Lábazatburkolatok fajtái
Az épületek homlokzatának lábazati részét a legtöbb esetben külön burkolattal alakítják ki. Ennek több oka van. Egyrészt a homlokzat talajközeli sávja jóval nagyobb igénybevételeknek van kitéve (mechanikai hatások, nedvességhatás stb.), mint a magasabban lévő homlokzatrészek, ennek megfelelően a lábazatburkolatok általában ellenállóbb (nagyobb kopásállóságú stb.) burkolóanyagokból készülnek.
Másrészt a talajon lévő padló talajnedvesség elleni vízszigetelés kültéri kapcsolatának biztosításához a homlokzat felületképzését, a burkolatát gyakran meg kell szakítani a szigetelés vonalában. Legtöbbször ez a lábazatburkolat felső határa. Ezeken kívül esztétikai szempontból is előnyös a homlokzat eltérő burkolatokkal történő tagolása. Régebben gyakori eljárás volt, hogy a jellemzően kisméretű tégla lábazati falat az építés során vegyes falszerkezetként építve a külső oldalon faragottkő-burkolattal látták el (5.84. ábra).
5.84. ábra. Hagyományos terméskő lábazatburkolat
Szintén elterjedt volt a közvetlenül a lábazati fal elé falazott klinker téglaburkolat. Reprezentatívabb épületeknél általában nagyméretű, egyedi, fűrészelt kőlapokból, kőtagozatokból készítették a lábazatburkolatokat (5.85. ábra).
5.85. ábra. Kőtagozatos lábazatburkolat
Napjainkban a lábazati falak többnyire vasbetonból készülnek. A vasbeton kedvezőtlen hőtechnikai jellemzői következtében az ilyen lábazati falak külső oldalát minden esetben hőszigetelő réteggel kell védeni, melyet teljes felületen ragasztva és/vagy mechanikus kötőelemekkel rögzítenek. A különböző lábazatburkolatok rendszerint a hőszigetelés külső felületéhez kapcsolódnak (átszellőztetett légrésre itt nincs szükség).
A lábazatburkolatokat manapság többnyire ragasztott vagy szerelt kő-, műkő-, beton-, kerámialap, helyszíni műkő, falazott klinkertégla, ragasztott téglalap burkolatok, illetve hálóerősítéses műgyanta vakolatok képezik. A különböző burkolatok kialakítása sok tekintetben megegyezik a homlokzatburkolatoknál megismertekkel.
A lábazati burkolat síkja a homlokzati sík előtt vagy mögött egyaránt elhelyezkedhet. Utóbbi azért kedvezőbb (és gyakoribb) megoldás, mert a homlokzatról lecsurgó csapadék így a lábazatburkolat előtt lecsepeg. Kéregszerkezetként készülő homlokzatburkolatoknál pedig így biztosítva van az alsó levegőbeömlő nyílás kialakítása.
Teljes felületű ragasztás
Teljes felületű ragasztással elsősorban a vékonyabb (10-25 mm) kő-, műkő- és kerámialapokat, valamint a téglalap burkolatokat rögzítik. A ragasztóhabarcsot rabicháló erősítéssel a lábazati hőszigetelés felületére hordják fel (5.86. ábra).
A ragasztóanyag csak a hőszigetelés és a burkolat anyagával egyaránt összeférhető (a gyártó által ajánlott) lehet. Önmagában a hőszigetelés természetesen nem képez megfelelő teherhordó aljzatot a burkolat számára, ezért különösen fontos a lábazati hőszigetelés és a lábazati fal megfelelő együttdolgozása (összekapcsolása). A hőszigetelést minden esetben teljes felületen ragasztva és (leszorítótárcsás dűbeles tüskézéssel) pontonként mechanikusan rögzítve kell a lábazati falhoz erősíteni.
A ragasztott lábazati lapburkolatokat készítése megegyezik a korábban ismertetett alkalmazásokkal. A megfelelő ragasztóhabarcsot fogas simítóval egyenletesen felhordják a hőszigetelés felületére, majd a kiosztási tervnek megfelelően felhelyezik a burkolólapokat.
Kiegészítő mechanikai rögzítés
A vastagabb (40-70 mm) kő- és műkő lapokat a teljes felületű ragasztást kiegészítő mechanikai rögzítéssel, illetve ragasztás nélkül, a kőlap homlokzatburkolatoknál is alkalmazott különböző függesztőelemekkel erősítik a lábazati falhoz (5.87. ábra).
5.87. ábra. Műkő lábazatburkolat
Az ilyen kő- és műkő lapok általában a lábazattal megegyező, teljes magasságú elemek (nincs vízszintes hézag). Ezek rendszerint a lábazat alatti (szélesített) alaptestre terhelnek, a ragasztás illetve a mechanikus kapcsolatok „csupán” kidőlés elleni rögzítések. A lapok közötti függőleges zárt fugahézagokat úgy kell kialakítani, hogy azon keresztül semmiképpen se jusson át a csapadék.
Falazott klinkertégla burkolatokat
Falazott klinkertégla burkolatokat – a nagyméretű kőburkolatokhoz hasonlóan – szélesített alaptestre terhelve készítenek. A tervezés során előre számításba kell venni az ilyen lábazatburkolatok alkalmazását, mivel a 12 cm széles szerkezet az alaptest és a lábazati fal szélességét is alapvetően befolyásolja. A nagyszilárdságú klinkertégla burkolatok (megfelelő habarcs alkalmazása esetén) gyakran teherhordó szerepet is ellátnak (5.88. ábra).
5.88. ábra. Falazott tégla lábazatburkolat
A csökkentett szélességű vasbeton lábazati falat kiegészítve részt vehetnek a lábazat feletti teherhordó falak terheinek továbbításában. A falazott klinkertégla lábazatburkolat kialakítását a homlokzatburkolatoknál ismertetett elveknek megfelelően végzik.
Magasabb lábazatoknál ebben az esetben is szükség van a lábazati falat és a téglaburkolatot pontonként összekötő acél rögzítőpálcák beépítésére. (Vasbeton lábazati falba dűbelezve bekötött, a hőszigetelést átszúró, a burkolat vízszintes fugahézagaiba kampózott horganyzott acéltüskék.) A burkolat hézagolása megegyezik a korábban ismertetett alkalmazásokkal.
A hálóerősítéses műgyanta lábazatvakolatok közvetlenül a hőszigetelés felületére felhordott, vékony (2 mm), vizes műgyanta bázisú, fagyálló, lábazatot védő és dekorációs fedővakolatok. Többféle színben, finom és szemcsés kivitelben készülhetnek. A jobb felületi tapadás érdekében teljes felületű műanyag háló szövet erősítéssel kapcsolódnak a hőszigeteléshez. Az ilyen lábazati bevonatok előnye, hogy víztaszítók, könnyen tisztíthatók, és az UV sugárzásnak ellenállnak.