Ház

A tégla műszaki követelményei

A lakóház, de bármilyen más használati célú épület tervezett és tényleges funkcio­nális működését, üzemeltetési és karban­tartási költségeit, mechanikai ellenállását és stabilitását, végső soron élettartamát és értékállóságát meghatározza az építésekor felhasznált építőanyagok minősége és megbízhatósági szintje.

A megfogalmazottak megvalósítását biz­tosító jogi követelményeket és előírásokat a 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelete, amely tartalmazza az építési ter­mékek műszaki követelményeinek, megfe­lelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól rendelkezik.

A rendelet hatálya – egyebek mellett – valamennyi építési termékre, annak gyár­tójára, forgalmazójára, importálójára, to­vábbforgalmazójára, belföldi felhasználó­jára, továbbá az ezekből létrehozott épít­mény építtetőjére, tervezőjére és kivitele­zőjére terjed ki.

A cikksorozat ezen része bemutatja a rende­let által előírt szabályokat, különös tekin­tettel téglaipari alkalmazásukra; ismerteti továbbá az égetett agyag falazóelemekre, a téglákra vonatkozó MSZ EN 771-1:2005 honosított, európai szabvány előírásait és alkalmazását.

Fontosnak tartom a 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelet és az MSZ EN 771-1:2005 szabvány lényegének és al­kalmazásának ismeretét, mivel a korábbi jogi szabályozáshoz és a 2005. január 1-én hatályukat vesztett magyar termék és vizs­gálati szabványokhoz viszonyítva jelentős fogalmi és rendszerbeli változások vannak, amelyek az Európai Unióhoz csatla­kozásunkkal, illetve az azt megelőző idő­szakban kötelezően alkalmazandókká vál­tak az építőanyagok műszaki specifikációinak megfelelése, megfelelőség tanúsítása és értékelése, a megfelelőség igazolása érdekében.

A megfelelőség igazolás alapjai

Forgalomba hozni (továbbforgalmazni) vagy beépíteni csak megfelelőségi igazolás­sal rendelkező, építési célra alkalmas épí­tési terméket szabad. Építési terméket építménybe betervezni akkor szabad, ha arra jóváhagyott műszaki specifikáció van.

Építési célra alkalmas a termék, ha a gyártó utasításainak és az építészeti- mű­szaki terveknek megfelelő szakszerű beépí­tést követően, a termék teljes tervezett élettartama alatt, rendeltetésszerű haszná­lat és előírt karbantartás mellett, az épít­mény – amelybe a termék beépítésre kerül – kielégíti az alapvető követelményeket.

Alapvető követelmények: a mechanikai el­lenállás és stabilitás, a tűzbiztonság, a higi­énia, az egészség- és környezetvédelem, a használati biztonság, a zaj és rezgés elleni védelem, továbbá az energiatakarékosság és hővédelem.

A megfelelőség igazolási eljárás alapját a következő jóváhagyott műszaki specifiká­ciók képezik:

  • magyar nemzeti szabvány, ezen belül a honosított harmonizált szabvány
  • az európai műszaki engedély (ETA)
  • az építőipari műszaki engedély (ÉME).

A honosított harmonizált szabvány: az európai szabványügyi szervezetek által el­fogadott és az Európai Közösségek Hiva­talos Lapjában közzétett szabvány, ame­lyet a magyar eljárási rendnek megfelelően honosítottak és nemzeti szabványként köz­zé tettek.

Az európai műszaki engedély (ETA): olyan műszaki specifikáció, amelyet har­monizált európai szabvány hiányában egy termékre dolgoztak ki és hagytak jóvá.

Az építőipari műszaki engedély (ÉME): Magyarországon kijelölt jóváhagyó szerve­zet által – más jóváhagyott műszaki specifi­káció hiányában – kiadott műszaki specifi­káció, amely tartalmazza a termékre vo­natkozó műszaki követelményeket és al­kalmazási feltételeket, beleértve a szállí­tásra, tárolásra, beépítésre, üzemeltetésre és az alkalmazható műszaki megoldásra, eljárásra, technológiára vonatkozó köve­telményeket, továbbá azok vizsgálati, meg­felelőség igazolási módozatait is.

A műszaki specifikációk hierarchiájában a szabvány áll az első helyen. Az égetett agyag falazóelemekre a téglaipari termé­kekre a Falazóelemek követelményei szab­ványsorozat 1. része, a már említett MSZ EN 771-1: 2005 vonatkozik, amely az euró­pai szabvány minden változtatás nélkül nemzeti szabványként kiadott változata.

A téglatermékek megfelelőség igazolása a fenti szabvány és visszavonásukig az építő­ipari műszaki engedélyek (ÉME) alapján történik, tekintettel arra, hogy a tégla épí­tőanyagokra vonatkozó korábbi nemzeti szabványok – amint már említettem – 2005. január 1-jén visszavonásra kerültek. (MSZ 551 és MSZ 5940 szabványsorozatok)

A termék gyártójának, forgalomba hozó­jának feladata a termékre előírt megfelelő­ségi eljárás lebonyolítása, valamint az eljá­rás eredményeként kiállított megfelelőségi igazolásnak (megfelelőségi tanúsítvány vagy szállítói megfelelőségi nyilatkozat) a termékhez csatolása.

