• építési kövek
• falak
• habarcs

Falazóanyagok: kövek és falazó- és vakoló habarcsok

Terméskövek

A terméskövet (homokkövet, palát, mészkövet stb.) ma főleg vágott és csiszolt lapok formájában falazathoz, padlóburkolásra és ablakpárkányok­hoz alkalmazzák. A darabolt kövek előállítása ugyan lényegesen kevésbé (energia-) igényes, a terméskő falazatot a házépítésben magas bér­költségei miatt mégis alig alkalmazzák.

A termésköveknek általában nagy térfogattö­megük, többségüknek kellően jó hőtároló képes­ségük van; hőszigetelési tulajdonságaik azonban nagyon rosszak. Nem minden terméskő áll ellen az időjárás viszontagságainak: a mészkő savra különösen érzékeny, sok homokkőfajta savra és fagyra érzékeny. A nem időjárásálló terméskő fa­lazatot vakolni vagy impregnálni kell. A nagyon kemény mélységi és vulkánikus kőzetek mint pl. a gránit, bazalt, porfír, de a vulkáni eredetű erupciós kőzetek, pl. a tufa és habkő egy része is a le­lőhelytől függően fokozott mértékű természetes radioaktivitással rendelkezik.

A terméskő lapok a kereskedelemben hasítás utáni érdes felülettel, vágott vagy csiszolt felü­lettel, derékszögű vagy sokszögű alakban kap­hatók. Az anyagárakkal kapcsolatban jó tudni, hogy a kemény kő drágább, mint a puha, a nagy formá­tum drágább, mint a kicsi, a csiszolt felületek drágábbak, mint a hasítottak, a vágott élek drá­gábbak, mint a törtek.

Agyag

Az agyag a legrégebbi és leginkább környezet­barát építőanyagok egyike. Az agyaggal való építés az építészet iparosításával veszített jelentőségéből, a negyvenes évek vége felé azonban, amikor téglából és más építőanyagokból kevés volt és ahhoz is drágán lehetett hozzájutni, egyes helyeken ismét divatba jött. A tudatos környezet­védelem eszméjétől indíttatva néhány éve ismét megjelentek az agyagépítészet felélesztésére és továbbfejlesztésére irányuló kezdeményezések (pl. a németországi kasseli főiskolán vagy a Grenoble-i egyetemen), a kutatómunka elsősor­ban racionális munkamódszerek kifejlesztésére és az agyag tulajdonságainak javítására irányul.

Az agyag lényegében kőzetiszapból és finom homokból áll, mely elmállott, agyagos alkotóré­szekkel van elkeveredve. A tömör agyagnak nagy térfogatsúlya és nagy nyomószilárdsága van. A tömör agyagfalakat levegőn szárított téglából lehet falazni, nedves „agyagkenyérből” vagy agyagcsíkokból lehet felrakni vagy „vertfal-technikával” fazsaluzat között lehet elkészíteni.

Szalmatörek, duzzasztott agyag stb. hozzáke­verésével a némileg jobb hőszigetelési tulajdon­ságokkal rendelkező vályogot kapjuk, amit szíve­sen alkalmaznak favázas szerkezetek vázközei­nek kitöltésére. Általában azonban (a 60 cm-nél nagyobb falvastagságok kivételével) a vályogból készült külső falaknál is kiegészítő hőszigetelést kell alkalmazni, hogy a hővédelmi követelménye­ket ki lehessen elégíteni. Az agyag épületeleme­ket a beépítés alatt és után gondosan és tartósan óvni kell a nedvességtől, különösen a záporesőtől és a fröccsenő víztől. A kellően ki nem száradt agyag épületelemek felfagyásának veszélye miatt az építési idő a késő tavaszi és nyári időszakra korlátozódik.

5.1. ábra. Kijavított terméskő talapzat az utó­lag beépített ablakkeretekkel. Az anyagok kontrasztjai a végleges állapotban is láthatók maradnak.

5.2. ábra. Az agyag sokoldalúan alkalmazha­tó! Agyagfalak – agyagkemence – agyagágy.

5.3. ábra. Szecessziós téglaépület terméskő lábazattal és művészileg megmunkált ho­mokkő ablakkeretekkel.

