Fűtési módok

Kivitelezési munkák megkezdése – Központi fűtés

A kazánház szerelése előtt meg kell győződni arról, hogy a munkaterület rendelkezésünkre áll.

Több feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a munkahelyet át tudjuk venni:

  • Szükséges gépalapok, padlócsatornák, fal- és födémáttörések elkészültek-e, terhelhetőek-e,
  • A terület építési anyagoktól, törmelékektől, talajvíztől mentes legyen,
  • A szerelési munkálatok elvégzéséhez szükséges megvilágítás megoldott legyen,
  • A szállítási útvonal, az odahelyezett gépészeti berendezéseken kívül, akadály­mentesítve legyen,
  • Az 1000 mm-es szintvonalak legyenek bejelölve,
  • A munkaterület mesterséges szellőztetéséről gondoskodni kell,
  • Mindazon munkálatok kész legyenek, melyek a technológiai sorrendben megelőzik az épületgépészeti szerelést.

A munkaterületet a generál fogja átadni a gépészeti munkát kivitelező cégnek. A kivitelezést végző cég azonban csak akkor köteles a munkaterületet átvenni, ha a fent felsoroltakat telje­sítették, és az építési naplóban rögzítették. Abban az esetben, ha a munkaterületet nem lehet átvenni, az építési naplóban közölni kell ezt a tényt.

Előremenő vezetékek, bekötő vezetékek szerelése

A előremenő vezetékek helyét úgy kell meghatározni, hogy azok száma minél kevesebb le­gyen, és lehetőleg rövid bekötő vezetékkel oldjuk meg a radiátorhoz való csatlakozást. Fö­démen való átvezetéskor ügyelni kell az épületszerkezet jellemzőire.

A következő szerkeze­tek nem törhetőek át:

  • Vasbeton gerendák,
  • Födémpanelek tartó részei,
  • Tartószerkezetek.

Első lépésben a függőleges helyzetű vezetékeket szereljük fel. A csőhálózatot a helyszínen alakítják ki. Az előkészített csővezetékek szerelésekor ügyelni kell arra, hogy ha leágazást építettünk be, az a kivésett horonyba, illetve faláttörés nyílásába essen.

Kivitelezés első lépése

A fűtendő helyiségbe tervezett radiátorok beépítésének első lépése a tartószerkezet felszere­lése. Ezt követően a radiátorokra felszereljük a hollandi csavarzatok menetes idomait a meg­felelő csatlakozócsonkba, majd felszereljük a szabályozó szerelvényt (radiátorszelepet, ter­mosztatikus radiátorszelepet, csavarzatot stb.)

A radiátort ezt követően felszereljük a tartó­szerkezetre. Lemérjük a előre-, illetve visszatérő vezetékektől való kötéstávolságot. Az elké­szített csővezetéket a vezetékekhez és a radiátorhoz illesztjük. A nyomáspróbát akkor célsze­rű elvégezni, ha az alapvezeték szerelése is elkészült, hogy ne kelljen külön minden egyes strangot feltölteni.

Az alapvezetéki csőhálózat szerelését akkor kezdjük el, ha az előremenő vezetékeket, illetve az visszatérő vezetékeket már felszereltük. Ezeknek a helyzete ugyanis pontosan meghatá­rozza az alapvezetéki leágazások helyét.

A szerelés menete a következő:

  • Az előremenő- és visszatérő vezetékek helyét levetítjük, ezáltal megkaphatjuk az alap­vezeték csőszakaszának pontos hosszát.
  • A padlón vagy egy emelvényen (ha emeletíveket, etázsokat tartalmaz) összeállítjuk a csőhálózatot, majd felszereljük.
  • Beépítjük azokat a csőszakaszokat, amik a függőleges vezetékeket és az alapvezetéke­ket összekötik.
  • Törekedjünk arra, hogy az elzáró szerkezetek jól hozzáférhető helyre kerüljenek.

Alapvezeték kialakítása

Abban az esetben, ha az épület teljesen alápincézett és a szintek száma nem több 4-5-nél, cél­szerűbb alsó elosztású fűtési rendszer kialakítása. Amennyiben az épület nem teljesen alápin­cézett, és a pincében nem helyezhetők el az alapvezetékek, akkor felső elosztást válasszunk. A fűtési visszatérő vezetékeket mindig a legalsó szintre vezessük.