A megfelelőségi tanúsítvány a kijelölt ta­núsító szervezet által, a szállítói megfelelő­ségi nyilatkozat a szállító által kiadott meg­felelőség igazolás. A rendelet értelmezése szerint a szállító: a termék gyártója, forga­lomba hozója.

A megfelelőség igazolási eljárást a ter­mékre vonatkozó jóváhagyott műszaki spe­cifikáció a – 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 4. sz. melléklete alapján – határozza meg. Az eljárásban vizsgálatokkal és bizonyítási eljárásokkal kell megállapítani, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó műszaki specifikáció előírá­sainak. A megfelelőség igazolás másolatát a termék gyártója, forgalomba hozója kö­teles a felhasználónak és az ellenőrzésre jogosult szervezeteknek átadni. A rendelet értelmezése szerint felhasználó: aki a ter­méket betervezi, beszerzi, beépíti, illetve felhasználja.

Az égetett agyag falazóelemekre, a tég­lákra vonatkozó követelményeket megha­tározó MSZ EN 771-1:2005 szabvány, mint a megfelelőség igazolási és tanúsítási eljá­rás alapja az alábbi megfelelőség tanúsítá­si rendszer alkalmazását írja elő:

Termék(ek) Tervezett felhasználásuk Megfelelőség tanúsítási rendszer
Falazóelemek I. kategória Falakban, pillérekben és válaszfalakban 2+
Falazóelemek II. kategória Falakban, pillérekben és válaszfalakban 4

A 2+ jelű és a 4 jelű megfelelőség tanúsí­tási rendszer a szabvánnyal azonos szerke­zetben és szakmai tartalommal megtalál­ható még a 3/2003 (I. 25) BM-GKM-KvVM együttes rendelet 4. számú mellékletének 2. ii) Szállítói megfelelőségi nyilatkozat cí­mű fejezetében.

Az I. kategóriába tartoznak azok a fala­zóelemek, amelyek esetében a közölt szi­lárdság el nem érésének valószínűsége leg­feljebb 5%. Ez vonatkozhat a középértékre és a jellemző értékre is (értelmezésüket lásd később). A II. kategóriába tartoznak azok a falazóelemek, amelyek nem érik el az I. kategória megbízhatósági szintjét.

A két kategória között annyi különbség van – amelyet a következő táblázatok mutatnak be -, hogy I. kategóriájú falazóelemek ese­tében a gyártó rendelkezik egy bejelentett szervezet által kiadott gyártásellenőrzési tanúsítvánnyal, amely kiterjed az üzem kezdetei felülvizsgálatára és az üzemi gyár­tásellenőrzésre, valamint az üzemi gyártás­ellenőrzés folyamatos felügyeletére és ér­tékelésére.

Az I. kategóriájú falazóelemek megfelelőség értékelésének feladatai a 2+ jelű meg­felelőség tanúsítási rendszer szerint:

Feladatok
A gyártó feladatai Üzemi gyártásellenőrzés
Kezdeti típusvizsgálat
A bejelentett testület feladatai Az üzemi gyártásellenőrzésről tanúsítvány kiadása Az üzem és az üzemi gyártásellenőrzés kezdeti felülvizsgálata
Az üzemi gyártásellenőrzés folyamatos felügyelete és jóváhagyása

A II. kategóriájú falazóelemek megfelelőség értékelésének feladatai a 4 jelű megfelelőség tanúsítási rendszer szerint:

Feladatok
A gyártó feladatai Üzemi gyártásellenőrzés
Kezdeti típusvizsgálat

A következőkben bemutatásra kerülnek a megfelelőség értékelési feladatokkal kap­csolatos legfontosabb ismeretek:

Üzemi gyártásellenőrzés

Létre kell hozni egy üzemi gyártás- ellen­őrzési rendszert és annak dokumentálását. Az üzemi gyártásellenőrzési rendszer a gyártási folyamat belső ellenőrzésére al­kalmas eljárásokból áll, annak elérésére, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő termékek megfeleljenek a megfelelőség igazolás alapját jelentő jóváhagyott műsza­ki specifikációnak: égetett agyag falazóele­mek, a téglák esetén az MSZ EN 771-1:2005 szabványnak és visszavonásukig az építő­ipari műszaki engedélynek (ÉME).

Az üzemi gyártás- ellenőrzési rendszert I. kategóriába tartozó falazóelemekre úgy kell kialakítani, hogy a megadott nyomó­szilárdságnak való megfelelés valószínűsé­ge elérje a 95%-os megbízhatósági szintet.

Az üzemi gyártás- ellenőrzésnek és doku­mentálásának megfelelő alapot jelent, ha a gyártó bevezette és az arra illetékes, akkre­ditált tanúsító szervezettel sikeresen auditáltatta és folyamatosan felügyelteti az MSZ EN ISO 9001-2000 minőségirányítási rendszert.

