagy gipszből, és ezzel a sűrű glettanyaggal simítjuk le a felületet;
• a PVC-tekercset az alaprajznak megfelelően leszab­juk (a teljes szélességű tekercsek a helyiség közepére kerüljenek);
• mind az aljzatot, mind a lemezeket vékonyan bevon­juk PVC-ragasztóval, majd megvárjuk, amíg oldószere elpárolog (ez a jellegzetes szag gyengülése után követ­kezik be);
• a lemezeket a helyükre illesztjük, és középről a szél felé haladva erőteljes dörzsöléssel rögzítjük.

A munka folyamán ügyelnünk kell a lemezek pontos illesztésére, a szélek megfelelő leragasztására. A még tovább is párolgó oldószer a kész burkolaton hólyagosodást okoz. A PVC-lemezek mellett lábazati szegélyt és a tágulási hézagot borító csíkokat is használunk.

Az elemekből összerakott padlóburkolatok kivitelezése gyakorlatilag megegyezik egymással.

A lerakás technoló­giája a következő:

• a portalanított aljzatbetonra feljelöljük a szélső sorok elemeinek helyét (a helyiség két egymásra merőleges oldalán);
• a földnedves fektető habarcsból a sarkokban és az oldalfalak felénél, negyedénél az egész számú lapméret szerint ún. kitűzőlapokat helyezünk el (a padlóburkolat terv szerinti magasságában);
• ágyazóhabarcsból a lehúzóléc segítségével egyen­letes és terv szerinti (vízszintes vagy megfelelően lejtő) síkot képezünk;
• az ágyazóhabarcs felületére vékony cementtejréteget hordunk fel, és ebbe ágyazzuk be a burkolóelemeket, amelyeket csak akkor döngölünk meg kissé, amikor már egy egész sor el van helyezve;
• ezeket a műveleteket a burkolat befejezéséig ismé­teljük úgy, hogy háttal az ajtó felé haladjunk;
• a hézagolást a burkolatra fektetett pallóterítésről végezzük 8-24 óra múlva úgy, hogy a folyékony cement­tejet a hézagokba beledörzsöljük, majd a felesleget lemos­suk, papírral ledörzsöljük s lesöpörjük.

Melegpadló burkolatok készítése

Bár a melegpadló burkolatokat a kivitelezési folyamat leg­végén célszerű elkészíteni, a padlóburkolatok jobb áttekint­hetősége érdekében itt tárgyaljuk. Melegpadló burkolatot minden olyan helyiségben készít­hetünk, amely nincs különösebb pára- és nedvességhatás­nak, valamint kopásnak kitéve.

A leggyakrabban alkalmazott melegpadló burkolatok:

• parketta (szalagpadlós, ragasztott, mozaik-, szalag-stb.),
• hajópadló,
• szőnyegpadló.

Előszeretettel alkalmazzák a csaphornyos parkettát (vakpadlós, ragasztott), bár helyét egyre inkább más par­kettafajták veszik át. Ilyenek a táblás kivitelben készült mozaik- és szalagparketta.

A parketták anyagai lehetnek:

• tölgy, gőzölt bükk,
• kőris, akác,
• cserfa.

Egyes parkettafajták gyári csiszolással, lakkozással, sőt akusztikai alátétanyaggal kiegészítve kerülnek forgalomba. A vakpadlós parkettaburkolatok készítése sok faanyagot, munkát, nagy szakértelmet igényel. Ezért tervezésüket és kivitelezésüket ma már célszerűtlen kezdeményezni, ha­csak bizonyos meglevő szerkezeti adottságok ezt nem kívánják meg.

A betonra ragasztott parketták esetében min. B 140-es betonminőséget alkalmazunk, fémsimítóval lehúzva. A vi­szonylag sima felület vízszintes kialakítása alapkövetel­mény. A ragasztott padlóburkolatok ragasztóanyaga a bitu­men- és a műgyantaalapú ragasztó.

A ragasztási technológiák azonosak:

• a felület gondos, porszívóval végzett portalanítása;
• a szegélylécek elhelyezése 2-3 mm vastagságú ragasztóanyagban;
• a kezdő parkettasor kimérése, esetleges jelölése az aljzaton;
• a ragasztóanyag elterítése fogas spatulyával, ugyan­csak 2-3 mm vastagságban;
• parkettaburkolás megkezdése és elvégzése, a faltól kezdve kettős sorokban, esetleg kiosztás szerint a terem közepétől hídban. (A híd tulajdonképpen az aljzatbetono­zás vezetősávjaihoz hasonlít.)

