• burkolatok
• építés

Lábazatburkolatok fajtái

Az épületek homlokzatának lábazati részét a legtöbb esetben külön burkolattal alakítják ki. Ennek több oka van. Egyrészt a homlokzat talajközeli sávja jóval nagyobb igény­bevételeknek van kitéve (mechanikai hatások, nedvességha­tás stb.), mint a magasabban lévő homlokzatrészek, ennek megfelelően a lábazatburkolatok általában ellenállóbb (na­gyobb kopásállóságú stb.) burkolóanyagokból készülnek.

Másrészt a talajon lévő padló talajnedvesség elleni vízszi­getelés kültéri kapcsolatának biztosításához a homlokzat felületképzését, a burkolatát gyakran meg kell szakítani a szigetelés vonalában. Legtöbbször ez a lábazatburkolat felső határa. Ezeken kívül esztétikai szempontból is előnyös a homlokzat eltérő burkolatokkal történő tagolása. Régebben gyakori eljárás volt, hogy a jellemzően kismé­retű tégla lábazati falat az építés során vegyes falszerkezetként építve a külső oldalon faragottkő-burkolattal látták el (5.84. ábra).

5.84. ábra. Hagyományos terméskő lábazatburkolat

Szintén elterjedt volt a közvetlenül a lába­zati fal elé falazott klinker téglaburkolat. Reprezentatívabb épületeknél általában nagyméretű, egyedi, fűrészelt kőla­pokból, kőtagozatokból készítették a lábazatburkolatokat (5.85. ábra).

5.85. ábra. Kőtagozatos lábazatburkolat

Napjainkban a lábazati falak többnyire vasbetonból ké­szülnek. A vasbeton kedvezőtlen hőtechnikai jellemzői következtében az ilyen lábazati falak külső oldalát minden esetben hőszigetelő réteggel kell védeni, melyet teljes felü­leten ragasztva és/vagy mechanikus kötőelemekkel rögzíte­nek. A különböző lábazatburkolatok rendszerint a hőszige­telés külső felületéhez kapcsolódnak (átszellőztetett légrés­re itt nincs szükség).

A lábazatburkolatokat manapság többnyire ragasztott vagy szerelt kő-, műkő-, beton-, kerámialap, helyszíni műkő, falazott klinkertégla, ragasztott téglalap burkolatok, illetve hálóerősítéses műgyanta vakolatok képezik. A különböző burkolatok kialakítása sok tekintetben megegyezik a hom­lokzatburkolatoknál megismertekkel.

A lábazati burkolat síkja a homlokzati sík előtt vagy mögött egy­aránt elhelyezkedhet. Utóbbi azért kedvezőbb (és gyakoribb) meg­oldás, mert a homlokzatról lecsurgó csapadék így a lábazatburkolat előtt lecsepeg. Kéregszerkezetként készülő homlokzatburkolatok­nál pedig így biztosítva van az alsó levegőbeömlő nyílás kialakítása.

Teljes felületű ragasztás

Teljes felületű ragasztással elsősorban a vékonyabb (10-25 mm) kő-, műkő- és kerámialapokat, valamint a tég­lalap burkolatokat rögzítik. A ragasztóhabarcsot rabicháló erősítéssel a lábazati hőszigetelés felületére hordják fel (5.86. ábra).

A ragasztóanyag csak a hőszigetelés és a bur­kolat anyagával egyaránt összeférhető (a gyártó által aján­lott) lehet. Önmagában a hőszigetelés természetesen nem képez megfelelő teherhordó aljzatot a burkolat számára, ezért különösen fontos a lábazati hőszigetelés és a lábaza­ti fal megfelelő együttdolgozása (összekapcsolása). A hőszigetelést minden esetben teljes felületen ragasztva és (leszorítótárcsás dűbeles tüskézéssel) pontonként mechani­kusan rögzítve kell a lábazati falhoz erősíteni.

A ragasztott lábazati lapburkolatokat készítése megegyezik a korábban ismertetett alkalmazásokkal. A megfelelő ragasztóhabar­csot fogas simítóval egyenletesen felhordják a hőszigetelés felületére, majd a kiosztási tervnek megfelelően felhelyezik a burkolólapokat.

Kiegészítő mechanikai rögzítés

A vastagabb (40-70 mm) kő- és műkő lapokat a teljes felületű ragasztást kiegészítő mechanikai rögzítéssel, il­letve ragasztás nélkül, a kőlap homlokzatburkolatoknál is alkalmazott különböző függesztőelemekkel erősítik a lába­zati falhoz (5.87. ábra).

5.87. ábra. Műkő lábazatburkolat

Az ilyen kő- és műkő lapok általá­ban a lábazattal megegyező, teljes magasságú elemek (nincs vízszintes hézag). Ezek rendszerint a lábazat alatti (szélesí­tett) alaptestre terhelnek, a ragasztás illetve a mechanikus kapcsolatok „csupán” kidőlés elleni rögzítések. A lapok közötti függőleges zárt fugahézagokat úgy kell kialakítani, hogy azon keresztül semmiképpen se jusson át a csapadék.

Falazott klinkertégla burkolatokat

Falazott klinkertégla burkolatokat – a nagyméretű kő­burkolatokhoz hasonlóan – szélesített alaptestre terhelve készítenek. A tervezés során előre számításba kell venni az ilyen lábazatburkolatok alkalmazását, mivel a 12 cm széles szerkezet az alaptest és a lábazati fal szélességét is alapvető­en befolyásolja. A nagyszilárdságú klinkertégla burkolatok (megfelelő habarcs alkalmazása esetén) gyakran teher­hordó szerepet is ellátnak (5.88. ábra).

5.88. ábra. Falazott tégla lábazatburkolat

A csökkentett szé­lességű vasbeton lábazati falat kiegészítve részt vehetnek a lábazat feletti teherhordó falak terheinek továbbításában. A falazott klinkertégla lábazatburkolat kialakítását a hom­lokzatburkolatoknál ismertetett elveknek megfelelően vég­zik.

Magasabb lábazatoknál ebben az esetben is szükség van a lábazati falat és a téglaburkolatot pontonként összekö­tő acél rögzítőpálcák beépítésére. (Vasbeton lábazati falba dűbelezve bekötött, a hőszigetelést átszúró, a burkolat víz­szintes fugahézagaiba kampózott horganyzott acéltüskék.) A burkolat hézagolása megegyezik a korábban ismertetett alkalmazásokkal.

A hálóerősítéses műgyanta lábazatvakolatok közvet­lenül a hőszigetelés felületére felhordott, vékony (2 mm), vizes műgyanta bázisú, fagyálló, lábazatot védő és deko­rációs fedővakolatok. Többféle színben, finom és szemcsés kivitelben készülhetnek. A jobb felületi tapadás érdekében teljes felületű műanyag háló szövet erősítéssel kapcsolód­nak a hőszigeteléshez. Az ilyen lábazati bevonatok előnye, hogy víztaszítók, könnyen tisztíthatók, és az UV sugárzás­nak ellenállnak.