Építkezés fából: kocsibeálló, terasz deszkákból
A fa az egész házépítés során végigkísér bennünket: fából készült a zsinórállvány és az alaplemez zsaluzata éppúgy, mint a tető szarufái és sok háznál az ablaktokok is. Léteznek emellett még fafödémek, fapadlók, fakorlátok, fabútorok. Ez a barkácsolók által is felettébb könnyen kezelhető anyag annyira sokféleképpen munkálható meg és színezhető is, hogy időtlenül tetszetős marad és soha sem válik unalmassá. Nem csoda tehát, hogy a fát a kertben is szívesen alkalmazzák.
Az időjárás hatásának állandóan kitett alkalmazásoknál azonban a kőanyagokkal ellentétben már a tervezéskor gondolni kell arra, hogy a fát az ultraibolya sugárzás, tartós esőzés és fagy ellen kellő védelemben részesítsük. Vannak fafajok, amelyek már a természettől fogva kellően ellenállóképesek, másokat speciális bevonatokkal kell a kertben való használatra alkalmassá tenni.
Ha az ebben a cikkben ismertetett alkalmazási és megmunkálási tanácsokat megfogadjuk, akkor a fából készült kerti építményeinkben évtizedeken át örömünk lesz. Még a lejtők megtámasztására vagy egyes területek egymástól való elválasztására beásott paliszádok is évekig olyanok maradnak, mint az első napon.
Pergola, kocsibeálló, terasz: fából minden készíthető
A fából készíthető kerti építmények listáját szinte vég nélkül folytatni lehet: hintaállvány, kerékpártartó és szeméttároló, kerítés, takarófal és kerti lugas, átjáró és híd a kerti tó felett és így tovább.
Ha azt akarjuk, hogy az időjárás viszontagságainak kitett faépítményeinkben hosszú éveken át örömünket leljük, akkor csak kiváló minőségű termékeket válasszunk. A következő oldalakon a kertben alkalmazható sokféle megoldást mutatjuk be. A bemutatott példák egy részét a külön kapható árucikkekből egyedileg lehetett összeállítani, más esetekben viszont komplett építőkészletek is kaphatók.
Ennek a cikknek a második részében azt is megismerhetjük, hogy hogyan kell a saját igényeink szerinti építmények anyagjegyzékét összeállítani.
Először azonban nem a fűrészt vagy a lazúrozó ecsetet kell kézbe vennünk, hanem ki kell választanunk a megfelelő anyagot. Mindenekelőtt a fafaj kérdésére kell választ keresnünk. Nem mindegyik deszka vagy léc viseli el ugyanis a szabad ég alatti megpróbáltatásokat.
Fatelítéssel impregnált lucfenyő vagy kezeletlen vörös cédrus?
Olyan terméket válasszunk, ahol biztosak lehetünk benne, hogy az tartós, jó minőségű fából készült.
Az alkalmazott faanyagok négy csoportba sorolhatók:
- Az erdeifenyő és a lucfenyő, amennyiben azt telítéssel impregnálták (ezt a zöld színű felület jelzi), még földdel érintkezve is hosszú ideig ép marad. A telítéssel végzett impregnálás azonban nem hatol le a faanyag közepéig, a vágási felületeket ezért favédő szerrel utólag is kezelni kell. Akkor járunk a legjobban, ha északi vidékeken termett, kismértékben vetemedő, negyedelő vágással készített faanyagot választunk. A repedések kialakulásának esélye ezeknél a legkisebb. A finom repedések, gyantakiválások és a fa felületének bizonyos (a növekedéssel összefüggő) hibái nem ártalmasak és azokat ne is tekintsük zavarónak. Végtére is az ilyen szabálytalanságok adják meg a fának, mint természetes építőanyagnak az utánozhatatlan karakterét.
- Színezett erdeifenyő és lucfenyő. A telítéssel impregnált fát két rétegben felhordott, olajalapú bevonattal látjuk el, ettől az előkezeléstől a felület enyhén fénylő lesz. Az ággöcsök és a finom száradási repedések a színes bevonat alatt is láthatók maradnak, a fa így megőrzi természetes jellegét. Szerelés után a helyszínen célszerű a kezelést még egyszer megismételni. Színezett oszlopokhoz vetemedésre kevéssé hajlamos, ragasztott faanyagot használjunk.
- Cédrus. A kezeletlen vörös cédrus (red cedar) fája kiváló minőségű, ág-göcsöket csak elszórtan vagy egyáltalán nem is tartalmaz és így a takarófalak, pergolák, növénytartó ládák és kerítések ideális építőanyaga. A szabadban alkalmazott vörös cédrust a benne lévő, természetes olajtartalmú anyagok még vegyszeres favédelem nélkül is rendkívül hosszú ideig ellenállóvá teszik. A cédrus fájának vöröses aranybarna színe az évek folyamán visszafogott ezüstszürkére változik, ha a fát színtelen, víz- és piszoktaszító lazúrral kezeltük. Az eredeti színárnyalatot csak úgy tudjuk megőrizni, ha a fát rendszeresen pigmentált lázárokkal kezeljük.
- Az Indonéziából származó bangkirai fát és a nyugat-afrikai irokofát, ezeket a csaknem csomómentes keményfákat a bennük lévő természetes anyagok a rovarok és a gombásodás ellen még a talajban is megvédik. Arra viszont számítanunk kell, hogy a fa felületén előfordulhatnak kisebb repedések és parányi lyukacskák. ez utóbbiakat a frissen kidöntött fán apró kukacok hozzák létre. Maguk az élőlények azonban már a fa száradása közben elpusztulnak.
Idővel a bangkirai és az irokofa is elveszti barnásvörös színét és hamarosan ezüstszürkévé válik. Az eredeti színárnyalatot a vörös cédrushoz hasonlóan itt is úgy lehet megőrizni, ha a fát festékpigmenteket tartalmazó lazúrral kezeljük.
A pergola a kert többfunkciós „berendezési tárgya”: növények felfuttatására és a belátás elleni védelemre egyaránt alkalmazhatjuk. Ha viszont úgy tetszik, a kikapcsolódás vagy társas együttlét színterének használt, árnyas lugas.
A téglából épített, masszív garázsnál lényegesen olcsóbb a fából saját kezűleg elkészített kocsibeálló. Az építéshez azonban ebben az esetben is szükség van statikai számításokra és hatósági engedélyre.
Az erdeifenyő és a lucfenyő, ha előzetesen telítéssel impregnálták, a kertben is sokáig ép marad.
A vörös cédrust nem kell impregnálni. Ha azonban az eredeti színárnyalatot meg akarjuk őrizni,…
…akkor lazúrral kell bevonni. Ugyanez a helyzet a keményfáknál (bangkirai és iroko) is.
Az erdeifenyőt és a lucfenyőt színezni is lehet, impregnálásra azonban ilyenkor is szükség van.
Néhány ügyes fogás, amelytől a fa tartósan szép marad
Ha kiválasztottuk azt az egy vagy több fafajt, amelyet kertünkben alkalmazni akarunk, akkor gondoljunk még néhány apróságra is, amivel elérhetjük, hogy a fa tarlósán szép mai adjon. így pl. a rovátkolt felületek és a lekerekített élek kis folyókákat képeznek és hozzájárulnak a fa felületének gombásodás elleni védelméhez. Ezeknek köszönhetően a fa, miután elállt az eső, hamarosan ismét száraz lesz.
A takarófalakra és az oszlopokra tegyünk profilos fedőléceket és oszlopsapkákat, így felülről nem tud behatolni a víz a szerkezetbe. Rozsdamentes, ötvözött acél csavarok és kapcsok alkalmazásával megakadályozhatjuk, hogy a nemes fát rozsdanyomok csúfítsák el. Az oldal közepén lévő keretes szövegrész néhány további érdekes favédelmi intézkedést is bemutat.
