• belsőépítészet

Belső falfelület impregnálás

Meghatározás

Impregnáláson általában azt a műveletet értjük, amikor a különböző alap­anyagú (mész-, cement- vagy gipszhabarcs, beton, azbesztcement stb.) fal­felületek felületi rétegét, annak porozitásától függően, meghatározott mély­ségig filmképző anyagok, vagy más impregnálószerek felhasználásával át­itatjuk. Ez esetben a falfelületek pórusai teljes mértékben nem telítődnek kötőanyaggal, hanem csak azok felületén film képződik, illetve további ned­vességbehatolás ellen védelem jön létre.

Az impregnálás műveletével a belső falfelületek esetén a következő ked­vező tulajdonságok érhetők el:

• a felület szívóhatása és porozitása csökkenthető,
• bizonyos mértékű felületi kiegyenlítést lehet elérni,
• az alkalmazott filmképző anyag típusától, szárazanyag tartalmától füg­gően a falszerkezet felületi rétegét megfelelő mélységig impregnálva, annak szilárdságát növelni lehet (a felületi laza részeket pórusokban lé­vő szemcséket, port bizonyos mértékben le lehet kötni),
• a felületre kerülő alapozó, vagy simító réteg tapadásának növelését elő lehet segíteni.

Felhasználásra kerülő anyagok

Az impregnáló anyagok felépítésüket tekintve lehetnek oldószeres, vagy vi­zes diszperziós kötőanyagúak. Az oldószeres változatok különböző speciális műgyanták viszonylag híg oldatai, a szárazanyag tartalom, illetve kötő­anyag tartalom kb. 5-10%. A diszperziós rendszerek pedig az oldható mű­gyantákhoz képest nagymolekula súlyú és diszpergált lebegő állapotban lé­vő részecskékből épülnek fel.

Belső falfelületek impregnálása céljára a tervezett festési, felületképzési megoldástól, valamint az igénybevételi tényezőktől függően a következő anyagok alkalmazhatók.

Ezek:

• lenolajkence lakkbenzines oldata, különösen a belső vakolatok esetén, pl. olajlábazatok készítésénél,
• CEHALIN mélyalapozó K 330/003, vinilakrilát kopolimer műgyanta lakk­benzines oldata, amely egyaránt alkalmazható oldószeres, valamint vi­zes diszperziós műgyanta kötőanyagú falfestékek esetén,
• vakolaterősítő (PUTZHÁRTER) poliészter műgyanta alifás, és aromás szénhidrogének elegyében oldva, elsősorban vakolatok szilárdságának növelésére.

Kivitelezés

Az alapfelületet az esetleges tapadó szennyeződésektől (por, korom, zsír, olaj stb.) meg kell tisztítani az imprégnalas előtt. A laza leváló rétegeket – ré­gi felületek felújítása esetén – el kell távolítani mechanikai (csiszolás, kapa­rás stb.) úton. Nagyobb vakolat hiányokat pótolni kell kőműves munkamű­veletekkel, a vakolatnak megfelelő anyaggal.

Az impregnáló anyagot legcélszerűbb ecsettel felhordani, mert ezzel az anyag intenzívebben bedörzsölhető, valamint a felületen lévő esetleges laza részek leköthetők.

Az impregnálószer hígításának mértékét minden esetben az alapfelület porozitásától, illetve annak szívóképességétől függően kell meghatározni előzetes gyakorlati próbával. A hígítást úgy kell beállítani, hogy a felhordott impregnálószer teljes mértékben beszívódjon és száradás után a felületen ne képezzen fényes filmet. Minden esetben a felületnek egyenletes matt megjelenést kell biztosítani. Nagyon porózus, és szívó felületek esetén az impregnálást – igény szerint – többszöri felhordással szükséges elvégezni.

Minőségi követelmények

Az impregnált alapfelületnek külső megjelenésben egyenletes, és matt felü­letűnek kell lennie. A felületen fényességi foltok, megfolyások – túlzott mér­tékű impregnálószer felhordásából eredően – nem lehetnek. A technológiailag szükséges következő műveletek csak az impregnáló­szer teljes száradása, kötése után végezhető el. A termékek minőségi jellemzőit az ÉMI Műszaki Alkalmassági Bizonyítvá­nyok rögzítik, melyeket a tervezésnél, illetve alkalmazásnál figyelembe kell venni.

Műszaki-gazdasági adatok

Az impregnálószerek főbb műszaki jellemzőit, a gazdasági és alkalmazható­sággal kapcsolatos adatokat a 8. táblázat foglalja össze.

8. táblázat – Különböző impregnálószerek főbb műszaki jellemzői: