Kültéri munkák

Utak, lépcsők és teraszok készítése

A külső létesítmények tervezése befejeződött, a kerítés, a garázs és az esetleg szükséges támfalak elkészültek. A terep a maga lejtői­vel és sík részeivel már szintén elnyerte végleges alakját, az utol­só földkupacok elegyengetése is megtörtént. A tájépítés befejezé­seképpen már csak a burkolattal ellátott utakat, lépcsőket és felüle­teket kell elkészíteni, hogy azután megkezdhessük a növények telepítését.

Terasz

Mindenképpen helyesen járt el az az építtető, aki ezeknek a létesítményeknek a meghatározó anyagául a követ választotta. A kő nemcsak rendkívül tartós, hanem sokféle színben és alakban is kapható. Egyes területekhez egye­nesen ideális, ilyen pl. a garázs és a telekhatár közti rész, vagy a kertkaputól a ház bejárati ajtajá­hoz vezető út.

Ne essünk azonban abba a hibába, hogy minden talp­alatnyi helyet szilárd burkolattal látunk el. A bájosan kanyargó, kö­vezett ösvényből nagyon gyorsan terjedelmes betonút válhat, amely egyetlen fűszálnak sem ad esélyt. Jobb megoldás, ha még a nagyobb parkolóhelyeket is vízáteresztő, környezetbarát burkolattal látjuk el és lehetőleg sok zöld sávot iktatunk be.

Bazalt, gránit és burkolótégla

Burkolás

…ezek azok az „élő” anyagok, amelyek utak, lépcsők és teraszok burkolására alkalmasak. A nagyon változatos formákban kapható beton burkolóelemek azonban szintén mindennek elmondhatók, csak unalmasnak nem.

A „megfelelő” burkolattípus ki­választásában nem annyira a szemmel is látható különbsé­gek, hanem alapvetően a lerakás ne­hézségi foka és az anyag ára játssza a döntő szerepet.

Az alapvető tájékozódás megkönnyítésére a rendelkezésre álló burkolóanyagokat három csoportba osztottuk:

  • Beton térburkoló elemek. Sokféle formában kaphatók és méretpontosságuknak köszönhetően lerakásuk nagyon egyszerű. Elsősorban olyan építkezőknek ajánlhatók, akik még kevés tapasztalatot szereztek a bur­kolómunkák terén. Áruk elfogadható, a választék sokfélesége pedig semmi kívánnivalót nem hagy maga után.
  • A burkolótéglák különösen jól ille­nek a téglaborítású házakhoz. A bur­kolt felületek vörös színárnyalatai azonban mindenhol jól mutatnak. Vigyázat: a régi házak bontásából származó, tömör tégla nem alkalmas kertek talajának burkolására!
  • Terméskövek. A gránit, bazalt, ho­mokkő (alkalmilag a márvány is) durva struktúrájánál és természetes színár­nyalatainál fogva kifejezetten alkalmas kerti burkolatok kialakítására. Leraká­sukhoz azonban megfelelő ismeretekre és tapasztalatra van szükség, hogy a durva kövekből sík felület keletkez­zen, amelyen nem botlunk el. Arról se feledkezzünk meg, hogy a terméskövek ára bizony elég magas, kivéve ha azokat más forrásból (pl. bontásból) tudjuk beszerezni.

Különböző színű és alakú anyagok keverése

Nagyobb felületek burkolásakor na­gyon egyszerűen változatossá tehetjük az összképet, ha különböző anyagú és fajtájú burkolóelemeket alkalmazunk és a lerakás mintázatait is kombináljuk egymással.

Akinek még nincs kellő tapasztalata a burkolóelemek lerakásában, mintá­kat csak azonos vastagságú betonele­mekből vagy burkolótéglából rakjon ki, így munkája biztosan eredményes lesz

Alépítmény, felépítmény, ágyazat: a teherbíró felületek alapja

A következő oldalakon a különböző burkolt felületek létrehozását fogjuk áttekinteni, előzőleg azonban ismerjük meg azokat a rétegeket, amelyeket az összes burkolattípus alatt (a választott fajtától függetlenül) azonos alapelv szerint kell elkészíteni. Itt az alépít­ményről, a felépítményről és az ágya­zatról van szó.

  • Az alépítmény általában a termett (természetes) talaj. Ha a termett (ter­mészetes) talaj annyira mélyen van, hogy a felépítmény alá feltöltésül még földet kell hordani, akkor lehetőleg homokos, vízáteresztő anyagot válasszunk.
  • A felépítményt (teherviselő réteg/ fagyvédő réteg) gyalogutak és tera­szok számára 0/32 szemcseméretű homokos kavicsból (ásványi zúza­lékból) készítjük, amelyet az állékonyság eléréséig tömörítünk. A terhelés nem nagy, ezért elég, ha ez a réteg 15-20 cm vastag.

Egyébként a 0/32 szemcseméret azt jelenti, hogy a legnagyobb előforduló szemcse átmérője 32 mm.

Ha a természetes alapot (alépít­ményt) vízzáró anyag (pl. agyag vagy vályog) alkotja, akkor a vízelvezető hatás biztosításához némileg vastagabb fagyvédő rétegre (felépítményre) van szükség. A szakemberek szerint ilyen esetekben 0/45 szemcseméretű sóder­ből 20-30 cm rétegvastagságú felépít ményt kell készíteni.

Az ágyazat 0/2-0/3 szemcseméretű homokból vagy 2/8 szemcseméretű zúzott kőből készített, 3-5 cm vastag réteg, amelyet szintezőléccel terítünk el vízszintesen (de ne tömörítsük és ne is lépjünk rá).

A fagyvédő réteg és az ágyazat felépítésénél gondoljunk a későbbi felület vízelvezetésére is. Az átlós lej­tés (a hossz- és keresztirányú lejtés­ből származó, eredő lejtés) ne legyen kevesebb, mint 2,5 % (2,5 cm/m).

Mielőtt a meglévő talajt eltávolítanánk és az alépítmény, valamint a felépítmény anyagát elterítenénk, zsinórokkal jelöljük ki a burkolandó felület határvonalát. A zsinórokat úgy feszítsük ki, hogy azok egyúttal a végleges burkolat magasságát is je­löljék (ügyeljünk a lejtésre). Ezután határozzuk meg a felépítmény, ágyazat és a kövezett réteg együttes vastag­ságát. Ilyen mélyen kell a kifeszített zsinór alatt a tükörnek elhelyezkednie. Amikor az ágyazat elsimítását végez­zük, számítsunk arra, hogy ez a homok­ vagy zúzottkő réteg a burkolat vibrá­ciós tömörítése során 1-2 cm-rel tömörödik.

Burkolás 1

Ha a burkolatot szürke beton burkolóelemekből készítjük, a vásárláskor ugyan pénzt takarítunk meg, burkolatunk hangulata azonban inkább autóparkolóhoz illik, nem pedig egy kerthez.

Burkolás 2

Ez a kép viszont azt bizonyítja, hogy a szürke bur­kolat is lehet eleven és egyedi hatású. Az ilyen elemek ugyan kissé drágábbak, a burkolatban azonban sokáig örömünket leljük.

Burkolás 3

Vörös beton burkolóelem, amely különböző formátu­mokban kapható és gyakori előfordulásának ellenére semmit sem veszített vonzerejéből.

Burkolás 4

Az érdes-durva felületű és szabálytalanul tört szélű beton burkolókő úgy néz ki, mint a terméskő. További előnye: az érdes felületen kisebb a csúszásveszély.

Burkolás 5

Ez a burkolattípus időtlen, reprezentatív és szabály­talan éleinek köszönhetően kissé rusztikus is.

Burkolás 6

Az utakhoz és teraszokhoz alkalmazható, nagy felületű lapok óriási választékban kaphatók.

Burkolás 7

A burkolótégla természetes színei kellemes hangu­latot teremtenek. Ezzel az anyaggal megteremthető a lakótér és a kert közötti, észrevétlen átmenet.

Burkolás 8

A macskakövek lerakásához a kövek szabálytalan felülete és különböző méretei miatt sok tapasztalatra van szükség, csak így tudunk sík felületet készíteni.

Burkolás 9

Gyakran előfordul, hogy a kertépítés idejére a kassza kimerül. Ilyenkor az utakat és a parkolóhe­lyeket homokos kaviccsal (sóderrel) teríthetjük le.

Rétegek

A burkolóelemek alatti rétegek

A burkolóelemek alatti rétegek: alépítmény, felépít­mény, ágyazat.

Itt a termett talaj alkotja az alépítményt

Itt a termett talaj alkotja az alépítményt. A talaj termőrétegét azonban maradéktalanul távolítsuk el.

Ebben a példában a burkolat felszínének olyan magasra kell kerülnie, hogy alépítmény céljára…

Ebben a példában a burkolat felszínének olyan magasra kell kerülnie, hogy alépítmény céljára…

Felépítmény

…először földet kell elteríteni, majd tömöríteni. Erre kerül azután a fagyvédő réteg (felépítmény).

