• díszítő festés
• festés

Díszítőfestés és kivitelezés

Meghatározás

Belső terek mennyezet és falfelületeinek felületképzése többnyire vízoldha­tó kötőanyagok alkalmazásával készített egyedi előállítású festékanyagok­kal. A bevonatrendszer a tartósságon túlmenően fokozott esztétikai igé­nyek kielégítésére gyakran műemlékek belső ornamentális festését és felújí­tását szolgálja.

Felhasználásra kerülő anyagok

Pigmentek, melyeket kötőanyaggal és töltőanyagokkal együttesen, a várha­tó igénybevétel, a bevonandó felület anyagának és az egyes műveleteknek megfelelően kevernek és a megfelelő anyagok felhasználásával előkészített és előkezelt felületekre visznek fel. A festék keveréseknél használt anyagok részben megegyeznek a hagyományos szobafestésnél használtakkal. Nagy részük, elsősorban a pigmentek és a kötőanyagok attól eltérőek, jobb minő­ségűek, összetettebb igények kielégítésére alkalmasak.

Felület előkészítés anyagai: a tejsűrűségű oltott mész, melyet elsősorban csak vakolt felületen célszerű alkalmazni. A falfelület egyenetlenségének megszüntetésére kétféle anyagot használnak; a nagyobb lyukak, repedések javítására gipszet, kisebb sérülések javítására oltott mész és gipsz megfelelő arányú keverékét (glettet). Simítás céljára a gipszfajták közül legjobb az alabástromgipsz. Erős páralecsapódásnak kitett helyen azonban célszerűbb a felületi egyenetlenségeket a vakolat anyagával megegyező habarcsanyag­gal kijavítani.

Felület előkezelés anyagai:

A hagyományosan alkalmazott kenőszappan, timsó és kazein, valamint a PLEXTOL B 500-as kötőanyag megfelelő oldata. A felületkezelő anyag kiválasztása minden esetben függ a teljes bevonat­rendszer kialakításától, elsődlegesen a pigmentek lekötésére alkalmazott kötőanyagtól. A hígítás mértékét befolyásolja a fal anyaga, szívóképessége, valamint a festés, díszítés során végzendő műveletek száma és a munkate­rület hőmérséklete is.

Keverés

A festékek minden esetben egyedi keveréssel készülnek, anyagösszetéte­lüket befolyásolja a bevonandó felület anyaga, a kialakítandó színek tónus­értéke, a megfestendő motívumok jellege, valamint a felhordás módja és a kapcsolódó technológiák pl. az aranyozás.

Töltőanyag

Töltőanyagként leggyakrabban, a hagyományos festéshez használt anya­gokat alkalmazzák. Budai föld, bécsi fehér, hegyi kréta használata azonban csak az egyszerűbb, egyrétegű, vagy kevés rétegből álló festésnél célszerű, mert nedvszívó bevonatot képeznek, további rétegek pl. motívumok felhor­dását nehezítik, a gipszstukkó felületek tagozatain lévő formákat eltömítik. A díszítő eljárásoknál titánfehér, horganyfehér és litophon kerül alkalmazás­ra, ezen anyagok egyidejűleg pigment szerepét is betölthetik.

Kötőanyag

A kötőanyagok közül elsősorban az őrölt csontenyvet alkalmazzák, igé­nyesebb kivitelű munkáknál azonban nem célszerű használni, mert gombá­sodásra hajlamos. Különösen veszélyes időszakosan fűtött, nagy közönség­forgalmú reprezentatív belső terek festésénél, ahol a páralecsapódás a hatá­roló felületeken elkerülhetetlen.

Általánosan elterjedt a gazdagon díszített felületek festékanyagának lekötésére a többnyire házilagosan előállított, de kereskedelmi forgalomban is kapható kazeinenyv. Alkalmazása egyedül gipszstukkó felületeken hátrányos, ahol nehezen eltávolítható réteget alkot. Újabban a cellulózszármazékok is elterjedtek, a Glutolin, karboxi-metil-cellulóz (CMC). Elsődleges alkalmazási területük a stukkófelületek igényesebb kivitelű festése.

PLEXTOL B 500-as műgyanta diszperziós kötőanyag a legjobban alkal­mazható gazdagon díszített felületek festékanyagának lekötésére. Hígítási aránya az igényeknek és a festékanyag tulajdonságainak megfelelően tet­szőlegesen változtatható, alkalmazásával időálló jó esztétikai megjelenésű bevonatrendszer alakítható ki. Túlenyvezés esetén a bevonatrendszer fény­lik, ezáltal esztétikailag kifogásolhatóvá válik. A pigmentek általában por alakú anyagok, amelyeknek megfelelő arányú keverésével alakítható ki a festés színe.