A nyomvonal kialakítása során az elsődleges szempont a gazdaságosság legyen. Törekedjünk a kis csővezetéki átmé­rőkre (természetesen az áramlástechnikai követelményeknek való megfelelés mellett) és a le­hető legrövidebb csővezetéki hálózatra. Az alapvezeték kialakításakor figyelembe kell venni az égtáj szerinti szabályzatóságot. A legjobb az, ha az azonos égtáj felé néző helyiségek fű­tőtestei ugyanarra a szakaszra vannak kötve.

A vezetékek kialakításakor ügyelni kell arra, hogy üzem alatt, vagy üzemen kívül ne érhesse őket fagykár. Gondoskodni kell arról, hogy üzemen kívül a csővezetéki rendszerben a vízmozgás megoldott legyen. Ezt úgy érhetjük el, hogy ebben az időszakban is működtetjük a szivattyút, ha a szivattyú üzemen kívül van, ak­kor a csővezetékben levő közeg a lehűlés miatt fellépő gravitációs nyomáskülönbség hatásá­ra áramoljon. Ezt csak nagy átmérőjű csőhálózatokban lehet megvalósítani.

Sok esetben az épületszerkezetek zavaró hatással lehetnek a gépészeti berendezések elhelye­zésekor. Egy pillér vagy egy födémgerenda néha döntően befolyásolhatja a munkánkat, mó­dosíthatja az elrendezést. Ezek az épületszerkezetek befolyásolják a szükséges belmagassá­got, mert a födém és a gerenda alsó síkja közötti szakasz az ún. holttér. Célszerű ilyenkor a készülékeket, csővezetéket két kazetta között elhelyezni (6.1. ábra).

6.1. ábra. Kazetta alatti csővezeték szerelése.

6.1. ábra. Kazetta alatti csővezeték szerelése.

A kazánházban az osztó-gyűjtő csőkészítmények foglalják el a legtöbb helyet, hiszen ezek­ről több alapvezeték indul. A csonkok számának ismeretében megkaphatjuk az osztó-gyűjtő helyigényét.

A gépészeti berendezések nagy ki­terjedésűek. A kazánházak az esetek többségében a térszint alatt helyez­kednek el, ahová körülményesen le­hetne levinni a meghibásodás, csere esetén az új berendezéseket. Biztosí­tani kell olyan leeresztő aknát vagy megfelelő szélességű folyosót, ahol ezek a munkálatok elvégezhetőek. A kivitelezési munkák során egy új épület építésekor például a célszerű még a födém elkészülte előtt daruval beemelni ezeket a berendezéseket a rendeltetési helyük­re.

Amennyiben ezt a műveletet nem egyeztetik megfelelően egymás között a művezetők és az építésvezetők komoly problémák adódhatnak. Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor utólag derül ki, hogy az épületbe nem vitték be a gépet, nem ütemezték megfelelően. Ilyenkor az épü­let homlokzatán készített nyílás, bontási munka nagyon megnöveli a kivitelezésre szánt időt.

Jó tanács

A kazánházon belül úgy kell kialakítani a szállítási útvonalakat, hogy egyik berendezés el­mozdítása, elszállítása se zavarja a másik berendezést.

A csővezetékek felülvizsgálatakor azt kell ellenőriznünk, hogy az megfelel-e a szállított kö­zeg állapotjelzőinek (nyomás, hőmérséklet, kémiai jellemzők). A tervek megvizsgálásakor nézzük meg, hogy a terven ábrázolt ívek, szűkítési lépcsők kivitelezése gyakran a mi felada­tunk lehet. A csőhálózat kiépítésekor meghatározott mező áll rendelkezésünkre.

A csővezetékek szerelésekor törekedjünk arra, hogy az alapvezetékeket egymás mellett egy sorban vezessük. Ez nem mindig megoldható, sok esetben előfordul, hogy két sorban kell ve­zetni a csöveket, ami a helyiség belmagasságát csökkenti.

A kazánházban elhelyezett berendezések és szerelvények kezeléséhez megfelelő megvilágí­tás szükséges. Egyeztetések során elkerülhető, hogy a világítótestek el legyenek takarva, ez­által a helyiségbe ne jusson fény.

A csővezetékek szerelésekor célszerű azokat csoportos elrendezésben vezetni. Nézzük meg az alábbi axonometrikus ábrákat. Mindkét rajz egy fűtési osztóról való lecsatlakozást szem­léltet (6.2. ábra).

