Páraelszívó a konyhában: konyhai szagok eltüntetése
Egy ízletes halétel vagy egy tartalmas, savanyú káposztából készült fogás illata nyomot hagy a konyhában. Kiábrándító élmény, ha étkezés közben a levegőben még órákig érezhető a főzés nyoma, nem is beszélve az apró zsírfoltokról, amelyek a falon és a konyhabútoron is nyomot hagynak. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy egyre nő a kereslet a páraelszívó készülékek iránt.
Látványát tekintve a páraelszívó lehet feltűnő vagy lapos, amely teljesen belesimul a tűzhely feletti faliszekrénybe. Ezek az ún. lapos ernyős páraelszívók, amelyek nyitott helyzetben működésbe lépnek, zárt állapotban pedig teljesen belesimulnak a környezetükbe. A másik végletet a szinte már futurisztikusan formatervezett páraelszívók képviselik, amelyek rendkívül feltűnőek. Mindkét típus hatékonyan működtethető. A típusok közti választást elsősorban ízlésvilágunk, másodsorban konyhánk adottsága (helyigény) befolyásolja. Világos, hogy a terebélyesebb, optikailag domináns páraelszívók helyigénye is nagyobb.
Költségek
Tervezés és vásárlás
Vásárlás előtt vegyük számításba a konyha méretét. A páraelszívó készülékeket általában több fokozatba lehet állítani, teljesítményük változó, 210-600 m3 levegő áramoltatása óránként.
A megfelelő modell kiválasztásához a szakembernek is tudnia kell, mekkora konyhába fogjuk beépíteni, és milyen gyakorisággal főzünk majd. A szakember aztán a megadott paramétereknek megfelelően kiszámolja a kapacitásszükségletet.
Durva szabályként elmondható, hogy először a konyha méretének 20%-át levonják, mivel kb. ennyit foglalnak el a légtérből a bútorok. Ez után meghatározzák az óránkénti légcserék számát; átlagosan az óránkénti nyolc csere tekinthető optimálisnak. E két adatból kiszámítják a páraelszívó kapacitásigényét. Általában ajánlatos a számítottnál valamivel jobb kapacitású készüléket vásárolni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a készülék mekkora zajjal működik.
A levegő leszívása vagy tisztítása
Ebben az esetben a páraelszívó szerelése komoly kőművesmunkát is igényel. A légtisztító készülék be épített zsír-és aktív szénszűrő megtisztítja a beszívott levegőt a szennyeződésektől, de végül ugyanazt a levegőt juttatja vissza a helyiségbe, amelyiket beszívta. Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb modell mindkét változatban kapható. A páraleszívók közti különbség a szűrő minőségében is megnyilvánulhat.
A légtisztító rendszerű készülékbe két szűrőt építenek be: egy zsírszűrőt és egy aktív szénfiltert. Az előbbi a zsiradékot, az utóbbi a kellemetlen szagokat szűri ki. Már kaphatók olyan modellek is, amelyekbe kiszedhető fémfiltert építettek be, mely a mosogatóban egyszerűen kimosható. Az aktív szénszűrőt ezzel szemben időről-időre cserélni kell. A leszívásos rendszerben nincs szükség aktív szénfilterre, mivel a kellemetlen szagok közvetlenül a szabadba távoznak.
A választásnál figyeljünk a világításra is. Különböző típusú modelleket gyártanak: van, amelyikben két 15 wattos, vagy 2 db 40 wattos izzólámpát szerelnek, vagy energiatakarékos halogénvilágítással látják el. A világítás minőségét is próbáljuk ki a szaküzletben. A párelszívó készülékre is igaz, hogy beszerzés előtt alaposan át kell gondolnunk, hogy mire van szükségünk. Kapható olyan modell is, amely jelzi a filter telítettségét, méri a használat időtartamát, és jelzi, mikor van szükség a szűrő cseréjére.
A készülék automatikája gondoskodik a tökéletesen tiszta levegőről, kikapcsolás után pedig még 10 percig működik, hogy a konyha levegője maradéktalanul tiszta legyen. Ezt a funkciót ki is iktathatjuk. A másik típusú készülék bizonyos időközönként automatikusan bekapcsol, és a legalacsonyabb fokozaton, szinte hangtalanul működésbe lép. így a szagokat folyamatosan távolítja el, és gondoskodik a friss levegőről.
Nagyon korszerű a szenzoros párelszívó, amely méri a levegő telítettségét, és a kritikus érték elérésekor automatikusan bekapcsolja a megfelelő teljesítményfokozatot. Ha a levegő tökéletesen megtisztult, a szenzor automatikusan kikapcsolja a készüléket.