Gipszkarton felszerelése közvetlen falburkolatra
Gipszkarton lapok falécezésen
Ha a fal felülete nem elég egyenletes vagy vakolata sérült, nedves technológiájú vakolási munkák helyett falécezésre helyezett gipszkarton lapokkal is kiegyenlíthetjük a felületet. A lécezés a falra erősített 3×5 cm-es tetőlécekből áll. A dűbelek közötti távolság ne haladja meg az 1 m-t. A léceket legfeljebb 62,5 cm-es tengelytávolsággal, vízszintesen erősítjük fel és ékekkel pontosan síkba állítjuk. Az igazítódűbelek lehetővé teszik a tartólécezés szilárd felerősítését és ezzel egy időben milliméter pontosságú beállítását is. A burkolatot ezután 35 mm hosszú gyorsépítőcsavarokkal függőlegesen a tartólécezéshez erősítjük. A csavarok közötti távolság mindig 25 cm.
Egyéb lehetőség: fém kalapprofilok
Fa tartólécek helyett fémből készült lapos kalapprofilokat is erősíthetünk a falra, ezekre csavarozzuk azután a gipszkarton lapokat. A tengelytávolságok ugyanakkorák, mint a falécek esetében.
Ragasztásos szerelés gipsz alapú ragasztógipsszel
Vakolatlan, kellően sík hátszerkezetek belső burkolásakor praktikus, egyszerű és gazdaságos módszer, ha akár a szokásos gipszkarton lapokat, akár a hátoldalukon szigetelőréteggel ellátott gipszkarton szendvicslapokat közvetlenül a falra erősítjük. Hasonlóan burkolhatjuk a régi épületek felújításakor a vakolatlan falakat is. Amíg a belső falakon normál lapok is alkalmazhatók, a külső falak belső oldalának burkolására mindig olyan gipszkarton lapokat kell használni, amelyek hátoldalára párazáró rétegként alumíniumfóliát kasíroztak.
A lapokat úgy kell kiszabni, hogy a padló fölött kb. 1,5 cm-es, a mennyezet alatt pedig kb. 0,5 cm-es rés maradjon. Ezt megfelelő méretűre kiszabott ékekkel vagy lécdarabkákkal alakíthatjuk ki. A résen át levegőáramlás jön létre a helyiség levegője és a lap mögötti levegőpárna között. A ragasztóanyag ezáltal könnyen köt, és a száradása közben felszabaduló nedvesség eltávozhat. A lapok felragasztása előtt a hátszerkezetet anyagtulajdonságainak figyelembevételével kezelni kell. Sima, tömör felületeknél ezt tapadást elősegítő anyaggal végezzük. Ha a fal anyaga erősen nedvszívó, pl. porózus vakolat vagy beton, mélyalapozót használjunk, amely csökkenti a szívóképességet.
Kalapprofilok
A ragasztóanyagot, amellyel a lapokat a falra erősítjük, csíkokban és csomókban hordjuk fel. Ennek során úgy járunk el, hogy a vízzel hígított masszaszerű anyagot előbb fúrógépbe fogott keverővel jól átdolgozzuk, majd a lapokra hosszanti éleiktől néhány centiméter távolságra tenyérnyi szélességű, 4 cm vastag csíkot hordunk fel belőle. A lap közepére az egyemberes lapok esetében egymástól, kb. 50 cm-re tenyérnyi nagyságú, ugyancsak 4 cm vastag ragasztóhabarcs-csomókat helyezünk el. Szélesebb lapokra a habarcscsomókat két sorban hordjuk fel.
Az elsőnek felhelyezendő lapot mindig az előzőleg kijelölt függőleges vonal mentén illesztjük a falra, és vízmértékkel pontosan beállítjuk. Ha egy hosszú beállítólécet vagy egy alumíniumból készült fogantyús vakolólécet („kartecsnit”) két irányban átlósan a lapra helyezünk, megláthatjuk, hogy mely részeken kell a lapot az egyenetlenségek elkerülése végett erősebben megnyomnunk. Mivel a lap odaillesztésekor a habarcscsomók még plasztikusak, nemcsak a pontos síkba állításra van lehetőség, hanem az aljzat szabálytalanságait is kiegyenlíthetjük.
Gipszkarton lapok felragasztása
Ha az első lap már tökéletesen a helyére került, és a padlótól is a kívánt távolságra van, felrakhatjuk a következő lapot. Pontos helyzetét a már ismertetett módon ellenőrizzük. A beállító-léccel azt is ellenőrizzük, hogy az elhelyezett lap az előbbivel egy síkban van-e, vagyis hogy teljesen sík falfelületet alkot-e vele. A lapot a padlón 1,5 cm vastag lécből kivágott darabokra helyezzük, ezzel biztosítjuk a habarcs száradása idejére a hátsó szellőzést.
A mennyezet alatt a lapot kis ékekkel rögzítjük
A helyiség sarkaiban, erkélyeken, de ajtó- és ablakmélyedésekben is ügyelni kell arra, hogy a gipszkarton lapok hátulját keményhabbal hézagmentesen kitöltsük. Ha erre nem ügyelünk, hőhidak keletkeznek, amelyeken át nemcsak a drága energia tűnik el felhasználatlanul, hanem pára is lecsapódhat, és nedvességfoltok keletkezhetnek.
A lap kiszabása
Minden sarokillesztést ezért úgy kell kialakítani, hogy a hátoldali kemény habrétegek hézag nélkül folytonosak legyenek. Ehhez rendszerint a sarkok összeillesztésére használt lapok egyikénél a keményhabot éles késsel pontosan az elemvastagság (lap + hab) szélességében le kell választani, így tiszta sarokilleszkedést kapunk hornyos kötés alakjában. Ezáltal mindkét lapot a sarok térségében egy habréteggel teljes vastagságban hátulról kibéleljük, és így a hőhíd kedvezőtlen hatását jelentősen mérsékeljük. Ha a falakat körös-körül burkoltuk és a ragasztóanyag megkötött, az illesztési hézagokat hézagoló anyaggal (hézagológipsz) tömítjük és üvegszövet csíkkal leragasztjuk.
A lap odaillesztése
A külső sarkok védelmére a ragasztómasszába élvédőket kell bedolgozni. Ezáltal nemcsak pontos, derékszögű élkontúrokat kapunk, hanem a külső éleket is védjük a kisebb sérülésektől. Vékony elektromos vezetékeket és lapos kábeleket ezzel a szerelési móddal is a gipszkarton lapok mögé rejthetünk. Az elosztó- és kapcsolódobozoknak mindenesetre valamivel több helyet kell hagynunk, mivel a lap vastagsága és az elhelyezésekor kissé laposra nyomott habarcscsomók adta hely többnyire nem elegendő erre.
Pontos illesztés a sarkokban
Az ilyen dobozokat általában úgy kell elhelyezni, hogy kb. 2 cm-re álljanak ki a vakolatlan falból, így külső síkjuk a gipszkarton burkolat külső síkjával egyezik majd meg.