Anyagismeret (sötétítők kiválasztásához, szerszámok szereléshez)
A megfelelő anyagok kiválasztása
A sötétítőfüggönyök feladata a szobák besötétítése és a hő-veszteség megakadályozása, ezért ezekhez nehéz, sűrű szövésű anyagok valók, így mindenekelőtt:
Bársony vagy velúr: Ez a jellegzetesen bársonyos felületű anyag egyszínű vagy mintás kivitelben kapható. Anyaguk általában pamut vagy selyem. Varráskor ügyeljünk a szálirányra!
Zsenília: Ez az anyag is bársonyos felületű. Szövéséhez bársonyosan szőrös fonalat használnak. Gondozása különösen könnyű, ha szintetikus szálból készül.
Pamutszatén: Selymesen csillogó felületű anyag. Klasszikus és modern mintázattal éppúgy kapható, mint pasztell vagy harsány, egyszínű változatokban. Varrás előtt terceljük össze, mert a síkos anyag varrás közben elcsúszhat.
A függönyök eresszék a fényt a helyiségbe, egyúttal azonban védjenek is az illetéktelen szemektől. Erre a célra alkalmas anyagok:
- Hőszigetelő anyagaink általánosságban
- Talajjavítók és szerves trágya, előnyök és veszélyek
- Savas eső – Valóban létezik? Mennyire káros?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Tüll: A klasszikus függönyanyag. A túlnyomórészt szintetikus szálból készülő anyagnak többé vagy kevésbé finom hálós struktúrája van. Ne centrifugáljuk, mosás után még nedvesen akasszuk fel.
Voál: Tömör szövésű, mégis légiesen könnyű és fényáteresztő anyag. Különösen szépek pasztell árnyalatú változatai, de mintás kivitelben is kapható. Anyaga többnyire pamut, de műszálas változatai is vannak, ezek gondozása egyszerűbb.
Csipke: Ez az anyag különösen dekoratív. Ha tüllel alábéleljük, a többnyire azonos színárnyalatú, finom virág- vagy geometrikus minták szépen kiemelkednek. A műszálból készített csipke kifejezetten könnyen kezelhető.
Említést kell tennünk még két anyagról, amelyek bármilyen dekorációs feladatra alkalmasak.
Selyem: Az álmok (és az álomfüggönyök) anyaga. A legváltozatosabb minőségekben kapható, lehet egészen könnyű vagy nehéz, sima vagy noppos felületű, egyszínű vagy mintás. Megkapó csillogása a lakószobáknak nemes bájt kölcsönöz. A selyem fény hatására kifakulhat és törékennyé válhat, ezért a selyemfüggönyöket és sötétítőket mindig alá kell bélelni.
Bútorkreton: Feldolgozása nem egyszerű, a belőle készített függönyök azonban rendkívül mutatósak. Ennek a kissé merev, sikamlós anyagnak viaszolt, ezért kissé fényes felülete van.
Élénk egyszínű változatokban vagy tetszetős mintázattal egyaránt kaphatók. A bútor-kretont házilag nem célszerű mosni, mert felszíni kikészítése károsodhat és az anyag elveszíti fényét.
A szereléshez szükséges csavarok és szegek
Csavarok: A csavarkötések tartósabbak, ugyanakkor könnyebben oldhatók, mint a szegezések.
A hatlapfejű csavart a fej méretének megfelelő csavarkulccsal kell meghúzni. Elsősorban ott használjuk, ahol nagy szilárdságra van szükség.
A kereszthornyos csavart kifejezetten a gépi csavarhúzókhoz fejlesztették ki. Ezekkel könnyen be-, ill. kihajtható a csavar. A csavar kereszt alakú hornya megakadályozza a csavarhúzó fejeinek kicsúszását a csavarfej hornyából.
A félgömbfejű facsavar elsősorban fémveretek (például csuklópántok) rögzítésére való, ha azok nincsenek besüllyesztve a fakeretbe.
A süllyesztett fejű csavar fejét annyira besüllyesztjük az anyagba, hogy az anyag és a csavarfej felülete egy síkba essen.
A díszfejű csavarra elsősorban akkor van szükség, ha a nem elrejthető csavarkötést legalább mutatóssá akarjuk tenni.
Szegek: A szegezett kötések előnye, hogy általában gyorsabban elkészíthetők, mint a csavarkötések. A szegek és szegjellegű kötőelemek alakját felhasználásuk célja határozza meg:
A süllyesztett fejű acélszegek általánosan alkalmazhatók, ha fát szegezhető falazatra (nem betonfalra) kell erősíteni.
A zömített fejű bognárszeget akkor használjuk, ha a kötést láthatatlanná akarjuk tenni.
