Energiatakarékos kazánok
Az elmúlt 15 évben a fűtési technika sokat fejlődött az energiatakarékos berendezések irányában. Akinek manapság ki kell cserélnie hőtermelő egységét, vagy újat kell beépítenie, már olyan technikára hagyatkozhat, amely nagymértékben tekintettel van az energiatakarékosság és a környezet tehermentesítésének szempontjaira. Pl. az olaj-és gázkazánok hatásfoka 60-70%-ról 90%.
Ezen kívül a tapasztalat azt mutatja, hogy jő eredményeket csak akkor érhetünk el, ha a fűtési rendszer minden komponense (a kazán, a gázkémény/kürtő, a csőhálózat, a vezérlés, a fűtőfelületek és a használati melegvíz-előállítás) jól illeszkedik egymáshoz, és a rendszert rendszeresen karbantartjuk.
Kazánteljesítmény (fűtőteljesítmény)
A szükséges kazánteljesítmény elsősorban az ellátandó ház vagy házak mindenkori szigetelési szabványának függvénye. Minél jobb a szigetelés, annál kisebb teljesítményű kazánra van szükségünk, annál kisebbek tehát a beruházás költségei.
A következő táblázat hozzávetőleges méretezési segítséget nyújt a szükséges specifikus kazánteljesítményhez:
Épület (Szigeteléstípus) | Kazánteljesítmény W/m2-ben |
---|---|
Régi épület (1980 előtti) | 180-120 |
EnEV | 110-60 |
Alacsony energiafelhasználású ház | 50-20 |
Passzívház | 0 |
Ha pl. egy kb. 300 m2 fűtött lakóterülettel rendelkező többlakásos családi házat az EnEV-szabvány alapján építünk fel, csaknem 26 kW-os kazánteljesítményre van szükségünk (300 m2 x 85 W/ m2 = 25.500 W = 25,5 kW).
- Hogyan fűtsünk? Harc a poratka allergia ellen
- Modern olaj- és gázfűtés napjainkban
- Gázkazán működési hibák és megoldások
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ha ugyanezt az épületet az AEFH-szabvány alapján hozzuk létre, a szükséges kazánteljesítmény csak mintegy 11 kW-ot tenne ki. Ebből látható, hogy a jobb hőszigetelés nemcsak (szerény) többletköltségekkel jár, hanem egyúttal költségcsökkenést is eredményez az alkalmazandó fűtéstechnika terén.
Ebben az összefüggésben gyakran beszélnek az épület hőszükségletének mértékéről is. A hőszükséglet fogalma azonban már foglalt, így már nem megengedhető.
A kazán méretének esetében azonban egy teljesítmény kiszámításáról van szó (W-ban vagy kW-ban), amelyet a hűtőteljesítmény egyenértékeként fűtőteljesítménynek nevezünk. 2004. április 1. napjától az egyes épületek fűtőberendezéseinek fűtőteljesítményét Európa-szerte a (DIN) EN 12831 alapján kell kiszámítani. Csak ezen az alapon lehet a kazán és a fűtőtestek méretét meghatározni, és semmiképpen sem a hasra ütéses módszerrel.
Egy előtanulmány; vagy egy előzetes projekt keretében azonban mindenképp szükséges a fűtőteljesítmény előzetes felbecslése.
Ehhez léteznek közelítő eljárások, pl:
- Qh = (ɡi – ɡa.) x [(Um x A) + (n x V x cP x p)], amelyben
- Qh = az épület fűtőteljesítmény-igénye (W)
- ɡi = belső levegő hőmérséklete (bent)
- ɡa = külső levegő hőmérséklete (kint)
- Um = átlagos hőátbocsátási tényező
- A = hőátadó épületfelület
- n = levegőcserélődési arány (pl. 0,8 -1)
- V = fűtött épülettérfogat
- cP = a levegő speciális hőkapacitása
- p = a belső levegő sűrűsége.
A hőmérsékletek a DIN szerinti szabványértékek a belső levegő hőmérsékletére (többnyire 20 °C), valamint a külső levegőre az építési hely szerint (pl. Wiesbaden -10 °C). Az átlagos hőátbocsátási tényező figyelembe veszi valamennyi U-értéket és az egyes épületszerkezeti elemek (mint fal, tető, ablakok vagy födémek) felületeit.
Akár a közelítési eljárást, akár a DIN szerinti egzakt számítást alkalmazzuk, eredményül egy olyan teljesítményértéket kapunk, amely alapján az ellátandó épület megfelelő kazánt kap ahhoz, hogy még kedvezőtlen feltételek mellett is (a legrosszabb külső hőmérsékleti viszonyok, valamennyi fűtendő helyiséget egyidejűleg kell felfűtenünk 20-ról 24 °C-ra) elláthassa feladatát.
Ez azt jelenti, hogy a leghidegebb napokon a kazánnak 24 órán át üzemelnie kell. 0 °C esetén a kazánteljesítménynek csak a felére van szükség, a kazán tehát közben ki-kikapcsolhat.