Az ISO 9001 rendszer minőségirányítási kézikönyve technológiai, ellenőrzési utasí­tásainak betartása, dokumentálása bizto­sítják a technológiai folyamat szabályozott­ságát, egyenletes minőségű téglatermékek kibocsátását és megbízhatósági szintjét.

A vizsgáló és mérőberendezésekre vonat­kozó hitelesítési és kalibrálási utasítások szerinti eljárások biztosítják, hogy a vizs­gált és mért értékek előírt pontossággal mu­tassák a szabványban deklarált értékeknek való megfelelés mértékét.

Az üzemi gyártásellenőrzés és dokumen­tációja akkor felel meg a tanúsítvány kiadás feltételeinek, ha a vizsgáló és mérőbe­rendezésekre, a gyártó berendezésekre és a gyártási eljárásra vonatkozó – már emlí­tett – utasításokon kívül szabályozza a késztermékek vizsgálatát, jelölését, a ter­mékek nyomon követhetőségét és a köve­telményeket nem teljesítő termékek keze­lési eljárását.

Kezdeti típusvizsgálat

Egy új termék kifejlesztése és a gyártás, valamint a forgalomba hozatal előtt el kell végezni a megfelelő kezdeti típusvizsgála­tokat annak igazolására, hogy a termék ki­fejlesztése során előirányzott tulajdonsá­gok kielégítik az MSZ EN 771-1:2005 ége­tett agyag falazóelemekre vonatkozó szab­vány követelményeit és megfelelnek a ter­mékre közölt értékeknek.

Ezt a kezdeti tí­pusvizsgálatot meg kell ismételni, ha a nyersanyagok származási helyében, össze­tételében vagy minőségében jelentős változás következik be, vagy a gyártási tech­nológia olyan módosításakor, amely a gyártó véleménye szerint új végterméket eredményez.

A falazóelem tervezett felhasználási céljától függően – a gyártó által közöl­tekre vonatkozó – a következő felsoro­lásból kiválasztott tulajdonságokra kell elvégezni az alábbi vizsgálatokat és számításokat:

  • méretek és mérettűrések;
  • alak;
  • száraz testsűrűség;
  • nyomószilárdság;
  • hőtechnikai tulajdonságok;
  • fagyállóság;
  • vízfelvétel;
  • kezdeti vízfelvétel;
  • aktív oldható sótartalom;
  • nedvesség okozta tágulás;
  • tűzveszélyesség;
  • tapadószilárdság.

A cikksorozat ezen pontjának további célja: az égetett agyag falazóelemekre, a téglákra vonatkozó MSZ EN 771-1:2005 honosított európai szabvány előírásainak, alkalmazá­sának ismertetése.

Az európai szabvány a 2005. január else­jén hatályukat vesztett magyar termék és vizsgálati szabványokhoz viszonyítva jelen­tős fogalmi és követelmény rendszerbeli változásokat tartalmaz. Fontosnak tartom ezen ismeretek lényegének összefoglaló bemutatását.

Alapfogalmak:

Az égetett agyag falazóelem: agyagból vagy más, agyagot tartalmazó anyagból ho­mok, töltőanyag vagy más adalékanyag hozzáadásával vagy anélkül, a kerámia kö­téshez szükséges megfelelően magas hő­mérsékleten égetéssel készült falazóelem.

Az MSZ EN 771-1:2005 szabvány előírá­sai az égetett agyag falazóelemek, a téglák két csoportjára érvényesek: az LD-ele­mekre és a HD-elemekre.

Az LD-elem: védett falazatokhoz hasz­nált kis bruttó száraz testsűrűségű (< 1000 kg/m3) égetett agyag falazóelem.

A HD-elem: nem védett falazatokhoz használt égetett agyag falazóelem, vala­mint védett falatokhoz használt nagy brut­tó száraz testsűrűségű (> 1000 kg/m3) ége­tett agyag falazóelem.

Védett falazatnak nevezzük a behatoló víztől védett falazatot, amelynek többféle változata van, például a megfelelő vakolat­tal vagy burkolattal védett külsőfal; a több­rétegű falazat belső rétege; vagy a belsőfal. A védett falazat lehet teherhordó vagy nem teherhordó.

A falazóelem fekvő felületének síkjához viszonyítva a falazóelemben végigmenő üregek merőleges vagy párhuzamos irá­nyúak lehetnek.

Ennek megfelelően a függőleges üregű égetett agyag falazóelem egy vagy több, a fekvő felületre merőlegesen végigmenő üreget, a vízszintes üregű égetett agyag fa­lazóelem egy vagy több a fekvő felülettel párhuzamos üreget tartalmaz.

Az égetett agyag falazóelemek műszaki követelményei

A gyártónak meg kell adnia, hogy a falazóelem az LD-elemekre, vagy a HD-elemekre meghatározott követelményeket elégíti ki. A következőkben ismertetésre kerülő műszaki követelmények mindkét elemtípusra (LD-elemek, HD-elemek) vo­natkoznak.