Fűtési osztóról történő helytelen és helyes lecsatlakozás

6.2. ábra. Fűtési osztóról történő helytelen és helyes lecsatlakozás.

Ha megnézzük a bal oldali ábrát, látható, hogy több problémával is szembesülnünk kell a ki­vitelezés során.

  • Falsíktól kifelé haladva a csővezetékek folyamatosan egymás alá kerülnek, jelentős mértékben csökkentve a rendelkezésre álló teret.
  • Jóval több gyártást igényel ez a szerelési mód, hiszen egy 90°-os ívre és egy ferde do­básra van szükségünk.

Megfelelő kialakítással (jobb oldali ábra) azonban nem csökkentjük nagymértékben a rendel­kezésre álló teret és nincs felesleges csőalakítás. Ennek köszönhetően időt, energiát és költ­séget lehet megspórolni.

Sok esetben előfordulhat, hogy egymás mellett elhelyezett készülékeket kell lekötnünk közös alapvezetékről, párhuzamosan. Ebben az esetben, hogy helyszíni munkavégzés során adódó hibalehetőségeket elkerüljük, célszerű előregyártani ezt a szakaszt. Helyszíni szerelés során először az első berendezéshez rögzítjük a vezetéket, ez nevezhető geometriai fix pontnak.

Leágazás

A második leágazást a helyszínen hegesztjük az alapcsőhöz. Ha szereléskor keletkezik egy kismértékű eltérés, akkor a függőleges szakasszal tudjuk korrigálni azt. Ez a minimális szög­eltérés nem befolyásolja az áramló közeget és esztétikailag sem szembetűnő. Arra azonban ügyelni kell, hogy a helyszíni igazítás során csak az egyik síkban térjünk el a függőlegestől. Légzsák alakulhat ki a rossz szerelés miatt. Ezt úgy lehet elkerülni, ha a csatlakozó ív szöge kevesebb, mint 90°.

A szerelési munkákat akkor kezdjük meg, amikor ellenőriztük a helyiség fő építészeti mére­teit. Az előgyártási terv a szerelési vázlat is egyúttal, ebből tudhatjuk, hogy az ellenőrzés so­rán tapasztalt méreteltérések milyen hatással lesznek a leszállított csőszakaszokra. Olyan módosításokat kell kieszközölni, ami kevés átalakítási munkálatokkal jár.

A berendezések pontos beállítása után a belső csőszakaszok kijelölése következik. A ka­zánház padlóján vagy egy ideiglenes állványon összeállítjuk az előregyártott csővezetéke­ket. Közben folyamatosan ellenőrizzük a szerelési vázlaton levő paramétereket, és össze­hasonlítjuk a helyszínen mérhető adatokkal.

Ha összeállítottunk egy csőszakaszt, felvetít­jük a mennyezetre a jellemző pontokat. Ezáltal a rögzítő szerkezetek helyzetét tudjuk majd meghatározni. Következő lépésként elkészítjük a furatokat, és rögzítjük a függesztő szer­kezeteket. A kész, összekapcsolt csőszakaszt a helyére emeljük, és lépésről lépésre rögzít­jük. Figyeljünk arra, hogy csak akkor engedjük el véglegesen a csővezetéket, ha megbizo­nyosodtunk arról, hogy a függesztő szerkezet elbírja a súlyát.

Ha véglegesen rögzítettük a csőszakaszt, akkor jöhet a finombeállítás, a lejtések megfelelő kialakítása. A szereléseket, rögzítéseket mindig a legnagyobb átmérőjű csővezetékekkel kezdjük, mert ennek a beállí­tása ilyenkor még megoldható.

Ha először a kis átmérőjű csöveket szerelnénk és rögzíte­nénk, akkor:

  • A nagy átmérőjű csővezetékek elhelyezése nehézkes lenne.
  • Olyan idomdarabok beépítését igényelhetné, aminek a kivitelezése bonyolult, esetleg nem megoldható.

A szerelés végén, a kapcsolási vázlat segítségével ellenőriznünk kell, hogy minden vezeté­ket a megfelelő helyre kötöttünk-e. Ezt követően vizsgáljuk meg a teljes csőhálózatot, hogy nem alakítottunk-e ki véletlenül olyan csőszakaszt, ahol víz- vagy légzsák alakulhat ki.

