Erkélyek vízelvezetése
Az erkélyek és a lodzsák födémszerkezetének el kell vezetnie a csapadék- és az üzemi vizet az erkély felszínéről az erkély vagy a lodzsa mellé kell elvezetni.
Nemrég az erkélyek vízelvezetését még úgy oldották meg, hogy a csapadék- vagy az üzemi víz szabadon lefolyhasson a felszínükről a peremen, ill. egy csöpögőn át. Ez a módszer azonban nem a legalkalmasabb, mivel a lefolyó víz és a csapóeső visszafolyt az alsóbb szinten lévő erkélylemezekre, csökkentve ezáltal az alul lakók komfortját.
Ennél a megoldásnál az erkélyek és a lodzsák peremét acél-, alumínium- vagy rézlemezzel védték, vagy szögletes burkolatelemekkel látták el, ami ugyancsak cseppentőként működött. Ezeken a szögletes burkolóelemeken, amelyekkel az erkély járófelülete végződött, megfelelő vízelvezető nyílásoknak kellett lenniük, és ezeken keresztül tudott a felületen lévő víz elszivárogni a födém rétegein át.
A másik, korábban ritkán alkalmazott vízelvezetési módszer: vízköpő kialakítása. Ezt a megoldást masszív – falazott, vasbeton stb. – védőkorlát esetében alkalmazták. Itt a legfontosabb szerkezeti elem a vízelvezető átvezetése a masszív védőkorláton és a vízszigetelés csatlakoztatása a bádogozásra és a lefolyócsövekre.
A vízköpő helyes szerkezeti megoldásánál a következő követelményeket kell figyelembe venni:
- a vízköpő méretének és a vízköpők számának helyes megválasztása – legalább 6 cm-es átmérőt és legalább két vízköpőt érdemes alkalmazni;
- a vízköpők helyes vízszintes és függőleges elhelyezése;
- a vízköpők megfelelő hossza, hogy a lefolyó víz ne rontsa az alsóbb szinteken lakók komfortját;
- a vízköpők torkolatának helyes betájolása az uralkodó széljárás figyelembevételével stb.
A csapadék- és az üzemi vizet a következő módszerekkel lehet elvezetni:
- belső szifonnal vagy csatornarostéllyal az erkélylemezről egy gyűjtőcsatornán keresztül;
- az erkély peremén elhelyezett ereszcsatornával egy gyűjtőcsatornán át;
- az erkélykorláton vagy az erkélylemez megmagasított peremén átvezetett vízköpővel.
A teraszok vízelvezetését úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy legalább két, 10 cm átmérőjű szifont használunk, emellett ajánlott biztonsági vízelvezetésként természetes lejtést is kialakítani. Ha nem lehet két szifont alkalmazni, pl. felújítás esetén, a teraszt, biztonsági megoldásként mindig természetes lejtéssel kell megépíteni. A szifon ebben az esetben is legalább 10 cm átmérőjű legyen.
A szifont a függőleges szerkezeti elemektől legalább 25 cm távolságra kell elhelyezni, így a szerelés könnyebb. A vízelvezetéshez mindig bűzelzáróval ellátott szifont használjunk.
2.20. ábra. A vízelvezetés megoldási lehetőségei. a) a víz elvezetése a homlokzaton elhelyezett ereszcsatornával; b) a víz elvezetése padlóbeömlőn át; c) a víz elvezetése oldalt elhelyezett beömlő nyílásba; d) a víz elvezetése a szabad peremről; e) a víz elvezetése az erkélyajtó előtt elhelyezett beömlőnyílásba.
2.21. ábra. Az erkély belső vízelvezető rendszerének metszete, csatornával és rostéllyal. 1 vasbeton erkélylemez; 2 a lejtést adó cementes réteg; 3 vízszigetelő réteg; 4 lyukacsos szögvasra ragasztott peremléc; 5 a csúszófólián elhelyezett vízelvezető lemez; 6 vasalt aljzatbeton; 7 habarcsrétegbe rakott kerámia burkolólapok.
2.22. ábra. Az erkély belső vízelvezető rendszerének metszete. 1 vasbeton erkélylemez; 2 a lejtést adó cementes réteg; 3 vízszigetelő réteg; 4 csúszófólia; 5 vízelvezető réteg; 6 habarcsrétegbe rakott burkolólapok; 7 oldalsó elvezetésű talajszifon; 8 a falba süllyesztett csatorna; 9 aljzatbeton.