A HD-elemekkel kapcsolatos kiegészítő előírások a szövegrész végén kerülnek ismerte­tésre.

Méretek és mérettűrések

Az égetett agyag falazóelem méreteit a hosszúság, a szélesség és a magasság sor­rendjében az előírt méretekben kifejezve a gyártónak kell megadnia mm-ben.

Az előírt méret a falazóelem gyártására megállapított méret, amelynek a tényleges, a falazóelemen mért méret a tűréshatáro­kon belül megfelel. A méretek és a felüle­tetek megnevezését és értelmezését a 21. ábra mutatja be.

21. ábra

21. ábra: 1. hosszúság; 2. szélesség; 3. magasság; 4. fekvőfelület; 5. látszófelület; 6. homlokfelület.

Mérettűrések

Középérték

A közölt érték olyan számérték, amelyet a gyártó a vizsgálati precizitás és a gyártási eljárás során fennálló ingadozások figye­lembe vételével ad meg.

A közölt érték és a vizsgálati mintán vég­zett mérésekkel meghatározott középérték közötti különbség egyetlen méret esetében sem lehet nagyobb, a következő mérettű-rési osztályokra (kategóriákra, Tm) közölt értéknél. Az értéket egész mm-ben kell megadni.

T1: ± 0,4 √(előírt érték) mm vagy 3 mm, ahol a nagyobb érték a mérvadó.

T2: ± 0,25 √(előírt érték) mm vagy 2 mm, ahol a nagyobb érték a mérvadó.

vagy Tm: a gyártó által közölt eltérés (amely nagyobb vagy kisebb lehet, mint a többi mérettűrési osztályé.)

A gyártónak meg kell adnia, hogy a falazóelemek középértékéhez melyik mé­rettűrési osztályt (kategóriát) lehet hozzá­rendelni.

Mérettartomány

A legnagyobb mérettartomány, az egyes elemeken megállapított legnagyobb és leg­kisebb méret különbsége bármely adott méret esetében, amelyet a vizsgálati mintá­ra kaptak a következő három kategória (Rm) egyikére közölt értéken belül legyen.

Az értékeket egész mm-ben kell megadni.

Kategória Mérettartomány
R1: ±0,6 √(előírt érték) mm
R2: ±0,3 √(előírt érték) mm

vagy Rm: a gyártó által közölt mérettar­tomány mm-ben (amely nagyobb vagy ki­sebb lehet, mint a többi kategóriáé).

Ha a kereskedelmi forgalomba kerülő falazóelemek tervezett felhasználási céljá­ból lényeges (pl. ha a falazat meghatáro­zott pontosságát követelik meg, ha ez a tervelőírások teljesítéséhez szükséges) a gyártónak meg kell adnia azt, hogy egy adott tétel, melyik mérettartomány kate­góriába tartozik.

Alak

Az égetett agyag falazóelem alakját, az üregek irányát és százalékos arányát a gyártónak meg kell adnia.

Ha a kereskedelmi forgalomba kerülő falazóelemek tervezett felhasználása szempontjából lényeges, továbbá minden falazóelemre, amelyet akusztikai köve­telményeket kielégítő épületszerkezet­ben használnak fel, a gyártónak közölnie kell az üregek, nyílások (pl. habarcstás­ka) térfogatát és kialakítását, valamint a külső határoló lapok és a bordák legki­sebb vastagságát. Az üregek és nyílások térfogatára, valamint a külső határoló lapok és bordák vastagságára tűrés nincs meghatározva.

Az adatok közölhetők az MSZ EN 771-1:2005 szabvány fogalom meghatározásai alapján vagy rajzra hivatkozással.

Testsűrűség

A gyártónak meg kell adnia a bruttó és nettó száraz testsűrűség értékét és a vonat­kozó tűrési kategóriát is.

A bruttó és nettó száraz testsűrűségnek a mintán végzett mérésekből számított kö­zépértéke nem térhet el a gyártó által kö­zölt száraz testsűrűség értékétől többel, mint a következő kategóriákban megadott értékek közül az egyik:

  • D1: 10%
  • D2: 5%

vagy Dm: a gyártó által az eltérésre %-ban közölt érték (amely kisebb vagy na­gyobb is lehet, mint a többi kategóriáé).

Nyomószilárdság

A gyártónak közölnie kell a közepes nyo­mószilárdságot. A közepes nyomószilárd­ság a falazóelemek nyomószilárdsági érté­keinek számtani középértéke.

A gyártónak közölnie kell azt, hogy az égetett agyag falazóelem a I. kategóriába vagy II. kategóriába van-e besorolva.

A vizsgált tételből vett minta nyomószi­lárdság vizsgálatra meghatározott számú falazóelemének közepes nyomószilárdsága nem lehet kisebb a közölt nyomószilárdság értéknél.

