Fűtési módok

Csőhálózat szigetelése

Egy épületszerkezetben szigetelni kell még a csőhálózatot, a kazánokat, a vízmelegítőket, a hőcserélőket stb.

A csőhálózatot azért szigeteljük, hogy megelőzzük

  • a bepárásodást – ami a hűtő- és klímaberendezéseknél a hideg víz közlekedése során tapasztalható;
  • a hőveszteséget – ami a fűtési rendszereknél és a meleg víz közleke­désénél adódik;
  • a hangok (zaj) továbbítását – amennyiben az bekövetkezne a víz továb­bítása közben.

Ahhoz, hogy a csőhálózat ne párásodjon, a szigetelés felületén levő hőmérsékletnek ugyanakkorának vagy nagyobbnak kell lennie, mint a környező levegő vízgőzének harmatpontjáénak.

A szigetelés azonos felületi hőmérséklete feltételezi a hőáramlás azonos sűrűségét. A különböző átmérőjű csöveknél különböző a hőáramlás sűrűsége, és ezért különböző vastagságúak a szigetelések. Minél nagyobb a cső átmérője, annál kisebb a hőáramlás sűrűsége, ezért vastagabbnak kell lennie a szigetelésnek. A szigetelés meggátolja a levegőnedvesség lecsapódását a cső falára. A levegő relatív nedvességtartalma általában különböző. Ha nagyobb, akkor nagyobb a veszélye annak, hogy átjut a cső falának felületére, és emiatt is növelni kell a szigetelés vastagságát. A hőátbocsátási tényező nagy mértékben függ a szigetelőanyag felületi minőségétől.

A szigetelést pl. bevonattal vagy fedőréteggel javítják. Az alumíniumfó­liával bevont szigetelőanyagnak van a legkisebb hőátbocsátási tényezője. A szigetelőanyag elsősorban a környező levegőből szívja magába a nedvességet. Ez a kis diffúzellenállású szigetelőanyagokba kerülő nedvesség diffúziójával magyarázható. A minőségi szigetelőanyagoknál a vízgőz dif­fúziós ellenállása általában µ > 7000.

Diffúziós ellenállás

ahol DVE a diffúz vezetőképesség együtthatója, és azt mutatja, hogy milyen sűrűségű vízgőz halad át egységnyi idő alatt meghatározott vastagságú szigetelésen. Amennyiben növeljük a szigetelőanyag nedvességtartalmát, úgy növek­szik hővezetési értéke is. Ezzel nő annak a hőnek a mennyisége, amely a környező területekről a hűvösebb helyekre áramlik.

Minden anyagnak (a használat idejétől is függően) a környezet hatásai miatt és által megváltozik néhány eredeti tulajdonsága. A hőszigetelő anyagok az idő során több nedvességet szívnak föl. Például egy µ > 7000 értékű anyagnak a nedvességtartalma 10 év múlva 1,5 %-kal nő, µ = 3000 értékű anyagnál 4,5 %-kal.

Minél kisebb egy szigetelőanyagnak a diffúz nedvességgel szembeni ellenállása, annál jobban befogadja majd idővel a nedvességet, és ezzel romlanak hőszigetelési tulajdonságai. A minőségi szigetelőanyagoknak nagy a µ-számuk és kicsik a hővezetési értékeik.

Cső felezett szigetelése

7. ábra. Cső felezett szigetelése

A központi fűtés minden egyes részének szigetelési követelményeit szabvány írja elő. A hőveszteségek ellen minden egyes berendezést és csőelosztást szigetelni kell, az adott üzemi feltételeknek megfelelő szigetelő-anyaggal.

Példa extrudált PE-csőszigetelésre

  • Anyaga: polietilén, zárt cellás szerkezetű.
  • Leírás: előrehasított, rugalmas, ezáltal könnyen és egyszerűen felhasználható, rézcsöveknél nem okoz feszültségi korróziót.
  • Használata: meleg- és hidegvíz-csővezetékekhez.
  • Gyártási eljárás: extrudált. Hőmérséklethatárok: -45+ 105 °C hőmér­sékletig alkalmazható.
  • Tartósság: szakítás- és nyomásálló, időálló és nem bomlasztható.
  • Szín: szürke.
  • Hővezető képesség: +40 °C közép­hőmérsékletnél 0,040 W/m • K.
  • Páradiffúzió ellenállási érték: µ > 16 000.
  • Testsűrűség: 30 kg/köbméter.

Extrudált PE-csőszigetelés

8. ábra. Extrudált PE-csőszigetelés

A hasonló tulajdonságú szigetelőanyagok ragasztással vagy klipsszel rögzíthetők. Szabni, idomokat készíteni éles késsel lehet, ehhez szerelési útmutatóval látják el a felhasználókat. A jelenlegi energia- és szigetelőanyag-árak mellett a befektetett 15 éves megtérülésével számol­nak (a fűtési rendszer minden egyes részének hőszigetelésénél és a tetők hőszigetelésénél). A külső falak szigetelése drágább, így annak meg­térülése csak 20 év után várható.