A burkolómunkák kiindulási állapota

A burkolómunkák kiindulási állapota. A fagyvédő réteg részben már a helyére került. A további tennivalókat ebben a fejezetben, négy példán mutatjuk be.

A burkolat alakját bebetonozott szegélykövek jelölik ki

A burkolat tartósan jó minőségéről az alépítményen és a felépítményen kívül a burkolt felület szegélyei gondoskod­nak. A külső szegélyt alkotó elemeket vagy betonágyba kell fektetni, vagy egy oldalt elhelyezkedő betonsávval kell megtámasztani, nehogy a szélső bur­kolóelemek a terhelés hatására oldal­irányban kiforduljanak.

Az ehhez használható beton receptje: 5-6 térfogat­rész kavicsot (szemcseméret 0/32) 1 térfogatrész cementtel (CEM 32,5) és annyi vízzel keverünk össze, hogy kemény legyen. A betont hordjuk a he­lyére és a burkolóelemeket a kitűző­ zsinór mentén, vízmértékkel állítsuk be. Ha meleg van. a betonágyat azon­nal takarjuk be földdel. A munka további részeire vonatkozó tudni­valókat a következő oldalakon találjuk meg. Kocsi behajtóknál és a rézsűk környékén jobb oldalirányú meg­támasztást adnak a speciális beton szegélyelemek, amelyek sok beton burkolóelem-családhoz színben is illő kivitelben kaphatók. Inkább ezeket használjuk.

Azokhoz a felületekhez, amelyeken autó is jár, pontosan ugyanolyan alépít­ményt, felépítményt és ágyazatot kell készíteni, mint a gyalogutakhoz vagy teraszokhoz. Csak különösen nagy terhelésnél (pl. teherautó-forgalom) kell erősebb alapról gondoskodni. Ebben az esetben a burkolómunkák kivitelezését bízzuk szakcégre.

Burkolat alakja 1

A föld kiemelése előtt feszítsük ki a szegélykövek helyzetét kijelölő zsinórokat.

Burkolat alakja 2

A szegélyköveket rakjuk betonágyba, nehogy a burkolókövek oldalt…

Burkolat alakja 3

…kiforduljanak. Betonlapok esetén a megtámasz­táshoz oldalt elhelyezett betonsávok is elegendők.

Burkolat alakja 4

Kocsi behajtóknál és a rézsűk környékén speciális beton szegélyelemeket érdemes alkalmazni.

Beton burkolóelemek: egyszerűen lerakhatók és olcsók

Két első példánkban azt mutatjuk meg, hogyan kell beton burkoló­elemekből utat, beton burkolólapokból pedig teraszt készíteni.

A burkolómunkák is a tervezés­sel kezdődnek. A helyszín­rajzra vázoljuk fel a burko­landó utak és felületek elhelyezkedését (az utak minimális szélessége 75 cm legyen). Ezután döntsük el a lerakásnál alkalmazandó mintázatot. Különösen egyszerű lesz a dolgunk, ha fél burkolóelemmel eltolt futósoros kötést választunk. A nagy felületek vagy hosszú utak könnyen egyhangúvá vál­hatnak, ezért a „stratégiai pontokon”, pl. útelágazásoknál vagy a ház bejárati pihenőjénél a változatosság kedvéért helyezzünk el köröket vagy legyezőket (l. a jobb oldalon bemutatott lerakási mintákat).

A tervezés befejezése után rendel­jük meg az anyagot: a burkolóeleme­ket, valamint a felépítményhez és ágya­zathoz szükséges sódert és homokot.

A választott lerakási mintából pró­baképpen, szárazon rakjunk ki egy nagyjából 1 m2-es területet és ezen az „élethű modellen” ellenőrizzük, hogy elégedettek vagyunk-e a látvánnyal. Ilyenkor még a terveket is módosítani lehet.

Ezután lássunk munkához

A leg­egyszerűbb, ha földmunkagépet kölcsönzünk és azzal a talajt olyan mélyen eltávolítjuk, hogy a tükör a burkolat vég­leges felülete alatt mintegy 30-40 cm-re legyen. A kiemelendő réteg mély­sége a választott burkolóelemek vas­tagságától, továbbá a fagyvédő réteg és az ágyazat együttes vastagságától függ.

A leg­egyszerűbb, ha földmunkagépet kölcsönzünk és azzal a talajt olyan mélyen eltávolítjuk, hogy a tükör a burkolat vég­leges felülete alatt mintegy 30-40 cm-re legyen. A kiemelendő réteg mély­sége a választott burkolóelemek vas­tagságától, továbbá a fagyvédő réteg és az ágyazat együttes vastagságától függ.

A nem teherbíró talajrétegeket szin­tén el kell távolítani. A kiemelt munka­árok tükrén készítsük el a burkolt felület oldalirányú szegélyezéséhez szükséges betonalapot, majd kitűző zsinór mentén ágyazzuk bele abba a szorosan egymás mellé tett elemeket. A szegélyköveket gumikalapáccsal, óva­tosan ütögessük helyre és hozzuk azo­kat egy síkban fekvő, azonos szintre.

A szemben lévő szegélyek közti távolságot úgy válasszuk meg, hogy azt lehetőleg egész elemekkel lehessen kitölteni. Ezt még fél burkolóelemmel eltolt futósoros kötés esetén is, lega­lább minden második sorban biztosí­tani lehet.

A felépítmény készítésénél ügyeljünk a megfelelő lejtésre

A következő lépés a teherhordó és fagyvédő réteget alkotó homokos ka­vics (sóder) elterítése (szemcseméret 0/32). Sík terepen legalább 2,5 cm/m lejtést alakítsunk ki. Hosszú utaknál a legmagasabb pontot az út közepére vagy útelágazásokhoz tegyük. A vizet oldalirányban is el lehet vezetni. A lej­tést mindig úgy alakítsuk ki, hogy az esővizet az épülettől távolodva lehes­sen elvezetni.

A homokos kavicsot (sódert) gereblyével egyengessük el, majd tömörít­sük. Erre a célra kölcsönözzünk egy lapvibrátort. Az így előkészített teher­hordó rétegre terítsük el a homokot vagy zúzott követ (ez lesz a burkolat ágyazata) és szintezőléc vagy egyenes deszka segítségével készítsük el a tük­röt, amelyet már nem szabad tömörí­teni és rálépni is tilos. A lehúzáshoz használt szintezőlécet az oldalt elhe­lyezett vezetőlécek mentén toljuk vég­ig, ez utóbbiakat a véglegesnek szánt eséssel kell elhelyezni.

Az ágyazatot olyan magasra készít­sük, hogy a burkolóelemek az oldalt elhelyezett szegélyelemeknél 1-2 cm-rel magasabbra kerüljenek. A burkolat a burkolt felület vibrációs tömörítése során pontosan ennyivel fog süllyedni. Ezután elkezdhetjük a burkolat lera­kását. Az első elemeket ott rakjuk le, ahol az anyagot tároljuk. Az elemeket úgy helyezzük el, hogy az átmenő fuga a járófelületre merőleges legyen. A fu­ga szélessége egyébként az adott bur­kolóelem típusától és alakjától függ (vegyük figyelembe a gyártó ajánlásait).

A burkolat lerakásakor mindig a már elhelyezett köveken, arccal a még üres ágyazat felé térdeljünk.

Fontos, hogy színes burkolóelemek­nél egyidejűleg mindig több csomagból dolgozzunk, hogy harmonikus színke­veredést kapjunk.

Jó tanács

Érdemes tudni: Sok burkolattípushoz egy tömbből kialakított lépcsőfokok is kaphatók. Ezek betonhasábok, amelyeket so­vány betonból készített alapba kell berakni. Ez a lépcső építését nagyon meggyorsítja, a munka azonban a lépcsőfokok elképesztő tömege miatt (az 1 m széles lépcsőfok tömege kb. 130 kg) rendkívül megerőltető. Pél­dánkban a lépcsőpihenő kirakását odaillő burkolóelemekkel végeztük.

Beton burkolása 1

A munka megkezdése előtt válasszuk ki a lerakási mintát. Választhatjuk a kiegyensúlyozott hatású futósoros kötést,…

Beton burkolása 2

…de különböző formátumú elemekből játékosabb mintákat is kirakhatunk.

Beton burkolása 3

A kör alakú minták lerakása nagyobb gyakorlatot igényel, mint a burkolóelemek egyenes vonalú elhelyezése.

Beton burkolása 4

Ez a kiinduló állapot: a szegélyelemek már betonba vannak rakva és be is vannak állítva.

Beton burkolása 5

Ezután fejezzük be a fagyvédő réteg leterítését és a felületet lapvibrátorral tömörítsük.

Beton burkolása 6

Erre terítsük rá az ágyazatként használt homokot vagy kőzúzalékot, és állítsuk be a vezetőléceket.

Beton burkolása 7

Az ágyazatot lehúzó deszkával simítsuk el, de ne tömörítsük.

Beton burkolása 8

A gyártó által megadott fugaszélességet betartva rakjuk le a burkolóelemeket.