Mesterséges kövek

A mesterséges kövek csoportjába egyrészt az égetett kövek (égetett agyagtéglák), másrészt a cement vagy mész kötőanyaggal előállított kövek, pl. beton, gázbeton, pórusbeton, beton falazóelemek, mészhomoktéglák tartoznak.

A tégla vagy falazóelem fajtájának kiválasztását az alkalmazási terület (pincefalak, teherviselő vagy nem teherviselő külső és belső falak stb.), a szállítási forma és a feldolgozási tulajdonságok alapján lehet eldönteni. A környezettel való összeférhetőséget lényegében a falazóelemek cementtartalma, a többi adalékanyag tulajdonságai, va­lamint a gyártásával járó energiaráfordítás és kör­nyezetszennyezés dönti el. A pincék külső falai a költségek miatt ma általá­ban 20-25 cm vastag vasbetonból készülnek, a falazott pincefalakat az oldalirányú talajnyomás felvétele érdekében legalább 30 cm vastagra kell készíteni.

Hőszigetelő falazóelemek

Az egyre szigorúbb hőtechnikai elvárások miatt megjelentek a piacon a külső falak számára való hőszigetelő falazóelemek. Ezek a hőszigetelő ha­tást levegőkamrákkal, levegőpórusokkal vagy szigetelőanyag-réteggel érik el. A könnyű falazób­lokkok (márkanevek pl. Poroton, Porotherm, Unipor) gyártásánál polisztirol golyókat és/vagy fűrészport kevernek az agyaghoz, az égetés után ezek helyén levegőpórusok maradnak. A pórus­beton építőelemek (márkanevek pl. Ytong) ho­mokból, mészből és cementből állnak, a levegő­pórusok itt alumíniumpaszta, mint pórusképző anyag segítségével jönnek létre. A habkőbeton és duzzasztott agyag falazóelemeknél (márkanevek pl. Liapor) a porózus kőzetszemcsék kötőanyaga mész és/vagy cement.

Egy 30 cm vastag, pórusbeton falazóelemekből (hővezető-képesség 0,16 W/m*K) rakott, kétoldalon vakolt fal ma általában eléri a 0,49 W/(m²*K) k-tényezőt. Az ilyen típusú falazóelemek térfogattömege kicsiny, ezért ügyeljünk arra, hogy a nyomószilárdságuk és akusztikai teljesítőképességük megfelel-e az előírásoknak, illetve a falazó-elem pontos megnevezése mellett annak hőveze­tő képességét és az alkalmazandó habarcsot is meg kell adni. A jó szigetelési tulajdonságokkal rendelkező falazóelemeket könnyű falazó-habarccsal falazzuk, hogy a habarccsal kitöltött fu­gák hővezető képessége a falazóeleméhez iga­zodjon. Egyes falazóblokkfajtáknál ma már csak a fekvőhézagot töltjük ki habarccsal, az állóhézag­ban a pontos gyártás lehetővé teszi az elemek fogas egymásba kapcsolódását.

A nagyobb térfogattömegű falazótégIákat, pl. a lyukas vagy tömör égetett téglákat és a lyukas vagy tömör mészhomok téglákat teherhordó és nem teherhordó belső falakhoz, valamint, hőszi­getelő réteggel kombinálva, külső falazatokhoz is használjuk.

A nyerstégla homlokzatok burkolótéglából (klinkertéglából) vagy burkoló mészhomoktég­lából készülnek, melyeknek kis vízfelvevő képes­ségük van és ezért esőre és fagyra nem érzé­kenyek.

A beton cement és adalékanyagok, pl. homok, sóder, zúzottkő és esetleg még kémiai adalék­szerek keveréke, mely víz hozzáadása után meg­szilárdul. Az úgynevezett „biobeton” esetében a kavicshomok keveréket (megfelelő szemcse összetételű) zúzott mészkő, ill. fagyapot, rizspely­va stb. helyettesíti.

