A pigmentek fontosabb jellemzői
Szín
A színt, színérzetet az idézi elő, hogy az anyagok a látható fény (400-700 nm) bizonyos részeit abszorbeálják és a nem abszorbeált, ill. visszavert részek okozzák a színbenyomást. A színárnyalatot a kötőanyag megváltoztatja, így jól érzékelhető különbséget tapasztalunk, ha ugyanazt a pigmentet különböző kötőanyagba bedörzsölve vizsgáljuk.
A szín meghatározása a mindennapi életben történhet:
- szemmel, egy etalonpigmenttel történő összehasonlítással (szubjektív).
- a gyakorlatban elterjedtek a különböző színminta gyűjtemények, melyek egyértelművé teszik a színkommunikációt.
- színmérő számokkal történő leírással (objektív színmérő módszerek).
Szemcsealak, kristályforma
A pigment szemcsék lehetnek amorf vagy kristályos szerkezetűek, sőt ugyanaz a pigment több kristálymódosulatban is előfordulhat (pl. titán-dioxid: rutil és anatáz, krómsárga: rombos és monoklin).
A kristályforma nagymértékben befolyásolja a pigment egyes tulajdonságait. Pl. a rutil típusú titán-dioxidnak jobb a fedőképessége és a fényállósága, míg az anatáz módosulatnak kisebb a keménysége. A lemezes szerkezetű fém pigmentek nagy fedőképességüket annak köszönhetik, hogy a pigment lemezkék a festékrétegben irányítottan helyezkednek el, és így jobban ellenállnak a külső hatásoknak.
A szemcsék alakjának megállapítása a pigment gyártásban ellenőrző eszközként, a pigment keverék azonosításában vizsgáló módszerként jelentkezik (pl. mikroszkóp, mikrofotografálás, elektronmikroszkópos és röntgenvizsgálatok).
Szemcseméret
A pigmentek szemcsemérete döntően befolyásolja a fajlagos felületet, az olajszükségletet és a színezőképességet. Pigmentek esetén a megengedhető maximális szemcseméret a felhasználási körülményektől függően általában 1-60 μm között változik. Zománcok, nyomdafestékek készítéséhez általában 10 μm-nél kisebb szemcsenagyságú pigmenteket alkalmaznak, a fal- és cementfestékekhez viszont ennél jóval durvább szemcsenagyság is elfogadható. A durva (> 60 μm) és egészen finom (< 1 μm) pigmenteknek általában rossz a fedőképességük. Kivétel a korom, mely < 1 μm tartományban is alkalmas pigmentálásra.
- Padlófűtés tulajdonságai, fajtái
- Megtérül-e a hőszigetelés? Szakértő szerint nem [FONTOS]
- Kőfajták és tulajdonságaik
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A szemcseméret függ az előállítás módjától. A bányatermékek őrleményei rendszerint durvább szemcséjűek, míg a nedves úton előállított pigmentek kristályszemcséi vizes szuszpenzióban igen finomak. A szárítási folyamat során azonban ezek a primer részecskék agglomerátumokká, ill. aggregátumokká állnak össze, melyeket a kötőanyagba való bedolgozáskor a kívánt mértékre diszpergálnak el.
A szemcseméret meghatározása történhet szitaelemzéssel vagy például ülepedési sebesség, ill. fotometriás adszorpció méréssel, fény- és elektronmikroszkóppal.
Sűrűség (mértékegysége: g/cm3 vagy kg/m3)
A pigment sűrűségét térfogategységnyi anyag tömegeként definiálják. Mivel a pigmentek sűrűsége a kémiai összetétel függvény, ennek alapján már közelítőleg megállapíthatjuk azok szerves vagy szervetlen eredetét. A szerves pigmentek sűrűsége 1,2 – 2,0 g/cm3, a szervetleneké 2-10 g/cm3, mely nagymértékben meghatározza a pigmentek ülepedési hajlamát. A sűrűség meghatározása piknométerrel történik.
Laza és tömörített litersúly (mértékegysége: kg/m3)
Laza litersúly (töltősűrűség): az egységnyi térfogatba lazán betöltött pigment tömege. Gyakorlatban sokszor ennek az értéknek a reciprokát (csomagolási térfogat) adják meg: az egységnyi tömegű (100 g) pigment által betöltött térfogatot. Tömörített litersúly (tömörített sűrűség): az egységnyi térfogatba kopogtatással tömörített pigment tömege.
Olajszám (mértékegysége: g/100 g)
Az olajnak g-ban kifejezett mennyisége, amely szükséges ahhoz, hogy 100 g pigmenttel összedolgozva összefüggő pépes anyagot alkosson, és egy üveglapon még éppen ne kenődjön el. (A pigment szemcsék összfelületének nedvesítéséhez szükséges olajmennyiség.)
A szemcsék által alkotott pórustérfogat kitöltéséhez szükséges további olajmennyiség adja az ún. kenési pontot, ennél nagyobb mennyiség pedig, amely a pasztát már folyóssá teszi, a folyási pontot.
Színezőképesség
A színezőképesség a pigmentnek az a tulajdonsága, hogy más pigmentekhez keverve azok eredeti színét különböző mértékben megváltoztatja. Meghatározására fehér pigment esetén a vizsgálandó anyagot korommal vagy ultramarinnal meghatározott arányban összekeverik, és az így kapott új színeket hasonlítják össze. Színes pigmenteket fehérrel (pl. TiO2) hígítva vizsgálják.
