A tapétaragasztók fajtái, melyik használjuk?
A ragasztóanyag olyan nemfémes szerkezetű anyag, mely két anyagot képes összekötni anélkül, hogy azok belső szerkezete lényegesen megváltozna. Tapétázás során a két összeragasztandó anyag a falfelület és a tapéta.
A ragasztás két azonos vagy különböző felépítésű közötti nemfémes kötés létrehozása egy olyan vékony, szilárd film segítségével, mely a ragasztóanyagból keletkezik. A ragasztás technikában egy adott ragasztóanyag bizonyos felületre történő tapadását adhéziónak, a ragasztófilm belső szilárdságát pedig kohéziónak nevezzük. A tapétaragasztókat a bennük lévő hatóanyag alapján különböztetjük meg. Ismerkedjünk meg ezekkel az anyagokkal kicsit részletesebben.
A keményítő
A keményítő a növényi sejtekben előforduló ún. tartalék tápanyag. Különösen a magvakban, gumókban (búza, kukorica, burgonya, rizs) található sok belőle. Ezekből is állítják elő. Amikor a növény nem jut táplálékhoz, ezt a felhalmozott tartalék tápanyagot használja fel.
A keményítő nagy molekulájú poliszacharid, fehér porszerű anyag. Hideg vízben rosszul oldódik. A keményítő vízben történő oldódását az oldat melegítésével vagy lúgoldat hozzáadásával segíthetjük. A keményítő oldata nem egészen víztiszta, egy kicsit opalizál. Az oldódás folyamán a keményítőszemcsék duzzadni kezdenek, ez a folyamat a csirizesedés. A keményítőből híg savak, enzimek, ill. hő segítségével dextrin állítható elő. A dextrin sárgás por, mely vízben jól oldódik.
Ragasztó készítéséhez a keményítőt és dextrint egyaránt felhasználják. Régen a keményítőcsirizt házilagosan állították elő. Adott mennyiségű lisztet vízzel csomómentesre kevertek, majd az egészet forrásig melegítették. Az így kapott csirizhez 3-5 % csontenyvet adagoltak a jobb ragasztóhatás elérése érdekében. Ma a keményítőt nagyüzemi módszerekkel állítják elő. A növények magvai, gumói 12-70 % keményítőt tartalmaznak. Ezt a növényi magvakból, gumókból kivont anyagot használják fel ragasztók gyártására.
A cellulóz
A cellulóz szintén a természetben előforduló poliszacharid. A növényi sejtek, rostok vázszerkezetét alkotja. A természetben előforduló legtisztább cellulóz a gyapot. A cellulóz természetes állapotában vízben teljesen oldhatatlan, szálas, rostos anyag. Hogy ragasztó készülhessen belőle, vízoldhatóvá kell tenni. Ezt a cellulózmolekula átalakításával lehet elérni. Ragasztó gyártására két cellulózszármazékot szoktak alkalmazni, a karboxi-metil-cellulózt és metil-cellulózt.
A karboxi-metil-cellulóz vagy ismertebb nevén a CMC fehér, nem mérgező, szagtalan, íztelen por, mely vízben jól oldódik. A CMC alapú tapétaragasztót célszerű előző nap elkészíteni. A port intenzív keverés mellett kell a vízbe adagolni, hogy a CMC-szemcsék kellőképpen el legyenek oszlatva, ellenkező esetben a ragasztóoldat csomós lesz. A CMC gyártási folyamata során a CMC mellett mindig keletkezik konyhasó is, mely a terméket szennyezi. Ez a konyhasó „kivirágzik” a tapéta felszínén, ezért – bár a CMC a legolcsóbb tapétaragasztó anyag – igényesebb helyeken célszerűbb metil-cellulóz alapú tapétaragasztót használni.
A metil-cellulóz fehér, fényálló, íztelen, szagtalan, nem mérgező, vízben jól oldódó por. Vízben való oldását ugyancsak intenzív keverés mellett kell végezni, azonban a szemcsék eloszlatása egyszerűbb, mint a CMC esetében, ezért a metil-cellulózból készült tapétaragasztók fél óra alatt felhasználásra készek. A ragasztók gyártásához tiszta metil-cellulóz port használnak fel. A korszerű tapétaragasztók metil-cellulózból vagy műgyanta diszperzióból készülnek. Ennek oka a csomómentes bekeverésen túl a jobb kiadósság is.
Műgyanta diszperzió
A keményítő és a cellulóz bázisú tapétaragasztók nem minden esetben alkalmazhatók, nem minden tapétatípusnál adnak elég erős ragasztási kötést. Ma már kaphatók a kereskedelemben olyan tapétatípusok, melyeket csak műgyanta diszperziós ragasztóval lehet felragasztani. A műgyanta diszperziós tapétaragasztók vagy vízben diszpergálható ragasztóporok vagy vízzel készre kevert masszák. A hatóanyag többnyire polivinil-acetát. A műgyanta bázisú tapétaragasztók esetében erősebb ragasztási kötés jön létre, mint a természetes alapanyagúak esetében.
