Szilikongyanták tulajdonságai és felhasználása kötőanyagként
A vakolatok választás során a legfontosbb hogy olyan vakolatot válasszunk amely hosszú időtálósággal rendelkezik, nem repedezik meg, egy hatékony védőréteget képez a homlokzat külső felületén. Különösen hasznos, ha olyan összetevőket tartalmaz, aminek következtében javítja a falszerkezet hőtechnikai tulajdonásait. A kerámiagömböket tartalmaző hőszigetelő bevonat egy rendkívűl hasznos plusz funkcióval rendelkezik.
Ha kémiailag tekintjük őket, akkor a szilikongyanták valahová a tisztán szervetlen és a tisztán szerves anyagok közé sorolhatók. A szilikonok polimer alapvegyületek, amelyeknek a kvarcból álló alapváza a maradék vegyértékeken szénhidrogén-csoportokat köt meg. A legtöbb szilikon jó elektromos szigetelő, ellenálló oxidálószerekkel és savakkal szemben. Továbbá a szilikonok taszítják a vizet. Ez a tulajdonságuk arra vezethető vissza, hogy a szilikonok az épületelemeken és a kapillárisokban, ill. a pórusok falain lerakódnak.
Míg a szilikonok szervetlen részei megkötődnek, szintén szervetlen építőanyagok, az egyéb szerves részek ún. molekulakefét képeznek, megváltoztatva ezzel az esetlegesen előforduló víz határfelületi feszültségét, így tehát a felület taszítani fogja a vizet. A szilikonnal kezelt építőanyagok víztaszítása (hidrofób jellege) tehát nem a pórusok elzárása miatt van, mint más filmképző anyagok esetében, hanem azért jön létre, mert lecsökken a nedvesíthetőség.
Szilikonok felhasználásának fejlődése
A kezdetben az építőanyagok impregnálására használt szilikonok reakcióba lépnek többi között a szénsavval is, és a reakcióban reaktív köztes vegyület, szilanol képződik, amely akár az alkalikus építőanyaggal, akár önmagával reakcióba lépve szilikongyantát képez. Így már az 50-es években használtak direkt módon szilikongyantákat az építőanyagok impregnálására úgy, hogy csak fizikai száradásos folyamat ment végbe.
A polimerizációs technika fejlődésével a 70-es években lehetővé vált, hogy olyan szilikongyantákat állítsanak elő, amelyek hosszabb alkilcsoportokat tartalmaznak, így jelentős mértékben javult a szilikongyanta-oldatok lúgállósága és a víztaszítás mértéke is nagymértékben növekedett.
Ennek a fejlesztésnek az alapján már csak kis lépés volt az olyan szilikongyanta-diszperziók előállítása, amelyek alkalmazhatók festékek és vakolatok kötőanyagaként. Mára már ezeken túl kínálnak szilikongyantákat klasszikus épületvédelemhez, impregnáló- és hidrofobizálószereket, adalékanyagokat, tömítőanyagokat stb.
Műemlékvédelem szilikonokkal
A szilikonok kimagasló mértékben ellenállnak az UV-fénynek és más időjárási hatásoknak, ezért a szilikonbázisú építőanyagokat és bevonatokat általánosságban ott részesítik előnyben, ahol szükséges a jó minőség, ami kivédi az agresszív hatásokat.
Ezenkívül a szilikongyantabázisú épületvédő szerek az elmúlt években igencsak elterjedtek a műemlékvédelemben és a régi épületek felújításánál. Ennek oka a nagy ellenálló képesség és időjárásállóság mellett az, hogy a szilikongyantáknak szinte optimális épületfizikai tulajdonságaik vannak: jól tapadnak az ásványi alapfelületekhez, és nem gátolják a vízgőzdiffuziót.