• beton
• habarcs

A betonok és a habarcsok anyagai

Az építési mész

A meszet darabos égetett mész és porrá oltott mész alakban forgalmazzák. A darabos égetett mész nedvességre igen érzékeny, már a levegőben lévő pára hatására is oltódni kezd.

A darabos égetett mész oltása során kapott mészpépet oltás után vermelni kell. A vermelésre (pihentetésre) azért van szükség, mert bármilyen gondosan is járunk el az oltás során, a mészpép kezdetben még tartalmaz oltatlan dara­bokat, amelyekben csak később jön lét­re az oltási folyamat. Az ilyen mészpép felhasználásakor ezek a darabok a be­dolgozott habarcsban oltódnak. Ezért falazó- és ágyazó habarcsokhoz két hét­nél fiatalabb mészpépet ne használ­junk. A jól vermelt mészpép krémsajt-sze­rű, zsíros tapintású, lapáttal jól vágható termék. Szárazanyagtartalma mintegy 40%. A veremben a mészpép korlátlan ide­ig tárolható, csak a fagytól kell óvni.

A porrá oltott mész, vagy más néven mészhidrát zsákolva vásárolható. Elő­nye, hogy oltani nem kell, tehát megta­karíthatók a meszesgödör készítésével kapcsolatos költségek, valamint elma­radnak a darabos égetett mész felhasz­nálása során adódó olyan elkerülhetet­len veszteségek, mint az elporlás és az oltási maradék. A mészhidrát – a cementhez hasonló­an – por alakban adagolható. A cement­re előírt körülmények között, legfeljebb 6 hónapig tárolható.

A mészoltás

A darabos mész általában nem az oltás napján érkezik az építkezésre, így an­nak néhány napos tárolása is nagyon lé­nyeges. Ha lehetséges, akkor vagy zárt térben tároljuk, vagy két fóliateríték közé, úgy, hogy az oltáshoz való szállí­tás egyszerűen megoldható legyen. Az oltás előkészítésénél igen fontosak a tá­rolás és az oltás eszközei.

Meszesgödröt csak végső esetben ás­sunk! Használható gödör helyett alkal­mas erre az építési homokból készített, felszín feletti, kráterszerűen kialakított tároló. A kráter térfogata azonos az oltott mész mennyiségével. Hogy a friss homok ne vezesse le az oltóvizet, a krá­tert ki kell bélelni egy megfelelő mére­tű, ép fóliával. Ha mégis a hagyomá­nyos meszesgödör mellett döntünk, az ne legyen 1,2-1,4 m-nél mélyebb (a kitermelés miatt). 4-4,5 q darabos mészhez 1 m³ űrtartalmú gödör szüksé­ges. Ha például egy családi ház dara­bosmész-szükséglete 75 q, akkor a gö­dör 17-19 m³-es legyen.

Az oltóláda mérete az oltást végző személyek száma szerint határozható meg, egy fő esetén 1-1,5 m², két fő ese­tén 1,5-2,0 m² alapterületű legyen, a tá­roló felé 1-2 cm-es fenéklejtéssel el­helyezve. A láda keskenyebb oldalába épített tolattyús sublert az oltott mész tá­roló pereme fölé úgy kell elhelyezni, hogy elférjen egy 2-3 mm-es nyakbőségű habarcsrosta. A láda mélysége ne legyen 25 cm-nél kevesebb és 30 cm-nél több.

Az oltáshoz a darabos égetett me­szet 4-6 cm vastagságban terítsük el az oltóládában, majd öntsünk rá annyi vizet, hogy a mészdarabokat éppen el­lepje. Amikor a mész pattogva apró darabokra esik szét (a víz forrni kezd), akkor állandó keverés közben, önt­sünk újabb vízmennyiséget a ládába, ügyelve arra, hogy a víz állandóan el­lepje a meszet.

Keverése

A keverést a kézi keverő ide-oda húzogatásával addig folytassuk, amíg egyenletes sűrűségű mésztejet nem ka­punk. Ha a mésztejben már nincsenek nagyobb oltatlan darabok, emeljük fel a tolózárat, és a mésztejet – a nyílás alá ferdén elhelyezett rostán keresztülengedjük a meszesgödörbe. A rosta fel­fogja az oltási maradékot, a kődarabo­kat és egyéb szennyeződéseket.

A szükséges vizet az oltás közben gyorsan kell adagolni. A csapból folyó víz sebessége ehhez általában nem ele­gendő. Ezért egy hordót kell odaállíta­ni, hogy abból a vizet gyorsan pótolhas­suk vödörrel. Az oltódás gyorsasága attól függ, hogyan égették a meszet. Az ún. lágyan égetett mész szinte robbanásszerűen ol­tódik, az ún. keményen égetett mész oltódása pedig öt percnél is tovább tart­hat.

