• erkély
• kivitelezés
• tervezés

A részletek tervezése és kivitelezése erkélyeknél, dilatációs hézagok

Az erkély legkritikusabb pontjai az egyes szerkezeti elemek kapcsolódásai az épület részeihez, pl. a falakhoz vagy az erkélyajtóhoz, valamint a szabadon lévő peremek, a vízorr, az erkélykorlát rögzítése és az elfolyó. Ezeket a részeket nagyon gondosan kell megtervezni és kivitelezni, és az elvégzett munkát szigorúan ellenőrizni kell.

Fontos a tervezés és kivitelezés, az esetleg már meglévő hibák kijavítása, és hogy pon­tosan mérjük fel a már meglévő szerkezet állapotát. A technológiai menet megtervezése elsősorban az erkélylemez helyreállításának menetétől és a padló, valamint a födém állapo­tától függ.

Alapvetően a következő néhány szabályt kell betartani:

• az erkély körüli falakat szigetelni kell a ned­vesség ellen legalább a kész járófelület fe­letti 15 cm-es sávban. (2.11. és 2.12. ábra);
• az erkélyajtó keretének profilját is védeni kell a mechanikus rongálódás ellen;
• az erkélyajtónál a függőleges falon lévő víz­szigetelő réteg legalább a padló felületének felső éle fölött 5 cm magasságú legyen, ha a választott megoldás ennél magasabb vízszigetelést nem tesz lehetővé;
• a járólapok és a fali csempe találkozásánál alakítsunk ki dilatációs hézagot, pl. hasz­náljunk sarok dilatációs profilt, vagy képez­zünk átmenetet speciális rugalmas profillal és tartósan elasztikus gittel stb.;
• lássuk el az erkély felületébe és a csatlakozási pontokba beépített anyagot vegyi anya­gok elleni védelemmel (elválasztó rétegek, védőrétegek, vagy a terhelésnek megfelelő­en kiválasztott anyagokkal).

2.11. ábra. Az erkélyajtók vízszigetelése. 1 fedőlemez; 2 tartósan rugalmas, elasztikus gitt; 3 vízelvezető borítás; 4 ajtóküszöb; 5 vízszigetelő réteg; 6 a burkolólapok ágyazata; 7 a vízszigetelő réteget védő borítás; 8 megfelelő profilú burkolólap.

2.12. ábra. A külső fal és az erkélyfödém találkozása (Schlüter rendszer).

Az erkély, a lodzsa vagy a terasz szabad pere­mén készítsünk vízelvezetőt (ilyen vízelvezetést csak legfeljebb 5 m² alapterületű erkélyen lehet alkalmazni). A vízelvezető egyben védi az erkély járófelületének és az erkélylemeznek a pere­mét az időjárási és más külső hatásoktól.

Ehhez a megoldáshoz (2.14. ábra):

• gondosan kell megválogatni az anyago­kat, hogy azok összeépíthetők legyenek (2.2. ábra);
• már az erkély tartószerkezetének tervei tar­talmazzák a vízorrot vagy a vájatot;
• gondosan tervezzük meg és kivitelezzük az erkélyek, lodzsák és teraszok peremét (a leggyakrabban használt vízelvezető a horgany­zott, hajlított acéllemez, ennek felületét megfelelő kezeléssel védjük a beton alkalikus hatásától, a rögzítéshez használjunk erre alkalmas kapcsokat, és rögzítsük megfelelő, legalább 5 cm vastagságú betonréteggel);
• javasoljuk, hogy a klasszikus, horganyzott lemezt helyettesítsük speciálisan alakított vízelvezető profilokkal, amelyeket a konkrét rendszerhez terveztek, vagy használjunk vízelvezetőként kialakított profilcsempét;
• fontos a vízszigetelő réteg és a vízelvezető réteg megfelelő csatlakoztatása a vízel­vezető lemezhez vagy a profilcsempéhez (2.13. ábra);
• ügyeljünk a teherhordó betonréteg pere­mének gondos kialakítására is, elsősorban a betonréteg és az erkély peremén elhelye­zett, vízelvezető nyílásokkal ellátott profil csatlakoztatására kell ügyelni, ahol a beszi­várgó vizet vezetjük el;
• a választott szerkezeti megoldásnak meg­felelően egyedileg kell meghatározni a ter­vezési és a kivitelezési követelményeket;
• az új építésnél az erkélykorlát rögzítésé­hez válasszunk rendszerszerű megoldást (2.17 ábra).