Ragasztókombinációk
A műgyanta bázisú tapétaragasztók nagyon széles körben használhatók, azonban drágák. A természetes bázisú ragasztók ára kedvező, de nem minden esetben adnak elég erős ragasztási kötést. Épp ezért fejlesztették ki a gyártók a tapétaragasztók kombinációját. Többnyire 20 % műgyanta diszperzió port adagolnak a metil-cellulózhoz. A műgyanta és metil-cellulóz keveréket tartalmazó tapétaragasztók esetében nem szabad az egységdoboz tartalmát kettő vagy több részre bontani, mivel a két különböző por többnyire nincs összekeverve.
Tovább javíthatjuk a ragasztási kötés erősségét, ha a kész ragasztóoldatunkhoz további műgyanta diszperzióját adagolunk. A pontos arányt a tapétaragasztók dobozán a gyártók többnyire megadják.
Oldószeres ragasztóanyagok
Az eddig ismertetett tapétaragasztó anyagok esetében a tapétát mindig egy nedvszívó felületre, valamilyen falfelületre viszik fel. Előfordulhat azonban olyan eset, mikor nincs nedvszívó felületünk, s a tapéta sem az. Pl. hőszigetelő réteggel, habosított polisztirollal van ellátva a tapéta hátoldala, s fém felületére kell rögzíteni. Ilyen esetekben kontakt ragasztóval lehet a burkolást végezni. Ezek többnyire oldószeres ragasztók, de létezik oldószer mentes, vizes bázisú változatuk is.
A tapétázás során a ragasztóanyagot a tapéta és a tapétázandó felület hátoldalára is fel kell vinni, meg kell várni, amíg az oldószer (vagy víz) eltávozik a ragasztófilmből, majd a tapétát pontos illesztés után a felületre kell simítani, hengerelni. A ragasztási kötés annál erősebb lesz, minél nagyobb erővel tudjuk a felületre nyomni a tapétát. A pontos illesztés nagyon fontos, mivel a tapéta helyrecsúsztatására, utólagos javításra nincs lehetőség.
Az oldószeres ragasztó kiválasztását gondosan kell végezni, csak olyan ragasztók jöhetnek számításba, melyeknek oldószere nem oldja a tapéta hátoldalát. Pl. habosított polisztirol esetében oldószerként csak benzint tartalmazó ragasztóanyagot használhatunk. Az erre a célra alkalmazott ragasztóanyagok többnyire természetes vagy szintetikus kaucsuk bázisúak.
A ragasztóoldat elkészítése
A kereskedelemben ma már nagyon sokféle jó minőségű tapétaragasztó kapható, nincs szükség házilagosan csiriz készítésére. Ezeket a ragasztóanyagokat vagy felhasználásra kész formában, vagy por alakban hozzák forgalomba. A felhasználásra kész ragasztóanyagokkal sok tennivaló nincs, felkeverés után azonnal használhatók. A por alakú ragasztóanyagokat először vízzel kell keverni. Ez a ragasztó készítésének a legkritikusabb lépése.
Ha az előírtnál több vizet adagolunk, akkor a hatóanyag-tartalom csökken, s a ragasztóanyag ragasztási ereje nem lesz megfelelő. Ugyancsak fontos az intenzív keverés. Legjobb, ha egy vödörben előkészítjük az előírt mennyiségű vizet, s a port lassan, fokozatosan adagoljuk a folyamatosan kevert vízbe.
A tapétaragasztót minden esetben a tapétához kell választani. A tapétagyártók többnyire feltüntetik a ragasztó típusát, mellyel a burkolást végezni lehet.
| Ragasztó típusa | Tapéta típusa |
|---|---|
| Keményítő, CMC, metil-cellulóz | Papírtapéták |
| Ragasztókombinációk (műgyanta erősítéssel) | Vinyl-, hab-, vlies-, textil-, velúr-, fűrészporos tapéták |
| Műgyanta | Üvegszálas tapéták |
| Oldószeres ragasztók | Hőszigetelő tapéta nem nedvszívó felületen |
A táblázat a különböző tapéták és ragasztótípusok között teremt kapcsolatot.
Tapétázási segédanyagok
Szél- és utánjavítók
Az esetleges tapétázási hibák javítására fejlesztették ki a szél- és utánjavító anyagokat. Ezek műgyanta vagy természetes latex bázisú anyagok, alkalmasak a kritikus helyeknél, pl. széleknél a ragasztási kötést erősíteni, a felkunkorodó tapétaszéleket újból rögzíteni.
Tapétaleoldók
Felújítási munkáknál problémát okozhat a régi tapéta eltávolítása. Ennek elősegítésére fejlesztettek ki a tapétaleoldókat. Ezek un. tenzideket tartalmazó oldatok. A tenzidek elősegítik a régi ragasztóréteg nedvesedését, s ezzel megkönnyítik a régi tapéta eltávolítását. Alkalmazását előtt a régi tapéta vízzáró felületét alaposan meg kell karcolni, hogy az alsó papírréteg át tudjon nedvesedni.
Diszperziós ragasztók
Egyes speciális esetekben alkalmaznak diszperziós ragasztóanyagokat a tapéta rögzítésére. A diszperziós ragasztóanyagokat általában burkolási célra fejlesztették ki. Viszkozitásuk magas, jól tapadnak a falfelületekre, viszont tapétázási célra viszonylag drágák.