1 kg darabos égetett mész oltásához kb. 4 liter víz kell. A túl sok vagy túl kevés víz egyaránt rontja a mész minő­ségét. A túl kevés vízzel oltott mész „megég”, a mész ilyenkor tökéletlenül oltódik, összecsomósodik és használha­tatlanná válik. A szükségesnél több víz­zel oltott mész pedig „megfullad”, és nagy része szintén tönkremegy. A tárolt oltott mészből a felesleges víz egy idő után részben elpárolog, részben elszivárog. Ennek jele, hogy a mész felszínén repedések keletkeznek. Ilyenkor a vizet pótolni kell.

A meszesgödörben a mész hosszú ideig tárolható. Ha a mész tetejére kb. 10 cm vastag homokréteget terítünk és azt nedvesen tartjuk, a mész még évek múlva is kifogástalan minőségű lesz. Télen a meszesgödröt terítsük le ho­mokkal, esetleg előbb fóliával – ilyen­kor akár a gödörből kitermelt föld is visszateríthető rá.

A cement

A cement a beton kötőanyaga; amely víz hozzáadásával az adalékanyagot mind levegőn, mind pedig víz alatt víz­ben oldhatatlan, kőszerű, szilárd testté egyesíti. Legfontosabb jellemzői – ame­lyek gyakorlati felhasználhatóságát is meghatározzák – a fajtája és a kötőere­je. A cement fajtája összetételéből és gyártástechnológiájából adódó jellem­ző.

A lakóház építkezéseken számítás­ba vehető hazai cementfajták:

• portlandcement
• kohósalak-portlandcement;
• pernye portlandcement és
• szulfátálló portlandcement.

A portlandcement (jele: pc) elsősor­ban vasbeton szerkezetek betonjának a kötőanyaga, amelyet erőteljes kezdeti szilárdulás és csekély utószilárdulás jellemez. A hidegre kevésbé érzékeny, ezért alacsonyabb hőmérsékleten is elő­nyösen alkalmazható (-5°C-ig).

A kohósalak-portlandcement (jele: kspc) legfeljebb 10, ül. 40% kohósala­kot, a pernye portlandcement (jele: ppc) legfeljebb 10, ül. 20% pernyét tartal­maz. Ezekre a cementekre a lassúbb kezdeti szilárdulás jellemző, utószilárdulásuk azonban jelentős. A hűvösebb időjárásra érzékenyek, ezért téli időben gondoskodni kell a bedolgozott beton megfelelő hőszigeteléséről. Alapbeto­nokba jobb az enyhén szulfátálló és jobb vízzáró, kisebb szilárdságú kohó­salak-portlandcement. A szulfátálló portlandcement (jele: S-54 pc) elsősorban szulfátos talajvízbe kerülő betonszerkezetek kötőanyaga.

A kötőerőt a cementből készült szab­ványos próbatest 28 napos nyomószi­lárdsága jellemzi. Ennek alapján a hazai cementek négy szilárdsági osztályba sorolhatók: 550-es, 450-es, 350-es és 250-es, ezek közül a lakossági építkezé­seken elsősorban az utóbbi kettőt hasz­nálják. A C 12 (a régi B 200-as) és az ennél kisebb szilárdsági jelű betonok készítéséhez 250-es cementet érdemes használni, ez a leggazdaságosabb. Ezt a cementet azonban ritkán gyártják (4/14 táblázat). A hazai 50 kg-os zsákos kiszerelésű cementeket gyártásnapi bélyegzővel kell ellátni. A cementek nyáron 4-6, té­len 2-3 hónapig tárolhatók (fedett he­lyen).

4.14. táblázat Cementfajták és szilárdságuk

A homok

Habarcskészítéshez általában folyami-és bányahomokot használunk. A bánya­homok elsősorban kis szilárdságú mészhabarcsokhoz használható. Na­gyobb szilárdsági igények és az időjárás viszontagságainak kitett habarcsokhoz a bányahomokot folyami homokkal kell keverni. Minél nagyobb szilárdságú és időt állóbb habarcsra van szükség, annál nagyobb legyen a folyami homok ará­nya. A cementhabarcsokat csak folyami homokkal készítsük!

Szerves anyagokkal (pl. humusz, szén, lomb, gyökér stb.) szennyezett ho­mokot ne használjunk! Ügyeljünk arra, hogy a bányahomok agyagiszap tartal­ma ne legyen több, mint 8%, a folyami homoké pedig legfeljebb 3%. Bizonyos nagyságnál nagyobb szem­csék a homokban rontják a habarcs be­dolgozhatóságát. A habarcs rendelteté­sétől függően, falazó habarcshoz max. 2,5 mm-es szemcsenagyságú, termé­szetesen vegyes szemcseszerkezetű ho­mok használható. A túl méretes szemcsék rostálással, az agyag-iszapszennyeződés mosással tá­volítható el a homokból. A homok agyag-iszaptartalma házilag leggyor­sabban befőttesüvegben ellenőrizhető. Az üveget félig töltjük homokkal, majd 3/4 részéig vízzel tovább töltjük. A le­zárt üvegben lévő anyagot óvatosan felrázzuk és azután pihenni hagyjuk.