Ezen kívül a mintákon meghatározott nyomószilárdság valamennyi egyedi érté­kének el kell érnie a közölt érték legalább 80%-át.

Hőtechnikai tulajdonságok

Minden olyan falazóelemre, amelyeket hőszigetelési követelményeket kielégítő épületszerkezetben használnak fel, a gyár­tónak meg kell adnia az MSZEN 1745 szabványra hivatkozással a falazóelemek hőtechnikai tulajdonságaira vonatkozó adatokat.

Közölni kell, hogy az egyes adatok táblá­zaton, vizsgálaton vagy számításon alapul­nak-e.

Aktív oldható sótartalom

Ha a termék felhasználási célja csak kor­látozott védelmet (pl. vékony vakolat ré­teggel) irányoz elő, az aktív oldható sótar­talmat a gyártónak közölnie kell.

Ha a termék felhasználási célja a vízbeha­tolástól való teljes védelmet irányoz elő (pl. megfelelően vastag vakolat rétegével, burkolattal, többrétegű falak esetén a bel­ső réteggel, belső falakkal), akkor az aktív oldható sótartalomra nincs követelmény. (S0 kategória)

Tűzveszélyesség

A gyártónak közölnie kell a falazóelemek tűzveszélyességi osztályba sorolását, ha azt olyan épületszerkezetben tervezik felhasz­nálni amellyel szemben tűzvédelmi köve­telményeket támasztanak.

A falazóelemeket vizsgálat nélkül az A1 tűzveszélyességi osztályba lehet besorolni, ha az egyenletes eloszlású szervesanyag tartalmuk < 1,0 tömegszázaléknál vagy térfogatszázaléknál (a nagyobb érték a mértékadó).

Egyszerűen belátható, hogy a 850-1000 °C hőmérsékleten égetett téglák az A1 tűzve­szélyességi osztályba sorolhatók, mert ezen a hőmérsékleten a szerves anyagtartalom teljesen megsemmisül.

Páraáteresztő képesség

Külső falszerkezetekben használt falazó­elemekre a gyártónak az MSZ EN 1745 számú szabványban a vízgőz diffúziós­ együtthatójára megadott táblázatos érté­kek alapján kell a páraáteresztő képesség­re vonatkozó adatokat kidolgoznia.

Tapadószilárdság

Azokra az égetett agyag falazóelemekre, amelyeket olyan épületszerkezetben hasz­nálnak, amelyekre állékonysági követel­mények vannak, közölni kell a falazóelem és a habarcs közötti tapadószilárdságot, mint jellemző kezdeti nyírószilárdságot az MSZ EN 1052-3 szabvány szerint. Az ada­tokat előírt értékek, vagy vizsgálat alapján lehet megadni.

Az előírt értékek az MSZ EN 998-2: 2003 C melléklete alapján meghatározhatók.

Az adatközlés vizsgálatok alapján is elvé­gezhető.

Az MSZ EN 998-2 szerint előírt fajtájú ha­barccsal kötésben lévő falazóelem jellemző kezdeti nyomószilárdsága az MSZ EN 1052-3 szabvány szerinti vizsgálattal megha­tározható. A jellemző kezdeti nyírószilárd­ság értéke nem lehet nagyobb a közölt ér­téknél. A tapadószilárdság a habarcstól, falazóelemtől és a kivitelezéstől függ.

Ebben a pontban eddig ismertetett, az égetett agyag falazóelemekre az MSZ EN 771-1:2005 honosított európai szabványban meghatá­rozott műszaki követelmények mindkét elemtípusra (LD-elemek, HD-elemek) vo­natkoznak.

A HD-elemekkel kapcsolatos kiegészítő előírások a következőkben kerülnek ismerte­tésre.

A HD-elem nem védett falazatokhoz hasz­nált égetett agyag falazóelem, valamint védett falazatokhoz használt nagy bruttó száraz test­sűrűségű (> 1000 kg/m3) égetett falazóelem.

Tartósság

Abban az esetben közlendő adat, ha a termék felhasználási célja csak korlátozott védelmet irányoz elő (pl. vékony vakolat­réteg), vagy a termék a felhasználása során ki van téve az időjárásnak.

A falazóelem fagyállósági kategóriáját a gyártónak úgy kell közölnie, hogy megadja a környezeti hatásoknak erősen, mérsékel­ten és nem kitett falazatokhoz vagy épület­szerkezetekhez való alkalmazhatóságát.

  • F0 környezeti hatásoknak nem kitett
  • F1 környezeti hatásoknak mérsékelten kitett
  • F2 környezeti hatásoknak erősen kitett.

Amíg nincs európai vizsgálati módszer a falazóelem fagyállóságát a tervezett fel­használási helyén érvényes rendelkezések szerint kell elbírálni és megadni.

Vízfelvétel

A gyártónak közölnie kell az olyan ége­tett agyag falazóelemekből álló tétel vízfel­vételére vonatkozó adatot, amelyet külső falazat időjárásnak kitett felületére kíván­nak felhasználni. Ha egy tételből égetett agyag falazóelem mintát vesznek az MSZ EN 771/1:2005 szabvány A melléklete sze­rint és a C mellékletben leírt vizsgálati módszerrel meghatározzák annak vízfelvé­telét, az adott számú elem vízfelvételének középértéke nem lehet nagyobb a közölt vízfelvételi értéknél.