A következő, nagyon rövidre fogott felsorolásból megismerhetjük, mit kell tudnunk és hogyan kell eljárnunk, ha pergolát, kocsibeállót, teraszt vagy bármiféle egyéb faépítményt akarunk felállítani. Ezek az építést előkészítő információk minden esetben azonos elv szerint épülnek fel: tervezési ötletek, javaslatok a szerkezeti kialakításhoz, és a vásárlandó anyagok jegyzéke (vásárlási jegyzék).
Pergola és takarófal
Tervezési ötletek: A pergola olyan többfunkciós „bútordarab”, amely egészen sajátos jelleget kölcsönözhet a kertnek. Ha a pergola „egysoros”, akkor növények felfuttatására alkalmas támaszték és a belátás elleni védelem lehet a rendeltetése, de két- vagy akár többsorosan is kialakítható és társas együttlétre vagy kikapcsolódásra hívogató, szellős lugast alkothat. A pergola építését egyeztetni kell a szomszédokkal és az illetékes építési hatósággal is.
Konstrukciós javaslatok: A tartóoszlopokat a földbe bevert, ún. talajhüvelyekbe állítsuk (ez meggyorsítja a szerelést). Némileg több időre van szükség, ha az oszlopokat bebetonozott acéllábakhoz csavarozzuk (részletek az építési útmutatóban találhatók).
Vásárlási jegyzék: A pergola komplett építőkészlet formájában kapható (különböző méretek szerint csomagolva). Vásárlás előtt ellenőrizzük, hogy a még szükséges kiegészítő elemek, pl. takarófalak, növénytartó edények vagy kerti padok is megvehetők-e az alapmodulhoz illeszkedő kivitelben.
Jó tanács
A telítéssel impregnált és természetes állapotban hagyott fa bevonatát már 3-9 hónap elteltével fel kell frissíteni. A színesre mázolt fa a második bevonatot már felállítása után két hónappal megkapja.
A kocsibeálló építését is egyeztetni kell az építési hatósággal
Kocsibeálló. Tervezési ötletek: A kocsibeálló lehet egyszerűen lábakon az autó fölé állított, szellős fatető, de több járműnek helyet adó, oldalsó takarófalakkal ellátott építményként is megtervezhető és megépíthető. A kocsibeálló építését is egyeztetni kell a szomszédokkal és az illetékes építési hatósággal.
Konstrukciós javaslatok: A teherviselő oszlopokat H tartókhoz (H keresztmetszetű, bebetonozott tartóelemekhez) csavarozzuk. Az olyan iker-kocsibeállókhoz, amelyeknek a két kocsiállás között nincsenek középső oszlopaik, különösen erős szarugerendákat alkalmazzunk. Ilyen esetben feltétlenül el kell készíttetni a szerkezet statikai méretezését vagy az itt közölt építési útmutatóban szereplő adatokat kell alkalmazni.
Vásárlási jegyzék: Kocsibeállót is lehet venni építőkészlet formájában, de saját konstrukciónkat is elkészíthetjük. Az oszlopokat, szarugerendákat és a merevítőket a fejezet végén található építési útmutató segítségével méretezzük.
Terasz
Tervezési ötletek: A faterasz formáját és méretét is egyéni elképzeléseink szerint alakíthatjuk ki, mert az alatta elhelyezkedő, teherviselő szerkezet megépítése általában semmiféle problémát nem okoz.
Konstrukciós javaslatok: Az alapgerendákat erősítsük bebetonozott oszloptalpakra vagy fektessük beton járdalapokra.
Vásárlási jegyzék: A teherviselő gerendák és kereszttartók („szarufák”) hossza, keresztmetszete és száma az adott konstrukciótól függ. A burkolódeszkák vastagsága legalább 22 mm legyen. Teraszburkolatok és hasonló fapadozatok építőrendszer formájában is kaphatók.
Híd és átjáró
Tervezési ötletek: Csak nagy telken érvényesül. A tó vagy a patak, amely fölött a híd átível, legalább 10 m2 felületű legyen.
Konstrukciós javaslatok: Statikailag ellenőrzött építményt készítsünk.
Vásárlási jegyzék: Lehetőleg tetszetős részletmegoldásokat (korlát, íves szerkezet) tartalmazó építőkészletet vásároljunk.
Homokozó
Tervezési ötletek: A homokozót ne tegyük tűző napfényre.
Vásárlási jegyzék: a kiválasztott területet 75-100 cm hosszúságú paliszádokkal vegyük körül, amelyek 10-15 cm-re kiállnak a földből (ülőfelület). Alternatív megoldásként: vásároljunk építőkészletet.
Hinta
Tervezési ötletek: Statikailag ellenőrzött építményt készítsünk.
Vásárlási jegyzék: vásároljunk építőkészletet.
Kerékpártároló, szeméttároló
Tervezési ötletek: A tárolók nagyságát és a kertben való elhelyezését a kerékpárok és a szemetes tartályok figyelembevételével határozzuk meg. Az a legjobb megoldás, ha a helyszínen először 1 : 1 léptékű modellt készítünk (pl. lécekből és kartonból) és így kipróbáljuk, hogy annak méretei megfelelők-e.
Konstrukciós javaslatok: A bebetonozott tartóvasakhoz a kocsibeállóhoz hasonlóan csavarozzuk hozzá az oszlopokat, az oszlopok közti szakaszokat takarófalakkal töltsük ki.
Vásárlási jegyzék: oszlopok (9×9 cm), oszloptalpak vagy beverhető hüvelyek, takarófalak. A tetőhöz szarufák, deszkák, esetleg tetőfedő lemez.
Kerti lugas/szerszámkamra.
Tervezési ötletek: Kis kertekben a terület szélén állítsuk fel, nagy kertekben bárhol elhelyezhető.
Konstrukciós javaslatok: Csak statikailag ellenőrzött építményt készítsünk.
Vásárlási jegyzék: A legjobb, ha részletes építési útmutatóval ellátott építőkészletet vásárolunk.
Növénytartó edények, virágládák
Tervezési ötletek: Méretük és számuk egyéni elképzeléseinktől függ.
Konstrukciós javaslatok: A növénytartó edényeket maradék faanyagból magunk is összeállíthatjuk, de azok készen is kaphatók. A méreteket szabadon meg lehet választani.
Futtatórácsok
Tervezési ötletek: A ház falára szerelhetők, vagy a kocsibeálló oldalán, növénnyel befuttatott takarófalként alkalmazhatók. A rácsok készen kaphatók, de lécekből magunk is elkészíthetjük azokat.
Anyagok kombinációja: Ennél a pergolánál a futtatórácsok és a takarófaiak cédrusfából készültek, az oszlopok anyaga fém, és azok a lecsavarozást lehetővé tevő talpakkal együtt, készen kaphatók.
A faterasz alakját és méretét tetszőlegesen választhatjuk meg, mivel az alépítményt bárhol alá lehet támasztani.
Rovátkolt felület és lekerekített élek gondoskodnak arról, hogy az esővíz le tudjon folyni.
Rozsdamentes csavarokat és kapcsokat alkalmazzunk, így elkerülhetjük a rozsdafoltokat.
Hidacska a patak felett. Nagyszerű dolog, ha nagy telkünk van, amin patak is keresztülfolyik, így a kertet egy kis híddal is tetszetősebbé tehetjük.
Az építőkészlet formájában kapható fahomokozót gyorsan össze lehet szerelni.
Hintaállvány, mászóka és csúszda is kapható építőkészletek formájában.