El­lenőrizzük, hogy minden magas ponton meg van-e a légtelenítés, és minden mélyponton az ürítés lehetősége. Ha mindennel kész vagyunk, megkezdődhetnek az üzembe helyezések fo­lyamatai.

Kazántelep vagy hőközpont

A szükséges kazánteljesítményt úgy kell meghatározni, hogy az elegendő legyen az egyide­jűleg működő fogyasztó berendezések hőigényének fedezésére.

Kazánházak kialakításánál minden esetben törekedni kell a szükséges méretek betartására, a berendezések hozzáférhetőségére. A készülékek (osztó-gyűjtők, szivattyú) egyik oldaláról legalább 0,8 m helyet kell hagyni a kezelés elvégzésére.

A készülékek fal felőli oldalánál annyi helyet kell hagyni, hogy a szakipari munkák elvégezhetőek legyenek. A hőcserélők el­helyezésekor ügyelni kell, hogy a tisztítási, javítási, karbantartási műveletek elvégzésekor a csőnyalábok hozzáférhetőek legyenek. Az üzemeltetés során, rendszeresen használt szerel­vényeket olyan magasra helyezzük, hogy elérhetőek, kezelhetőek, javítás esetén szerelhetőek legyenek.

Lejtések, légtelenítés, ürítés

A rendelkezésre álló függőleges csőtervet figyelembe véve határozzuk meg a vezetékek lej­tését, irányát. A fűtési rendszerek előremenő vezetékeinek lejtését úgy kell kialakítani, hogy a bennük levő fűtővíz áramlási irányában emelkedjen.

Ennek köszönhetően feltöltéskor a le­vegő könnyen vezethető és eltávolítható a legmagasabb pontokon. A visszatérő vezeték azo­nos nyomvonalon halad az előremenő vezetékkel, lejtései megegyeznek. A mélypontokon üríthetőségi lehetőséget kell kialakítani a fűtési rendszer üríthetősége rendkívüli fontosság­gal bír, az első üzembe helyezés előtt az átöblítéskor a hálózatban található szennyező anya­gokat el kell távolítani.

Ha ezeket a szennyező anyagokat nem lehet eltávolítani a fűtési rend­szerből, akkor azok a mélyponton való összegyűlése esetén dugulást okozhatnak. Attól füg­gően, hogy a fűtési rendszer mekkora kiterjedésű, ez a leállás érinthet csak egy helyiséget, egy strangot, de egy egész rendszert is.

A csőhálózatok üríthetőségén kívül gondoskodni kell a berendezési tárgyak üríthetőségéről is.

Az osztók és a gyűjtők átmérőjének és hosszának meghatározásakor vegyük figyelembe, hogy az osztó-gyűjtő átmérője egy vagy két mérettel nagyobb legyen a leágazó csövek átmé­rőjénél. A meghatározott osztó-gyűjtő átmérők ismeretében határozzuk meg a legnagyobb terhelésű szakasz, áramlási sebességét. Ez az érték meleg víz és forró víz fűtőközeg esetén 0,5-1,5m/s között legyen.

Blokkosítás

Célszerű olyan rendszert kiépíteni, amivel meghibásodás esetén gyors beavatkozás érhető el. Azoknál a rendszereknél, ahol a kezelőszerelvények nem a megfelelő helyen vannak, könnyen eredményezhetnek üzemeltetési hibákat.

Jó tanács

Fontos jól áttekinthető egységbe összegyűjte­ni azokat a szerelvényeket, amik egy rendszer ellátását szolgálják. Másik esetben pedig olyan csoportot kell létrehozni, amely azonos közeget szállít (külön csoport a használati meleg víz­hez, külön a központi fűtéshez). Ha a kezelőszerelvényeket egy blokkba csoportosítjuk, ak­kor rendezettebb környezetet kapunk.

Ezek a kezelőegységek nem csak szerelvényeket, hanem keringető szivattyút, esetleg szűrőt, iszapleválasztót, térfogatáram-mérőket tartalmazhatnak. Ezeket a kezelőegységeket tartó­szerkezettel ellátva, tömbösítve szerelhetjük.

A blokkoknak a célja a következő:

  • Tartalmazza mindazon elemeket, melyek a részegység működéséhez szükségesek.
  • Meghibásodás, karbantartás esetén az elemek cseréje könnyen elvégezhető legyen.
  • Csatlakoztatásával azonnal üzemképes legyen.
  • Csak homlokoldalról kelljen kezelni, a falsíktól ne álljon ki nagyon.