Minél nagyobb egy pigment színezőereje, annál gazdaságosabban használható fel. A színezőerőt meghatározó tényezők közé tartozik többek között a kémiai összetétel, a szemcseméret-eloszlás, az átlagos szemcseméret és a szemcsék alakja.
Fedőképesség
Pigmentek fedőképességén azt a tulajdonságot értjük, hogy meghatározott kötőanyagban diszpergálva, valamilyen alapra felhordva annak eredeti színét elfedik.
A pigmentek fedőképességét 1 m2 fedéséhez szükséges grammban kifejezett pigment mennyiséggel adjuk meg. A fedőképesség függ a pigment és a kötőanyag törésmutatója közötti különbségtől. Minél nagyobb ez a különbség, annál nagyobb a fedőképesség.
A diszperzitásfok növelésével nő a fedőképesség addig, amíg a szemcseméret el nem éri az általa kisugárzott, ill. reflektált fény hullámhosszát. Ekkor a fedő pigmentek fedőképessége csökken.
Fény- és időjárásállóság
A fényállóság a pigmentnek az a tulajdonsága, hogy a napfény hatásának milyen mértékben áll ellen. Fény hatására egyes pigmentek színüket változtatják. Ez a változás lehet a szín kifakulása vagy sötétedése. A pigmentek fényállóságát mindig a kérdéses kötőanyagban kell megvizsgálni. A fényállóságot a 8 fokozatú gyapjúskálával mérik. A skála számozása 1 – 8-ig terjed, ahol a 1. fokozat a legrosszabb, a 8. a legjobb fényállóságú.
A pigmentek időjárásállósági tulajdonságai magukban foglalják a fényállóságot, de ehhez járulnak még az időjárás egyéb hatásai is, pl. szél, csapadék, fagy… Az időjárásállóságot 1 – 5-ig terjedő számokkal fejezik ki, ahol 5 a legjobb, 1 a legrosszabb időjárásállóságot jelenti. Vizsgálata: Xenotest vagy QUV gyorsított időjárásállóság vizsgáló készülék.
Hőállóság
A pigmentek hőállóságán azt a legmagasabb hőmérsékletet értjük, amelyen a pigment adott időn belül színét még nem változtatja meg. A hőállóságnak igen nagy jelentősége van, részben hőre keményedő zománcok esetén, ahol a beégetés hőmérsékletét a pigmentnek jól kell tűrnie, másrészt speciális festékeknél, ahol tartós hőigénybevétel van (pl. radiátorzománcoknál).
Ma már nemcsak egyes szervetlen pigmentek kiváló hőállóságúak (pl. króm-oxidzöld, vas-oxid-vörös, keverék-oxid pigmentek), hanem az új típusú szerves pigmentek között is találunk viszonylag jó hőállóságúakat (pl. izoindolinon, kinakridon pigmentek).
Kémiai ellenállóképesség
A pigmentek fal- és cementfestékekben történő felhasználásakor elsőrendű kívánalom a kiváló lúgállóság. A savállóságot ritkábban, általában csak a levegőben található CO2, H2S, SO2-dal szemben követelik meg.
Vízüvegtűrés: a szilikátfestékekhez használt vízüveg lúgos és mésztűrő pigmenteket igényel. Emellett vízüvegbe való belekeverés esetén nem szabad beduzzadnia. (Nem vízüvegtűrők pl. az ólomtartalmú, valamint a gipsszel szaporított pigmentek.)
A pigmentek oldószer- és olaj állóságán a festékben alkalmazott oldószerek, kötőanyagok, lágyítók oldó hatásával szembeni ellenállást értjük. A nem megfelelő oldószerállóság kivirágzást, kivérzést idézhet elő.
Kivirágzás: a bevonat felületén létrejött por alakú, letörölhető pigmentréteg képződés. A por letörlése után újabb pigmentréteg diffundál a felületre.
Kivérzés: a jelenség a színezett és a fehér festékréteg között lép fel. A pigment a színes festékrétegből a fehérbe vándorol, és azt elszínezi.
Kiúszás: a pigment keverék alkotórészeinek különválását jelenti a még nedves festékrétegben. Ennek oka lehet a sűrűségkülönbség, eltérő szemcseméret, kötőanyagokban való különböző diszpergálhatóság stb.
Diszpergálhatóság
A pigmentek diszpergálhatósága meghatározott kötőanyagba való bedörzsölhetőségüket jelenti. A diszpergálhatóság függ a kötőanyag fajtájától, a polaritási viszonyoktól, a pigmentszemcsék (agglomerátumok, aggregátumok) keménységétől és a diszpergálás során jelen lévő nyíróerőtől.
A pigmentek diszpergáltsági foka hatással van a bevonat fényére, a színárnyalatra, színezőerőre és a fedőképességre. A festékek fizikai tulajdonságai nagymértékben javíthatók a megfelelő pigmentkötőanyag-arány alkalmazásával (optimális pigment térfogat-koncentráció).
Könnyen diszpergálható pigmentek: felületkezelt, mikronizált, flush-paszták, pigment készítmények: paszták, mesterkeverékek, chips-ek.
Egyéb tulajdonságok:
Fajlagos felület, vízoldható tartalom, szuszpenziós pH, nedvességtartalom.