A kerékpártárolót oszlopokból és takarófalakból állítjuk össze.
Szabványos elemek felhasználásával a kívánt méretű szeméttárolót is könnyen meg lehet építeni.
A paliszádok különböző méretekben kaphatók. Gyakran „támfalakat” is készítenek belőlük.
Tömör fából lépcsőket is lehet készíteni.
A különálló farácsokból teherbíró teraszpadlót készíthetünk (gyorsan lerakható).
A deszkakerítésre és az oszlopokra profilos léceket vagy fél gömbfákat erősítünk.
Házilag elkészíthetők, de készen is megvásárolhatók ezek a függőleges felületekre szerelhető futtatórácsok, amelyekre gyorsan felfut a növényzet.
A sokféle faépítményhez természetesen elsősorban a fából készített székek vagy padok illenek.
A kertben rendet kell tartani, ezért a kerti eszközök is saját házacskát kapnak.
Már a kertkapun látszik: itt olyanok laknak, akik szeretik a fát.
Előre gyártott elemekből összeállított pavilon: a kikapcsolódásra és baráti összejövetelre egyaránt alkalmas, kellemes hajlék gyorsan és egyszerűen felépíthető.
A takarófal elválaszt
A sorházak keskeny telkein nehezen lehet megoldani, hogy zavartalanul magunkban legyünk. A szomszédok túl közel laknak egymáshoz. Segít azonban a mindössze néhány centiméter vastagságú fonott kerítés, amelyből könnyű és a belátást mégis megakadályozó takarófal készíthető.
Keskeny telkeken a takarófal célja elsősorban a szomszédok egymástól való elkülönítése. Ha nagy telkünk van, a takarófal nagy pergolává vagy meghitt lugassá is bővíthető. A különböző konstrukciók teherviselő magját minden esetben oszlopok alkotják, amelyeket bevert talajhüvelyekre vagy bebetonozott oszloptalpakra lehet erősíteni.
A most következő elkészítési útmutatóban ezeknek az oszlopoknak és az azokra kerülő takarófalaknak (vagy futtatórácsoknak) a felállítását mutatjuk be. Először is azt döntsük el, hogy milyen vonal mentén kívánjuk a takarófalat felállítani, majd annak kezdő- és végpontjait tűzzük ki a terepen.
Az oszlopok helyzetének kijelölése
Az oszlopok helyzetének kijelölése előtt az alkalmazandó elemeket kell kiválasztanunk. A legolcsóbb takarófalak általában a 180 x 180, 150 x 180 és 100 x 180 cm-es (szélesség x magasság) szabványos méretekben kaphatók. A legolcsóbb változatok azonban sajnálatos módon egyben a legunalmasabbak is.
Mutatósabb a fából készült válaszfal, ha különböző takaróelemeket kombináltan alkalmazunk: a ferdén levágott elemek, köríves rátétek vagy közbeiktatott futtatórácsok megtörik a kerítés egyhangúságát. A megoldás tehát: menjünk el a barkácsáruházba vagy a fakereskedésbe és ott nyugodtan keresgéljünk. A fafalunk méreteit tartalmazó tervrajz természetesen legyen nálunk.
Vigyázat: amikor az elemeket összeválogatjuk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a takarófalak vagy futtatórácsok és az oszlopok között kb. 1 cm távolságnak kell lennie. Pl. ha oszlopaink mérete 9 x 9 cm és két darab 180 x 180 cm-es takarófal elemet vásároltunk, akkor az ezekből összeállított takarófal teljes hossza 9 + 1 + 180+1+9+1 + 180 + 1 + 9 cm. összesen tehát 3,91 m lesz.
Betonalap vagy talajhüvely?
A takarófalak szerelésének legstabilabb módszere bebetonozott tartóvasak (H keresztmetszetű tartóelemek) alkalmazása. A tervrajz alapján a terepen is kijelöljük, majd kiássuk a tartóvasak 80 cm mély alapgödreit.
Ezután csavarozzuk rá ezeket a H tartókat az oszlopokra. A munka következő lépése némi türelmet igényel. A kezdő és záró oszlopot ugyanis „szabadon lebegve” kell az alapgödrében a megfelelő helyzetbe beállítanunk. A felállítást megkönnyíti, ha az oszlopokra tetőlécekből és deszkákból ideiglenes kitámasztókat készítünk.
A közbenső oszlopokat a két szélső oszlop fejrésze közé kifeszített zsinórhoz igazodva állítjuk be. Amikor az összes oszlop a megfelelő helyzetben áll, felszerelhetjük azokra a takarófalakat, futtatórácsokat vagy egyéb elemeket. A munkának ebben a szakaszában még nagyon egyszerűen lehet módosítani az oszlopok helyzetét.
A fal tehát már teljesen felépült, azonban még mindig csak ideiglenesen van megtámasztva. Még egyszer ellenőrizzük vízmértékkel az összes elemet, majd töltsük ki betonnal az alapgödröket. Keverési arány: 4 rész kavics, 1 rész cement. Csak annyi vizet adjuk hozzá, hogy a sűrű betont még éppen be lehessen tölteni a gödrökbe.
A betöltött betont vasrudakkal (csömöszölés) vagy a vakolókanállal tömörítsük. Óvatosan dolgozzunk, hogy a beállított teljes szerkezet a helyén maradjon. A kitámasztó segédléceket 2 nap múlva le lehet szerelni és ezzel készen is van a takarófal. Hamarosan (2-3 hónapon belül) el kell végezni a bevonat első, felfrissítő felújítását.
A szerelés gyorsabban megy, ha a bebetonozott tartóvasak helyett beverhető talajhüvelyeket használunk. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy a talaj ne legyen túl kemény vagy köves, mert a tartóhüvelyeket csak így lehet függőlegesen beverni. A mozgatható tartóhüvellyel ellátott beverhető hüvelyek a helyzet kismértékű korrekcióját is lehetővé teszik.
A tervezett takarófal helyét szintezővonalzóval jelöljük ki a talajon. A szerelést az egyik oldalon kezdjük el. Üssük be a földbe az első két talajhüvelyt. Ehhez nehéz kalapácsot használjunk, az oszlopok tartására kialakított nyílásba pedig tegyünk ütőfát, így nem sérülnek meg a tartóvasak.
Csavarozzuk rá a két első tartóra az oszlopokat, majd tegyük be ezek közé az első takarófal elemet. Ezt követően verjük be a harmadik talajhüvelyt, csavarozzuk rá az oszlopot és szereljük fel a második takarófal elemet. A munkát ebben a ritmusban folytassuk.
A takarófalak és az oszlopok élettartamának megnöveléséhez gondoskodjunk arról, hogy azok ne kerüljenek a földdel közvetlen érintkezésbe. Célszerű ezért, ha a szerelést az előzőkben említett (akár bebetonozott, akár bevert) oszloptalpakkal végezzük.
Ha az oszlopokat mégis be akarjuk ásni, akkor legalább a következőkre ügyeljünk:
- Olyan mély gödröt ássunk, hogy abba az oszlop magasságának negyede/ harmada beférjen és az oszlop alatt még mintegy 20 cm vastag szivárgóréteg maradjon. A 2,65 m magas oszlop végül 1,90 m magasan fog a földből kiállni, az alapgödörnek tehát 95 cm mélynek kell lennie. A gödörbe töltsük be a szivárgóréteget alkotó kavicsot, állítsuk be az oszlopot, majd a gödröt magasságának 2/3 részéig töltsük meg földdel. A földet döngöléssel tömörítsük.
- Ebben a magasságban formázzunk az oszlop körül egy 10 cm vastag betongyűrűt. Ez a kialakítás növeli a stabilitást. Ezt a gallért takarjuk be termőfölddel.