2.13. ábra. Az erkély vízelvezetésének megoldása tetőcsatornával. 1 vasbeton erkélylemez; 2 a lejtést adó réteg; 3 vízszigetelés; 4 drénlemez; 5 teherelosztó réteg (merevítővel ellátott aljzatbeton); 6 kerámia járólapok; 7 könnyűfém peremprofil; 8 rögzítő lapos oszlop; 9 az oszlopra rácsúsztatott és csavarokkal rögzített, könnyűfém oszlop, amely a korlátot tartja; 10 a korlát üvegbetétes könnyűfém kerete, amelyet üvegbetéttel bélelnek.

2.14. ábra. Az erkélylemez peremének végződése (Schlüter rendszer). 1 a vízelvezető profilcsempe; 2 a teherhordó réteg befejező profilja vízelvezető nyílásokkal; 3 vízelvezető rendszerprofil; 4 az erkélykorlát tartóoszlopa.

2.15. ábra. A Halfen-Deha rendszerű erkély korlát rögzítésének megoldása.

2.16. ábra. A terasz keresztmetszete a dilatációs pontban. 1 tartósan rugalmas gitt; 2 elválasztó zsinór; 3 a dilatá­ciós hézag rugalmas kitöltő rétege; 4 rugalmas ragasz­tóval felrakott padlóburkolók; 5 teherelosztó felület vasalt betonnal; 6 vízelvezető réteg, rétegelválasztó vízszigetelés; 7 hőszigetelő réteg; 8 párazáró réteg; 9 tartólemez.

2.17. ábra. Az erkély és a terasz metszete a dilatációs hézaggal. 1 vasbeton erkélylemez lejtést adó réteggel; 2 a pára nyomását kiegyenlítő lyukacsos réteg; 3 párazáró réteg; 4 hőszigetelés; 5 vízszigetelés; 6 rétegelválasztó fólia; 7 vízelvezető lemez; 8 nyomáskiegyenlítő réteg – vasbeton hálóval erősített réteg; 9 kerámia járólapok vékony ragasztórétegen (vékonyágyazat); 10 dilatá­ciós hézag tartósan rugalmas tömítéssel (tartósan rugalmas gitt). 

A dilatációs hézagok

Az erkélyek és lodzsák padlóburkolatát úgy kell megtervezni, hogy összhangban legyen a épületszerkezet egyes elmeinek dilatációs rend­szerével. Ezek az elemek ugyanis különböző környezeti és egyéb hatásoknak vannak kitéve, ezért méretük változik, ami feszültséget okoz.

A hosszváltozások leggyakoribb okai közé tar­toznak

• a keményedés és a száradás;
• a statikai terhelés, az ülepedés, az elhajlás és a rezgések;
• a hőmérséklet-különbség;
• a nedvességtartalom változása;
• az egyes anyagok eltérő fizikai tulajdonságai.

E tényezők hatására a szerkezeti elemek vál­toztatják térfogatukat és alakjukat, ezért elhajla­nak. A térfogatváltozásra hatással van a tartó­lemez és az erkély, lodzsa vagy terasz többi szerkezeti elemének anyaga. Az egyes építő­elemeknek eltérő a hőtágulása, ennek nyomán a méretváltozása (a csempe és a kerámia járólapok esetében pl. 0,008 m/mm * K, a beton, a cementbevonat, a habarcs 0,01-0,012 m/mm * K, a betonacél 0,012 m/mm * K, az alumínium 0,024 m/mm * K, a műanyagok 0,08-0,230 m/mm * K).

Az erkély padlójának cementrétege 80 °C-os éves hőin­gadozás (-20 fok °C télen, 60 fok °C nyáron) mintegy 4 mm-t változik 5 m-enként évente. Mivel a hossznövekedést vagy -csökkenést bizonyos mértékben kompenzálja a cemen­tréteg és a járólapok, ill. a cementréteg és az alaplemez közti feszültség, a változás 2 mm-re csökken 5 m-es hosszon.

Az egyes rétegek eltérő méretváltozásának hatására nagy feszültség keletkezik, ezt azon­ban el lehet kerülni megfelelő műszaki és stati­kai megoldásokkal. Az ilyen kialakítások gyak­ran nagyon egyszerűek: válasszunk pl. kisebb méretű és világosabb járólapot, fugázzunk szélesebben. Megfelelően kompenzálható a felület és az alatta lévő szerkezet között kelet­kező nagy feszültség dilatációs hézagokkal is.