Az alkalmazott pigmenteknek több alapvető követelményt kell kielégíteniük, ezek közül a legfontosabbak:

• lúgállóság,
• fényállóság,
• jó köthetőség,
• vízállóság, fedőképesség.

A festékanyagot általában vakolt, többnyire alapmeszelt felületre hordják fel, ezért csak a mész lúgos kémhatásának jól ellenálló pigmentek alkalmaz­hatók. A festékek nagy része fény hatására elveszti, vagy megváltoztatja szí­nét, ezek a pigmentek nem alkalmazhatók, hiszen a bonyolult színegyensú­lyokra épített díszítőfestett felületeken a színek megváltozása jóvátehetet­len károsodást jelentene. Néhány porfesték nem, vagy csak nagyon nehe­zen keverhető kötőanyaggal, ezért egyéb kedvező tulajdonságaik ellenére alkalmatlanok. Ezek a pigmentek a már megkevert festékanyag felületére felúsznak, vagy leülepednek és ezáltal az ecsetelés után színváltozás követ­kezik be.

Ugyanilyen károsodást okoznak a nem vízálló pigmentek, melyek vízben történő jó oldódásuk következtében ún. „kivérzést” okozhatnak. Az alkalmazott pigmentek kiválasztásánál ügyelni kell arra is, hogy nem minden pigment keverhető egymással, mert a pigmentek között vegyi fo­lyamatok jöhetnek létre, ami ugyancsak a bevonatrendszer károsodását, el­sődlegesen színtorzulását okozhatja.

A pigmentek fedőképessége eltérő. Nagy részük jól takar, néhány anyag azonban alig, ezek a lazúros tulajdonságú anyagok azonban megfelelő célra jól használhatók. Gyakori a pótanyagok kereskedelmi forgalmazása, ezért felhasználás előtt minden esetben célszerű a pigmentek tulajdonságáról meggyőződni. Végezetül nem elhanyagolható, hogy a pigmentek egy része mérgező hatású, az emberi szervezetre is ártalmas lehet, ezért ezen anya­gok keverésénél a munkavédelmi előírások fokozott betartása kötelező.

Kivitelezés

A díszítőfestő munkák igényességük, nagy értékük, valamint az elkészült festés megvédhetőségének költséges volta miatt csak az építőmesteri mun­kák elkészülte után végezhetők. Alapfeltétel a pormentes, gondosan kitakarított munkaterület biztosítása. Az optimális hőmérséklet +18- + 26°C A relatív légnedvesség az egyéb festő munkákkal megegyező (65 °C relatív légnedvesség). Különös gondossággal építendők meg a munka végzéséhez szükséges állványzatok.

A kivitelezés során előfordulhat, hogy egy-egy rész­letrajz felhordásához, két, esetleg három dolgozó együttes munkája szüksé­ges, ehhez biztosítandó az olyan állványzat építése, amelynél minden meg­munkálandó felület jól megközelíthető. Az egyes járószintek, valamint a mennyezet és a pallóterítés távolsága a motívumok felhordásának módjától függően 1,80 m és 1,95 m között alakítandó ki. Ezért az állványzatok kiépí­tése előtt minden esetben célszerű azt a kivitelező vállalattal egyeztetni. Nagy magasságú állványzatoknál, különösen abban az esetben, ha a régi festékréteg eltávolításánál mosás szükséges, úgy felvonócsiga építendő ki.

A közvetlen munkahelyi világítást kisfeszültségű hálózatról üzemeltetik, oly módon, hogy az általános munkahelyi világítás mellett minden dolgozó egy mobil kb. 20 m-es kábelen mozgatható fényforrással rendelkezik. Szükséges, hogy a munkahelyi világítás intenzitása és a fény színe megkö­zelítse a végleges belső világítást, mert az eltérő jellegű munkaközi világítás­nál kikevert színek a végleges világításnál legtöbbször eltorzulnak.

Díszítőfestő

A díszítőfestő munka nagy részben műemléki védettség alatt álló, vagy egyéb jelentős középület reprezentatív jellegű belső felületkialakításának megtartását, vagy felújítását célozza. Ezért mindenképpen szükséges, hogy a tervezés időszakában, vagy a kivitelezési munkák megkezdése előtt az ér­dekelt kivitelező vállalat is részt vegyen a festés támpontjául szolgáló tanú­részek kijelölésében, az esetlegesen elbontásra kerülő, vagy az építőmesteri munkák során veszélyeztetett felületek rajzi anyagának rögzítésében.

Amennyiben erre nincs lehetőség úgy a munkák megkezdéséig fotódo­kumentáció készítése és az eredeti festékanyag lehető legépebb megtartása szükséges.

