A tetőtérbeépítés belső mikroklímát befolyásoló tulajdonságai
- a hibátlan tetőhéjazat, vízhatlan fedés,
- a tető és az oromfal kellő hőszigetelése,
- a tető helyes rétegrendje,
- a szarufák közét teljesen kitöltő, hátsó szellőzés nélküli szigetelés (melegtető) esetén maximálisan páraáteresztő, de vízhatlan alátétfólia,
- hátsó szellőzéses tetőfelépítmény (hidegtető) esetén a szellőzőjárat minimálisan szükséges méretei, ill. levegőbevezető és szellőzőnyílások az eresznél és a gerincnél,
- a meleg belső oldalon elhelyezett levegő-és párazáró réteg tökéletes tömörsége a csatlakozó épületelemek, kémény, szellőzőcsövek stb. felé, valamint a zárófólia átfedéseinél,
- a szarufákon elhelyezett keresztlécezet, amely elősegíti a tetőcserepek kiszáradását és a közte kialakuló szellőztetett légrés csökkenti a nyári túlmelegedést,
- a fa tetőszerkezet épsége.
A maximálisan páraáteresztő speciális alátétfólia lehetővé teszi, hogy a hátsó szellőzőjáratot elhagyjuk és a szarufák magasságát teljesen a hőszigetelés elhelyezésére fordítsuk. A tetőcserép felforrósodása ellen alkalmazhatunk un.: bevonatszigetelést. A hőszigetelő bevonat lényege, hogy visszaveri a hőhullámok ~84%-át ezáltal a felületi hőmérséklete sokkal alacsonyabb lesz. Mindemellett a Protektor hőszigetelő bevonata 150%-os rugalmassággal és vízlepergető tulajdonsággal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a tetőn egyfajta védőrétegként funkcionál, amely gátolja a túlmelegedést és megakadályozza a nedvesség behatolását. A rugalmasság miatt bizonyos mértékű alakváltozásra képes, ezért időtálló, repedésmentes bevonatot kapunk.
A szarufák teljes vastagságában kialakított szigetelés:
A kifogástalan működés alapvető feltétele, hogy a speciális alátétfólia (piros) maximálisan páraáteresztő legyen, a levegő- és párazáró réteg (kék) pedig mindenhol levegőáteresztő hézagok nélkül csatlakozzon a határoló épületelemekhez.
A szarufaközöket teljesen kitöltő szigetelés ezeket a nehézségeket kiküszöböli, nagyobb biztonságot nyújt, ugyanakkor utólagos kivitelezésnél a tetőcserepeket és a lécezetet el kell távolítani, majd újra fel kell rakni. Ha azt akarjuk, hogy a teljes szarufák közti szigetelés hosszú időn át hatásos legyen, különösen két pontra kell fokozott figyelmet fordítanunk:
A szarufákra kerülő és a szarufák közti hőszigetelő rétegre ráfekvő alátétfóliának nem csak esőállónak, hanem maximális mértékben páraáteresztőnek is kell lennie. A meleg belső oldal felé kerülő, vagyis a hőszigetelő réteget a belső tértől elválasztó levegő- és párazáró réteget ezzel szemben abszolút légtömören kell elkészíteni: azt az átlapolásoknál össze kell ragasztani, a többi épületelemhez, pl. oromfalakhoz, kéményekhez stb. való csatlakozásoknál pedig úgy kell eldolgozni, hogy a levegőáteresztő rések és hézagok kialakulását tökéletesen megakadályozzuk. Miért?
Ahol az alacsony szarufák miatt arra szükség van, a szarufák alatt egy második szigetelőréteget is el lehet helyezni. Ennek a szigetelőrétegnek a főszigetelésnél vékonyabbnak kell lennie. A levegő- és párazáró réteg a két szigetelőréteg közé tehető. Ez egyben a levegő- és párazáró réteget is megvédi a sérülésektől.
Meg kell akadályozni, hogy a belső helyiségekből származó nedves levegő behatoljon a szigetelésbe, vagyis hogy a párazáró rétegen levegőáteresztő rések és hézagok legyenek, ennek érdekében a határoló épületelemekhez való csatlakozást például így lehet kialakítani.
A belső levegőállapot érdekében a nap ellen is védekezni kell
A tetőterek nyáron gyorsan felmelegszenek, mert a napsugarak, elsősorban a tetősíkablakokon át, akadálytalanul be tudnak oda hatolni. A hatékony és szabályozható napvédelemhez jól beváltak a külső rolók vagy kívül elhelyezett redőnyök, amelyek a fényt és a hőt már kívül, tehát még az üveg előtt megfékezik. Szükség van továbbá a tervszerű éjszakai szellőztetésre, amely a tetősíkablakok szárnyszerkezetére ráépített speciális szellőzőnyílással megoldható.
A tetőszerkezetet nemcsak kívülről érkező eső és szél ellen kell megvédeni, amire az előbb említett alátétfólia szolgál, hanem egy második záróréteggel azt is meg kell akadályozni, hogy a meleg, nedvességgel telített belső levegő a réseken és hézagokon át bejusson a szerkezetbe, ott az épületelemek hidegebb oldalain lecsapódjon és a szerkezetet átnedvesítse.
Szarufák feletti szigetelés:
Új épületeknél könnyen megvalósítható, előnye, hogy a tető faszerkezete teljesen a burkolaton belülre kerül, a gerendák és a deszkázat pedig belülről látható marad. Régi épületekben ez némileg több munkával jár.
Szarufák feletti szigetelés egyik lehetséges módja a bevonatszigetelés. Ebben az esetben a hagyományos szigetelésekkel ellentétben, a hőszigetelő anyag néhány tizedmilliméter vastagságú, kenhető bevonat, amelyet a szerkezet külső felületére (pl.: tetőcserépre) hordanak fel. A bevonat műszaki tulajdonságai lehetővé teszik a hőmozgás áthidalását, ( repedésmentes felület ) vízlepergető, valamint magas hővisszaverő képességű. Mindezen tulajdonságai lehetővé teszik, hogy 3 – 5 °C kal mérsékelje a beltéri meleget.
Különbséget kell tennünk a szarufák feletti szigeteléseknél a nedvesség szállításának két módja között:
Az egyik a tetőszerkezet rétegein át, molekuláris alakban végbemenő pára-diffúzió, a másik a fólia nyílásain, a készítéskor meghagyott vagy keletkezett levegőáteresztő réseken és hézagokon, valamint sérüléseken áthatoló, nedves belső levegő által létrehozott páravándorlás.
Néhány adat, hogy a nedvesség szállításának kétféle módját össze tudjuk hasonlítani: páradiffúzió esetén a tetőfelület egy 1 m2-én áthatoló mennyiség óránként 0,2…2,2 g. Ha viszont a szállítást a hézagokon és levegőzőréseken áthatoló nedves levegő végzi, akkor egy 1 mm széles hézag 1 m-nyi hosszán átmenő nedvesség óránkénti mennyisége 34 g, ami 5 mm széles hézag esetén már óránként 660 g-ra növekszik. Ha tehát a bemutatott konstrukciónál nedvesség okozta károk jelentkeznek, amelyek természetesen a belső klímát is előnytelenül befolyásolják, ráadásul a szigetelőhatást is csökkentik, akkor annak oka nagy valószínűséggel a belső levegő- és párazáró réteg folytonossági hiányaiban keresendő. Igaz viszont, hogy néha az is nedvesség okozta károkhoz vezet, ha az alátétfólia nem eléggé páraáteresztő, azaz nem a megfelelő fóliát alkalmaztuk.