A tűzőkapcsot a gyors „szegezett kötésekhez” fejlesztették ki. Főleg azonban csak könnyű anyagok rögzítésére alkalmasak. A munkához tűzőgép szükséges.
Az edzett acélszeg szegezhető anyagok tégla- vagy könnyűbetonhoz alkalmas. A nyers falhoz használják (pl. ablakkeretek beerősítése).
A süllyesztett fejű szegcsavarok nehezebb anyagok (pl. falburkoló forgácslapok) „bombabiztos” rögzítését is lehetővé teszik. Az anyag sérülése nélkül nem húzhatók ki.
Dübelek: A dübelek (tiplik) nélkülözhetetlenek, ha csavarokkal falban, fában vagy gipszkartonban tartós és erős kötést akarunk létrehozni. A rendelkezésre álló sokféle speciális dübel közül itt csak példaképpen említünk meg néhányat:
Az univerzális dübel terpeszhatása révén csaknem az összes építőanyagban biztosan tart.
Az üreges rögzítő dübel olyan vékony lapokhoz való, amelyek mögött üreg van.
A billenő horog különböző változatai álmennyezeten vagy üreges falakon való rögzítéshez alkalmazhatók.
Ablakdekorációk
A függönyöknek nem csak díszítő szerepük van, gyakori feladatuk a belátás elleni védelem, vagy egy lehangoló külső kép eltakarása is. Készíthetők simán lecsüngő ráncokkal vagy mutatós fodrokkal, oldalt lágy ívekbe redőzhetők vagy elköthetők, megszűrik a nappali fényt és a helyiségnek kellemes, tompított világítást adnak. A függöny anyaga, mintázata, struktúrája és felerősítésének módja a helyiség kialakításától függ.
A függönyöket az alkalmazott anyagok gyártási módja szerint is csoportosíthatjuk: vannak szövött függönyök, tüllfüggönyök, tüllszerű rácsos alapanyagból rascheltechnikával készített és horgolt függönyök, valamint a csomózó eljárással előállított, és hímzett csipkék, amelyek valószínűleg a kézimunka legősibb formái és vélhetőleg a halászhálóból alakultak ki.
A pamutfonalak helyét mára csaknem kizárólagosan a műszálak foglalták el. A korszerű műszálas függönyöket 150-300 cm-es szabványos magasságokban gyártják, azaz szélességüket csupán az az anyagmennyiség határozza meg, amennyi egy kezelhető mennyiséget jelent. A minták, struktúrák és fonalak választéka óriási, a színek a fehértől a natúr árnyalatokon át a félig átlátszó függönyöknél előforduló pasztell árnyalatokig változnak.
A műszálas függönyök kezelése egyszerű, mosás után egyszerűen nedvesen felakaszthatok, nem ugranak össze és színtartók. A többféle szabványos hosszúságban és tetszőleges szélességben gyártott, dekoratív, nagyméretű figurális mintázattal és rádolgozott alsó szegéllyel rendelkező, nagyjából az ablak közepéig érő félhosszú függönyök szintén nagy választékban találhatók a szaküzletekben.
Az anyag hosszának és teltségének meghatározásához a függönysín vagy -rúd méretének kétszeresét, nem ritkán akár háromszorosát vegyük számításba. A függönyt oldalt be kell szegni, ehhez az anyagot a mintától függően kb. 2 cm szélesen hajtsuk vissza, a hajtás élét simítsuk le, varrógéppel végzett varrásnál a függönyt feszesen vezessük a tű alatt. Nagyon fontos, hogy a függöny és varrócérna anyaga azonos legyen (pl. pamut, műszál stb.).
A szegélyszalag felvarrásakor ne feledkezzünk meg a függesztő berendezésnek megfelelő hurkokról. A függönyt és a szalagot feszesen vezessük a tű alatt. A varratokat óvatosan vasaljuk le. Ha a szegélyszalagot kézzel kell felvarrnunk, tűzőöltést célszerű alkalmazni.
A szokásos, leggyakrabban alkalmazott ablakdekoráció egyszerű, sima függönyökből és az azokhoz illő sötétítőfüggönyökből áll. Magas ablakok számára klasszikus dekorációnak számít egy tört fehér színű, dúsan redőzött függöny, ami egyszerű fa függönyrúdra felfűzött karikákon függ. Legyen elég hosszú, hogy még a padló fölött is elegánsan redőzött lehessen (az alsó beszegésbe célszerű ólomgyöngy nehezéket rakni). Egy másik függönycsík, amit a rúd fölött dús redőkbe szedünk, még tovább fokozza a padlóig érő függönyök kellemes látványát. Egy dúsan redőzött függönnyel az ablak arányai teljesen megváltoztathatók és az esetleg előnytelen kilátás is jótékonyan korlátozható.
Szerszámok