Beton burkolása 9

A fugákat kvarchomokkal töltsük ki, a felületre szórt homokot többször ide-oda seperve juttatjuk be az elemek közé.

Beton burkolása 10

A vízáteresztő, környezetbarát burkolatot finom szemcsés kőzúzalékkal fugázzuk.

A kész felületet deszkákkal védjük

Ha megrakott talicskát kell a friss, még nem tömörített burkolaton végig­tolnunk, annak útját rakjuk ki vastag pallókkal, hogy a terhelést kellően elosszuk. így elkerülhetjük egyik-másik elem egyenlőtlen besüllyedését. A le­rakás közben elkerülhetetlen járkálás hatásától a kész felületeket zsaludesz­kákkal is megvédhetjük.

Időnként ellenőrizzük a fugaképet, hogy a fugák egyenesen, hullámvo­nalak nélkül fussanak. Előfordulhat, hogy be kell állítani az elemeket: tegyünk a burkolat szabad homlok­oldalához egy deszkát és a „szökevé­nyeket” óvatos kalapácsütésekkel térít­sük vissza a helyükre.

A körök és legyezők lerakása gyakorlatot igényel

Gyakorlat teszi a mestert. Aki az első négyzetmétereket lerakta, annak már van rutinja. Innen már nincs messze, hogy esetleg „legyezőt” vagy „kört” készítsünk. Lazán lerakott köveken lépdelve menjünk be a kör közép­pontjába. Többször is ellenőrizzük ennek helyzetét, majd egy kerek burkolóelem lerakásával rögzítsük. A gyűrűkben lerakott, ék alakú elemek egyre nagyobb köröket alakítanak ki. Az elemeket ne csigavonalban (végtelenítve), hanem mindig zárt körökben rakjuk le.

A burkolóelemek legyező alakban való elhelyezése elvileg ugyanígy tör­ténik, de még több gyakorlatot igényel.

A körök és a legyezők lerakásának megkönnyítésére egyes gyártók idővel elkorhadó sablonokat is forgalomba hoznak, amelyeket egyszerűen az ágya­zatra kell leteríteni. Az elemeket pon­tosan a kijelölt helyre kell rakni. A már kész burkolathoz illeszkedő átmeneti darabokat utoljára készítjük el. Az ele­meket vágótárcsával (védőszemüveg, kesztyű és porvédő maszk viselése kötelező a művelet közben) vagy a kölcsönözhető hidraulikus kőtörővel lehet méretre vágni.

Amikor a teljes felület (az összes illeszkedő darabbal, körrel és legye­zővel együtt) készen van, kezdődhet a behomokolás. A burkolatot ugyan keskeny hézagokkal raktuk le, járás közben azonban jól érezhető, hogy egyik-másik elem billeg. A felület sta­bilitását a hajszálvékony fugák kitöl­tése adja meg. Ehhez száraz időben sepergessünk többször ide-oda a felü­leten száraz, mosott kvarchomokot, míg az összes hézag el nem tömődik. Ezután tegyünk műanyag kötényt a lapvibrátor acéltalpa alá és lépésről lépésre haladva menjünk végig vele a felületen.

Jó tanács

Szegélyező paliszádok

Ha az oldalirányú szegélyezést beton­paliszádokkal akarjuk megvalósítani, ezeket legalább hosszuk egyharmadá­val be kell ásnunk a földbe (a burkolat kész felületének felső szélétől mérve). Az árkot olyan mélyre ássuk, hogy a cölöpök alá még egy kb. 20 cm vastag betonréteget is el lehessen helyezni (a cement és kavics aránya 1 : 6 le­gyen). Jelöljük meg zsinórral a későb­bi felület széleit, szakaszosan töltsük be a betont az árokba és (zsinór men­tén beállítva) helyezzük el az első cö­löpöket.

Szegélyező paliszádok
Ezután néhány lapát beton­nal oldalirányban erősítsük meg a paliszádsornak ezt az első kis darab­ját. Ügyeljünk arra, hogy a már beállí­tott paliszádok helyzete a következő cölöpök beépítése következtében ne változzon meg. A burkolómunkát akkor kezdhetjük, amikor a beton már megkötött. Ha rétegvízre kell számíta­nunk, a paliszádsor talpa mellé a külső oldalon dréncsövet kell elhelyeznünk (l. a rajzot).

A terasz lapokból kirakott burkolatának ágyazatát nem kell pontosan síkba hozni

A másodiknak bemutatott burkolat betonlapokból készült. A felépítményhez újrahasznosított kavicsot (fagyvé­dő réteg) és zúzott követ (ágyazat) használtak. A kavicsot tömörítették, a zúzott követ viszont csak lazán terítet­ték el.

Az előző példánkban szereplő burkolat lerakásával ellentétben ezt az ágyazatot nem kellett pontosan síkba hozni. A lerakást végző építkező ugyanis darabonként, gumikalapáccsal állította be a lapok végleges magasságát. Ha a lap túl mélyre került, egy ügyes fogókészülék segítségével fel­emelte és némi zúzott követ tett még alája. A fugákat végül homokkal töltötte ki.

Még a lapok lerakásának megkez­dése előtt el kellett helyezni a vízel­vezető folyókát. A lapok lejtését ugyan annak figyelembevételével alakították ki, hogy a víz a háztól elfelé folyjék, a terasz legalsó pontja után azonban egy felfelé irányuló lejtő kezdődik, a te­raszt ugyanis szél és belátás ellen védve, egy teknőben helyezték el.

A megoldást ugyanolyan, ráccsal lefedett, előre gyártott betonfolyókák alkalmazása jelentette, mint amilyene­ket garázsok bejáratánál és autóparkolókban szoktak használni. A folyókaelemeket 15-20 cm vastag betonalapba fektették bele, majd bekötötték az esőcsatorna ejtőcsövébe.

Terasz 1

A terasz felépítményéhez újrahasznosított kavicsot terítettek el és azt tömörítették.

Terasz 2

A lapok végleges elhelyezése előtt a teraszhoz csatlakozó, emelkedő terepszakasz miatt…

Terasz 3

…betonalapon elhelyezett vízelvezető folyókát kellett beépíteni.

Terasz 4

A vízelvezető folyókát az ereszcsatorna ejtőcsövébe kötötték be.

Terasz 5

A lazán elterített zúzottkő ágyazatban egyenként állították be a lapok helyzetét.

Terasz 6

Szintezőléccel állandóan ellenőrizni kellett, hogy a keletkező felület sík legyen.

Terasz 7

Ha egy lap túl alacsonyra került, azt újra ki kellett emelni és némi zúzott követ kellett alászórni.

Terasz 8

A fugákat végezetül zúzott kővel vagy homokkal lehet kitölteni.

Kerti bútorok

A terasz elkészült, kirakhatok a nyugágyak és a kerti bútorok. Vagy szívesebben foglalkoznánk inkább az első növények elültetésével?

A természet színei

Az ellentétek szerencsés párosí­tása a harmónia és tökéletesség benyomását kelti. A burkolótégla használata a kertek kialakításában ezt kétféle értelemben is alátá­masztja: a zöld és piros komplementer színek találkozásához a vadon növő növények és a precí­zen lefektetett, derékszögű bur­kolóelemek kontrasztja társul.

A burkolótégla mindegyik épí­tészeti irányzathoz illik. Nem kell a háznak feltétlenül tégla­burkolattal rendelkeznie ahhoz, hogy téglával burkolt utakkal és felületekkel vegyük körül. Még a hűvös eleganciájú, modern villák körül is a szó mindkét értelmében a természetbe vezető ösvé­nyeket lehet készíteni a meleg, vörös vagy sárgás-bézs árnyalatú burkola­tokkal.

A burkolótégla lerakásának megkez­dése előtt tekintsük át a különböző lerakási mintákat, mert azok egészen alapvető módon meghatározzák az összképet. A beton térburkoló elemek­hez hasonlóan a burkolótéglát is sokféle formátumban lehet kapni. A leg­gyakrabban a derékszögű elemeket választják, igaz, hogy már ezekkel is nagyon sokféle lerakási mintázatot meg lehet valósítani.

Ha még nincs kellő tapasztalatunk a burkolóelemek lerakásában, válasszuk a halszálka-, átlós, futósoros vagy parkettakötést. A gyakorlottabbak a derékszögű min­tázatok mellett íves, lekerekített vagy kör alakú mintákkal is próbálkozhat­nak. Ha idomelemeket is felhaszná­lunk, ezeket szeszélyesen kanyargó utakkal egészíthetjük ki. Mindig ér­demes megfigyelni már lerakott bur­kolatokat. Néhány hasznos ötletet a szomszédos oldalon található példák kapcsán is szerezhetünk.

Mérjük fel az épület arányait és ezeket ismételjük meg pl. a terasz alak­jában – ezzel még jobban hozzájárul­hatunk ahhoz, hogy a ház és a kert kapcsolatát sikeresen teremtsük meg.