Egymás melletti helyiségek összefüggő parkettaburko­lata többnyire küszöb nélkül készül. A kezdő és a záró sorok a már lefektetett fallécekhez csatlakoznak. A parkettalemezek fektetési módja lehet halszálkás, téglakötésű, szalagba rakott, bordűrös, ill. mintába rakott. A mozaikparketta ragasztási módja a bemutatottakhoz képest jóval egyszerűbb. A táblák 30×30, ill. 48×48 cm méretben készülnek. Hagyományos szerkezet a párnafákra fektetett hajó­padló. Általában 22-24 mm vastag és 6-18 cm széles fenyőfa deszkákból készül. Aljzatként kb. 50×70 mm-es zárléc használható.

Újabban – főleg külföldön – aljzatbetonra fektetett akusztikai rétegre ragasztják a hornyolt deszkaanyagot. A parketták és a fal csatlakozásának eltakarására par­kettaszegélylécet használnak, amelyet 24 mm-es szeggel rögzítenek a padozathoz.

A parkettáknak és fapadlóknak olyan felületi bevonást kell kapniuk, hogy a faanyag védve legyen, de eredeti, jellegzetes rajzolata, textúrája látható maradjon. Ezt viasz­alapú padlóápoló szerekkel (Padlófény, BONOVIT stb.) és parkettalakkokkal (GEMINI, BUDALUX, VILUPÁL stb.) érhetjük el. A parkettalakkok kopásállóságuk, színük és fényük szerint különböznek egymástól.

A parketta csiszolásának és lakkozásának műveletei a következők:

• első csiszolás 120-as finomságú csiszolóvászonnal;
• második csiszolás 80-as csiszolóvászonnal;
• kétszeri csiszolás 40-es vagy finomabb csiszoló­vászonnal;
• a felület alapos porszívózása;
• az alapozóréteg elkészítése, amelyhez az alapozó-és az edzőfolyadék csomagoláson előírt keverékét hasz­náljuk:
• 2 óra száradási idő;
• háromszori lakkozás, a szükséges száradási idő (min. 8 óra) betartásával.

Fontos, hogy mindig a lakkok dobozain levő utasítást kövessük, mind a használatos anyagok, mind a betartandó száradási idők tekintetében, mivel a technológiában idő­közben változások állhatnak be.

A lakkok egészségre ártalmas oldószereket tartalmaz­nak. Ezért felhordásukat lehetőleg munkavédelmi álarcban végezzük. Ha ilyennel nem rendelkezünk, orrunk-szánk elé nedves textildarabot szorítsunk, és a munkát erős huzat­ban végezzük, továbbá ötpercenként levegőzzünk. Mivel ezek az oldószerek robbanásveszélyesek, dohányzás, nyílt láng használata és szikrakeltés (csengő!) tilos!

Két alapvető szőnyeg padlótípust különböztetünk meg:

• alátét nélküli szőnyegpadló;
• hab- és egyéb alátétes szőnyegpadló.

Ha a szőnyegpadló filc vagy PVC-hab alátéttel, gumihab, ill., gumi alátéttel van ellátva, akkor ez egyrészt a lépéshang terjedését gátolja, másrészt a járást teszi kényelmesebbé. Lakószobákban kellemes és dekoratív padlóburkolat.

A szőnyegpadló ragasztási technológiája a következő:

• az aljzatbetont porszívó géppel portalanítjuk;
• az anyagot megfelelő méretűre leszabjuk;
• a ragasztandó felületet – pórustömítési célzattal – műgyanta anyagú kittel egészen vékonyan gletteljük;
• ennek száradása után a polivinilalapú ragasztóanya­got kenőlappal, 2-3 mm vastagságban az aljzatra kenjük;
• a leszabott szőnyegdarabokat fektetjük, illesztjük és simítjuk;
• az esetleges összevágásokat elvégezzük;
• az esetleges PVC lábazatszegélyt felragasztjuk.

Az alátét nélküli szőnyegpadlót – ragasztás nélkül – az aljzatbetonozáskor a falak mellett elhelyezett acél­tüskékre felfeszítjük, majd éles késsel leszabjuk, össze­vágjuk.