• padlószőnyeg

Textilanyagú padlóburkolatok, szőnyegpaldó

A padlószőnyegek „története” több mint 5000 éves: Kínában és Egyiptomban olyan szőtt textilmaradványok kerültek elő, amiket már időszámításunk előtt is padlók borítására használtak. A pad­lószőnyegek – és a textíliák – törté­netében az 1800-as évek hoztak forra­dalmi változást, ekkor készítettek elő­ször cellulóz műselyem (viszkóz) anya­got. 1930-ban siker koronázta a hosszú szénláncú molekulák polimerizációjára folytatott kísérleteket, amelynek kö­szönhetően megkezdődhetett a műanya­gok világméretű térhódítása, a ma is korszerű szervetlen anyagú műszálas szőnyeggyártás, és tette általános hasz­nálatúvá a szőnyegpadlókat.

A szőnyegpadlókról álta­lában

A textilanyagú padlóburkolatok gyors elterjedését egyrészt a tömeges lakás­építési technológiák tették szükségszerűvé, másrészt pedig a megfelelő ipari háttér – az alapanyag hazai gyárakban való előállíthatósága – tette lehetővé.

A szőnyegpadló anyaga a gyártástech­nológia szerint lehet:

• hurkolt technológiával készülő (buklé),
• egyenes vágott (velúr)
• egyenes tűzött (tűnemezelt).

A felhasznált anyag szerint a szőnyeg készülhet:

• szerves növényi szálakból,
• szerves állati szőrökből,
• szervetlen műszálból.

A szőnyegek elhelyezése, beépítése szerint a padló lehet:

• ragasztott és
• feszített technológiával készülő.

A padló előnyös hő- és hangtechnikai tulajdonságai, valamint gyors kivite­lezhetősége – kevés élőmunka igénye – miatt gyorsan elterjedt a gyakor­latban. A szőnyegpadló anyaga, minősége és a gyártási technológiával kialakult struk­túrája meghatározza egy-egy helyhez való alkalmazását, illetve felhasználha­tóságát.

Hol alkalmazhatjuk?

• Alkalmazását elsősorban a kopás­állósága határozza meg. Nem ta­nácsos sávszerű igénybevétel esetén nagy felületre szőnyegpadlót tervezni, mert az állandóan hasz­nált sáv kikopik, rendkívül kedve­zőtlen képet ad.
• Olyan közlekedő tereknél, ahol a nagy kopási igénybevételen túl a tűzrendészeti követelményeket (me­nekülési útvonal) is szem előtt kell tartani, csak egyes szőnyegpadlók használhatók, bizonyos feltétellel, és egyes típusok pedig egyáltalán nem.
• Miután a szőnyegpadlók rendkívül jó akusztikai tulajdonságaik foly­tán csillapítják a hangvisszaverő­dést, azokban az országokban, ahol a tűzrendészeti követelmények enyhébbek, illetve a tűznek tökéletesen ellenálló padlószőnyeget is gyárta­nak, ott nagy forgalmú terek, helyi­ségek padozatát is szőnyegpadló­val burkolják. Előnyét elsősorban a zsivaj, lárma, és a kopogó hang nagy­mértékű csillapítása jelenti, hátrá­nya azonban, hogy gyakrabban kell a burkolatot cserélni.
• Azt, hogy milyen technológiával készült szőnyegpadlót válasszunk, a használati mód dönti el, olyan helyiségekhez, ahol bakancsban közlekednek, ne válasszunk hur­kolt anyagút, mert a cipő vasalása, szegezete feltépi a hurkokat. A leg­jobb és leginkább időtálló az egye­nes vágott padlószőnyeg, amely ráadásul a legkönnyebben takarít­ható. Hátránya azonban, hogy a porképződés gyorsabb, mert nin­csenek szálvégek, amelyek a fel­szálló porszemet „visszaütköztetik”.

4.128. ábra. Szőnyegpadló a) anyagválaszték, b) habalátétes padló ragasztása.

4.129. ábra. Szőnyegpadló ragasztása szerelt aljzatra 1 szőnyegpadló, 2 ragasztás, 3 szerelt táblás aljzat, 4 profilos szerelő horony, 5 táblás hőszigetelés, 6 hangszigetelő ré­teg, 7 vízszigetelés, 8 soroló léc, 9 aljzat vagy födém (födém esetén vízszigetelés nem feltétlenül szükséges).

4.130. ábra. Normál (alátét nélküli) sző­nyegpadló ragasztása 2-es fogas lehúzó­val előkészített aljzatra.

A szőnyegpadlók anyaga

A textilipari technológiák és az alap­anyaggyártás fejlesztése lehetővé tette a különböző gyártási technológiákkal készített szőnyegek padlóburkolatként való felhasználását. A szőnyegpadlók előnye jó hanggátló képességük, ami miatt külön hangszigetelés nélkül fek­tethetők a teherhordó szerkezetekre. A szőnyegek készülhetnek természetes növényi rostokból, állati szőrök felhasználásával, műszálakból és ezek ke­verékéből is. A legjobbak a műszálak­ból készülő szőnyegek tulajdonságai, magas előállítási költségeik miatt ennek ellenére inkább a kevertszálas szőnyegek kerültek előtérbe.

A szőnyeg szerkezete egy kender- vagy jutaanyagból készült alapszövetre felerősített járórétegből, az ún. flórból áll. Az alapszövetet hátbevonattal látják el, ami leköti a szálakat, véd az alulról jövő nedvesség ellen és megkönnyíti a ragasztást, de készülnek – a PVC lemezekhez hasonlóan – habalátétes ki­vitelben is. A szőnyeg járófelülete – a flór – készülhet hurkolt (buklé), egye­nes tűzött és egyenes vágott (velúr) szál­elrendezéssel. A szőnyeg együttes teljes vastagsága 4-10 mm.