- Az oszlopokra csavarozzuk fel a takarófal- vagy futtatórács-elemeket úgy, hogy azok a talajtól mintegy 10 cm távolságban legyenek. Ezzel csökkentjük a felverődő víz káros hatását.
Jó tanács
Takarófalakat, futtatórácsokat és fantáziadús kiegészítő elemeket sokféle fafajból, különböző színekben és méretekben lehet kapni. Az igényesen kidolgozott kerítésmezők növényzet nélkül is szépek.
Ezen a példán a futtatórácsok elválasztják ugyan a környezetétől a parányi kertet, mégsem keltik a „befalazottság” érzését. Az elhatárolás különösen diszkrétté válik, amikor a növényzet teljesen ellepi majd a rácsokat.
A takarófal építése előtt készítsünk tervrajzot, figyelembe véve a rendelkezésre álló elemek méreteit.
Ha a takarófal teljes nyomvonalát véglegesen eldöntöttük, jelöljük meg cövekekkel annak kezdő- és végpontját.
A kezdő- és végpont között feszítsünk ki zsinórt, ennek segítségével tűzzük ki az összes többi oszlop helyzetét. Itt figyelembe kell vennünk a kiválasztott takarófal elemek méreteit.
A betonalapoknak ássunk 80 cm mély gödröket. Ha az oszlopokat alapozás nélkül ássuk be a talajba, akkor a gödrök mélysége 95 cm legyen.
Állítsuk be „szabadon lebegve” az első és utolsó oszlopot az alapgödörbe. Az oszlopokat szerelés közben tetőlécekből és deszkákból összeállított, ideiglenes támaszok tartják.
Betonalapba való erősítés esetén az oszlopokat tartóvasakra (H tartókra) szereljük fel.
Beásott oszlop: alul kavics szivárgóréteg, felül betongyűrű.
A közbenső oszlopokat az első és utolsó oszlop közé kifeszített zsinór mentén állítjuk be. Az oszlopok helyzetét vízmértékkel ellenőrizzük.
Amikor az oszlopok a helyükön vannak, csavarozzuk rá azokra a takarófal elemeket. Most még van mód a korrekciókra. Az ezután következő betonozásnál vigyázzunk, hogy a beállított szerkezet a helyén maradjon.
A tartóvasak bebetonozásánál gyorsabb, ha a szerelést beverhető talajhüvelyekkel végezzük.
Lejtős terepen felállítandó takarófalnál először az oszlopokat kell beállítani és beerősíteni.
Az oszlopok közé kerülő takarófalakat és futtatórácsokat lécekből magunk is elkészíthetjük. Így a takarófal tökéletesen hozzáidomítható a terep magassági viszonyaihoz.
Fatető az autónak
Kétszer is rá kell néznünk erre a képre, hogy felfedezzük rajta az iker-kocsibeállót. A szerkezetet alkotó, szürke faelemek ugyanolyan színűek, mint a homlokzati falak burkolata. A többi már a növényzet dolga: a nagy kocsibeálló nehézkes tömegét néhány év alatt dús lombok rejtik el.
A kocsibeálló szinte soha nem hat olyan nehézkesnek, mint egy épített garázs. A fából készült, szellős tetőzet az építkezés költségvetését is kevésbé terheli. Ha pedig a kerékpárokat és a kerti szerszámokat lakat alatt kívánjuk tartani, kombináljuk a lábakra állított fatetőt egy tároló kamrával – éppen úgy, mint az itt bemutatott példában.
Látni fogjuk, hogyan lehet egy tetszetős, egy kocsit befogadó, kamrával kombinált, nyeregtetős kocsibeállót a multifunkcionális modulrendszer elemeiből felépíteni. A bemutatott kocsibeálló belső szélessége 2,70 m, de szélesebb (max. 3,64 m) kivitel és 5,20 m teljes szélességű iker-kocsibeállók is kaphatók.
Az 1,92 m hosszú, de egyedileg le is rövidíthető közbenső modulokkal bármelyik típus tetszőlegesen meghosszabbítható. Ezek a kocsibeállók természetesen lapos tetővel, kívánságra még füvesíthető tetővel is kaphatók. Ami pedig szintén nem elhanyagolható: az építőkészletben lévő oszlopok, szelemenek és szarugerendák jó minőségű ragasztott fából készülnek.
Különösen hasznos segítséget jelent, hogy az építőkészletben az utolsó csavarig minden alkatrész kompletten megtalálható. A mellékelt szerelési útmutató alapján tehát a készlet leszállítása után azonnal munkához láthatunk.
Nem voltak ilyen kényelmes helyzetben a másodiknak bemutatott kocsibeállót építő szakemberek, akiknek a munkáját szintén meglestük. Az építkezés megkezdése előtt terveket, statikai számításokat és darabjegyzéket is kellett készíteniük.
Az öt oszlopot fektetve csavarozzuk össze a szelemennel
Cövekekkel és zsinórokkal jelöljük ki a talajon a kocsibeálló külső méreteit. A zsinórok kereszteződési pontjaiban kell kiásni az oszlopok pontalapjainak gödreit. Lécekből összeállított derékszöggel még egyszer ellenőrizzük a kitűzés helyességét, majd ássuk ki a 80 cm mély alapgödröket.
Ezután egymástól 1,80 m távolságban fektessük le a földre az oszlopokat és csavarozzuk azok felső végét a szelemengerendához. A faelemek alá tegyünk deszkadarabokat, nehogy azokat pl. éles kövek megsérthessék. Amikor az oszlopok és a szelemen összeerősítése megtörtént, erősítsük fel az oszlopok lábára azokat a H tartókat, amelyeket azután az alapgödrökbe fogunk bebetonozni.
Addig azonban még eltelik egy-két óra. Ellenőrizni kell ugyanis a még mindig a földön fekvő szerkezet összes derékszögének a helyességét, majd ha minden rendben van, az elsőnek elkészített oldalrészre fektetve, azzal pontosan fedésben, a másik oldalt is össze kell szerelni.
Ezután viszont már tényleg a gödrök következnek: segítőtársunkkal vigyük az első oldalrészt végleges helyére. A H tartók belenyúlnak a gödrökbe, az oldalrész eldőlését támaszok és lécek akadályozzák meg. Tegyük helyére a másik oldalrészt is, majd vízmértékkel ellenőrizzük az oszlopok és a szelemenek megfelelő helyzetét. A támasztékok eltolásával ilyenkor még könnyen el lehet végezni az esetleges módosításokat.
Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, töltsük ki betonnal az alapgödröket (keverési arány: 4 rész kavics, 1 rész cement). Az első munkanap második felét (a beton kötése és keményedése alatt) arra használhatjuk fel, hogy összeszegezzük az oromzat és a szarufák háromszögeit. Az előre gyártott léceknek és vízhatlan rétegelt lemez deszkáknak köszönhetően a munka gyorsan megy.
A kiindulási állapot: a kocsibeállónak tágas, 60 m2-es felületet egyengettünk el és borítottunk be homokos kaviccsal. Egyállásos kocsibeállónak már 3,5 x 8 m-es terület is elegendő lenne.
Észreveszik az eltérést a két kép között? Jól látják: itt már cövekekkel és zsinórokkal a kocsibeálló helye is ki van tűzve. A szemben lévő cövekek közé…
…zsinórokat feszítettünk ki. A hossz- és keresztirányú zsinórok kereszteződéseihez kerülnek majd az oszlopok.
Egymástól 1,80 m távolságban fektessük le a földre az oszlopokat és felső részüket csavarozzuk a szelemengerendához. Az építőkészletben minden csavar, anya és egyéb szerelési segédanyag megtalálható.