A blokkosításra jó példa lehet a padlófűtési osztó-gyűjtő. Itt ugyanis minden egy csoportba van foglalva, ami az adott padlófűtési kör szabályozásához, vezérléséhez szükséges (6.3. ábra).

Padlófűtési osztó-gyűjtő a szükséges szerelvényekkel

6.3. ábra. Padlófűtési osztó-gyűjtő a szükséges szerelvényekkel.

Előregyártással végrehajtott szerelés-előkészítés

Nézzük meg az alábbi ábrákat (6.4. ábra, 6.5. ábra)! Mindkettő radiátorkötést ábrázol, mindössze a bekötővezeték elhelyezése különbözteti meg őket. A kivitelezés a helyszíni mé­retvétellel kezdődik, majd darabolják a csővezetékeket megfelelő berendezéssel.

6.4. ábra. Balos mellső radiátorkötés.

6.4. ábra. Balos mellső radiátorkötés.

6.5. ábra. Balos hátsó radiátorkötés.

6.5. ábra. Balos hátsó radiátorkötés.

Ezt követően menetet vágnak a szelephez csatlakozó végére, ügyelve, hogy a menet hossza ne legyen túl nagy. Ha ezzel kész vannak, meghajlítják az ágvezetékeket. Igaz, hogy a mell­ső kötéssel szerelt ágvezetékeket könnyebben oda lehet hegeszteni a felszálló vezetékekhez, viszont nem igazán esztétikus megoldás. Ezen kívül eléggé belelóg a térbe, csökkentve ez­zel a felhasználható helyet.

A 6.5. ábra balos hátsó radiátorkötést ábrázol, amely sokkal tet­szetősebb megoldás, és az áramlási ellenállás is kisebb. Hátránya viszont, hogy több gyakor­latot igényel a kivitelezése. Ezt a kötés, ha pontosan meghatározzák a felszálló és az ágveze­ték csatlakozási helyét, műhelyben is el lehet készíteni. Ezzel az előregyártással a helyszínen tudjuk csökkenteni a szerelésre szánt időt, és a helyszíni szerelést gyakorlatlanabb személyek is el tudják végezni.

Az előregyártás előnyei:

  • Összetett terméket lehet készíteni.
  • A szerkezeti elem elkészítése gépesíthető.
  • Lerövidül a szerelés időtartama.
  • Nagyobb lehet a beépített szakasz esztétikai értéke.

Ha a helyszínen pontosan felmért csőszakaszt műhelyben szeretnénk elkészíteni, akkor egy olyan gyártmánytervet kell készítenünk, amely minden méretet tartalmaz. Célszerű, összetett vezetékszakasz esetén pedig ajánlott térbeli ábrát készíteni. Hiszen egy egyszerű vezeték há­rom nézeti képével tökéletesen leírható annak alakja, de egy bonyolult vezetéknél más a helyzet.

Nem véletlenül készültek ebben az anyagban inkább axonometrikus ábrák, hiszen az esetek többségében egyértelműen látszik annak helyzete, iránya. Bár be kell gyakorolni az alaprajzok és függőleges csőtervek készítését és megértését, de az axonometrikus ábrázolás­mód megismerése is fontos.

Ebben a cikksorozatban nem kívánok foglalkozni az izometrikus axonmetria megismertetésével, mert az a szakrajz témakör feladata. Mindösszesen egy gyárt­mánytervet szeretnék ábrázolni, és megmutatni rajta a jellemző dolgokat (6.6. ábra).

6.6. ábra. Gyártmányterv jellemző méreteivel.

6.6. ábra. Gyártmányterv jellemző méreteivel.

Jól látható a vezetékszakasz bonyolultsága. Első ránézésre talán nem is igazán egyértelmű, hogy melyik vezeték merre halad, minek mi a folytatása. Hogy hol kezdődik és hol végző­dik, hol vannak elágazások és ferde elhúzások az csak a méretekből és egy kis gyakorlásból derül ki.

Észrevehető, hogy szinte több a méretnyíl a rajzon, mint maga a vezetékszakasz. Nem véletlen, hiszen pont az a cél, hogy olyan pontosan készítsük el a munkadarabot, hogy az a helyszínen milliméter pontossággal illeszkedjen. Egy ilyen bonyolult csősza­kasznál persze nagyon figyelmesnek kell lennünk a felméréskor.