Aktív oldható sótartalom

Ha a termék felhasználási célja csak kor­látozott védelmet (pl. vékony vakolatréteg­gel) irányoz elő, vagy a termék a felhaszná­lása során ki van téve az időjárásnak, akkor az aktív sótartalmat az alábbi táblázatban megadott kategóriák alapján a gyártónak közölnie kell.

Kategória A megengedett sótartalom tömegszázalékban, legfeljebb
Na+ + K+ Mg2+
S0 Nincs követelmény Nincs követelmény
S1 0,17 0,08
S2 0,06 0,03

Ha egy tételből az MSZ EN 771/1:2005 szabvány A melléklete szerint égetett agyag falazóelem mintát vesznek és azokat az MSZ EN 772-5 szabvány szerint meg­vizsgálják, a vízoldható sótartalom nem lehet nagyobb a közölt aktív oldható sótarta­lomnál.

Ha a termék felhasználási célja a vízbeha­tolástól való teljes védelmet irányoz elő (pl.: megfelelő vakolat vastag rétegével, burko­lattal, több rétegű falak esetén a belső ré­teggel, belső falakkal), akkor az aktív oldha­tó sótartalomra nincs követelmény (S0).

Az égetett agyag falazóelemek leírása, megnevezése

Az égetett agyag falazóelemek (LD-ele­mek; HD-elemek) leírásának és megneve­zésének legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

  • az európai szabvány számát és kiadásá­nak dátumát: MSZ EN 771-1: 2005;
  • a falazóelem fajtáját;
  • méreteket és mérettűréseket (középér­ték)
  • alakot;
  • bruttó és nettó száraz testsűrűséget és tűréseket;
  • nyomószilárdságot.

Ha tervezett felhasználási célra szükséges, ezenkívül meg kell adni a következőket:

  • mérettűréseket (mérettartományt);
  • hőtechnikai tulajdonságokat;
  • az aktív oldható sótartalom szerinti ka­tegóriát;
  • tűzveszélyességet;
  • páraáteresztő képességet;
  • tapadószilárdságot.

A HD-elemek leírásának, megnevezésé­nek az előzőekben felsoroltakon kívül a következő adatokat kell tartalmaznia:

  • a fagyállósági kategóriát és annak alap­ját;
  • a vízfelvételt;
  • a kezdeti vízfelvételt.

Az égetett agyag falazóelemek osztályozása

Az égetett agyag falazóelemek tulajdon­ságait meg lehet adni osztályozási rendszer­re hivatkozva, feltételezve, hogy az osztá­lyozási rendszer az MSZ EN 771/1:2005 szabványban leírt egyedi tulajdonságokon alapul és az nem korlátozza a kereskedelmet.

Ez azonban nem mentesít attól a követel­ménytől, hogy valamennyi gyártó – ha szük­séges – a termékei tulajdonságainak közölt értékeit az MSZ EN 771/1:2005 szabvány követelményivel összhangban adja meg.

Az égetett agyag falazóelemek megjelölése

A következő adatokat egyértelműen fel kell tüntetni az elemeken, a csomagoláson, a szállítólevélen vagy az égetett agyag falazóelemekhez mellékelt bármilyen ta­núsítványon:

  • a falazóelem gyártójának nevét, árujelét vagy más ismertető jegyét;
  • az égetett agyag falazóelem azonosításá­hoz szükséges adatokat, amelyek utal­nak azok leírására és megnevezésére.

CE-megjelölés és címkézés

A gyártó felelős a CE-megjelölés elhelye­zéséért. A CE-megjelölést magán a falazóelemen (vagy ha ez nem lehetséges, a ter­mékre felerősített címkén, a termék cso­magolásán vagy a kísérő okmányon, pl.: a szállítólevélen) kell elhelyezni. A CE-megjelöléshez a következő adatokat kell mellé­kelni:

  • a tanúsító testület azonosítószámát (csak a 2+ rendszerbe tartozó gyártmányokra);
  • a gyártó nevét vagy azonosító jegyét és nyilvántartott címét;
  • annak az évszámnak két utolsó szám­jegyét, amelyben a megjelölést alkal­mazták;
  • az üzemi gyártásellenőrzés tanúsítvá­nyát (ha szükséges);
  • hivatkozást az MSZ EN 771/1:2005 eu­rópai szabványra;
  • a termék leírását, gyűjtőnevét, anyagát, méreteit,… és tervezett felhasználást;
  • a mértékadó lényeges tulajdonságokra vonatkozó adatokat a következő alak­ban:
  • minden fontos tulajdonságra meg kell adni a közölt értékeket, és ha szükséges a szinteket és osztályokat, vagy a
  • a „műszaki jellemző nincs meghatároz­va” megjegyzést azokra a tulajdonsá­gokra, amelyekre ez fennáll.