Mindegyik ragasztott fából készült oszlop aljára csavarozzuk rá a fém H tartót. Ezt a tartót kell majd az alapba bebetonozni. Most már legfőbb ideje annak, hogy az alapgödröket kiássuk.
Munka közben az oszlopok alá tegyünk deszkadarabokat. Az oszlopokból és szelemengerendából álló szerkezetet ideiglenesen átlós lécek rögzítik.
Segítőtársunkkal együtt vigyük a helyszínre az első oldalrészt és állítsuk azt be. Az oldalrész eldőlését átlós merevítők és lécek akadályozzák meg.
Amikor a második oldalrész is a helyére került, vízmértékkel még egyszer ellenőrizzük az oszlopok és szelemenek helyzetét. A merevítők eltolásával ilyenkor még el lehet végezni az esetleges módosításokat.
A nyeregtetőnél fontos, hogy a szelemenek vízszintesen, azonos magasságban fussanak. Lapos tetőnél 2 % lejtést kell kialakítani.
A szarufák távolsága 90 cm
A munka a következő nap folytatható. Ekkorra már kellőképpen megkeményedett az alapbeton, így elkezdhetjük a szarugerendák felerősítését. A háromszögeket horganyzott szegekkel és sarokvasakkal erősítsük hozzá a szelemenekhez. Az oromháromszög rétegelt lemez borítást kap. Mutatós tagolását rászegezett lécekkel alakítjuk ki (ennek képei a következő oldalon láthatók).
A tetőszerkezet szükséges merevségét a két oromfal között végigmenő és minden szarufához hozzászegezett léc adja meg. Erősítsük fel az esőcsatornát (először az összes csatornatartót szereljük fel, utána tegyük be azokba a szögletes szelvényű csatornát), majd elkezdhetjük a tetőlécek felszegezését.
A szarufák közti nagy távolság miatt ezek keresztmetszete 4 x 6 cm legyen. A szárazon felrakott gerinccserepekkel végzett tetőfedés után csavarozzuk fel az oszlopok és szarufák közé kerülő merevítőket. Az ideiglenes kitámasztók most már eltávolíthatók. Az oszlopok közé takarófalakat vagy futtatórácsokat is lehet szerelni. A kínálatban azonban a kocsibeálló modulméreteihez illeszkedő tároló kamra is megtalálható (mint a bemutatott példában is).
Már látható a kocsibeálló végleges mérete. A szerelésnek ebben a fázisában az oldalrészeket kizárólag az ideiglenes segédlécek tartják.
Amikor a betont betöltöttük és az megkeményedett, már semmi sem csúszhat el.
Sorozatgyártás: a szarufaháromszögeket a szelemengerendákból és vízálló rétegelt lemezből…
…szegezzük össze és egymástól 90 cm távolságban erősítjük rá a szelemenekre.
Az oromháromszögek rétegelt lemez borítást kapnak.
Saját tervezés, saját méretezés, saját építés
Most bemutatjuk, mi mindent kell tudnia a kocsibeálló építéséhez annak, aki úgy dönt, hogy nem vásárol komplett építőkészletet. Először is a tervezésre és a statikai számításokra kell figyelmet fordítanunk, nehogy a kocsibeálló a hóteher, a szélnyomás vagy az esőzés hatására „térdre rogyjon”.
A tervezés során háromféle kivitelt kell megkülönböztetnünk: az egyállásos kocsibeállót, a középoszlopos és a középoszlopok nélküli iker-kocsibeállót. A megfelelő változatot a helyviszonyoktól függően kell megválasztanunk.
Ha azt akarjuk, hogy saját tervezésű szerkezetünk kellően teherbíró legyen, a faelemek keresztmetszeti méreteit (legalább) a következő „statikai típusméretek” figyelembevételével válasszuk meg.
Az oromfalak mutatós profilozását rászegezett falécekből alakítjuk ki.
A munka megkoronázása: a kész oromháromszögek egészen egyedi megjelenést kölcsönöznek a tetőszerkezetnek.
A szelemenek végét az oromzat rétegelt lemez borítása zárja le.
A tetőszerkezetet egy átlósan elhelyezett léc merevíti, amelyet minden szarufához hozzá kell szegezni.
Erősítsük rá a szarufákra az ereszcsatorna tartóit, beállításukat zsinór mentén végezzük el.
Tegyük fel az ereszcsatornákat és a rugók meghajlításával rögzítsük azokat.
A tetőlécek pontos távolsága a készlethez tartozó szerelési útmutatóban található.
A tetőlécek keresztmetszete a szarufák közti nagy távolság miatt 4 x 6 cm.
A tetőfedés gyorsan elkészül. A héjazatot az orom falaknál oromcserepek zárják le.
Csavarozzuk fel az oszlopok és a szelemenek közé kerülő merevítőket, ezután…
…eltávolíthatjuk az ideiglenes segédléceket. A kocsibeálló tulajdonképpen készen van, azt azonban ízlésünknek és szükségleteinknek megfelelően takarófalakkal, futtatórácsokkal és tároló kamrával is kiegészíthetjük. A modulrendszer minden kívánság kielégítését lehetővé teszi.
Minden típushoz más méretű oszlopokra, szelemenekre és szarufákra van szükség
Az itt említett háromféle kocsibeállóra a cikksorozat szerzője „statikai típusszámításokat” végzett, a tervezés során támaszkodjunk a számítások következőkben közölt eredményeire.
Egyállásos, lapos tetős kocsibeálló: belső szélesség max. 2,70 m, max. belmagasság 2,25 m, teljes hossz 5,50 m. Oszlopok: keresztmetszet 10 x 10 cm, az oszlopok közti szabad távolság max. 2 m lehet. Szelemenek (az oszlopok tetején elhelyezett, hosszirányú gerendák): keresztmetszet 6×18 vagy 10 x 14 cm (szélesség x magasság). Szarufák (a szelemenekre fekszenek fel): keresztmetszet 6 x 14 cm (szélesség x magasság), a szarufák közti szabad távolság max. 55 cm.
Lapos tetős, középoszlopos kocsibeálló: egy kocsiállás belső szélessége max. 2,50 m, max. belmagasság 2,25 m, teljes hossz 5,50 m. Oszlopok: keresztmetszet 12 x 12 cm, az oszlopok közti szabad távolság max. 2 m lehet. Szelemenek: keresztmetszet 6 x 18 vagy 12 x 14 cm (szélesség magasság). Szarufák: keresztmetszet 6 x 14 cm (szélesség x magasság), a szarufák közti szabad távolság max. 55 cm.
Lapos tetős, középoszlopok nélküli iker-kocsibeálló.:Belső szélesség max. 5,20 m, belmagasság max. 2,25 m, teljes hossz 5,50 m. Oszlopok: keresztmetszet 12 x 12 cm, az oszlopok közti szabad távolság max. 2 m lehet. Szelemenek: keresztmetszet 6 x 18 vagy 12 x 14 cm (szélesség x magasság). Szarufák: keresztmetszet 8 x 20 cm (szélesség x magasság), a szarufák közti szabad távolság max. 55 cm.
Az egyes építőelemeket lemez sarokvasalatokkal erősítjük össze. A nyeregtetős kocsibeállók statikai számításait kinek-kinek magának kell elvégeznie.
Az építés a fém rögzítő lábak bebetonozásával kezdődik
Eldöntöttük a kocsibeálló méretét és megvásároltuk a szükséges anyagokat. Ezután tűzzük ki a talajon azokat a pontokat, ahová az oszlopok tartóit (a H tartókat) fogjuk bebetonozni. A tartók helyzetét zsinór mentén állítsuk be.
