Divatos fafajták a konyhákhoz
Ha egy pillantást vetünk a manapság divatos konyhákba, könnyen megállapíthatjuk, hogy ismét hódít a fa. Előnyben részesítik a világos árnyalatú fából vagy fautánzatból készített borítást. Ebben a fejezetben bemutatjuk a leggyakrabban használt, napjainkban divatos fafajiakat, és azt, hogy milyen könnyen ápolható és tartható tisztán a fa még a konyhában is.
Vezetnek a szőkék, szorosan nyomukban a vörösek – így foglalhatnánk össze a legfrappánsabban napjaink divatirányzatát a konyhabútorok terén. Komolyabbra fordítva a szót, a megrendelők egyértelműen előnyben részesítik a világos árnyalatokat, akár fáról, akár préselt lemezről vagy fautánzatról van szó, A faanyag szinte minden stílushoz illik a klasszikustól a rusztikuson át egészen a modernig. Kiválóan kombinálható üveggel, nemesacéllal vagy kővel. A divatos, konyhában használt fafajták a következők: juhar, nyír, bükk, tölgy, kőris, éger, cseresznye és dió. A következőkben röviden bemutatjuk jellemzőiket.
Juharfa
A lombhullató fák közé tartozik, három fajtája ismert: a hegyi vagy fürtös, a korai és a mezei juhar. A finom pórusú, világos árnyalatú fát könnyű polírozni, pácolni vagy festeni. A lakkozott felületkezelés sem okoz problémát. A világos fa elegáns hatást kelt.
Nyírfa
Ez a lombhullató fafajra egész Európában és Oroszországban honos. Könnyen kezelhető, fehéríthető és polírozható. Ez a színében a világos fehértől az aranysárgáig terjedő fafajta nagyon szívós és jól terhelhető. Ugyanakkor könnyen hajlítható és rugalmas. A nyírfát átlagon felüli kecsessége miatt a bútorgyártásban furnér préselt vagy bútorlapok készítésének fedőlemezeként használják.
Körtefa
Egész Európában előfordul. Ez a viszonylag kemény, lomb hullató fa jól kezelhető és alakítható. Leggyakrabban furnérozáshoz, ritkábban esztergályos munkákhoz használják.
Bükk
A bükk is a lombhullatók közé tartozik. Nyugat- és Közép-Európában fordul elő, gőzölve jól megmunkálható. Az eredetileg világos színű fafajta gőzölés során kapja meg meleg, egyenletesen vörös vagy vörösesbarna színét. Tömör szerkezetének köszönhetően nagyon strapabíró. Elsősorban mindennapi használatra szánt bútorokat készítenek belőle.
Tiszafa
Ez a fafajta eredetileg egész Európában őshonos, napjainkban azonban elég ritkán fordul elő. Tömör szerkezetű, de mégis finom fafajta, nagyon kemény és súlyos, szívós, rugalmas és tartós. Jellemző rá a fakéreg alatti sárgásfehér erezet, illetve a sötétebb, mélyebb réteg, amelynek színe a mély vörösesbarnától a feketéig változhat.
Tölgyfa
A világos, esetleg közepesen vagy teljesen sötét színű hagyományos tölgyfa reneszánszát éli a konyhákban. Ez a sárgásbarna, lombhullató fafajta a mérsékelt és a meleg égövön fordul elő. Keménysége, strapabírósága, rugalmassága, hajlékonysága és száraz, illetve nedves időben is rendkívüli tartóssága miatt közkedvelt fafaj ta az építőiparban, a bútorgyártás területén tömörfa, vagy furnér formában. Színe a bézstől a mézsárgáig változó.
Égerfa
Ezt a fafaj tát a könnyedség és a puhaság jellemzi. Egész Közép-Európában honos. A tömör, sima szerkezetű fa könnyen megmunkálható, jól pácolható és festhető. Az égerfa kevéssé rugalmas, ezért száradáskor repedések keletkezhetnek a felületén. Ennek ellenére egyre gyakrabban használjak a bútoriparban. Szíjácsa fehér vagy sárgás, a közepe világosvörös, arany vörös vagy aranybarna színű.
Kőris
Ez a lombhullató fafajta Európában, Amerikában és Japánban fordul elő. A tölgyhöz és a bükkhöz hasonlóan a kőris is a súlyos fafajták közé tartozik. A kemény, szívós, ám ennek ellenére jól formálható és rugalmas fa gőzölés közben kiválóan alakítható, furnér borítólap vagy bútorlemez készíthető belőle. Erezete széles, színe lehet sárgásvörös vagy egészen sötétbarna is. Elsősorban a bútorgyártásban használják tömör faként vagy furnérlemez borításaként.