Elég egyetlen hi­ba, egyetlen centiméter eltérés, és nem fog passzolni a csatlakozásnál. Gondol­junk csak bele milyen lenne, ha egy gyártmányterv alapján elkészített darab­ról derül ki, hogy hibás.

Ilyenkor megol­dás lehet, hogy a helyszínen igazítjuk helyre, kettévágjuk, passzdarabot te­szünk be, stb. Viszont amennyi időt nyer­tünk a műhelyi előkészítéssel, most annyi időt fordítunk a helyszíni korrekcióra.   

Előregyártás megtervezése

Az épületgépészeti berendezéseknek, szerelvényeknek és csőhálózatoknak olyanoknak kell lenniük, hogy a helyiségben tartózkodók kényelmét szolgálják. Csak akkora helyet foglalja­nak el, amekkora a rendeltetésszerű használatra elegendő.

Kétcsöves fűtési előregyártáshoz szükséges felmérés

A felmérést általában a vakolási munkák megkezdése előtt kezdjük. Ebben a stádiumban vé­gezve el a munkákat lesz idő a műhelyben elkészíteni a gyártmány terv alapján elkészített ve­zetékszakaszokat. A vakolás végeztével meg kell kezdeni a munkánkat, hiba lenne, ha ekkor kezdenénk meg a felmérést. Üresen állna az épület, meghosszabbodna a kivitelezésre szánt idő.

A felmérést megelőzően a következőknek kell teljesülniük, hogy elkezdhessük munkánkat:

  • A külső nyílászáróknak a helyükön kell lenniük.
  • Legyen bejelölve a gépészeti helyiségekbe az 1000 mm-es szintvonal.
  • A csővezeték nyomvonalának megfelelően, a felszállóknál a födém, az ágvezetékeknél pedig a falak legyenek kibontva. (Ha horonyba bújtatjuk a vezetékeinket, akkor az is álljon rendelkezésre.)

A helyszíni felméréseket minden esetben pontosan kell elvégezni. A fal- és födémáttörések elkészítése viszonylag könnyű, ugyanis jóval nagyobb nyílást készítenek, mint amekkora a csővezeték átmérője. Viszont egy felszálló vezeték meghatározásakor a méretek meghatáro­zása sokkal nagyobb pontosságot igényel.

Ha a legalsó szint felmérésekor 1 cm-rel eltérünk a szükséges mérettől, és ez alapján készítjük el a teljes felszálló vezetékeket, selejtet fogunk gyártani. Az első szinti 1 cm rövidülés, a 2. emeleten már 2 cm lesz. Egy magas ház esetén el lehet képzelni, mekkora méreteltérések alakulhatnak ki. Ha ezt a hibát elvétettük, a korri­gálás nagyon aprólékos feladat lesz, minden szakasz végére passzdarabot kell hegesztenünk. Belátható, hogy ezzel mennyi időt fogunk elveszteni.

A fűtendő helyiségbe a radiátorokat általában a nyílászárók alatt helyezik el. Úgy, hogy a fű­tőtest hosszfelezője és a nyílászáró tengelyvonala egybeessen. Magas házak esetén el lehet térni ettől, mert nem mindegyik fűtőtest egyforma nagy.

Ha felső elosztású rendszerről be­szélünk, akkor a fűtővíz a felső szinten levő fűtőtestben lesz a legmelegebb, a legalsó fűtő­testben pedig már lehűl a hőfoklépcső alsó hőmérsékletére. A cél az, hogy minden egyes he­lyiségben ugyanakkora legyen a hőmérséklet. Ezt úgy szokták megoldani, hogy fentről lefe­lé haladva a fűtővíz hőmérsékletével összhangban növelik a radiátorok nagyságát.

Ez maga után vonja, hogy ha minden szinten a nyílászáró középtengelyével esne egybe a ra­diátor hosszfelezője, rengeteg dolgunk lenne felméréskor. Minden egyes szinten más-más hosszúságú lenne az ágvezeték, ami ellehetetlenítené a műhelyrendszerű gyártást.

Ezt úgy szokták megoldani, hogy a legnagyobb tagszámú radiátort szerelik ablakközépre. A többi szinten levő radiátort úgy állítják be, hogy a felszálló felé eső oldaluk legyen az ún. bázis­pont (6.7. ábra).