Az első lépés: homokos kavics és homokalapozás

A burkolótéglák lerakása is a teher­viselő rétegek, azaz az alépítmény, a felépítmény és az ágyazat felépítésével kezdődik, csak ezután következhet a tulajdonképpeni burkolómunka.

Először a meglévő talajt távolítsuk el, olyan mélyen, hogy a majdani bur­kolat felszíne alatt kb. 40 cm-re sík felületet kapjunk. Élére állított burko­lótégláknál ez még néhány cm-rel több is legyen. Különösen fagyveszélyes vi­dékeken, pl. a középhegységek maga­sabb fekvésű területein akár 15 cm-rel mélyebbre is le kell ásni.

Már a termett talaj eltávolításakor ügyeljünk arra, hogy a burkolandó te­rületnek a háztól a kert felé enyhe lej­tése legyen (legalább 2,5 cm/m lejtés).

Ha a terepen korábban meglévő mélyedéseket kell feltölteni (pl. a ko­rábbi építési munkagödör helyére kerülő teraszhoz), akkor a feltöltés­hez használt anyagot (többnyire kiter­melt földet) rétegenként (célszerűen 40-50 cm-enként) az állékonyság eléréséig tömöríteni kell. Így meg­kapjuk a későbbi burkolat alépítmé­nyét (a tükröt).

A terasz vagy az út széleit, ül. a lép­csőfokokat kitűző zsinórokkal jelöljük meg. A sarokpontokon vasrudakat ver­jünk be a földbe és a zsinórokat ezekre a rudakra feszítsük ki.

Először betonaljzatba helyezve a szegélyelemeket állítjuk be. Mutatós burkolatot kapunk, ha a szegélyt alkotó téglákat élükre állítva, a felületre kerülő elemeket viszont fektetve helyezzük el. Az élére állított elemek­ből készített szegély ugyan némileg több anyagot igényel, de az összkép tet­szetősebb lesz.

A szegélyelemeket földnedves be­tonból készített ágyazatba erősítjük, 3-8 mm-es fugákkal. Szintvonalzóval rendszeresen ellenőrizzük az elemek egyenletes magasságát, a szegély egye­nes vonalát kitűző zsinórral jelöljük ki.

A felület munkálatai előtt a szegély betonágyazatának kellően meg kell kötnie, ezért azt legkorábban egy nap elteltével kezdhetjük el.

Jó tanács

Érdemes tudni:

A burkolótégláknál technológiai okok miatt a keskeny hosszú oldalak egyike érdes. Ha tehát az elemeket élükre állítjuk, ügyeljünk arra, hogy ez az oldal alulra kerüljön (felső kép). Behomokolás előtt pedig ellenőrizzük, hogy a fugák egyforma szélesek-e. Ilyenkor vakolókanállal még nagyon egyszerűen korrigálhatjuk a fugaki­osztást (alsó kép). Ezt a kiigazítást azonban ne vigyük túlzásba. A burko­lótégla végtére is természetes burko­latnak számít, amely nyugodtan lehet egy kissé szabálytalan.

Burkolás
Burkolat 1

A halszálkakötésnél a burkolóelemeket nem egy vonalban, hanem egymásra mindig merőlegesen helyezzük el. A következő oldalakon bemutatott példánkban ennek elkészítését ismertetjük.

Burkolat 2

Gyakran találkozunk a futósoros kötéssel. A lerakás­nak ezt a módját válasszuk akkor, ha a környező épí­tészeti kialakítás már önmagában is erősen tagolt.

Burkolat 3

A parkettakötésnél két irányban is hosszú, egyenes fugákkal van dolgunk. Fontos, hogy minden egyes elemet pontosan helyezzünk el.

Burkolat 4

Természetesen fantáziánkat burkolótégla használata esetén sem kell gúzsba kötnünk: főleg a nagy felüle­teket célszerű kis „intarziák” elhelyezésével fellazí­tani, ezeket a becsempészett „idegen” anyagok…

Burkolat 5

…még jobban „feldobhatják”. Kellő tapasztalat nél­kül esetleg túl „vad” lerakási mintákat próbálunk megvalósítani. Érdemes előzetes tervet készíteni vagy a szomszédoknál található példákat szemügy­re venni.

Burkolat 6

Mérjük fel az épület arányait és pl. a tetőformát is­mételjük meg a terasz alakjában – ezzel még jobban megtervezhetjük a ház és a kert kapcsolatát.

A burkolás lépései

A burkolás lépései 1

A munka előkészítése: a szegélynek készítsünk betonalapot.

A burkolás lépései 2

Ennél a példánál a szegélyelemeket élükre állítva helyeztük el és oldalt betonnal támasztottuk meg.

A burkolás lépései 3

A szegély elkészítése után homokos kavicsot vagy kavicsot terítettünk el a burkolandó felületen…

A burkolás lépései 4

…és lapvibrátorral tömörítettük, míg a teljes teherbíró-képességet el nem értük.

 A burkolás lépései 5

Ezután az ágyazathoz való homokot vagy kőzúzalékot hordtuk fel, lapáttal elterítettük és…

A burkolás lépései 6

… a vibrátorral enyhén előtömörítettük. Itt már figyelembe kell venni a tervezett lejtést.

A burkolás lépései 7

Állítsuk be a lehúzóléc vezetősínjeit. A zsinór a bur­kolat…

A burkolás lépései 8

…végleges felületét jelöli. Húzzuk le az ágyazatot. Az ágyazóréteg vastagsága legfeljebb 5 cm legyen.

A burkolat a vibrátoros tömörítés hatására 1 cm-nyit süllyed

A következő réteghez (vagyis a felépít­ményhez) jó néhány köbméter kavicsot vagy homokos kavicsot meg kell moz­gatnunk: az anyagot el kell teríteni, majd a lapvibrátorral tömöríteni kell. Ügyeljünk arra, hogy ez a réteg min­denhol nagyjából ugyanolyan vastag legyen, így elkerülhetjük a különböző mértékű ülepedést.

A fenti munka végén a fagyálló réteg és a végleges felület között még annyi helynek kell maradnia, hogy ott a 3-5 cm vastag homokágyazat és maga a burkolóelem elférjen.

Hordjuk fel a burkolat ágyazatát: terítsünk el zúzalékhomokot, kőzúzalékot vagy 0/5 szemcseméretű homokot és ezt a réteget esetleg enyhén tömörít­sük is (ez javítja a lerakási felületet). Ezután az ágyazat végleges magasságát meghatározó vezetősíneket helyezzük el, amelyeken majd a lehúzólécet fog­juk vezetni.

Keskeny felületeknél vagy kerti utaknál a szegélyperem egyúttal a le­húzóléc magassági vezetésére is felhasz­nálható. Az ágyazat magasságának be­állításakor vegyük figyelembe a burko­lóelemek vastagságát és lejtését, továb­bá arra is számítsunk, hogy a burkolat a vibrátoros tömörítés hatására 1 cm-nyit ülepedni fog. Ezzel a munka elő­készítő fázisa befejeződött. A felület ezután sorra kerülő burkolása nagyon gyorsan megy, és ha az előkészületeket gondosan hajtottuk végre, optimális eredménnyel kecsegtet.

Ha azt akarjuk, hogy a fugák egye­nesek legyenek, az első perctől kezdve kitűző zsinórok mentén dolgozzunk. Derékszögű lerakásnál ez egyszerű, mert pl. a ház vonalaihoz vagy a te­lekhatárhoz tudunk igazodni. Átlós fektetés esetén viszont többször is mér­jük le, hogy mindenhol pontosan megvan-e a 45°-os szög.

Most aztán már tényleg a burkoló­téglákon a sor. Példánkban az épít­kezők a halszálkakötést választották, amely a derékszögű lerakás miatt nem különösen nehéz. A burkolóelemek az egyik oldal felől elindulva, egymástól 3 mm-es távolságban kerültek a gon­dosan előkészített ágyazatra.

Erre a fugaszélességre két ok miatt van szük­ség: egyrészt eltünteti a burkolóelemek közti, elkerülhetetlen méreteltérése­ket, másrészt kijelöli azt a minimális fugaszélességet, amely lehetővé teszi, hogy a fugákat később teljesen homok­kal töltsük ki. Ez adja meg a burkolat szükséges stabilitását. A vízszintes erő­ket károsodás nélkül ugyanis csak a jól kitöltött fugák képesek átvinni. A burkolótéglákat „keresztben össze­keverve” rakjuk le, azaz egyidejűleg mindig több csomagból dolgozzunk.

Amikor a lerakással nagyjából 1 m-rel tovább értünk, ellenőrizzük a fugák irányát is, ezeknek a kifeszített kitűző ­zsinórokra merőlegesnek kell lenniük. A szükséges korrekciókat azonnal hajt­suk végre.

A kiegészítő és illesztődarabokat a lerakás közben folyamatosan, azonnal helyezzük el. Ha mód van rá, és tudjuk a szükséges méreteket, előzetesen készítsünk el néhány illesztődarabot. A bonyolultabb alakzatokat és a ferde vágásokat egyszerre, utólag készítjük el. Ezek helyét először üresen hagyjuk. Lerakás közben a már lerakott felüle­ten álljunk vagy térdeljünk, arccal a még üres ágyazat felé.