A „műszaki jellemző nincs meghatároz­va” változatot nem szabad alkalmazni ak­kor, ha a tulajdonságra kötelező határér­ték van megadva. A „műszaki jellemző nincs meghatározva” ezzel szemben alkal­mazható akkor, ha a tulajdonság egy bizo­nyos felhasználási célra a tagállamban nem törvényes követelmény.

Az égetett agyag falazóelemek felhasz­nálása

Az égetett agyag falazóelemeket sokféle módon használják fel és ezek mindegyike teljesítmény szinteket igényel. Néhány fel­használás hagyományos; és a megfelelő tu­lajdonságokkal szembeni igényeket a szab­ványok vagy a hagyományos szabályok tar­talmazzák a jó kivitelezés érdekében.

Más felhasználási módok újak és nem hagyo­mányosak lehetnek; ebben az esetben az anyagokkal és a kivitelezési teljesítmény szintekkel szembeni igény megfogalmazá­sa a tervező felelőssége.

Az egyes alkalmazások:

  • közönséges falazat: olyan falazat, amely kívül vagy belül van és a látszófelület megjelenésére nincs igény. Lehet teher­hordó vagy nem teherhordó.
  • védett falazat: olyan falazat, amely véd­ve van a víz behatolása ellen. Lehet kül­ső falazat, amelyet megfelelő vakolat ré­teggel vagy burkolattal védenek vagy többrétegű fal belső rétege vagy belső fal. A védett falazat lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
  • vakolt falazat: olyan falazat, amely kívül vagy belül van és bevakolnak. Lehet te­herhordó vagy nem teherhordó.
  • hőszigetelő falazat: olyan falazat, amely egy külső fal hőszigetelési funkciójának önmagában is nagymértékben megfelel. A falazat túlnyomórészt nagy üregtérfo­gatú égetett agyag falazóelemekből áll. Lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
  • nyersnek tervezett falazat: kívül vagy be­lül lévő falazat, amelynek esetében a lát­szófelületet úgy tervezik, hogy az külön­leges legyen. Gondosan gyártott falazó­elemekből készítik és figyelmet fordíta­nak a színvonalas kivitelezésre és a falazóelem fajtájának megfelelő fúga kiképzésre. Lehet teherhordó vagy nem teherhordó.
  • falazat különleges feladatra: különleges feladatokra készített falazat, többek kö­zött csatornázáshoz, támfalakhoz stb., amelyhez nagy tartósságú és nyomószi­lárdságú, valamint kis vízfelvételű falazóelemeket használnak.
  • teherhordó falazat: belső vagy külső fa­lazat amelynek saját tömegén kívül egyéb terhelést is fel kell vennie. Ezt a kifejezést általában akkor használják, ha a szerkezet tervezését arra alkalmas, mi­nősített személynek kell végeznie. A te­herhordó falazat lehet nyersnek terve­zett, közönséges, vakolt vagy különleges feladatú falazat. Ezen kívül lehet föld­rengés hatásának ellenálló is.

A fenti alkalmazásokkal kapcsolatban a falazat lehet: tűzálló; hangszigetelő; hőszi­getelő; amelyekre, ha szükséges kiegészítő követelményeket kell előírni.

Az égetett agyag falazóelemek legyenek megfelelően tartósak, hogy a helyi igénybevételnek ellenálljanak és megőrizzék az építmény szerkezeti és működési egységét.

Fagyállóság

Ha meg kell határozni, hogy egy téglafa­lazatból készült épületszerkezet esetében milyen mértékű fagyállósággal kell számol­ni, figyelembe kell venni azt a klimatikus (időjárási) befolyást, amelynek a falazóele­mek várhatóan ki lesznek téve, beleértve a falazat átnedvesedés elleni védelmét is.

A klimatikus igénybevétel (környezeti ha­tásoknak erősen kitett, mérsékelten kitett vagy nem kitett) annak a veszélynek a kife­jezése, hogy a falazat a helyi klimatikus adottságokból adódóan nagy nedvesség­tartalomnak és ezzel együtt fagyási-olvadá­si ciklusoknak lehet kitéve.

Azok a ténye­zők, amelyek a klimatikus igénybevétel értékelését lehetővé teszik, a hőmérsékleti és a nedvességi viszonyok, valamint az agresszív anyagok jelenléte. Az értékeléshez a helyi vagy nemzeti tapasztalatokat figye­lembe kell venni.

A különböző felületi bevonatok (vakolat, festés) hatását különösen a vékony rétegű bevonatokkal összefüggésben kell értékelni. A következő, nem részletezett példák csupán utalások, segítenek a felhasználó­nak a megfelelő anyag kiválasztásában.