Radiátorok és az ágvezeték kapcsolata többszintes épület esetén.

6.7. ábra. Radiátorok és az ágvezeték kapcsolata többszintes épület esetén.

A radiátorok ugyan nem kerülhetnek ablakközépre, de az ágvezetékek ugyanolyan hosszúak és alakúak lesznek. Ha meghatároztunk egy kötéshosszat, nézzük meg, számoljuk ki, hogy a hőtágulásból eredő hosszváltozást káros alakváltozás nélkül felveszik-e. Ilyen szempont­ból ideális szerelést kétsíkú egyes kötés nyújt, ugyanis ez egy „L” alakú kompenzátornak is tekinthető.

Az ágvezeték hosszának meghatáro­zásakor vegyük figyelembe a korábban tanulta­kat, miszerint adott csőanyagnak mekkora az lm-re jutó hőtágulása. A radiátor felszerelésekor célszerű úgy szerelni az ágvezetéket, hogy a bú­torokat is el lehessen helyezni. A radiátorkötés­sel ellentétes oldal és a válaszfal közötti mini­mális távolság 900 mm legyen.

Ha ennek az igénynek nem tudunk megfelelni, akkor alkal­mazzunk hátsó kötést. Ez az ágvezetéki kötés a radiátor háta mögött halad. Nyilván ennél a sze­relésmódnál a radiátornak messzebb kell lennie a faltól, mint az ágvezeték külső átmérője.

Kétcsöves fűtések előregyártott elemei

Előregyártás során törekszünk az egyszerűségre. Ha egy felszálló vezetéket készítünk elő a műhelyben, akkor egyszerűbb ha az ismétlődő pontokig tart egy szakasz. Ezeket az ismétlő­dő pontokat, csomópontoknak is nevezhetjük, ezeket hagyományos módon, hegesztéssel csatlakoztatjuk össze.

Egy-egy ilyen szakasz minden elemet tartalmazhat, ami szükséges le­het (radiátorszelep, hollandis csavarzat, gázvezeték, ejtővezeték stb.)

Az adott helyiségekben elhelyezett radiátor-csatlakozások szerint megkülönböztetünk:

  • Egysíkú egyes kötés: ha a felszálló vezeték és a radiátor ugyanazon a falsíkon helyez­kedik el. Ezeket a felszállóval összehegesztve (hagyományos szerelés esetén), egy cso­magban szállítjuk a munkaterületre (6.8. ábra).
  • Egysíkú ikerkötés: hasonlóan, ugyanazon a falsíkon helyezkednek el, de a fűtőtestek nem azonos helyiségbe kerülnek, a kötések ezáltal osztott kivitelben készülnek, a hely­színen fejezik be a hegesztési műveletet (6.9. ábra).
  • Kétsíkú egyes kötés: a felszállókat és a radiátorokat egymásra merőleges falsíkra sze­relik, de ezeket a csőszakaszokat is összehegesztve egy tagban szállítják a helyszínre (6.10. ábra).
  • Kétsíkú ikerkötés: itt egymásra merőlegesen helyezkednek el a radiátort és a felszálló­kat hordozó falak, és a fűtőtestek nem azonos helyiségbe kerülnek. A kötések osztott kivitelűek (6.11. ábra).
6.8. ábra. Egysíkú egyes kötés.

6.8. ábra. Egysíkú egyes kötés.

6.9. ábra. Egysíkú ikerkötés.

6.9. ábra. Egysíkú ikerkötés.

6.10. ábra. Kétsíkú egyes kötés.

6.10. ábra. Kétsíkú egyes kötés.

6.11. ábra. Kétsíkú ikerkötés.

6.11. ábra. Kétsíkú ikerkötés.

Ez a csatlakozás olyan közel lenne a padlóhoz, hogy hátsó kötéssel szinte kivitelezhetetlen. Éppen ezért ebben az esetben (kivételt téve) a mellső kötést helyezik előtérbe.

A felszálló vezetéket tekintjük kiindulási pontnak, és az attól viszonyított helyzet szerint különböztetünk meg jobbos, illetve balos radiátorkötést. Ha szembe állunk a felszálló vezetékpárral és a kötés jobbra mutat, akkor jobbos kötésről, ha balra, balos kötésről beszé­lünk.