Nehogy az egyes burkolóelemek eltolódhassanak, az elemeket időnként véglegesen állítsuk be és azokat a fugák részleges meg­töltésével rögzítsük. Amikor az összes burkolóelemet lerak­tuk, a fugákat kitölthetjük az ágyazat­hoz illeszkedő fugázóanyaggal. Zúzott kőhöz tehát zúzott kő, homokhoz ho­mok tartozik. Nem engedhető meg, hogy a fugázóanyag leperegjen az ágyazatban esetleg található üregekbe, mert így a burkolat elveszíti stabilitását. Ha ilyen esettel találkozunk, az érintett burkolóelemet óvatosan vegyük ki. az ágyazatban lévő üreget töltsük ki és gondosan tömörítsük (előtömörítés). Ezt követően tegyük vissza az elemet és ismételjük meg a fugázást.

Még jobb lesz a burkolat stabilitása, ha a fugázóanyagot víz hozzáadásával beiszapoljuk. Ne alkalmazzunk azon­ban túl sok vizet, mert az ágyazat fel­puhul. Ezután a felesleges homokot vagy zúzott követ seperjük le a felü­letről.

Felület burkolása 1

Keskeny felületeknél vagy kerti utaknál a szegély egyúttal a lehúzóléc magassági vezetésére is felhasználható.

Felület burkolása 2

A kitűző zsinórok pontosan meghatározzák a fugák későbbi helyzetét. Még…

Felület burkolása 3

…halszálkakötésnél is, ahol pedig a fugák nem mennek megszakítás nélkül végig, a zsinórokhoz igazodunk.

Felület burkolása 4

Időről időre a zsinórokra merőleges fugákat is ellenőrizzük.

A kiegészítő és illesztődarabokat a lerakás közben folyamatosan, azonnal helyezzük el.

Felület burkolása 6

Ferde lerakás: gyakran ellenőrizni kell a szöget (itt 45°).

Felület burkolása 7

Burkolótégla lerakása közben mindig a már „kész” felületen térdelünk.

Felület burkolása 8

Azokat az illesztődarabokat, amelyeket ferdén kell levágni, utólag készítjük el. Csak így lehet megoldani, hogy az elemek pontosan illeszkedjenek a szabadon maradt helyre.

Burkolás 1

Ezen a képen jól látható, hogy a szélső elemek éppen egy „hajszálnyira” a szegélyek előtt helyezkednek el. Ez az eredmény természetesen csak úgy érhető el, ha a szegélyelemeket maximális pontossággal állítják be.

Burkolás 2

A filigrán illesztő elemeket (mint itt ez a kis átlós elem) vágótárcsával vagy kőfűrésszel vágjuk méretre.

Méretre vágás

Az elemek méretre vágásánál ügyeljünk arra, hogy a fugáknak is maradjon hely.

Fugázás

A fugákba most annyi kvarchomokot töltsünk, hogy azok nagyjából félig teljenek meg.

Fugázás

Ha az ágyazat zúzott kőből készült, akkor a fugákat is zúzott kővel kell kitölteni.

Fugázás

A következő lépés a fugázóanyag beiszapolása.

Tömörítéskor a rögzített szegélytől a közép felé dolgozzunk

Most lapvibrátorral tömörítsük az egész felületet. Ennek során a vibrátort a rögzített szegélytől a közép felé moz­gatjuk.

A vibrátor rezgő tömegét kis, de leg­feljebb közepes frekvenciára állítsuk, nehogy szétrázza a fugakiosztást. Az is fontos, hogy a vibrátor alsó oldalát olyan bevonattal lássuk cl. amely védi a burkolatot („gumipapucs”).

A felület most már készen is van. A végleges használatba vételig azon­ban várjunk még néhány napot, és a felületet még egy párszor szórjuk be fugázóanyaggal. Ennek hatására a fugák teljesen megtelnek és a burkolat elnyeri optimális szilárdságát.

Hogy az új terasz felavatásáig tartó idő se teljen el hiába, a burkolóelemek maradékából gyorsan készíthetünk egy kerti grillsütőt. Ennek részletes leírása a következő két oldalon található.

Jó tanács

Érdemes tudni: A burkolótégla jó minőségű agyagból készül és azt 1100 °C-nál nagyobb hőmérsékleten, a szinterezésig ége­tik. A hagyományos téglalap mellett léteznek négyzet, háromszög, sok­szög alakú és lekerekített sarkú ele­mek is. A laposan lerakott burkoló­téglák vastagsága kerti utaknál legalább 4 cm, autóparkolóknál legalább 6,2 cm legyen.

Tömörítés

A behomokolt felületet lapvibrátorral tömörítjük.

Tömörítés

Ha valaki úgy gondolja, a burkolat szilárdságának növelésére a következő fugázási művelethez…

Fugázás

…kétkomponensű fugázóhabarcsot is keverhet. Az anyagokat 10 percig kell keverni.

Fugázás

Az utolsó fugázási művelet. Várjuk meg, amíg a két­komponensű anyag kikeményedik.

A kész burkolatot néhány napig pihentessük. Azoknál a fugáknál, amelyeket nem kétkomponensű fugázó­ masszával töltöttünk ki, néhány nap múlva ismételjük meg a behomokolást.

Téglából készült kerti grillsütő

Az épület saját kezű felfalazása, a fürdőszoba házilagosan elvégzett csempézése vagy a terasz házilagos burkolása után nem mindig lehet észrevenni, hogy azok egy amatőr munkái. Igazán egyénivé akkor válik a dolog, amikor a derék ezermester, a „ház- és kertépítés” kötelező penzumát maga mögött tudván, végre elengedheti magát. Mi más lenne pedig az ilyen saját készítésű, fantáziadús alkotások elhelyezésére alkalmasabb, mint a szabadidő hasznos eltöltésének színtere, a kert? Készíthetünk pl. egy téglamaradékokból épített grillezőt!

Építkezés után mindig marad némi felhasználatlan anyag. Ha pl. azt látjuk, hogy úgy 30 tér- vagy falburkoló tégla hever szana­szét, azokból gyorsan építhetünk egy kerti grillsütőt és biztosak lehetünk benne, hogy annak az egész környéken nem lesz párja. A tér- és falburkoló téglák hőállóságuknak köszönhetően különösen alkalmasak az ilyen han­gulatos főző- és tüzelőhelyek építő­anyagának.

Mindenekelőtt a helyszínt jelöljük ki. Szélvédett helyet keressünk, nehogy a grillezés illata elárassza a lakószo­bákat vagy a szomszédokat.

Grillezőnkhöz 30 db normál for­mátumú, azaz 24 x 11,5 x 7,1 cm (25 x 12 x 6,5 cm) méretű téglára, négy alumíniumprofilra (amelyek a szénlemez és a grillezőrács két-két vezetékét fogják alkotni), valamint a tetőhöz négy köracél rúdra és egy rézlemez darabra lesz szükségünk. És persze némi habarcsra, valamint kavicsra és cementre az alapozáshoz (l. a keretes szövegrészt ugyanezen az oldalon). A példában felhasznált szén­lemez és a grillezőrács ugyan már szép kort megért, de a célnak még kiválóan megfelelt. Valamikor egy tűzhely alkat­részei voltak, amit azonban már régen kidobtak.

Ha a grillező helyet néhány téglasor­ral magasabbra építjük és a fugák közé további alumíniumprofilokat is elhe­lyezünk, akkor a parázs és a grillezőrács közötti távolságot variálni is lehet.

A tömör korpusz falazásával gyor­san végezhetünk: keverjük meg és kb. 10-12 mm vastagon hordjuk fel a habarcsot. Tegyük bele a téglákat és vízmértékkel állítsuk be azokat. Az illesztődarabokat (ezek rendszerint fél téglák) vágótárcsával vágjuk méret­re, de hegyes kalapáccsal is méretre pattinthatjuk azokat. A kicsiny falak gyors felfalazása közben ne feledkez­zünk meg az alumíniumprofilok elhelyezéséről!

Jó tanács

Betonalap a grillezőhöz:

A falazott kerti grillező helynek is sza­bályos alapra van szüksége. Az ilyen, aránylag kis alapterületű betonaljzatot házilag is nagyon egyszerűen el lehet készíteni. Mindenekelőtt a „munkagödröt” ássuk ki. Az építmény talap­zata a határoló terepszintnél mintegy 50 cm-rel alacsonyabban legyen.

Betonalap a grillhez
A példánkban szereplő, 75 x 50 cm alapterületű grillező hely alapjához mintegy 200 L betonra van szükség (ez 3-4 tele talicskának felel meg). Ha valaki úgy gondolja, az alapot egy megmaradt acélháló darabbal vasal­hatja is (ez azonban nyugodtan el is hagyható). Az alap elsimítása után az első téglasort közvetlenül a még friss betonba fektetjük bele (alsó kép).