Az azbesztcement (márkanév: Eternit) szintén a mesterséges kövekhez tartozik. Az azbesztce­ment lapokat elterjedten használják falburkolásra és tetőfedésre, az azbesztcement csöveket pedig tűzálló szellőzőcsatornákhoz. A tüdőbe kerülő fi­nom azbesztrostok rákkeltő hatásúak, ezért ezt az anyagot az újabb építőipari termékekben mű­anyag szálakkal pótolják. Az azbeszttartalmú ter­mékeket csak pormentesen dolgozó berendezé­sekkel, jó minőségű védőálarcban szabad meg­munkálni.

Falazó- és vakolóhabarcs

A habarcs ma túlnyomórészt kész száraz keverék formájában vásárolható, melyet a helyszínen kell vízzel összekeverni. A zsákokban kapható „gyári száraz habarcs” a házilagos kivitelezésnél előfor­duló kis mennyiségek esetén kényelmesebb, ke­zelése pedig biztosabb, mint a saját keverés. Ezek a habarcsok általában szerves segédanya­gokat (kémiai adalékszereket) is tartalmaznak, ezek mennyisége a száraztömeg 10 %-át is elér­heti. Ha falazó- vagy vakolóhabarcsot magunk akarunk keverni, ügyeljünk a helyes keverési arányra, valamint a homok megfelelő szemszer­kezetére és agyagiszap tartalmára. A falazóhabarcsok keverési arányait és alkalmazási terü­leteit az 5.3. táblázat tartalmazza.

5.3 táblázat:

A különböző habarcsok szokásos alkalmazási területei a következők:

• Mészhabarcs: nem teherviselő falazat (2. sor: 1 rész mészhidrát, 3 rész homok).
• Meszes cementhabarcs: teherviselő falak (5 sor: 1,5 rész mészpép, 1 rész cement, 8 rész homok).
• Cementhabarcs: teherviselő falazat, ha nagy nyomószilárdságot követelünk meg.
• A teherviselő falakhoz meszes cementhabarcs helyett a környezetre nézve némileg kedvezőbb, erősen hidraulikus mészből készített ha­barcs (7 sor) is használható.
• Könnyű habarcs: hőszigetelő falazathoz, ezt ki­zárólag gyári száraz habarcsból készítjük.

Ma vakolóhabarcsok is kaphatók gyári száraz habarcs formájában, melyeket a helyszínen kell vízzel összekeverni. Ajánlhatók a tiszta ásványi meszes, cement- és gipszvakolatok. A külső al­kalmazásra szánt fedővakolatok színezhetők és adalékokkal víztaszítóvá is tehetők, így későbbi festésükre nincs szükség.

Ismeretesek ezenkívül a műgyanta, hőszigetelő és javító vakolatok:

A műgyanta vakolatok általában diszpergált műgyanta kötőanyagokból, ásványi töltőanya­gokból, valamint sűrítő- és stabilizálószerekből állnak. Az ásványi vakolatokhoz viszonyítva ugyan ellenállóbbak, egyben azonban fokozottan pára­zárók és a környezetet jobban terhelik. Ezeket ezért lehetőleg ne használjuk.

A hőszigetelő vakolatok a homokon és műgyan­ta kötőanyagon kívül hőszigetelő adalékokat, pl. perlit- vagy keményhab golyócskákat tartalmaz­nak; ezeket több rétegben, akár 10 cm vastagságban is fel lehet hordani, ekkor elérik egy 3,5 cm vastag ásványi gyapot lap szi­getelőhatását. Nagy műanyagtartalmuk és vi­szonylagosan rossz szigetelőhatásuk miatt a szi­getelő vakolatok alkalmazása nem célszerű.

A javító vakolatokat ott alkalmazzuk, ahol a szo­kásos vakolatokat a falazatban felszálló nedves­ség állandóan megrongálja, pl. lábazati falakon kívül és/vagy belül. A gyártó cégek közlései sze­rint ezek speciális szerkezetük és összetételük következtében a kivirágzásokra kevésbé érzéke­nyek; jó víztaszító és egyben jó páraáteresztő ké­pességük van. Az ezekkel elérhető eredmény – a száraz vakolatfelület – azonban csak kozmetikai jellegű és korlátozott ideig tart, hiszen az eredeti ok, a falban felszálló nedvesség, javító vakolattal nem szüntethető meg. A javító vakolatokat csak ásványi festékekkel szabad bevonni, nehogy a fal nedvességleadását akadályozzuk.