• csővezeték
• fürdőszoba

Megfelelő csövek kiválasztása a fürdőszobához

A csövek és vezetékek piacán olyan bőséges a kínálat, hogy áttekintése gyakran még a szakembereknek is gondot okoz. A kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében a következőkben bemutatjuk, milyen anyagok közül választhatunk, és mire kell ügyelnünk a választás során.

Ivóvíz, gond nélkül

Korábban minden nagyon egyszerű volt, hiszen a házon belül a vízveze­ték kiépítésére szinte kizárólag ólomcsöveket használtak. A csövek méretre és formára szabása a szerelőtől igazi szak­tudást követelt. Ma már az ólomcsövek beépítését az egészségre ártalmas hatásuk miatt nem engedélyezik.

Az ólomcsöveket a horgany­zott acél, majd a rézcső vál­totta fel. Napjainkra azonban mindez megváltozott, bár a rézcsövek még mintegy 50%-át uralják a piacnak. Egyre többen használnak mű­anyag csöveket (piaci részese­désük mintegy 30%), míg a nemesacél és a többrétegű csövek együttes részesedése 10% körül alakul.

Fémcsövek

A horganyzott acélcsövet a családi és ikerházak vízrend­szerének kialakításánál napja­inkban már viszonylag ritkán használják. Általában gázveze­tékek kiépítésénél és javításá­nál még felhasználják. A válto­zásokat elsősorban az kény­szerítette ki, hogy az acélcső formázása és méretre vágása -összehasonlítva a többi anyag­gal — meglehetősen munkai­gényes és nehézkes. Ezenkívül az acél vízvezeték — ez a gáz­vezetékre nem igaz! — könnyebben korrodálódik.

A hatvanas évek végétől kezdődően egyre inkább tért hódítottak a rézvezetékek, melyek alakítása a horganyzott acélcsővel összehasonlítva sokkal egyszerűbb. A rézcsöve­ket lágyforrasztással vagy pré­seléssel illesztik össze. A lágy­forrasztáshoz szükség van egy speciális, rézből vagy rézönt­vényből készített kapilláris forrasztóidomra, valamint speciális forrasztópasztára és forrasztópákára. A propángáz­zal üzemelő eszközök helyett egye jobban előtérbe került az elektromos forrasztópáka, amely működés közben nem bocsát ki lángot, így tűzvédel­mi szempontból biztonságo­sabb. Nagyon fontos, hogy a forrasztást szakszerűen végez­zük.

A megfelelő anyag kivá­lasztásánál arra is figyelni kell, hogy savmentes, jó minőségű csővel dolgozzunk. Ha ezeket a szempontokat figyelmen kí­vül hagyjuk, megnő a korró­zió veszélye. Rézcsövek eseté­ben lehetőség van tartós és jól záró préselésre is, melyhez se­gédidomokat használnak.

A rézcsőnél is jobban ellen­áll a korróziónak a nemesacél, vagy más néven rozsdamentes acél. A nemesacél csöveket préseléssel illesztik össze. Az acélcsövet egy olyan nemes­acél vagy rézöntvény idomba illesztik, melyen O-alakú gyűrű található, majd össze­préselik. A nemesacélt hőkezelni nem szabad!

Műanyag csövek

A műanyag cső legfőbb jel­lemzője, hogy nem korrodáló­dik. Mivel a cső belső felülete rendkívül sima, ezért csökken a szennyező anyagok lerakó­dásának veszélye is. Közismert a hálós szerkezetű polietilén, melyet „cső a csőben” rend­szernek is neveznek. A vizet egy gyakran áttetsző polieti­lén csőben vezetik, melyet az elektromos kábelekhez hason­lóan egy másik csőben helyez­nek el.

Ez a fekete színű védő­cső arra szolgál, hogy alkal­mazkodjon a hőtáguláshoz, és védje a vízcsövet a káros környezeti hatásoktól. Mivel a „cső a csőben” rendszert ru­galmas felhasználhatósága mi­att elsősorban arra használják, hogy egy központi elosztóról a vizet a felhasználás helyére juttassák, gondoskodni kell ar­ról is, hogy meghibásodás ese­tén a cső cserélhető legyen. A „cső a csőben” rendszer illesztésére többféle megoldás létezik (pl. préselés vagy toló­illesztőcső használata). Hátrá­nya, hogy a hosszú, egyenes vezeték kiépítése meglehető­sen költséges.

A „cső a csőben” technika kialakítására használhatunk szürke színű polibután csöve­ket is, melyek végét szorítóbilinccsel vagy speciális hegesz­tőeljárással illeszthetjük össze. Műanyag csöveket készítenek még polipropilénből (PP) és polivinil-kloridból (PVC) is. A PVC-csöveket speciális ra­gasztóval vagy idomelemekkel illesztik össze.

A sokoldalú többrétegű csövek

Néhány éve kezdett tért hódí­tani a többrétegű cső, amely ötvözi a fém- (stabilitás, vi­szonylag kis hosszváltozás, jó szigetelőképesség) és a mű­anyag csövek (korrózióálló, könnyen hajlítható, kis töme­gű, gyorsan szerelhető) elő­nyeit. A leggyakrabban hasz­nált többrétegű cső belülről kifelé haladva a következő öt rétegből áll: a legbelső vízel­vezető műanyagcső, tapadó il­lesztőcső, alumínium hordcső, tapadó illesztőcső és a külső, műanyag védőréteg. Az illesz­tést általában speciális hegesz­téssel vagy idomelemekkel oldják meg.