Védelem az időjárás ellen: a tető a grillre

Amikor a habarcs teljesen megkötött, készítsük el a tetőt, amellyel tűzrakó helyünket némileg még az esőtől is megóvhatjuk. A falba 12 mm-es kőzet­fúróval fúrjuk be a tetőt tartó acélru­dakhoz a furatokat. A furatok legalább 20 cm mélyek legyenek. Ezután óvatos kalapácsütésekkel dugjuk be a rudakat végleges helyükre.

Fogjuk be a rézlemezt, a megfelelő helyeken hajlítsuk meg és helyezzük el a tartó rudakon. 5 mm-es acélfúróval felülről fúrjunk a lemezen át a rudakba furatokat és a réztetőt 4 popszegeccsel erősítsük fel.

Végezetül néhány jó tanács a grille­zéshez: Csak a veszélytelen faszéngyúj­tót használjuk, spirituszt vagy benzint azonban ne. A grillezendő anyagokat tegyük alufóliára vagy speciális grille­ző tálcára. A parázsba cseppenő zsír füstje ugyanis ártalmas az egészségre.

Falazott grillező 1

A falazott grillezőhöz illesztődarabokra is szükség van, ezeket kalapáccsal is méretre lehet pattintani.

Falazott grillező 2

Az alumíniumprofilokat ágyazzuk bele a habarcsba. Ezek a vezetősínek tartják majd a szénlemezt és a grillezőrácsot.

Falazott grillező 3

A tetőszerkezetnek fúrjunk lyukakat a falba.

Falazott grillező 4

Az acélrudakat óvatos kalapácsütésekkel toljuk be a kifúrt lyukakba.

Falazott grillező 5

A tető rézlemeze befogott állapotban nagyon egyszerűen hajlítható.

Falazott grillező 6

Végül fúrjuk ki a tetőt rögzítő popszegecsek furatait.

Falazott grillező 7

Elég a munkából! A kalapácsot és vakolókanalat váltsa fel a kés és a villa. Jó étvágyat!

Falazott grillező 8

Készen van a „tűzhely”. Ha a grillező helyet néhány téglasorral magasabbra építjük, akkor a fugák közé továb­bi alumíniumprofilokat is elhelyezhetünk, és így a parázs és a grillezőrács közötti távolságot variálni is lehet.

Macskakő burkolat

Rómába sok út vezet, a ház bejá­rati ajtajához azonban csak egy. Amikor tehát ennek burkolatáról kell döntenünk, minél több példát nézzünk meg és csak azután vá­lasszuk ki véglegesen az anyagot. Kövessük nyomon pl. az itt követ­kező ismertetést, amely cikksorozatunk burkolással foglalkozó részének utolsó szakasza, és megtudhatjuk, hogyan jön létre terméskő burkolat.

Macskakő burkolat

A kockakő burkolat készítése nem könnyű feladat. Ennek két oka is van: az egyik a kő­tömbök tömege, a másik pedig azok szabálytalan alakja. Ha síknak tekint­hető járda- vagy teraszburkolatot aka­runk készíteni, bizony, nagyon gondos munkát kell végeznünk. Itt bemutatott példánkban a burkolat nagykockakőből készült (ennek élhossza 14-18 cm). Ha ezeket a köveket kiskockakővel kombináltuk volna (élhossza 7-9 cm), akkor a lerakás még bonyolultabbá vált volna. Az ilyen munkákat hagyjuk meg a szakembereknek!

A munka a termőtalaj eltávolítá­sával kezdődik, amelynek eredményeképpen a háztól a kert felé enyhén lejtő, sík felületet kapunk, amely a végleges kőburkolat alatt 40 cm-re helyezkedik el. Erre kerül a homokos kavics (sóder) vagy kavicsalap. A só­dert elterítjük és vibrátorral előtömörítjük.

A felület sarokpontjaiban vas-rudakat verünk le a földbe, ezek közé zsinórokat feszítünk ki. Az íves vonal­vezetésű utak szélének megjelölésére helyezzünk el kockaköveket, ezeket mindjárt a végleges magasságnak megfelelően állítsuk be (a legalább 2,5 cm/m lejtésről se feledkezzünk cl!).

A lerakást a szegélyelemekkel kezd­jük. Ezeket sovány beton ágyazatba (mint példánkban is) vagy akár szára­zon, homokos kavics rétegbe lehet rakni. A köveket gumikalapáccsal úgy állítsuk be, hogy köztük ne keletkezze­nek egyenetlenségek, amelyekben eset­leg elbotolhatunk.

Amikor a szegélyek készen vannak, a köztük lévő felületre terítsünk el ho­mokot vagy zúzott követ és alakítsuk ki a 3-5 cm vastag ágyazatot. A kövek magassága nagyon egyenlőtlen, ezért az ágyazatot nem érdemes sík felületű­re lehúzni. Burkolás közben óvatosan járhatunk is az ágyazaton, mivel minden egyes követ magassági irányban is egyenként kell a felülethez képest be­állítani.

Néha egyszerűen nem sikerül olyan köveket találni, amelyekkel az adott helyzetű szegélyelemek között egyenletes fugaszélességet tudnánk kialakítani. Ha az utolsó fuga túl nagy­ra jött ki, úgy segíthetünk magunkon, hogy az adott sor összes kövét kissé „széthúzzuk” egymástól. Ha az utolsó kő nem fér be a megmaradt helyre, akkor másik, odaillő követ kell keres­nünk, vagy a sor többi kövét kissé össze kell szorítanunk. A fugaszélesség azon­ban 8 mm-nél ne legyen kisebb.

Ezután homokoljuk be a felületet, ennek során a fugákat magasságuk mintegy kétharmad részéig töltsük fel. Vibrátorral (amelynek talpára gumi alátétet erősítettünk) tömörítsük a burkolatot. Végezetül száraz keverék formájában kapható kövezetfugázó habarcsot seperjünk be a fugák közé. majd a felületet óvatosan vizesítsük meg. A keverék megkötése után a kö­vek már nem billegnek, a felület stabil.

Egy másik módszer szerint a fugákat csak homokkal töltjük meg, azok így „nyitva” maradnak és az esővíz a hézagokon át el tud szivárogni.

Kockakő burkolás 1

A kockakő burkolat kavicsalapját elterítjük a tükrön.

Kockakő burkolás 2

Az íves vonalvezetésű utak széleinek megjelölésére egyesével lerakott köveket használunk.

Kockakő burkolás 3

A szegélyelemek lerakása közben folyamatosan ellenőrizzük a végleges helyzetet és a lejtést.

Kockakő burkolás 4

A szegélyelemek elhelyezése után elterítjük az ágya­zatot alkotó homokot vagy zúzott követ.

Kockakő burkolás 5

Ezután az egyik szegélytől a másikig, soronként rakjuk le a burkolóköveket.

Kockakő burkolás 6

A fugák legalább 8 mm szélesek legyenek.

Kockakő burkolás 7

A fugákat kétharmad részig homokkal töltjük ki, majd vibrátorral tömörítjük a felületet.

Kockakő burkolás 8

Végezetül seperjünk be kövezetfugázó habarcsot a fugák közé, majd az egész felületet…

Kockakő burkolás 9

…óvatosan vizesítsük meg. Ha a fugázóhabarcs megkötött, a kövek többé már nem billegnek.

Kockakő burkolás 10

Ha a fugákat habarcs helyett homokkal töltjük ki, az esővíz el tud szivárogni.

Kockakő burkolás 12

Ennek az útnak a szélei nem betonágyban fekszenek: a szegélyelemeket a feltöltött föld tartja a helyükön.

Vízre a gyökereknek is szükségük van

A következő oldalakon mindazt megismerhetjük, amit a talaj­felületek burkolásáról minden felelősségtudattal rendelkező építtetőnek tudnia kellene.

A talajfelületek burkolásával fog­lalkozó számos publikáció azt sugallja, hogy a Nyugat alko­nya fog beköszönteni (utalás Spengler híres könyvére – a ford.), ha sorházunk 10 m2-es teraszát leburkoljuk. Azért ennyire mégsem drámai a helyzet, az viszont kétségtelenül igaz, hogy egy ilyen parányi kertben a növények és állatok szinte már semmi életteret nem találnak, ha még ennek a kis területnek is a negyedét-harmadát a terasz fog­lalja el. Ilyenkor már tényleg minden négyzetméter számít.

Vízre a gyökereknek is szükségük van

Tudnunk kell, hogy a burkolt fe­lületek alatt (ezek közé tartoznak a kövezett teraszok és utak is) az élő szervezeteknek nagyon csekélyek a túlélési esélyeik. A talajfelszín és a mélyebben fekvő földrétegek közti oxigéncsere teljesen meg van bénítva, gyakorlatilag az esővíz sem jut el a ta­lajnak ebbe a részébe.

A természet azonban csak akkor tud működni, ha a talaj esővizet tárol, lebontja a káros anyagokat és átereszti az oxigént. A burkolat ezeket a követel­ményeket nem elégíti ki. Egy kivétel mégis van: a „környezetbarát burko­lat”, amelynek fugái vagy maga a burkolat víz- és oxigénáteresztő.