Térburkolás
Az építkezés során kell elvégezni a térburkolásai munkákat is. Maga az építés egyébként a következőképpen megy végbe: Ássuk ki az alapgödröket, mégpedig olyan mélyre, hogy annak alja a térburkolat végleges szintje alatt 80 cm-re legyen. Egy szelemengerendára egymástól 2 m távolságban csavarozzuk rá az egyik oldal rész három H tartóját, majd egyszerre mind a három tartót helyezzük bele a friss betonba és együttesen állítsuk be azokat.
A három pontalap betonjának megkötése egyben a kocsibeálló pontos helyzetét is végérvényesen meghatározza. Fektessünk rá ezután három szarugerendát az első, valamint a másik oldalon levő (még nem rögzített) szelemenre, így megkapjuk a második oszlopsor tartólábainak pontos helyzetét. Ezeket szintén betonozzuk be, pontosan az előzőkben megismert lépések szerint: tűzzük ki az alapgödrök helyét, ássuk ki a gödröket, az oszloptartókat csavarozzuk rá a második szelemengerendára és állítsuk be a betonba (keverési arány: 4 rész kavics, 1 rész cement). Ezután a friss betonban állítsuk be az oszloptartókat a szelemennel együtt. A szelemeneket néhány nap múlva le lehet venni. Ekkor lehet elvégezni a térburkolást.
Az előkészületek elvégzése után a munka gyorsan megy.
Az oszlopokat két-két (10 mm átmérőjű) fűzőcsavarral erősítjük hozzá a H tartókhoz. Víz-mértékkel állandóan ellenőrizzük az oszlopok függőleges helyzetét! Amikor az összes oszlop a helyére került, a szelemenek következnek. A bemutatott példában az oszlopok felső részét derékszögben sarkosan kivágták („belapolták”), így a 6 cm széles szelemenek és a 12 cm vastag oszlopok külső széle pontosan egybeesik.
Az is teljesen jó megoldás, ha a 12 cm vastag szelemeneket felülről tesszük rá az épen hagyott (nem belapolt) oszlopra és azokat egy-egy facsavarral erősítjük oda (a csavarfuratokat fúrjuk elő). Alkalmazhatók lemez sarokvasalatok is. Az oszlopok közé szereljük fel a takarófal elemeket, ezek egyúttal merevítik is a szerkezetet.
Tegyük rá a szelemenekre az összesen 11 szarugerendát és sarokvasalatokkal erősítsük azokat össze. A tető alapját deszkaborítás adja, amelyet tetőfedő lemezzel fedtünk le, a tetőzet lezárásáról körbefutó faborítás gondoskodik. A tető lejtését úgy választottuk meg, hogy az esővíz oldalt csorogjon le, ahol kavicságyban szivárog el.
Egyállásos kocsibeálló: az oszlopok keresztmetszete 10 x 10 cm, az oszlopok közti távolság max. 2 m.
Középoszlopos iker-kocsibeálló: az oszlopok keresztmetszete itt 12 x 12 cm. A szelemenek mérete 6×18 vagy 12 x 14 cm (szélesség x magasság).
Középoszlopok nélküli iker-kocsibeálló: a szarufáknak ebben az esetben lényegesen nagyobb terhelést kell felvenniük, mint az előző két kocsibeállónál. A szarufák minimális keresztmetszete ezért 8 x 20 cm.
Az itt bemutatott, statikailag ellenőrzött kocsibeálló belső magassága 2,25 m.
A lapos tető részlete (lejtés: 2 %): fém trapézlemez vagy tetőfedő hullámlemez héjazat.
Saját tervezésű kocsibeállónk építésének legelső lépése: eltoljuk az eredeti talajt, ennek helyére a burkolt parkolóhely teherbíró rétegét képező homokos kavics kerül.
Az oszlopok alapjainak 80 cm mély gödröket kell kiásni (a térburkolat végleges felületétől számítva).
Az egyik oldalrész három H tartóját rácsavarozzuk egy szelemenre és úgy állítjuk be a friss betonban, így a tartók azonos magasságba kerülnek.
A beton megkötése után már pontosan rögzítve vannak a kocsibeálló sarokpontjai. Tegyünk most két szarugerendát az első (átmenetileg bebetonozott) és a második (még nem rögzített) szelemenre…
…és ott is jelöljük ki a pontalapok helyét. Itt is 80 cm mély gödröket kell ásnunk. Ez nem egyszerű feladat, mert a laza homokos kavics állandóan lefolyik a gödörbe.
Előkészületek a másik oldalrész alapjainak betonozásához: ideiglenesen három szarugerendát csavarozunk rá a két szelemenre.
Állítsuk be a második szelemengerendát és a rászerelt H tartókat. Colstokkal és vízmértékkel többször is ellenőrizzük, hogy minden megfelelően áll-e, majd töltsük ki betonnal az alapgödröket.
Amikor a beton megkötött, a kocsibeálló építését átmenetileg abba kell hagynunk, most ugyanis a térburkolat készítése következik.
Az oszlopokat két-két fűzőcsavarral erősítsük a H tartókhoz. Helyzetüket vízmértékkel ellenőrizzük!
Állnak az oszlopok, jöhetnek a szelemenek! A szelemeneket az aljazott oszlopfejekre csavarozzuk rá. A szelemenekre azonban előbb még azokat a sarokvasalatokat is célszerű felszerelni, amelyek majd…
…gondoskodnak a szarugerendák biztos megfogásáról. Ha a kocsibeálló szerelését egyedül kell végeznünk, a szelemeneket először pillanatszorítókkal erősítsük fel, így még könnyen el lehet végezni az esetleges korrekciókat.
Az oldalfalak nagyméretű tábláit tartó sarokvasakat először az oszlopokra csavarozzuk fel.
A takarófalaknak nemcsak merevítő, hanem formaképző szerepük is van. 1. változat: tömör fatáblák. 2. változat: futtatórácsok, amelyek a belátást csak a növényzet kifejlődése után akadályozzák meg.
A tetőt összesen 11 szarugerenda tartja. Erre deszkaborítás kerül, amit végül tetőfedő lemezzel fedünk le.
A tetőzet lezárásáról és a tetszetős megjelenésről nagyon egyszerűen elkészíthető, körbefutó faborítás gondoskodik. A tető lejtése 2 %.
Faterasz: könnyed és szellős
A burkolattal ellátott terasz felszíne általában a hozzá csatlakozó kerttel azonos magasságban helyezkedik el. A faterasznak ezzel szemben saját, némileg megemelt síkja van.
Fateraszok alapozásának készítésére mindeddig csupán egyetlen módszer volt ismeretes: oszloptalpakat kellett bebetonozni, azokra súlyos gerendákat szerelni, ezek további keresztgerendákat tartottak és azokra került végül a borítás. A teraszalapok készítésének két további módszere is ismeretes, a következőkben ezeket mutatjuk be. Az első példa azt szemlélteti, hogyan lehet a teherviselő teraszgerendákat egyszerűen betonlapokra (járdalapokra) fektetve elhelyezni. Ez lényegesen gyorsabban megoldható, mint az alapok betonozása. A második esetben az építkező horganyzott acéltartókból készítette el a teherviselő tartószerkezetet, amely minden bizonnyal még a 22. századot is meg fogja érni.
Az ismertetést az olcsóbb, gyorsan elkészíthető változattal kezdjük, amelyhez cédrusfát alkalmaztunk.
A terasz méretének és helyének kiválasztása után 20 cm mélyen eltávolítottuk az eredeti talajt és ezt 0/32 szemcseméretű homokos kaviccsal pótoltuk. Ezzel megoldottuk, hogy a terasz alatt soha ne tudjon összegyűlni a víz, így a lehető legjobban csökkentettük a talaj felől érkező nedvesség okozta igénybevételt.