Környezeti hatásoknak erősen kitett falazatok

A következő példák a környezeti hatá­soknak erősen kitett falakra vagy falszer­kezetekre vonatkoznak:

  • vakolatlan falazat a talajfelszín közelé­ben (kb. két sorral alatta és felette), amelynek esetében az átnedvesedés fagyással együtt fordulhat elő.
  • vakolatlan mellvédek, amelyek esetében átnedvesedés fagyással fordulhat elő, pl. ha a mellvédnek nincs hatékony lefedése.
  • vakolatlan külső kémények, amelyek esetében átnedvesedés fagyással együtt fordulhat elő.
  • falkoszorúk és fedések, valamint ablak­párkányok fagyveszélyes területeken.
  • szabadon álló falak és függönyfalak, amelyek esetében átnedvesedés fagyás­sal együtt fordul elő, pl. megfelelő lefe­dés nélküli falak.
  • támfalak, amelyek esetében átnedvese­dés fagyással együtt fordul elő, pl. ha a falnak nincs megfelelő takarása, vagy hátoldali vízszigetelése.

Környezeti hatásoknak mérsékelten ki­tett falazatok

A következőkben a falazatok átnedvese­désének megelőzésére használatos intéz­kedések szerepelnek:

  • a fal felső szélének védelme előtetővel vagy fedéssel.
  • az ablakpárkányokba bemunkált vájat (vízorr).
  • nedvességzáró rétegek a falak lábánál és felső végén.

Környezeti hatásoknak nem kitett fala­zatok

A következőkben a környezeti hatások­nak nem kitett falazatokra vagy falszerke­zetekre vonatkozó példák szerepelnek:

  • Külső falak, amelyeknek megfelelő, a klimatikus feltételeket figyelembe vevő mértékű védelme van. Európa egyes ré­szein a tapasztalatok szerint egy vastag réteg a megfelelő vakolatból ilyen véde­lem. Olyan esetekben, amikor csapóeső faggyal együtt fordul elő, a védelemnek vízzáró burkolatnak kell lennie.
  • Belsőfalak és a többrétegű falak belső rétege.

A szulfát hatása a habarcsra és a va­kolatra

A szulfátion roncsoló hatását a falazó habarcsra alapvetően az oldatban lévő szulfát és a portlandcement alkotórészeként je­lenlévő trikalcium-aluminát (C3A) reakció­ja okozza, amelynek során kalcium-szulfo-aluminát (ettringit) keletkezik. Ez a reak­ció csak akkor megy végbe, ha a portlandcementben jelentős mennyiségű C3A van. Ez a veszély jelentősen csökkenthető, ha kis C3A tartalmú, szulfátálló portlandcementet használnak.

A szulfát okozta roncsolás csak akkor lép fel, ha a falazatban nagy mértékű nedvességmozgás van. Egyedül diffúzióval nem kerül jelentős szulfátmennyiség a habarcs­ban lévő hidratált cementhez. A nedvesség mozgás oka lehet a víz vándorlása a fala­zatban a nehézségi erő hatására, mint pl. a szabadon álló falakban vagy falazóelemekből hatékony nedvességzáró réteg nélkül épült ablakpárkányok esetében.

Vízván­dorlást okozhat a párolgás és a kapilláris­hatás is, pl. a hátoldalukon vízszigetelés nélküli támfalakban vagy a külső falakban a talajfelszín és a vízzáró réteg között. A víztelítettség veszélyére a fagyállóság­gal kapcsolatban említett klimatikus igény­bevételi kategóriákból lehet következtetni.

Az aktív oldható sótartalom táblázat há­rom kategóriája a vízoldható szulfáttarta­lomnak (nátrium, kálium, magnézium) azt a legnagyobb mennyiségét adja meg gya­korlati feltételek mellett, amikor a víztelí­tettség veszélye eltérő lehet.

A sávszéles­ség egy elhúzódó telítés feltételezésétől (S2, ha közönséges portlandcement van a habarcsban S1, ha szulfátálló cement van a falazó habarcsban vagy alapvakolatban) a szokásos klimatikus igénybevételen át, ahol a falazatot szerkezeti elemekkel tervszerűen védik (S1), egészen a teljesen szá­raz falazatig (S0) terjed.

Ezenkívül az old­ható szulfátok, különösen a magnézium­-szulfát magukat az égetett agyag falazóelemeket is roncsolják, ezt a hatást „kripto kivirágzásnak” is nevezik. Ezért a magnézi­um tartalomra külön követelmények van­nak.

Azokra a falakra amelyek pl. külső vako­lattal teljesen védettek a víz behatolása el­len, az S0 kategória megfelelő. Ez azt je­lenti, hogy ebben az esetben az aktív old­ható sótartalomra nincs követelmény.

Kivirágzás és elszíneződés

Az építmény kivirágzása a nedves falazat kiszáradásának eredménye, amelynek az oka az építkezés alatt bekövetkezett túlsá­gos átnedvesedés vagy a kész szerkezet elégtelen védelme, illetve a részlet hibás tervezése, amely lehetővé teszi a víz beha­tolását a kész szerkezetbe. Ezen belül a habarcsból vagy a környező betonból szárma­zó oldható anyagok is okozhatnak kivirágzást vagy elszíneződést.