Régi épületekben általános gyakorlat a régi vakolt, illetőleg gipszstukkó felületek megtartása. Ilyen esetben a vakolt felületeket azonos anyagú ha­barccsal, a stukkó felületeket pedig szobrászmunkával javítják ki. Mindkét alapfelület javítását a díszítőfestő munkák megindulásával párhuzamosan végzik, így lehetőség nyílik a régi festés rajzi anyagának szakszerű levételé­re. A meglazult festés eltávolítása során keletkezett hiányosságok a meglé­vőkkel egyidejűleg javíthatók, biztosítható az alapvakolat és a javítás azo­nos síkja és azonos felületi kialakítása (textúrája). Az új vakolást lehető­ség szerint hároméves, vermelt, oltott mész és szerves szennyeződésektől mentes folyami homok felhasználásával kevert mészhabarcsból készítik.

Cement és gipsz adagolása, valamint a vakolat felületének simítás előtti homokbeszórását kerülik. Gipszstukkó felületeknél megfelelő szilárdságú és kellően kiszáradt felületet biztosítanak. Az új szobrász munkára a csak egy hónappal később festenek. Törekednek azonos anyagú és felületű falsíkok biztosítására. A kivitelezés módja minden egyes esetben eltér az általános sémától, hiszen a díszítés, az alkalmazott kötőanyagok, a megmunkálandó felületek befolyásolják a műveletek sorrendjét.

Rajzi előkészítés

Régi rajzok és színminták levétele csak abban az esetben szükséges, ha a fe­lületeken motívumos festést alkalmaztak, és a munka során követelmény a motívumok visszafestése. Minden eltérő motívumot a falfelületre terített pauszpapírra rajzolnak át, egyidejűleg kijelölik az alkalmazott színek határ­vonalait és jeleit. Ezt követően a rajzokat a motívumok felhordása szerint átdolgozzák „pauzálás”-hoz vagy „sablonálás”-hoz.

Szabadkézi megfestéshez a rajzok felhordása „pauzálás”-sal készül, ilyen esetben az átdolgozott rajzot hegyes tűvel a vonalak helyén perforálásszerűen végigszurkálják, hogy a lyukakon áthatoló szénpor a felületen a végle­ges rajzot kiadja. Sablon alkalmazásakor a rajzokat impregnált kartonokra másolják, a festendő felületekből a papíranyagot eltávolítják, és az így ki­alakult lyukakon átjuttatott festékanyag adja ki a kívánt rajzot.

A rajzi anyag átmásolásával egyidejűleg fénykép-dokumentáció, valamint a felületek megfelelő letisztítását követően a színminták is elkészülnek.

Felület előkészítés:

A régi festékrétegek gondos lemosását, a fellazult va­kolat, illetőleg stukkódarabok eltávolítását jelenti. Ezt a műveletet követően a kőműves és díszítőszobrász munkákat végzik el. Amennyiben csak kisebb hiányosságok mutatkoznak előmeszelést, stukkó felületen a kötőanyag híg oldatával bevonást készítenek, majd gipszelést, kisebb hibák esetén simítást végeznek.

Vakolt felületen kisebb hiányosságok esetén saját habarcsanyag­gal javítják a felületet, mert a gipszes javítóanyagok nedvesség hatására duzzadó réteget képezhetnek. A további munkák csak abban az esetben végezhetők, ha a teljes kiszáradás megtörtént. A nedves javítási foltok a végleges festés elszíneződését, elmaródását esetleg leválását is okozhatják.

Felület előkezelés:

Célja a fal szívóképességének csökkentése, a szennye­ződések elszigetelése, megfelelő alapfelület kialakítása. Hagyományos eny­ves kötőanyag alkalmazása esetén kétszeri kenőszappan oldat, majd egyré­tegű timsó oldat felhordását jelenti. Korszerű kötőanyagok – CMC és PLEX-TOL B 500-as – alkalmazása esetén két réteg megfelelő hígítású kötőanya­got ecsetelnek fel. Az anyagokat kihagyás és megfolyás mentesen ecsetelik a felületre, hogy a további festési munkához megfelelő feltételek legyenek.

A felület előkezelést követően előfestést végeznek. Célja a még meglévő felületi hibák, esetleges átnedvesedések megszüntetése – különösen a sötét színek kialakításánál – egyenletesebb festési lehetőség biztosítása. A végle­ges felületet oszlatásos festéssel készítik. A festésre felszerkesztik a rajzok felhordásához szükséges segédvonalakat, majd ezt követően elvégzik a fe­lület díszítését.

A díszítés módozatai az alábbiak:

• fácsnikeretezés, záróvonalzás,
• szivacshengerezés,
• színfröcskölés,
• plasztikus vonalzás,
• síkornamentika,
• plasztikus ornamentika festése,
• a fenti díszítési módozatok kombinációs megoldásai, szükség szerint aranyozással is kiegészítve,
• gipszstukkó felületek többszínű festése,
• egyes tagozatok patinázott festése
• márványutánzatú festés.