Nedvesség és terasz
A fateraszok fő problémája ugyanis az, hogy a folyamatosan jelen lévő földnedvesség idővel elpusztítja az anyagukat. Tekintettel pedig arra, hogy a terasz szükségképpen pontszerűen érintkezik a talajjal, ezt a problémát nagyon komolyan kell vennünk!
A homokos kavics réteg betöltésénél és tömörítésénél a terasz végleges magasságát kellett szem előtt tartanunk: a homokos kavics felülete és a faburkolat között még 15 cm helyre van szükség az aránylag keskeny és nagyon egyszerűen megépíthető tartószerkezetnek.
Mindenekelőtt hatlapfejű csavarokkal (átmérője 12 mm, hossza 14 cm) 3,8 x 8,9 cm keresztmetszetű lécet csavaroztunk hozzá a ház falához. A csavarfejek alá tett alátétek megakadályozzák, hogy azok benyomódjanak a fába. A dübelfuratok távolsága 70 cm.
Teherviselő gerendák: 89 x 89 mm keresztmetszetű faelemek
A teherviselő tartószerkezethez elegendő volt az aránylag karcsú, 8,9 x 8,9 cm keresztmetszetű faelemek alkalmazása, ezeket 80 cm távolságban elhelyezett betonlap „alapokra” fektettük. A teherviselő gerendákra jutó költség ennél a megoldásnál tehát nagyon csekély.
A munka menete a következő volt:
Az egymástól 60 cm-re lévő faelemeket pontosan beállítottuk az előzőleg már lerakott betonlapokon. A faelem vége most még csak lazán csatlakozik a ház falára erősített léchez. A gerendák végleges helyzetét sorban egymás után, alátétekkel kellett beállítani, ehhez a szintezővonalzót használtuk. A gerendákat horganyzott sarokvasakkal és rovátkolt szegekkel (vagy csavarokkal) csak akkor erősítettük hozzá a ház falához, amikor minden gerenda végleges helyén volt (nem feledkeztünk meg a méterenként 5 mm lejtésről sem).
A gerendák a terasz tervbe vett méretéhez nem voltak elég hosszúak, ezért azokat a betonlapok felett toldani kellett. Tartós kötést jelentenek az oldalt felcsavarozott deszkadarabok (hevederek), amelyek maguk is a beton alaplapra támaszkodnak. A párnafák (gerendák) talajjal való érintkezését kerülni kell.
A tartószerkezet gerendái a munkának ebben a fázisában még csak a ház falához voltak hozzáerősítve, a kert felé eső szabad végüket még el lehetett tolni. Azonban már az első padlódeszka (2,6 cm vastag és 14 cm széles, rovátkolt cédrus) felerősítése végérvényesen rögzíti ezeket a szabad végeket. Egyébként az első deszkát a kert felé eső oldalon helyezzük el, így az utolsó deszka, amelyet a hossza menten rendszerint méretre kell vágni, a ház mellé kerül. Ott alig tűnik fel, hogy keskenyebb, mint a többi elem.
Így kezdődik az építés: A terasz méretének és helyének meghatározása után 20 cm mélyen eltávolítottuk az eredeti talajt és ezt homokos kavics (sóder-) réteggel pótoltuk.
A tartószerkezet készítése azzal kezdődött, hogy a ház falára 3,8 x 8,9 cm méretű lécet csavaroztunk. A dübelfuratok távolsága 70 cm.
A faelem rögzítésére 12 mm-es, 14 cm hosszú, hatlapfejű csavarokat használtunk. A fa benyomódását a csavarfejek alá tett alátétek akadályozzák meg.
A teherviselő tartószerkezethez aránylag karcsú (8,9 x 8,9 cm) faelemek is elegendők. A betonlap „alapok” 80 cm-ként támasztják alá ezeket a gerendákat.
A példában a gerendák egymástól való távolsága 60 cm. A gerendák végleges helyzetét vékony fa alátétek adják meg, a beállítást szintvonalzóval végeztük.
Ha az összes gerendát beállítottuk (és az 5 mm/m minimális lejtésről sem feledkeztünk meg), azokat acél szögidomokkal erősítsük a házfalhoz.
Ha a gerendák nem elég hosszúak, azokat meg kell toldanunk (az illesztések mindig betonlap fölé kerüljenek). Tartós kötést jelentenek az oldalt odacsavarozott deszkadarabok.
A gerendák most még csak a házfalhoz vannak hozzáerősítve. A padlóburkolat első deszkájával azonban a gerendák szabad végét is elmozdíthatatlanná tesszük.
A lécmaradékokból (vagy farostlemez-hulladékból) készített távtartók gondoskodnak róla, hogy mindenhol meglegyen a 4-5 mm szélességű fuga.
Kis lécdarabok gondoskodnak a deszkák közti egyenletes távolságról
Ezután kezdődhetett a „sorozatgyártás”: az összesen 60 padlódeszka lecsavarozása. A munka a következő ritmus szerint zajlott le: Első lépés az egy sorba kerülő deszkák kiterítése. Az esetleg szükséges illesztéseknek a tartószerkezet párnafája fölé kell kerülniük. Ezután következik a vágási felületek lazúrral való bevonása.
Harmadikként jön a már helyén lévő és az újonnan lerakandó deszkák közé a távtartók (lécdarabok vagy farostlemez-maradékok) behelyezése. Az egyes sorok közti távolság 4-5 mm legyen, ez lehetővé teszi a fa akadálytalan tágulását és a fugákon át az esővíz is le tud folyni.
A padlódeszkákba a tartószerkezettel való találkozási pontokon fúrjunk két furatot (4 mm-es csavarok esetén a fúró átmérője 2,5 mm). A csavarokat akkus csavarbehajtóval olyan mélyen csavarjuk be, hogy fejük éppen a recézett felület alá kerüljön.
A padlódeszkák végei először néhány cm-rel lógjanak túl a terasz majdani szegélyén. Amikor a teljes felület készen van, vezetősín mentén végigtolt kézi körfűrésszel készítsük el a terasz egyenes szélét.
A munka befejezéseképpen a terasz faburkolatára körben erősítsünk fel takaródeszkákat, amelyek elrejtik a tartószerkezetet. A takaródeszkák és a talaj között még mindig maradjon néhány cm, hogy a felfröccsenő víz a szerkezetben ne okozhasson kárt és a levegő a terasz alatt kellően áramolhasson, ami lehetővé teszi az esetleg előforduló nedvesség gyors kiszáradását.
Teraszburkolatnak csak kiváló minőségű anyagot válasszunk. Az olcsó termékek gyakran szálkásodnak, ami nagyon fájdalmas lehet, ha mezítláb megyünk végig a teraszon.
Jó tanács
Bebetonozott oszloptalpak:
Elsőként ismertetett teraszunknál a tartószerkezet gerendái lazán nyugodtak a betonlapokon. Az alapozás egy másik, noha bonyolultabb módszerét jelentik a bebetonozott oszloptalpak. Mintegy 3 m osztású hálózat kereszteződési pontjaiban ássunk 60-80 cm mély alapgödröket és töltsük ki azokat betonnal (felső kép). Tegyük be a friss betonba az oszloptalpakat és pontosan állítsuk be azokat (középső kép).Terasz, 2. példa: acéltartókból készített alépítmény
Az itt bemutatott faterasz nagyon egyedi konstrukció. A tartószerkezet acéltartóit és az alépítmény, valamint a burkolat faanyagát az építtető két szakvállalatnál, méretre vágva rendelte meg. A faanyag szállítója a darabolt fát telítéssel impregnálta.
