• oldószerek
• tulajdonságok

Oldószerek jellemzői és felépítése

Az oldószerek szobahőmérsékleten folyékony anyagok, amelyek más szilárd anya­gokat képesek feloldani, oldatba vinni. Az oldószer és az oldott anyag között kémiai reakció nem játszódik le. Az oldás fizikai folyamat, amelyet keveréssel, hőmérséklet emeléssel lehet gyorsítani. Oldószer fogalma alatt általában szerves folyadékokat értünk, de ide tartozik a leg­fontosabb anyag a víz is.

Az oldószerek fizikai jellemzői:

• sűrűség;
• forráspont;
• lobbanáspont;
• törésmutató;
• párolgási szám.

Festékipari szempontból legfontosabb ezek közül a párolgási szám, amely egy viszony szám. Valamilyen gyorsan párolgó oldószerre (aceton, butil-acetát) vonat­koztatott érték. Fontos az oldószer elegyek összeállításánál a gyorsan és lassan pá­rolgó komponensek arányának megfelelő összehangolása, mert a bevonat száradá­sakor visszamaradó, lassan párolgó anyag lágyító hatású lehet, vagy filmképzési problémákat okozhat.

A különböző oldószereket, vagy azok keverékeit a festékek gyártásánál a szilárd kötőanyagok oldására, ül. a folyékony kötőanyagok hígítására használják. Az, hogy milyen oldószert és mennyit használunk fel, alapvetően a kötőanyag oldhatóságától, és a bevonatolás technológiájától függ.

A megfelelő oldószer kiválasztásánál a következő tulajdonságokat kell figyelembe venni:

• színtelen, tiszta legyen;
• maradék nélkül párologjon el;
• stabil legyen (tárolás és felhasználás alatt összetétele ne változzon meg);
• ne legyen kellemetlen szagú;
• a szerves oldószerek ne tartalmazzanak vizet;
• tűzveszélyességük minél kisebb legyen;
• mérgező hatása az emberi szervezetre és a környezetre minél kisebb legyen;
• minél olcsóbb legyen.

Az előállított termékek tűzveszélyességét a felhasznált oldószerek határozzák meg. Törekedni kell arra, hogy minél magasabb tűzveszélyességi osztályba tartozó oldószereket használjunk. Lényeges az oldószerek egészség- és környezetkárosító hatása is. Az erre vonatkozó adatokat és a szükséges munkavédelmi előírásokat az anyagokhoz kiállított biztonságtechnikai adatlapok tartalmazzák.

Ilyen szempont­ból legmegfelelőbb a víz – mint oldószer – választása, amelynek nincs környezetkáro­sító hatása. Abban az esetben, ha ez nem lehetséges, akkor igyekeznünk kell a legki­sebb veszélyt jelentő anyag kiválasztására, a felhasznált oldószerek mennyiségének csökkentésére.

Oldószerek csoportosítása kémiai felépítésük szerint

Terpének

A terpén szénhidrogénekből álló terpentinolajok régen a lakkipar egyik legfonto­sabb oldószerei voltak. Ma felhasználásuk egyre jobban csökkenő mértéket mutat. Ennek oka egyrészt a magas ára, másrészt az élő szervezetre gyakorolt káros hatása.

Ásványolaj szénhidrogének

Az ásványolaj (kőolaj) különböző forráspontokon nyert termékei tartoznak ide. Legnagyobb mennyiségben telített, rövid szénláncú vegyületeket, kisebb mennyiség­ben aromás és naftén-szénhidrogéneket tartalmaznak. A festékipar a foltbenzint, kö­zépbenzint, lakkbenzint és a petróleumot használja. A foltbenzin (könnyűbenzin) gyorsan párolog főként zsírtalanító oldószer-keveré­kekben használják.Középbenzint legnagyobb mennyiségben a gumiipar használ.

A lakkbenzin a lakkipar legfontosabb alapanyaga. Alkidgyanták, olajfestékek és egyes gyantatípusok valódi oldószere. Festékek, lakkok, hígítók előállításához hasz­nálható. Különböző mennyiségű aromás tartalmú párlatok vannak forgalomban, de a cél az, hogy minél kevesebb aromás anyagot használjunk, ill. párologtassunk el a leve­gőbe. Ezért egyre nagyobb mennyiségben aromás tartalomban szegény és aromás mentes lakkbenzineket használunk fel. Párolgása közepes. A petróleum kisebb jelentőségű, lassan párolog, tisztításra alkalmas.

Aromás szénhidrogének

A kőszénkátrány desztillálásával vagy szintetikus úton állíthatók elő. Zárt szénlán­cú vegyületek, amelyek a benzolból származtathatók. Felhasználásuk egyre jobban visszaszorul egészségkárosító hatásuk miatt.

Benzol: a festékiparban nem használatos, mérgező anyag.

Toluol: jó oldószere legtöbb gyantának, kisebb mennyiségben festékek és hígítók gyártásához használható.

Xilol: oldó hatása hasonló a toluoléhoz, lassabban párolog, viszont kevésbé tűzveszélyes.

Aromás benzinek: különböző néven magas aromás tartalmú (80-90 %) benzinek is forgalomba kerülnek, amelyek jó oldóhatással rendelkeznek, közepesen párolognak, de használatuk kevésbé javasolt.

Klórozott szénhidrogének

A metilénklorid és triklór-etán tartozik ide, igen jó oldószerei legtöbb kötőanyag­nak, nem tűzveszélyesek, de mérgező hatásuk miatt nem használhatók. Zsírtalanításnál és festék lemaratásánál volt legnagyobb szerepük.

Alkoholok

Önálló oldószerként ritkán használhatók, de más oldószerek oldóképességét nagy mértékben fokozzák, az oldatok viszkozitását csökkentik, a film terülését javítják. Az alkoholok egy részét erjesztéses úton (etilalkohol), jelentősebb részét viszont szintetikus úton állítják elő. Metil-alkohol: mérgező hatása miatt nem használható.

Etil-alkohol: önállóan a természetes gyanták oldására, szeszlakkok előállítására használható. Az iparban csak denaturált állapotban használható fel. Hígítókban segéd oldószerként fordul elő. Propil-butil-alkoholok és ezek származékai hasonló hatást fejtenek ki. Közepesen párolognak.

Észterek

Szerves savaknak alkoholokkal alkotott észterei, kellemes, gyümölcsre emlékez­tető szagú oldószerek. Könnyen keverhetők a szokásosan használt oldószerekkel, azok oldóképességét fokozzák. Legelterjedtebbek az ecetsav észterei, az acetátok. Etil-acetát, butil-acetát: nagyon jó oldóhatásúak, oldószer elegyekben gyakoriak.

Ketonok

Jellegzetes szagú, jó oldóképességű, kevésbé mérgező hatású oldószerek. Legismertebb az aceton, amely kiváló oldóképességgel, nagyon gyors párolgással rendelkezik. Nagyfokú tűzveszélyessége és túl gyors párolgása miatt önállóan nem használatos.

Glikol-származékok

A glikolok két vegyértékű alkoholok, oldószerként nem használatosak. A glikolok mono-éterei, di-éterei és éter-észterei segéd oldószerként használatosak. Általában viszkozitást csökkentő és terülést fokozó hatásuk van.

Oldószerek tulajdonságai