Műanyag alapanyagú szőnyegpadlók

A mai szőnyegpadlók háromféle mű­anyagból, szintetikus polimerekből ké­szülnek. A poliamid, a poliészter, a po­lipropilén felolvasztott műanyag granu­látumából szálhúzással készülnek az elemi szálak.

Az elemi szálak először kör keresztmet­szetűek voltak, ezért optikai nagyító hatásuk miatt a rájuk került szennyeződést kiemelték. A kedvezőbb fénytörés érdekében másfajta szálkeresztmetsze­teket, valamint a különböző, speciális igénybevételekhez j óbban alkalmazko­dó szőnyegpadlók újabb és újabb gene­rációit fejlesztették ki a gyártók. Az ele­mi szálak már magukban hordozzák a későbbi szőnyeg valamennyi tulajdon­ságát, így színét, antisztatikusságát, ned­vességlepergető képességét, szennyta­szítását, gombamentesítést stb.

A szakaszos elemi szálakat keverik, kártolják, nyújtják, „S” és „Z” alakzat­ban sodorják, orsózzák, majd hőkezelik. A hőkezelés szerepe, hogy a sodrást rögzítse a fonal „memóriájában”. A középületekbe, illetve a nagy igény­bevételnek kitett helyekre szánt sző­nyegek fonalait kétszer-háromszor so­dorják, mindig ellentétes irányban vé­gezve, ami megakadályozza a szál bom­lását, ugyanakkor rugalmasabbá és alak-tartóbbá teszi a textíliát. A sodort szálakból szövéssel, csomó­zással, tűnemezeléssel állítják elő a sző­nyegeket.

Tűnemezeléskor a 2-3 cm hosszú elemi szálak kevert, kártolt tömegét szitala­pok közé terítve, két-három menetben tömörítik. Fúziós lekötéskor a szálakat az alapszövethez ragasztják, így a technológiából adódóan egyszerre két sző­nyeg készül. Hátránya, hogy a fonalak könnyen kibomlanak. A tűzés technológiája leginkább a var­rógép működéséhez hasonlít. A tűk sora az alapszövetbe varrja a fonalat, az alsó oldalon pedig horog szabályozza a szál­magasságot, amely megadja a szőnyeg vastagságát.

A szőnyegkonfekcionálás első lépése a textília hátoldalának lezárása, ami azért szükséges, hogy a tűzött vagy nemezeit szálakat véglegesen rögzítse, növelje a kopásállóságot, az alaktartósságot, rugal­masságot és ugyanakkor fokozza a sző­nyeg hang- és hőszigetelő képességét. A hátoldali lezárásra szövetet, különböző habanyagokat, poliuretánt vagy gumit használnak. Az igénybevétel szempontjá­ból a szövet alapanyagú hátoldali lezárás a legkedvezőbb, mert öregedéskor nem morzsolódik, és tűzgátló hatású. A padlószőnyegek a szál kialakításától függően velúr, illetve buklé típusúak, a gyártási eljárástól függően pedig tűnemezeltek (pl. filcszőnyegek), fúziós lekötésűek, illetve tűzöttek (buklé vagy velúr).

A szőnyegpadlók speciális tulajdonságai

A kopásállóságon, a rugalmasságon és a színtartósságon kívül az antisztatikusság ma már alapvető igény a szőnyeg­padlókkal szemben. Az antisztatikus hatás az elemi szálban lévő grafitnak köszönhető, ami – a grafit sötét színe miatt – azonban csak a sötétebb tó­nusú szőnyegeknél használható. Világos színű (pl. fehér) szőnyeg antisztatikussága az elemi szálhoz kevert ezüst­tel biztosítható.

A szőnyegpadlók jellemzésére gyúlékonyságukon túl az égéskor kibocsátott füstgázok, valamint más, mérgező anya­gok mennyiségét és jellemzőit is hasz­nálják, amelyek alapján alkalmazási te­rületeik is meghatározhatók. Középület­be, menekülő útvonalra csak B1 vagy Q1 minősítésű – nem lánggal égő, füs­töt- és mérges gázt nem kibocsátó – szőnyeg fektethető le. Az alapanyagon kívül a hátoldal anyaga is meghatározza az alapvető tulajdonságokat. A jó minő­ségű szőnyegpadlók tűzállósági ideje két óra.

Járás közben a szőnyegpadlók – a lé­pésekkel együtt járó súrlódás miatt – sztatikus elektromossággal töltődnek fel. A feltöltődés mértéke a súrlódó anyag elektromos ellenállásától függ. Az em­berek egyéni érzékenységüktől függően reagálnak az elektromos feltöltődésre, de ez a jellemző a különböző gépek – pl. komputerek – feltöltődése szem­pontjából figyelmet érdemel. Az alacsonyabb fonalmagasságú sző­nyegpadlók jobban viselik a forgalom okozta terhelést, tehát tartósabbak.

Túl­zottan alacsony fonalmagasság esetén a fonal nem hajlik, a kis görbületi sugár amiatt azonban könnyebben törik, ki­bomlik. A buklé típusok jobban bírják a nagy terheléssel járó igénybevételt, mint az esztétikailag értékesebb, melegebb hatású velúr szőnyegek. Egy 90 kg-os férfi cipősarkának terhelése 2,1 kg/cm², egy 50 kg-os nő tűsarkú cipőjének ter­helése pedig több, mint 69 kg/cm². Erről se feledkezzünk meg, ha a szőnyegpad­lók között válogatunk.