Amikor a víz már átlátszó, (kb. 40-60 perc elteltével) megnézzük a lerakódott rétegeket. A szemcsés homok alulra kerül, az iszapréteg pedig fölül helyez­kedik el. Ha például 70 mm a teljes magasság, és ebből fölül 3 mm az iszap, akkor a homok 4,2%-os szennyezettségű.

Szemnagysága alapján a homok lehet:

• 4 – 1 mm = durva homok
• 1-0,125 mm = finom homok
• 0,125 – 0,02 mm = homokliszt
• 0,02 – 0,002 mm = iszap

A beton adalékanyagai

A beton adalékanyagaként felhasznál­hatók mindazok a természetes és mes­terséges anyagok, amelyek szilárdsága megfelelő és nem tartalmaznak a beton­ra káros szennyeződéseket. A természetes adalékanyagok kőze­tek természetes aprózódásából (homo­kos kavics) vagy mesterséges aprításá­ból (zúzottkő) keletkeznek.

A mesterséges adalékanyagok lehet­nek ipari hulladékok (pl. kohósalak) vagy természetes anyagokból ipari úton előállított adalékanyagok (pl. keramzit). Az alkotóanyagok közül az adaléka­nyag van legnagyobb mennyiségben jelen a betonban, ezért jellemzői nagy­mértékben befolyásolják a beton minő­ségét. Az adalékanyag 4 mm-es rostán át­hulló részét homoknak (zúzott homok­nak), a rostán fennmaradtat kavicsnak (zúzaléknak) nevezzük.

A kavics szemnagysága szerint osztá­lyozható:

• 125-32 mm = nagy szemű kavics
• 32-8 mm = durva kavics
• 8-4 mm = apró kavics.

A mesterségesen aprított adalékok méretük szerint osztályozhatók:

• 125-32 mm = durva zúzottkő
• 32-16 mm = apró zúzottkő
• 16-8 mm = durva zúzalék
• 8-4 mm = apró zúzalék
• 4-1 mm = durva zúzott homok
• 1-0,125 mm – finom zúzott homok
• 0,125-0,02 mm = kőliszt.

Az építkezéseken általánosan hasz­nált adalékanyag a homokos kavics (só­der), amelyet részben folyami kotrással, részben bányából termelnek ki.

A felhasználhatóság szempontjából az adalékanyag legfontosabb jellemzői:

• szilárdság;
• szennyezettség;
• szemszerkezet.

Csak megfelelő szilárdságú adalék­anyag használható. A hazai előírások szerint az adalékanyagul használt kőzet nyomószilárdsága az előírt betonszi­lárdság legalább kétszerese legyen, és nem lehet kisebb 50 N/mm²-nél.

A bányából kitermelt vagy folyamból kotort homokos kavics a szilárdsági követelményeknek általában megfelel. Szennyeződésnek tekintjük azokat az anyagokat, amelyek a cementkötést és szilárdulását, a beton szilárdságát és tömörségét, valamint a betonba szerelt betonacél minőségét befolyásolják. A szennyező anyagok lehetnek szerves és szervetlen eredetűek. Amíg a szerves szennyeződések már igen kis mennyiségben használhatat­lanná teszik az adalékanyagot, addig a szervetlen szennyeződések bizonyos határig nem károsak.

A szervetlen szennyeződések lehet­nek az adalékanyagban finoman eloszt­va, vagy az adalékanyag szemcsékre ta­padva, vagy kemény agyag-iszap rögö­ket képezve. A finom eloszlású szervet­len szennyeződések káros voltának mértéke összefügg szemcsefinomsá­gukkal, minél finomabb a szemcse, an­nál károsabb a hatása. Legkárosabb az agyag, kevésbé az iszap és legkevésbé a kő- és a homokliszt. A finom eloszlású szervetlen szennyeződések kevésbé ká­rosak, mint ha az agyag-iszap az ada­lékanyag-szemcséket vonja be. Ennél is veszélyesebbek az adalékanyagban lévő kemény agyag-iszap rögök.