A dilatációs hézagok fajtái:

• épületrészek közötti hézagok – elválaszt­ják az épületeket vagy azok egyes részeit, átszelik a tartó- és a nem tartó elemeket egyaránt. A szerkezeti hézagokat az alap­ban és a padlóban ugyanazon a helyen és ugyanolyan szélességben kell vezetni. A méretét és elhelyezését statikai szem­pontból kell meghatározni;
• részleges felületi hézagok – ezek a dilatá­ciós hézagok felosztják az épület nem tartó elemeit kisebb felületi egységekre. Egymás­tól való távolságuk függ a felületre eső nap­sugárzás intenzitásától, a felület tájolásától, árnyékolásától, a burkolólapok színének vi­lágosságától és az alapterület tagoltságától. A hézagok távolsága általában 2-5 m, a velük tagolt felületek mérete 4-6 m² (leg­feljebb 9 m²) legyen. Az egyes oldalak leg­nagyobb aránya 1 : 1,5-2 m. A hézagokat ajánlják alkalmazni azokon a helyeken is, ahol változik az alapréteg vastagsága vagy fajtája, vagy az alaprajz megtörik;
• kerületi vagy peremhézagok – átmenetet képeznek a szilárd és kevésbé szilárd szerkezeti elemek között, pl. a járólap és a falicsempe között stb.;
• összekötő hézagok – alkalmazása szüksé­ges a burkolat és más, eltérő építőelemek közé, amelyeknek eltérő a hőtágulási együtt­hatója.

A felsorolt dilatációs hézagok szélessége 0, 5-1 cm, a mechanikai és a hőterhelés figye­lembevétele alapján. A hézag szélességének és mélységének aránya 1 : 1, a nagyobb széles­ségek esetében 2 : 3.

A dilatációs hézagok kétféle módszerrel ké­szülhetnek:

• tartósan rugalmas anyagokkal (gittel) való kitöltéssel;
• speciális dilatációs profilokkal.

A rugalmas dilatációs hézagok kitöltésére használt rugalmas gittek közül előnyben része­sítjük a szilikonos és a poliszulfid alapú kau­csukot. Ezek alkalmazhatók a nagy méretvál­tozásnak kitett hézagokhoz is, ahol a hézag eredeti mérete akár 40 %-kal is változik. Az egy összetevőjű szilikonos kaucsuk sokféleképpen felhasználható, rendkívül jó az ellenálló képes­sége az ultraibolya sugárzással szemben, és jól tűri az időjárás viszontagságait, a nagy hő­mérsékletet és a nagy hőingadozást is. A szili­konos fugázók hátránya, hogy nem lehet lefes­teni és nem alkalmazhatók nedves alapra.

A dilatációs hézag kitöltése előtt győződjünk meg a kiválasztott anyag alkalmasságáról, ellenőrizzük a műszaki leírást, a minősítési ta­núsítványt stb. A munka során tartsuk be a gyártó által előírt munkamenetet.

A jobb eredményhez a dilatációs hézagot kitölthetjük dilatációs profillal is, amelynek sok­kal jobbak a tulajdonságai, mint a rugalmas tömítőanyagnak, ennek köszönhetően hosszabb az élettartama is. A dilatációs profil mindig va­lamilyen kemény anyag (műanyag, sárgaréz vagy alumínium) és puha műanyag kombiná­ciója. A puha műanyagnak a feladata a nyo­mó-, húzó- és csúszófeszültség kiegyenlítése.

Az alapanyag szerint megkülönböztetünk:

Fémprofilokat:

• alumíniumötvözetből (természetes, csiszolt, eloxált, lakkozott),
• sárgarézből (természetes, csiszolt, kró­mozott),
• rozsdamentes acélból (különböző módon ötvözött, csiszolt);

Műanyag profilokat:

• keményített PVC (egyszínű, fóliabevonatú, fémbevonatú),
• a kemény és a puha műanyag kombiná­ciója,
• a fémből készült váz kombinációja külön­böző műanyagokkal.

2.18. ábra. A dilatáció megoldása a járófelület alatt (Schlüter DILEX-EP profiljaival).

2.19. ábra. A dilatációs hézag metszete a teher­hordó és a lejtést adó réteg teljes vastagságában (Schlüter DILEX-MOP profiljaival).