Ennél a terasznál tehát tulajdonképpen a helyi adottságoknak megfelelően összeállított, egyedi építőkészlettel van dolgunk.
A teljes konstrukció a következő rétegekből épül fel:
- Az alap: horganyzott acéltartók (pl. 100 mm magas HEB 100 kategóriájú tartók), amelyek egyik vége a ház falához van erősítve. A tartókat 2 m-enként pontalapok támasztják alá. Az alapozás technikája is saját elgondoláson alapul: Először egy M14 méretű menetes orsót betonozunk be. Erre felcsavarjuk az acél tartólapokat, amíg azok a megfelelő magasságba nem kerülnek. A menetes orsó felfelé kiálló maradékát levágjuk, az acéltartót feltesszük a tartólapra és odahegesztjük. Megjegyzendő, hogy ez nagyon bonyolult, ugyanakkor azonban nagyon tartós szerkezetet létrehozó eljárás.
- A középrész élükre állított, 7 x 12 cm keresztmetszetű gerendákból áll.
- A burkolatot 4,5 x 14,5 cm méretű, rovátkolt pallók alkotják. Ezeket a padlódeszkákat 4,5 m hosszban szállították, így toldásokra nem volt szükség.
Az acéltartókra a rosszul tömörített munkagödör áthidalásához van szükség
A teraszt készítő háztulajdonost még ma is gyakran kérdezik, hogy mi ösztönözte az acélszerkezet alkalmazására. Egyik indoka mindenképpen az volt, hogy az ilyen alépítmény nem korhad cl, noha a lejtős terep miatt a talajszint alá kellett beépíteni. A másik okot az jelentette, hogy a házépítésnél alkalmazott építési munkagödröt az építkezés után nem tömörítették kellőképpen, ezért a ház fala és az épen maradt, termett talaj közé önhordó „hidat” kellett elhelyezni. Ezzel elérték, hogy az elkerülhetetlen ülepedésnek nincs hatása a teraszra.
A munka menete a következő volt: Mindenekelőtt a termőföldet kellett eltávolítani és a terveknek megfelelően ki kellett ásni a pontalapok gödreit. A menetes orsók bebetonozása után (megvárva, amíg az alapot alkotó beton megköt) durva kavicsból álló szivárgóréteget terítettek el. Az építkező ezután nagy terhelésű horgonyokkal a ház falára erősítette a felfekvést lehetővé tevő szögidomokat.
A tartólapokat olyan hosszan csavarta rá a bebetonozott menetes orsókra, amíg a terv szerinti végső magasságot el nem érte. Az építkező 2 cm/m lejtés alkalmazását határozta el, mert rendkívül fontosnak tartotta, hogy a terasz esőzés után gyorsan megszáradjon.
Ami pedig a menetes orsót illeti: a tartólapok milliméter pontosságú beállítása lehetővé teszi, hogy a deszkákat alátétek berakása nélkül fektessék le. A fáradságos előkészítő munkával később meg lehet takarítani a tartószerkezet időrabló beállítgatását.
A menetes orsók kiálló végcinek levágása után sor került az első acéltartók beállítására.
Amikor az összes acéltartó a megfelelő magasságba került, ellenőrizték és az előírt méretnek megfelelően korrigálták a köztük lévő távolságokat. Az acéltartók és a tartólapok összehegesztése után már nem kellett tartani attól, hogy az alapszerkezet elcsúszik. Ezzel a munka legfáradságosabb része elkészült, a munka további részében már nem volt szükség a vízmértékre.
A burkolat elhelyezését a következő lépésekben végezzük: az egy sort alkotó deszkákat távtartók közbeiktatásával fektetjük le és a tartószerkezettel való mindegyik kereszteződés helyén két furatot fúrunk. Ezekbe hajtjuk be azután a csavarokat.
A terasz készen áll. Már csak az utolsó takaródeszka felcsavarozása van hátra. Fontos, hogy a deszka és a talaj között maradjon néhány cm távolság, hogy a terasz alatt keringeni tudjon a levegő.
A körbemenő takaródeszka elrejti a tartószerkezetet.
A terasz szabályos szélét körfűrésszel készítjük el.
Így kezdődik az építés, 2. példa: az alapozás friss betonjában menetes orsókat helyeztünk el.
Dübelekkel szögidomokat erősítettünk a ház falára, ezekre fognak a tartók felfeküdni.
Finombeállítás: a tartólapokat a kívánt magasságig felcsavarozzuk a bebetonozott menetes orsókra,…
…majd levágjuk a túlnyúló részt, és odahegesztjük az acélprofilt.
Az acéltartók másik végét a falnál lévő szögidomra tesszük fel és odacsavarozzuk.
Az összes acéltartó a helyén van. Ezután mérjük le az összes távolságot és végezzük el a szükséges igazításokat.
Vezetőzsinór mentén tegyük helyükre a párnafákat és 8 mm-es hatlapfejű csavarokkal…
…erősítsük azokat a tartófülekhez. A fa és az acél közé tegyünk egy darab tetőfedő lemezt.
A házra merőlegesen futó rovátkolt deszkákat könnyebben le lehet söpörni
Ezután a zsinór mentén beállított párnafák homlokoldalait átmenő 8 mm-es hatlapfejű csavarokkal hozzáerősítették a tartófülekhez. A párnafák illesztése az acéltartók középvonala fölé került.
A teraszburkolat fapallóit a kívánságnak megfelelően a ház falára merőlegesen rakták le. A rovátkolt felületet így könnyebben le lehet söpörni, mint ha a deszka profilozása a ház falával párhuzamos lenne.
A deszkák elhelyezését vezetőzsinór kifeszítésével kezdték, aminek köszönhetően mindegyik deszka a megfelelő helyre került. Ezután, a becsavarozás előtt távtartók és pillanatszorítók segítségével minden egyes deszkát ideiglenesen rögzítettek (a csavarfuratokat előre ki kell fúrni).
Az építkező elmondása szerint a 32 m2 területű terasz burkolását két személy „hihetetlenül gyorsan” elvégezte. Tapasztalata szerint azonban nagyon fontos volt, hogy az egyes deszkák helyzetét újra meg újra, a legnagyobb pontossággal ellenőrizzék, nehogy a fa még oly csekély elvetemedése miatt „görbületek” keletkezzenek: az utolsónak lerakott és az első deszka közötti távolságnak a deszka minden pontján azonosnak kellett lennie.
Méreteltérések kiegyenlítésére kizárólag a fuga szélességének változtatása adott lehetőséget. A munka végeztével ennél a terasznál is körbefutó homlokdeszkát helyeztek el.
A tartógerendák toldásai mindig tartóprofil fölé kerüljenek. A kötést furatos lemezzel rögzítsük.
Amikor az első palló túlnyúlását meghatározzuk, már az oldalra kerülő takaródeszkára is gondoljunk.
A burkolódeszkákat a ház falára merőlegesen helyezzük el. Így könnyebben le lehet söpörni a felületet.
Az egyes pallókat távtartókkal és pillanatszorítókkal ideiglenesen rögzítsük és…
…állítsuk be, és csak azután csavarozzuk le azokat. A csavarok furatait fúrjuk elő.
Minden deszkát minden keresztező párnafához csavarozzuk oda.
Munka közben állandóan ellenőrizzük, hogy a burkolat teljes hosszúsága a deszka minden pontján ugyanakkora-e?
Az építkező elmondása szerint a padlódeszkák lecsavarozása „hihetetlenül gyorsan” megy, ha ketten végzik a munkát.
A munka befejezéseképpen csavarozzuk fel a körbefutó takaródeszkákat.