Az agyag-iszaptartalom egyszerű vizsgálattal gyorsan meghatározható, a csavaros fedővel ellátott befőttesüveget félig megtöltjük a vizsgálandó adalék­anyaggal, amelyből előzőleg a 4 mm-nél nagyobb szemcséket eltávolítottuk. Ezt követően a befőttesüveget 3/4 ré­szig feltöltjük vízzel. Az üvegre csavar­juk a fedőt, majd az üveg fejtetőre állí­tott, később vízszintes helyzetében a homok és a víz keverékét egy percig alaposan összerázzuk. Az egy perc el­teltével az üveget gyors mozdulattal függőleges helyzetbe hozzuk, majd vízszintes alapra helyezzük, és a keve­réket egy órán át ülepedni hagyjuk. Az egy óra elteltével, mérőeszközzel le­mérjük a homok tetejére ülepedett elté­rő színű agyag-iszap réteg vastagságát, valamint a homok és az agyag-iszap ré­teg együttes magasságát.

A folyamból kotort homokos kavics kevésbé szennyezett, mint a bányából kitermelt. A megengedettnél nagyobb mennyi­ségű agyag-iszap az adalékanyagból mosással eltávolítható. A szerves szennyeződések (pl. ter­mőföld) nagyon károsak, már 1%-nyi mennyiség is vasbetonkészítésre alkal­matlanná teszi az adalékanyagot.

A szemmegoszlás az egyes adalék­anyag szemcsék százalékos megoszlása, amelyet az egész adalékanyag tömegé­re vonatkoztatunk. Nem mindegy, hogy az apró és a durva szemcsék milyen százalékos arányban vannak jelen az adalékanyagban. Minél több a homok, annál nagyobb az adalékanyag keverővíz-igénye, és ebből kifolyólag annál több cement kell azonos szilárdságú beton készítéséhez. A szükségesnél ke­vesebb homok viszont nehezíti a beton­keverék bedolgozását, és a beton végső soron likacsos, vagyis porózus lesz. Az a jó szemmegoszlás, amikor a homok és a kavics aránya közel egyenlő, azaz a szemszerkezet folyamatos. Még megfe­lelő az az adalékanyag, amelynek ho­moktartalma legalább 40% és legfel­jebb 65%.

A szemmegoszlás megfelelőségét – kellő gyakorlat híján – szemrevételezés­sel nehéz eldönteni, ezért vizsgálattal kell ellenőrizni. A vizsgálat igen egy­szerű. Az adalékanyag-kupacot az alján addig vájjuk alá, míg annak felületéről kb. 20 cm vastag réteg leomlik. Az így frissen feltárt rézsű közepéből emeljünk ki és mérjünk le 10 kg anyagot, majd rostáljuk át 4-5 mm lyukbőségű ros­tán. Ha a rostán áthullott homok 4 és 6,5 kg között van, akkor az adalékanyag szemmegoszlása megfelelő. Ha az át­hullott homok mennyisége ennél több vagy kevesebb, akkor az adalékanyagot átdobó rosta segítségével bontsuk szét homokra és kavicsra, majd betonkészí­téskor a két kupacból fele-fele arányban adagoljunk.

Adalékszerek

Az adalékszerek a betonkeverékhez kis mennyiségben adagolt folyékony vagy por alakú vegyipari készítmények, ame­lyekkel a beton vagy habarcs bizonyos tulajdonságai kedvezően befolyásolha­tók.

A lakossági építkezésen számításba jövő adalékszerek:

• képlékenyítők és folyósítók;
• késleltetők;
• fagyásgátlók

A képlékenyítő és folyósító adalék­szerek csökkentik a betonkeverék keverővíz-igényét. Ez azt jelenti, hogy azo­nos mennyiségű keverővíz adagolás mellett lágyabb, könnyebben bedolgoz­ható betonkeverék állítható elő, azonos konzisztencia esetén pedig keverővíz takarítható meg. A késleltető adalékszereket nyári idő­ben kell használni, mert meghosszabbít­ják a betonkeverék bedolgozhatóságá­nak időtartamát. A fagyásgátlók hideg időben csökkentik a keverővíz fagyáspontját.

A habarcshoz szintén adagolhatok bizonyos adalékszerek. A habarcsot igénylő munkákhoz a forgalomban lévő adalékszerek közül elsősorban a képlé­kenyítő adalékszerek jöhetnek számítás­ba. E készítmények alkalmazása mellett a habarcs előállításához kevesebb keve­rővíz is elegendő, ami azért előnyös, mert az ilyen habarcsból tömörebb, a csapóesőnek és a fagynak jobban ellen­álló, időállóbb vakolat készíthető. E készítményeket tehát elsősorban azok­hoz a habarcsokhoz adagoljuk, amelyek az időjárás hatásának vannak kitéve vagy amelyekkel szemben különleges követelményeket (pl. vízzáróságot) tá­masztunk. Az időjárás viszontagságai­nak kitett habarcsokhoz olyan képléke­nyítő adalékszer használata, amelynek a képlékenyítő hatáson kívül légpórus­ képző hatása is van, kifejezetten kedvező, mivel a mesterséges légpórusok fo­kozzák a habarcs fagyállóságát.