A burkolt felületek azonban még egy problémát rejtenek magukban: ha az esővíz és a hólé nem tud elszi­várogni, akkor ezek a víztömegek a csatornahálózaton és patakokon át rendszerint a tisztítóberendezésbe kerülnek. A szennyvízcsatornákat az erős esőzés és a hóolvadás időszakosan annyira túlterhelheti, hogy kiöntésre is számítanunk kell, ha esővíztározó medencékkel nem gondoskodunk a lefolyás időbeni elnyújtásáról.

Ezzel a problémával a családi ház tulajdonosa is találkozik. A víz- és csatornadíjak ugyanis a tisztítóberen­dezésekre, esővíztározó medencékre és egyéb vízelvezető létesítményekre fordítandó összegeket is tartalmazzák.

Az esővíz életet ad – de csak akkor, ha nem a lefolyón át távozik

Sok város és község pénzügyi eszkö­zökkel is támogatja azokat a háztulaj­donosokat, akik igazolni tudják, hogy telkük egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben terheli a csatornahálózatot.

Aki tehát környezetbarát burkolat mellett dönt, az egyrészt pénzt takarít meg, másrészt a természettel is jót tesz. Nem árt, ha ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban tájékozódunk az „elszivárgás”, „elpárolgás” és „elfolyás” témakörében.

  • Elszivárgás. Az esővizet és a hóiét a talaj veszi fel, az élőlények így hozzá­jutnak legfontosabb életelemükhöz. Egy másik szempont azonban szin­tén nagyon fontos: a kiszáradás miatt a házat körülvevő talaj összezsugo­rodhat, ennek következtében a házon ülepedési repedések jelenhetnek meg. A vízáteresztő, környezetbarát burko­lattal ezért bizonyos körülmények között az épület súlyos károsodását is megakadályozhatjuk.
  • Az esővíz párolgása a levegő ned­vességtartalmának megfelelő szinten tartása szempontjából fontos. Ha a levegő nedvességtartalma túl kicsi, ennek káros hatásai vannak az ember légútjaira, ugyanakkor mindez a fák és bokrok növekedését is hátráltatja. Az esővizet tehát azért kell a talajban tárolni, hogy az azután lassan tudjon elpárologni.
  • Az aszfaltburkolatú felületek úgy működnek, mint a napkollektorok. Ha süt a nap, a környező légrétegeket annyira felhevítik, hogy azokban a közvetlen környezethez képest nagy hőmérséklet-különbségek keletkeznek. Ilyen környezetben nem lehet kellően kikapcsolódni.
  • Ha a burkolatra kerülő víz elpárolgását vagy elszivárgását lehetővé tesszük, akkor folyókákat sem kell beépíteni. A környezetbarát burkolat alkalmazásával tehát jelentős összeget takaríthatunk meg.

A lefolyási tényező megadja, hogy mennyi víz folyik a csatornába

A beton- és aszfaltfelületek lefolyási tényezője 0,9, azaz a rájuk kerülő víz 90 %-a elfolyik. Ezzel szemben a gyep­hézagos burkolókövek lefolyási ténye­zője 0,4-0,5, a gyepfelületé pedig egyenesen 0,2-0.

A gyepfelület 0,2 tényezője így magyarázható: forró nyári időben, ha a felső, vályog- és agyagtartalmú talaj­rétegek kiszáradtak, egy hirtelen jött, heves eső után a víz közvetlenül a csatornába folyik. Eltart egy ideig, mire a talaj újra felpuhul és képessé válik a víz felvételére. Tudnunk kell, hogy a talaj­ba elszivárgó vízmennyiség nem teljes mértékben a talajvizet növeli. A tárolt víz nagyobb része elpárolog.

Ha így nézzük a dolgot, a gyepfelület nem a legalkalmasabb talajtakaró, amennyi­ben az a célunk, hogy minél több vizet juttassunk a talajvízhez. Ilyen irányú kísérletek azt mutatták, hogy egy víz­áteresztő burkolati rendszer az esővíz elszivárogtatása szempontjából haté­konyabb, mint a gyep, feltéve, hogy az ágyazat és az alatta lévő rétegek szin­tén vízáteresztők. A legfelül elhelyez­kedő burkolt felület ugyanis akadá­lyozza a párolgást. Az esővíz így lassan a talajba tud szivárogni.

Ha az alépítmény (termett talaj, pl. vályog) kevésbé vízáteresztő, akkor a kavics vagy homokos kavics felépít­mény veszi át a víztároló szerepét, de arra azért ügyeljünk, hogy tartós víz­zárványok ne alakuljanak ki. Kedve­zőtlen adottságú alaptalaj esetén ala­kítsunk ki lejtőt, hogy a felesleges vizet elvezessük.

Az alépítményt, felépítményt és az ágyazatot tehát pontosan ugyanúgy kell előkészíteni, amint azt az előző oldala­kon szereplő példákon bemutattuk (te­herhordó homokos kavics réteg: vastag­sága 15-20 cm, szemcsemérete 0/32; ágyazat: vastagsága 3-5 cm. szemcse­mérete 0/3-0/8). Ha környezetbarát burkolatnál a fugákat zúzott kővel tölt­jük ki. mert nem akarjuk, hogy a nö­vényzet megtelepedjen, akkor az ágya­zatot is zúzott kőből kell készíteni.

Felületek vízáteresztő módon való burkolására különböző rendszerek egész sora kapható. Alkalmazhatunk pl. beton térburkoló elemeket, ame­lyeknél műanyag távtartók gondoskod­nak róla, hogy az elemek között a fu­gák mindig egyenlő szélesek legyenek. A távtartók fából is készíthetők, ezek az idők folyamán elkorhadnak és hu­musszá válnak.

Vannak olyan környezetbarát tér­burkoló elemek is, amelyek egyik oldalán távtartó bütyköket képeztek ki.

Azokat a térburkoló elemeket, ame­lyeknek mindegyik oldalára tettek táv­tartó bütyköket, a következőképpen lehet alkalmazni: ha lerakáskor két ilyen távtartó szembe fordítva éppen találkozik, akkor kétszeres fugaszéles­séget kapunk. Ha viszont az elemeket úgy rakjuk le, hogy a távtartók egymáshoz képest el legyenek tolva, akkor egyszeres fugaszélesség jön létre.

A következő változat a letört sarkú burkolóelem. Ha a köveket szorosan egymás mellé rakjuk, a sarkokon kis csatornák jönnek létre, amelyek köz­vetlenül levezetnek az ágyazatba és lehetővé teszik a víz elszivárgását.

Ne feledkezzünk meg a gyephézagos burkolóelemekről sem! Az átlós bordákon biztosabban lehet járni, a nagy­méretű gyepkamrák nagy felületű füvesítést tesznek lehetővé.

Érdekes változat a vízáteresztő elem

Ez a nyitott pórusa burkolóelem képes arra, hogy felvegye a vizet, ezzel lehetővé teszi, hogy számottevő távol­ság nélkül, szoros hézagokkal rakják le. Még ebben az esetben is biztosak le­hetünk abban, hogy az alsó rétegekbe elegendő víz jut le. Lerakáskor ezzel az elemmel szorosan meg lehet közelíteni a növényzet határát, az alá kerülő gyökerek elegendő vízhez jutnak.

Egy meghatározott burkolóelem ki­választása előtt pontosan fogalmazzuk meg a burkolattal szembeni elvárása­inkat és mérjük fel az erre a célra rendelkezésre álló pénzeszközeinket.

  • Olcsó: A közismert gyephézagos burkolóelemek parkolókhoz ugyan jól megfelelnek, de nem túl szépek.
  • Közepes árfekvésűnek tekinthető az olyan burkolat, amely a szokásos bur­kolóelemekből, vízáteresztő fugákkal készül (távtartókkal vagy bütykökkel). A fugákat zúzott kővel töltjük ki. Ha a felület járhatóságra is fontos, ne hagyjunk túl széles fugákat.
  • Árban a legfelsőbb kategóriába esnek, de szó szerint a legtisztább megoldást képviselik a műgyantával kiöntött, vízáteresztő hézagok. A vízáteresztő képesség (a fugák 20 %-os arányát feltételezve) a percenként 16 L-t is eléri.

Bosszantó, ha az apró zúzottkő szemcséket takarításkor kiseperjük a fugákból, de főleg az, ha ezek a szem­csék beszorulnak cipőtalpunk récéi közé. Ha ilyen cipővel bemegyünk a házba, csúnyán összekarcolhatjuk a padlóburkolatot. Jobb ezért, ha vízát­eresztő burkolóelemeket vagy víz­áteresztő fugázóhabarcsot has/nálunk.

Vízáteresztő burkolás 1

A víz csak akkor tud a talajba beszivárogni, ha a burkolat és annak alépítménye vízáteresztő.

Vízáteresztő burkolás 2

A termett talaj vízzáró? Alakítsunk ki lejtést, ez megakadályozza, hogy összegyűljön a víz.

