Belsőépítészet

A szecesszió jegyében történt átépítés

A ház építésze eddig háromszor került kapcsolatba a képen látható épülettel. Először 1983-ban, amikor megvásárolta, majd a 90-es években, és harmadszor az új tulajdonosok inspirálására.

A szecesszió jegyében történt átépítés

A közel százéves épület az átalakítások során tökéletesen alkalmazkodott a különféle irányzatokhoz, míg a képeken látható, mai formáját elnyerte.

A képen látható há­zat a 19. század 70-es éveiben egy nagyobb vagyonra szert tett molnár építtette családja szá­mára. Amikor az építész kö­zel nyolc évtizeddel később rátalált, a villa öt lakásra volt szétszabdalva. Az épületet majd két és fél éves munká­val vélhetően az eredeti álla­potnak megfelelően állították helyre. A feladat azért bizo­nyult nehéznek, mert semmi­lyen írásos dokumentum nem maradt fenn arról, milyen is volt a villa eredeti állapotá­ban.

A ház külső megjelenése tipikus szecessziós stílusje­gyeket hordoz. A tetőtér farácsszerkezetes. Érdekes a ház utcafronti homlokzata, melynek egyik részét kissé hátra tolták.

Belső nézet

Egyedi belsőépítészeti megoldások. Az új tulajdonosok igazin pompásan rendezték be a házat. A 90-es években végrehajtott felújítás során a tetőtérbe brazil márványlapokat építettek be, a télikertet pedig úszómedencévé alakították át.

„Ebben némi irónia is fel­fedezhető, a megoldást akko­riban gyakran alkalmazták” – mondja az építész. Az impo­záns homlokzathoz a patinás, zöld réztetők is hozzátartoz­nak. Ezekkel korabeli háza­kon gyakran találkozhatunk. Mivel az eredeti állapotot a felújítás minden lépésénél szem előtt tartották, ezért a tetőmegoldásnál is nagy gond­dal jártak el. A felújítás ide­jén ugyanis nem lehetett antikolt, patinásított rézborí­tást kapni, ezért az anyagot vegyészhallgatók segítségé­vel heteken át mesterségesen öregítették annak érdekében, hogy a kívánt hatást elérjék.

Belős nézet

Ennek első lépéseként el­távolították azt a mesterséges védőréteget, melynek célja épp az oxidáció megakadá­lyozása volt. Normál körül­mények között a réz az évek alatt besötétedik, s ezáltal a tető optikailag súlyosabbnak látszana. Ezt akarták elke­rülni.

Az egyetlen épületrész, melynek külső megjelenése némileg megváltozott, a téli­kert, melynek helyén az úszómedencét alakították ki. A tetőt egy kissé kijjebb hoz­ták, ám a kép összességében változatlan maradt.

Teljesen új épületrész az oldalsó bővítményként kiala­kított mélygarázs. A föld alat­ti beépítést műemlékvédelmi szempontokon kívül, környe­zetvédelmi érdekek is indo­kolták. Építésénél a kertben található hatalmas mamutfe­nyőre is tekintettel kellett lenni, amely egyike a 19. század elején telepített példá­nyoknak.

A belső kialakítás része volt a nappaliba beépített ál­mennyezet, így a – mintegy nyolc méter magasan elhe­lyezett – kazettás mennyezet nem tudott érvényesülni.

„A faszerkezetek szinte közvetlenül a szemünk előtt voltak” – emlékszik vissza az építész. A földszinti mennye­zet lebontását követően ismét lehetett gyönyörködni az ere­deti födém látványában. A földszintet és az első emele­tet egy közös légtérrel egybe­nyitották.

A házban padlófűtést sze­reltek be. A tervező a helyisé­gek arányainak optimalizálá­sa érdekében magasabb ajtó­kat épített be, ami a 3,40 méte­res belmagasságnak köszön­hetően nem jelentett problé­mát. Az ajtók lapjait ennek fi­gyelembe vételével restaurál­ták, továbbá a hiányzó régi pántok helyett újakat öntöt­tek. Hasonlóan jártak el az ablakok esetében is.

Konyha

A belső terek nagyobb át­alakítására a felújítás máso­dik és harmadik szakaszában került sor. A szaunát és a fitnessz-termet a pincéből a te­tőtérbe helyezték. A tető megerősítésére mintegy öt tonna acélt építettek be, hogy az épület statikailag megfe­leljen, mivel a födémet terhe­lő márványburkolat (Brazíli­ából származik, fantázianeve „Azul Bahia”) súlya hatal­mas.

Antik csigalépcső

Az antik csigalépcsőt az építtető kérésére építették be. A tetőtérben gyerekszobát rendeztek be, melyet közvetlen kapcsolatba akartak hozni az alatta lévő szinttel. A lépcsőt Hollandiából hozatták, majd felújították, és díszítették. Korlátját masszív sárgarézből készítették. Alsó kép: a hifi-szobához vezető lépcső.

Hasonlóan sokat költöttek a többi felületképzésre is, a tetőtér mennyezetét például stucco-lustro módszerrel ala­kították ki, amely különleges, nagyon igényes munkát igénylő simítótechnika. A kandallót párizsi tervezőtől vásárolták, eredeti burkolata klasszicista stílusban készült, amely az építésznek jobban is tetszett, ám az ízlé­sek külön­bözők és mindenki­nek olyan berendezést kell választania, amelyben a lehe­tő legjobban érzi magát.

Nem sok rokon vonás fe­dezhető fel a ház 83-as meg­jelenése és a mai között. Amíg a ház az építész tulaj­donában volt, a fehér falak uralkodtak, az új tulajdonos azonban érté­kes anyagok­kal borított, színes falakat szeretett volna.

Az összhatás annak elle­nére harmonikus, hogy a tu­lajdonosok szívesen kombi­nálják a régit az újjal, a töké­letesen megmunkáltat a kissé nyers, vagy akár kopottas elemekkel.

A szecessziós épület tetőtere favázas

A szecessziós épület tetőtere favázas. A műemlékvédelem alatt álló épülethez jól illik a patinásított vörösréz borítás, és a kőfaragás. A felső szint okkerságra falaival és hozzá illő berendezési tárgyaival – a rózsaszínű márvány­ból készült, Párizsból hozatott kandallóval – igazán egyedi enteriőrrel büszkélkedhet.

A nyitott terek koncepciójának és a tervező ötleteinek köszönhetően a harminc éves házból korszerű otthont teremtettek. S mindez a régi épület értékét és alakíthatóságát mutatja. A korszerűsítés eredménye a plusz hetvenkilenc négyzetméter, valamint a fényes, világos terek.