A többrétegű csövek a fém és a műanyag előnyös tulajdonságait egyesítik, ezért egyre gyakrab­ban használják. A képen látható cső öt rétegből áll. Első és utolsó réteg: hálós szerkezetű műanyag (polietilén). Második és negyedik: tapadó illesztőcső. Harmadik: alumínium cső.

A rendelkezésre álló csövek, illesztési módok és rendszerek között a választás meglehető­sen nehéz. Egyértelműen nem foglalhatunk állást egyetlen alapanyag vagy rendszer mel­lett sem.

Egyértelmű azonban, hogy a horganyzott acélcső ivóvíz el­vezetésére való használata már nem minősül korszerűnek. A réz mellett szól, hogy tartós, és használatával kapcsolatban az évek során sok tapasztalat halmozódott fel. A stabilitás és a korrózióval szembeni ellen­állás kritériumának leginkább a nemesacél felel meg, a mű­anyag csövek mellett pedig a rugalmasság, hajlékonyság és a korróziómentesség szól.

Ha a fürdőszoba vagy a WC szellőztetése ablakon keresztül nem oldha­tó meg, szellőző berendezés beépítésére van szükség. Elméletileg kétféle szellőzőrendszer közül választhatunk. Az egyik a ventillátor nélküli szellőzőakna, mely a meleg levegőt a szellő­ző aknán keresztül a termikus felhajtóerő se­gítségével felfelé szívja, majd a szabadba en­gedi.

Ez a szellőző berendezés azonban csak abban az esetben működik, ha a berendezés hőmérséklete magasabb, mint a szellőzte­tendő helyiségé, ami nyáron problémákat okozhat. Néhány országban éppen ezért nem engedélyezik az ablak nélküli fürdőszoba vagy WC kialakítását, ha a helyiséget nem szerelik fel ventillátoros szellőző berendezéssel, mivel ez a be­rendezés a nedvességet és a szagokat rögtön a keletkezésük után maradékta­lanul eltávolítja a helyiségből.

Penész megelőzése

A szellőző berendezés megakadályozza a foltok és a penész kialakulását is. A családi, iker- és társasházakban is egyre gyakrabban alakítanak ki szellőzőcsö­veket. Egy központi szívócső az elhasznált levegőt valamennyi fürdő­szobából és WC-ből a szabadba áramoltatja. Minden helyiségben elhe­lyeznek egy szellőző berendezést, amely a központi szívócsőre csatlako­zik.

Kaphatók olyan szellőző berendezések is, melyeken két csatlakozó­pontot alakítottak ki, így a szomszédos fürdőszobát és WC-t elegendő egyetlen szellőző berendezéssel felszerelni. A szellőző beépíthető a díszítővakolatba, vagy a falba is süllyeszthető. Az első megoldást általában akkor célszerű választani, ha a szellőző berendezést utólag építjük be, és nincs olyan falrész, amelybe 13-15 cm mélyen a készülék beépíthető lenne.



Szellőző beren­dezés felépítését és működési elvét mutatja be. A készülék zárt ablakok mellett óránként 1000 g nedvességet áramoltat a helyiségből a szabadba, miközben a helyiség nem hűl ki, és így energia takarítható meg.

Ha újonnan épített házról vagy lakásról van szó, ajánlatos a be­rendezést a falba süllyeszteni, mert ez a megoldás helykihasználási és esztétikai szempontból egyaránt előnyösebb. Ebben az esetben a fa­lon kívülről csak egy fedél látható, melyet különféle mintázatban vásá­rolhatunk meg. Praktikus, ha a készülék a levegőt a fedőlap alatti fugá­ba szívja, így az elhasznált levegő által az idők folyamán okozott szennyeződések nem láthatók, a homlokzat pedig tiszta marad. További fontos szempont, hogy a szűrő szükség esetén könnyedén (pl. a fedél kipattintásával) cserélhető legyen.

Praktikus, ha a fedőlapon valamilyen jelzés figyelmeztet arra, hogy mikor kell szűrőt cserélni. A megfelelő szellőző berendezés kiválasztásakor arra is oda kell figyel­nünk, hogy a modell csendesen üzemeljen, és kevés árammal működ­jön. A modern készülékek mindössze 16-21 Watt áramot fogyasztanak a fürdőszoba szellőztetése során, aminek minimális a költségvonzata. Ha az ablak nélküli fürdőszobában mosunk és szárítunk is, célszerű olyan szellőző berendezést beépíteni, amely a ventillátort automatiku­san bekapcsolja, ha a relatív páratartalom a 80%-ot meghaladja. A ké­szülék mindaddig működik, míg a páratartalom kb. 10%-kal csökken.

A megfelelő anyag kiválasztásának nehézségei

A modern, többrétegű csövek a fém és a műanyag előnyeit ötvözik. Néhány műanyagfaj­tánál, illetve a többrétegű csö­vek némelyikénél nem rendel­kezünk elegendő tapasztalattal az illesztési pontok élettarta­mára vonatkozóan. Költség­vonzatát tekintve a rézcsövek a legkedvezőbbek. A ráfordí­tás nagyságát az adott anyag­gal kapcsolatos tapasztalatok és a beszerzési kondíciók egyaránt befolyásolják.

Mivel a szakemberek nagy része általában legalább kétféle anyaggal dolgozik (a horgany­zott acélcsövet nem számít­va), célszerű két árajánlatot kérni. Ne felejtsük el, hogy az alapanyagon és az árakon kí­vül nagyon fontos szempont lehet a beépítés minősége is. (Gondoljunk pl. a tartós szi­getelésre.) Fontos szempont, hogy a beépítés megfeleljen a hő- és hangszigetelés kritériu­mainak is.