A rajzokat a felületre „pauzálás”-sal juttatják. A már korábban elkészített és kiszurkált rajzok lyukain keresztül „pauza”-zacskó segítségével szénport, vagy más festékanyagot juttatnak a felületre, majd a rajzokat a megfelelő színekkel alapfestéssel látják el. Plasztikus festés alkalmazásakor felfestik az árnyékokat és fényeket, a vetett árnyékokat, majd szabadkézi festéssel kontúrozzák a motívumokat. Ismétlődő motívumok felfestését sablonnal vég­zik. Több színű minta felfestéséhez színenként legalább egy, de általában két sablont használnak. A mintákat patronecsettel, nagyobb mintáknál pat­ronkefével festik.

Tartósság

Általános elvként elmondható, hogy a tartósság érde­kében törekednek az egymásra kerülő festési rétegek minimális számára. Hiszen a rétegek számának felesleges növelése a végleges festés élettarta­mának csökkenését eredményezheti. A bonyolult, nagy munkaigényességű díszítő festés csak a technológiai fegyelem legszigorúbb betartása mellett eredményezhet megfelelő esztétikai megjelenésű, 25-30 évig jó állapotban megmaradó felületképzést. Ezért egy-egy művelet elhagyása, vagy szaksze­rűtlen elkészítése végzetes hatású hiba lehet.

Téli munkavégzés?

Téli munkavégzés során biztosítandó a munkaterület állandó +18 C° fe­letti hőmérséklete. A fűtésre olyan berendezést kell használni, amely nem juttat a munkaterületre égésteírrjéket, ami a festést elszennyezheti. Az időszakos fűtés következtében gyakori, hogy az áthűlt falakra a fűtés ismételt beindításakor az építési nedvesség lecsapódik és így jóvátehetetlen károkat okoz az elkészült festésen, gyakran kivirágzást, átmaródást, a kötőanyag megbomlását eredményezve.

A munka sajátosságaiból adódik, hogy az általános építőipari gyakorlattól eltérő, gondosabban kialakított járófelületű állványzat kiépítése szükséges. A védőkorlátok, lábdeszkák, a munkavédelmi előírásoknak megfelelően mindenhová elhelyezendők, hiszen a nagy figyelmet igénylő munka mellett értelemszerűen kisebb figyelem jut az állványon történő mozgásra.

Munkavédelmi előírások

A porfesték kikeverésénél minden esetben védőálarcot kell használni. A brémai kék, a horganyszürke, a nápolyi sárga, az ólomfehér, a schweinfurti zöld, a sulfó* ólomfehér, a citrom-krómsárga, a krómvö­rös, az újsárga mérgező pigmentek alkalmazását az érvényben lévő előírás falfestés céljára tiltja mennyezeten végzett festésnél. A szemet szemüveggel kell védeni.

Minőségi követelmények

Értelemszerűen érvényesek a festési munkák vonatkozó előírásai.

Általános, a funkciókból eredő követelmények az alábbiak:

• a festésen felületi egyenetlenségek nem lehetnek,
• repedés, pattogzás nem jelentkezhet,
• a festés nem kophat,
• átnedvesedés, foltosodás, kivirágzás nem lehet,
• színtartónak kell lennie.

Kivitelezési hibák, javítás

Kötőanyag túladagolásnál, a régi festékrétegek nem kellő eltávolítása ese­tén a festés megpattanhat. A hibás szakaszon a bevonat teljes eltávolításá­val és ismételt festéssel javítható. A nedves folt kiszáradását, a nedvesedés okának megszüntetését követően hasonló módon javítható az átnedvese­dés, vagy átmaródás miatti elszíneződés és kivirágzás.

Mechanikus sérülés következményei a hiányok pótlását követően több­nyire helyi javítással megszüntethetők. A festék elégtelen lekötése, nem kellő mennyiségű kötőanyag használata, a festési réteg kopását eredményezi, enyhébb esetben a hiba megfelelő hí­gításban kötőanyag felpermetezésével megszüntethető, de számolni kell azzal, hogy az átvont részen a festés kismértékben megsötétedhet.

Az elkészült festés megóvása érdekében biztosítani kell a belső terek ki-festés utáni megfelelő egyenletes temperálását. Célszerű a kormozásmentes gáz, vagy radiátoros fűtés alkalmazása. A beázás és felszívódó talajvíz ellen kellő védelmet kell nyújtani. Célszerű már a tervezés során hőhídmentes fe­lületeket kialakítani, mert a hőhidakra lecsapódó nedvességbe tapadó szennyeződések a festés elszíneződését eredményezik. A felületek kismér­tékű elszennyeződéstől radírozással még megtisztíthatók.