Lucfenyő
Tűlevelű fafajta, könnyű, puha, ezért könnyen megmunkálható. Jól pácolható és festhető. Felülete enyhén csillogó, színe fehér, sárga vagy vöröses árnyalatú. Erőteljes gyantaillata van.
Erdei fenyő
A tűlevelűek családjába tartozik, előfordul Közép-, Észak- és Északkelet-Európában is. Könnyű, közepesen kemény, a lucfenyőnél nehezebb. Szélesen erezett, színe a fehér és a vörösesbarna között változik. Szívesen készítenek belőle beltéri bútorokat.
Cseresznyefa
Ez a fafajta Európából származik. Lombhullató, közepesen nehéz, finoman erezett, csillogó fafajta. Kemény és tartós, könnyen pácolható és csiszolható. Hasonlít a juharfára. Színei a vörösesfehér, a vörösessárga és a vörösesbarna.
Diófa
Tömör, finoman erezett lombhullató fafajta, amely Európából, Kis-Ázsiából és Amerikából származik. A származási helytől függően a diófa színe más és más lehet. A Kis-Ázsiából származó példányok szürkésbarnák, míg az európai fajták csokoládébarna színűek. Az amerikából származók lilásbarnák. A diófafurnért minőségi bútorok készítésénél használják.
Vörös juhar
A gyorsan növő vörös juhar Alaszka és a Sierra Nevada között honos. Jellemzője a meleg vöröses színárnyalat és a finom erezet. Egyenletes, finoman porózus szerkezete miatt rendkívül stabil, jól kezelhető és alakítható.
Vörös bükk
Nagyon elterjedt fajta, Magyarországon, Németországban, Dániában, Franciaországban, Angliában, Írországban, Norvégiában és Szicíliában is előfordul. A legsúlyosabb európai lombhullató fák közé tartozik. Kemény, ütés- és nyomásálló, jól megmunkálható, impregnálható, pácolható, csiszolható, gőzölve pedig könnyen formálható. Színe sárgásvörös, idővel azonban vörösesbarna lesz.
Tikfa
A tikfa hazája Jáva, Indonézia, Sziám, India és Vietnam. Ezt a tartós, ellenálló fafaj tát a legritkább esetben támadják meg a kártevők, rovarok és gombák. Felületén sötétebb foltok és csíkok fordulnak elő.
A megfelelő felületkezelés a konyhabútort nem csak a szennyeződésekkel és a fizikai és kémiai igénybevétellel szemben teszi ellenállóvá, hanem esztétikai megjelenésén is javít. A különböző eljárások, például a lakkozás, pácolás, kefélés, törölgetés, a meszezés vagy az antikolás kihangsúlyozza és elegánsabbá teszi a fa erezetét. De arra is alkalmas, hogy a fát a legújabb divatirányzatnak megfelelővé varázsoljuk.
Ötletek az ápoláshoz
A bútorszaküzletekben szívesen adnak tanácsot, hogy mivel célszerű a bútort tisztítani. Néhány szaküzlet az értékesítés után is kínál szolgáltatásokat: ilyen például a bútor évenkénti karbantartása és tisztítása, a sarokvasak és a zárak utánigazítása. Ha szükséges, a zárakat kicserélik, a használat által okozott sérüléseket (a garanciális időn belül díjmentesen) kijavítják.
A konyhabútornak sokkal ellenállóbbnak kell lennie, mint például egy nappaliban elhelyezett szekrénysornak, ezért nagyon fontos, hogy a konyhabútor felülete ellenálló legyen a karcolással és ütésekkel szemben, és megakadályozza, hogy a konyhai gőz és a zsiradék a fa erezete közé szivárogjon. További fontos szempont, hogy a felület könnyen tisztítható legyen. Az egyik lehetőség a lakkozás. A felhasznált lakk típusa, illetve a felhordott lakkrétegek száma alapvetően befolyásolja a konyhabútor megjelenését.
E modell különlegessége a domború ajtókban rejlik. A matt, konyakszínű égerpálcákat enyvvel illesztették össze.
Lakk
A lakkréteg kihangsúlyozhatja és elzárhatja a fa pórusait. A lakk lehet matt vagy magas fényű, színes vagy színtelen. A konyhabútorokhoz általában poliuretán alapú lakkot használnak, mivel ez a felület könnyen tisztítható és tartós. A hibák azonban csak nehezen tüntethetők el. A fa eredeti karakterét legjobban a viaszolt vagy olajjal kezelt felület tartja meg, ennek további előnye, hogy kiemeli a fa erezetét is. Hátránya, hogy az ezzel az eljárással kezelt felület kevésbé ellenálló a szennyeződésekkel szemben. Mivel azonban sok fogyasztó fektet hangsúlyt a környezetvédelemre is, egyre inkább elterjed a környezetbarát, oldószert nem tartalmazó, ún. biolakk, valamint a természetes viasz és a természetes olaj.