Vízáteresztő burkolás 3

A gyephézagos burkolóelemek a nem túl tetszetős, szürke beton térburkoló elemek „természetbarát” megfelelői.

Vízáteresztő burkolás 4

Ha már mindenképpen szürke, akkor inkább ilyen legyen: sok zölddel a kövek között.

Vízáteresztő burkolás 5

Ezeknek a burkolóelemeknek az egyik oldalán távtartók vannak.

Vízáteresztő burkolás 6

Ha a zúzott kővel kitöltött fugák ennyire szélesek, akkor ugyan sok vizet vesznek fel, de nehéz rajtuk járni.

Vízáteresztő burkolás 7

Ezen a képen jól látható a zúzottköves fugák hátránya: a felület sohasem teljesen tiszta.

Vízáteresztő burkolás 8

A segítséget a vízáteresztő fugázóhabarcs jelenti. Az anyagot kötőszerrel kell…

Vízáteresztő burkolás 9

…összekeverni. Az elegyet addig keverjük, amíg pépes masszát nem kapunk.

Vízáteresztő burkolás 10

A kitöltendő fugák legalább 3 cm mélyek legyenek. A felületet vizezzük meg.

Vízáteresztő burkolás 11

A fugázóhabarcsot gumi tolólappal juttatjuk be a fugákba.

A felesleges habarcsot 20-30 perc múlva egysze­rűen le lehet seperni.

Teherhordó réteg

A környezetbarát burkolathoz a teherhordó rétegeket pontosan ugyanúgy készítjük el, mint a többi burkolattípusnál: hordjuk fel és tömörítsük a teherhordó réteget (felépítményt), majd terítsük el azon a homokágyazatot.

Burkolat 1

A burkolóelemeket szoros hézagokkal rakták le. ezért erről a burkolatról nem tételeznénk fel, hogy vízáteresztő. A titok nyitja: maga az anyag nyitott pórusú és így átereszti a vizet és az oxigént.

A szokásos burkolat (az ábrán téglaburkolat látható), ha azt 3-5 mm fugaszélességgel rakják le, vízáteresztő ugyan, a nagyobb mennyiségű esővíz azonban nem szivárog el elég gyorsan

Burkolat 4

Klinker burkolóelemek is kaphatók vízáteresztő kivitelben („gyephézagos klinker”).

Burkolat 4

A „gyephézagos klinker” mellett más fajták is kaphatók, mint pl. ezek a szivárgó nyílásokkal ellátott elemek.

„Fugázóhabarcs” termőföldből, homokból és zúzott kőből

Ha azt akarjuk, hogy a fugákban megtelepedjenek a növények, az üre­gek kétharmad részét termőtalaj, ho­mok és zúzott kő keverékével töltsük meg. A fűmagokat mindjárt bele is ke­verhetjük ebbe a táptalajba. A fugák­ba azonban később is bele lehet vetni a füvet, fontos, hogy a felületek vibrá­toros tömörítését a fugák kitöltése után végezzük. Csak a beton burkoló­elemeket kell a fugák kitöltése előtt vibrálni.

Gerendákból és bazaltból épített kerti lépcső

Cikksorozatunk burkolással foglalkozó részét egy lépcső ismertetésével fejezzük be, amely a kert két szint­jét köti össze. Átvitt értelemben azonban a következő fejezetbe is átvezet, amely a faanyagnak a kertben való felhasználásával foglalkozik.

Lépcső

A lejtős telkek különböző szin­teken elhelyezkedő útjait és teraszait általában az egyéb­ként is alkalmazott burkolóelemek családjához tartozó, színben összeillő lépcsőfokokkal vagy paliszádokkal le­het egymással összekötni. A példánk­ban szereplő esetben a lépcső kövezett útról egy magasabban fekvő, fával burkolt teraszra vezet. Az átmenetre különösen tetszetős megoldást sikerült találni azzal, hogy a lépcsőben mind a két anyagot alkalmazták.

A lépcső­fokok fatelítéssel impregnált erdei­fenyő-gerendákból készültek. A régeb­ben ilyen célra gyakran alkalmazott vasúti talpfákat ne használjuk (mérge­zők!). A lépcsőfok felületének meg­növeléséhez két-két gerenda közé egy sor kékbazalt kockát raktak. A lépcső­fokok így megnövelt felületének köszönhetően a lépcső nagyon enyhe lej­tésű, ami kerti lépcsők esetén kifeje­zetten kívánatos.

Lépcsőszabály: kétszer a lépcsőfok magassága plusz a szélessége 63 cm legyen

A házakban lévő lépcsők egy-egy foká­nak magassága általában 17-18 cm, a kertben azonban ez legfeljebb 15 cm legyen. Ebből adódik, hogy egy szabad­téri lépcsőfok szélességének legalább 33 cm-nek kell lennie. A számítás alap­ja a „lépcsőszabály”, amely szerint: 2 x magasság + 1 x szélesség = 60-65 cm; középértéknek vegyünk 63 cm-t. Az ez alapján készített lépcsőkön kényelme­sen és biztosan lehet járni.

Lépcsőnk építését azzal kezdjük, hogy az alul lévő kövezett út szintjén vízelvezető folyókát helyezünk el. Ehhez mintegy 30 cm mély árkot ásunk, és abban 12 cm vastag beton­alapot készítünk. Erre az alapra he­lyezzük el azután, kitűző zsinór mentén kellően beállítva, az egyes folyóka­elemeket és a csatornához csatlako­zó összefolyó idomot. A csatornába 100 mm átmérőjű (DN 100) szennyvíz­csővel (KG-cső) csatlakozunk.

Az alsó szint magasságát meghatá­rozó folyóka felülete (kövezett felület) és a faterasz között úgy kell elrendezni a lépcsőket, hogy a fokok magassága azonos legyen. Egy példaképpeni szá­mítás: a magasságkülönbség 1,015 m. Ha ezt 7 fokra osztjuk el, a lépcsőfok magasságára 14,5 cm adódik. Az első lépcsőfokot tehát úgy kell a homokágy­ba beállítani, hogy felülete a folyóka rácsozata felett 14,5 cm-re legyen.

Amikor az első fok végleges helyén van, jöhet a második lépcsőfokot alko­tó gerenda. Ezt úgy helyezzük el, hogy a lépcsőfok szélessége 34 cm, magas­sága ismét 14,5 cm legyen. A fokokat alkotó gerendák között szabadon ma­radt részt bazaltkockákkal töltjük ki, amelyeket egyenként rakunk be a ho­mokágyba és kalapáccsal ütögetünk a helyére.

A lépcsőépítés befejezéséül a foko­kat oldalt habarccsal rögzítjük és le­folyót alakítunk ki, amelyet szintén bazaltkockákkal burkolunk. A fugákat speciális fugázóhabarccsal töltjük ki.

Jó tanács

Érdemes tudni: Ha terméskővel burkolt utat ugyan­ilyen terasszal kötünk össze, akkor a lépcsőfokokat is terméskőből kell készíteni. Az anyagot azonban nagyon körültekintően válasszuk ki, hogy a lépcsőn veszélytelenül lehessen majd járni.

A lépcsőfokok alá homokos ka­vicsból (15-20 cm vastag teherbíró réteg) és homokból álló alépítményt kell készíteni. A lépcsőfokok rendkívül nehezek, ezért lerakásukat legalább két személy végezze. Az első lépcső­fok elülső széle alá tegyünk burkoló­köveket, nehogy előrefelé besüllyedjen. A következő fokok mindig az alattuk lévő fok hátsó szélére támaszkodnak.

Lépcsőkészítés 1

Kezdődik a lépcsőépítés: 30 cm mély árokba, 12 cm vastag betonalapra elhelyezzük a vízelvezető folyókát.

Lépcsőkészítés 2

A folyóka felülete néhány mm-rel a majdani burko­lat síkja alatt legyen, hogy onnan biztosan le tudjon folyni a víz. A folyóka egyes darabjait kitűző zsinór mentén állítsuk be.

Lépcsőkészítés 3

Az ún. összefolyó idomhoz 100 mm átmérőjű (DN 100) szennyvízcsövet (KG-cső) csatlakoz­tatunk, amely a csatornába vezet.

Lépcsőkészítés 4

A legalsó lépcsőfokot belerakjuk a homokágyba, majd gumikalapáccsal és vízmértékkel pontosan beállítjuk a magasságát. Minden következő lép­csőfok magassága is pontosan ugyanennyi lesz.

Lépcsőkészítés 5

Most a második lépcsőtok következik. A két lép­csőfok magasságának és egy fok szélességének az összege 63 cm legyen. A lépcsőfokok közti üres teret burkolókövekkel töltjük ki.

Lépcsőkészítés 6

A fugázóhabarcs megbízhatóan, tartósan összeköti a gerendákat és a köveket; száraz keverék formájá­ban, készen kapható.

 Lépcsőkészítés 7

A kombinált fa- és kőlépcsőt oldalirányban földned­ves habarcsból kialakított támasztékkal stabilizáljuk. A jobb vízelvezetéshez a megmaradt kövekből még egy vízelvezető csatornát is ki lehet képezni.