• tetőtér

A beépíthető tetőterek kiválasztási és tervezési szempontjai

Belépve egy zárt térbe, az elénk táruló látvány mindig több összetevő együttes eredménye. Látjuk a tér formáját, a bútorcsoportokat, a közöttük levő közlekedési útvonalakat, amelyeken át az ajtókat, ablakokat elérhetjük. Érzékeljük távolságunkat a szemközti faltól, látjuk a felületek színét és anyagát stb.

A tetőtéri helyiségek belső tere ferde határoló falú, felül sátorszerűen összezáródik vagy vízszintes síkkal határolt, összességében hangulatosabb, mozgalmasabb, mint az azonos magasságúra tervezett belső tér. A tetőtéri helyi­ségeknek ez az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Azoknak az építtetőknek tehát, akik tetőtér-beépítésre vállalkoznak, többféle szempontból számolniuk kell azzal, hogy a helyiségek belső tere a szokványostól eltérő megjelenésű lesz.

Tervezési szempontok

A beépítés kialakítása és használata során elsősorban a ferde határoló fal alatti tér okoz gondot. Kérdés: érdemes-e ezeket a tereket a helyiségek légteréhez kapcsolni? A cél­szerűen nem hasznosítható tér ugyanis az építési, majd később a fűtési költségeket egyaránt növeli. Az átlagos testmagasságú ember biztonságos közlekedéséhez szük­séges magasság ugyan 1,90 m, de a közlekedésen kívül egyéb tevékenységek is zajlanak a helyiségekben, ame­lyekhez nem kell ekkora magasság.

Az, hogy mi kerül a ferde határoló fal alá, a helyiség vagy a helyiségrész rendel­tetésétől függ. Másként bútorozzák a használók a pihenés, a munkavégzés vagy a tisztálkodás helyiségeit. Az itt zajló tevékenységek közül nem mindegyik igényel azonos ma­gasságot. Az alvás, az ülés bútorai (ágy, szék, asztal) és a berendezési tárgyak egy része (fürdőkád, mosdó, W. C, konyhabútor) elhelyezhető kisebb magasságú térrész­ben is.

Mindez alapos tervezői és használói megfontolás tárgya lehet. A helyiségek számításba vehető, ún. hasznos alap­területét  ugyanis az 1,90 m-nél kisebb magasságú területek nem növelik. Azért lényeges ezt hangsúlyozni, mert az ide vonatkozó jogszabályok korlátozásai éppen a hasznos alapterületeket érinthetik.

A kisebb magasságú térrészek tehát, megfelelő bútoro­zással, a helykihasználást és a téralakítást egyaránt ked­vezően befolyásolhatják. Sokkal tágasabbnak érezzük a teret ugyanis akkor, ha a kisebb magasságú térrészek is a helyiség légteréhez tartoznak, mintha ugyanennek a szobának, konyhának stb. az oldalfalait 1,90 m magasság­tól kezdve függőlegesen vezetnénk. Elsősorban a családi házak minimális hajlásszögű padlástereiben adódnak szű­kös légterű helyiségek, a kisebb magasságú térrészek lezárása után. A különböző funkciójú helyiségek legkisebb belmagas­sága azok rendeltetésétől függően természetesen más és más, de szinte minden esetben bevonhatjuk a használati térbe az 1,90 m-nél kisebb magasságú területeket.

A tetőtéri helyiségek kialakítása során mód nyílik arra is, hogy a fedélszerkezet elemeiből minél többet „megmutas­sunk”. A határoló falak előtt vagy azok síkjában, ill. a térbe állítva a fedélszerkezet fagerendái a belső tér szerves részévé, hangulatteremtő elemévé válhatnak. Egyéni ízű, sajátos megjelenésű helyiségek alakíthatók így ki, amit fokozhatunk a padlástér adta, minden esetben más és más lehetőség felismerésével és kihasználásával.

A továbbiakban a beépítési lehetőségeket a lakásban zajló tevékenységek függvényében vizsgáljuk. Nem recep­tet kívánunk adni, hanem útmutatást, ötleteket a beépítés színvonalának emeléséhez, az adottságok kihasználásá­hoz. A mellékelt alaprajzok, metszetek többnyire olyan már megvalósult magyar, ill. külföldi példákat mutatnak be, amelyek kényelmes otthont nyújtanak használóiknak.

Tervezési tudnivalók

A helyiségek elhelyezése és kialakítása akkor megfelelő, ha ez lehetővé teszi a rendeltetésszerű használatot. A kialakítandó helyiségek funkciójától és az azokat ma és a későbbiekben használó személyektől függően az építtetői igények általában adottak. Amikor ugyanis a tetőtér kiválasztásáról beszélünk, akkor már tudjuk, hogy azt milyen célra kívánjuk hasznosítani. Az építési telkek és a padlásterek beépítési lehetőségei nagyságuktól, elhelyezkedésüktől függően korlátozottak.

Ezért, mint minden más esetben, a tetőtér beépítésekor is a lehetőségek és az igények összehangolása, az adottságokhoz igazodó és jól hasz­nálható beépítés kialakítása a cél. Mivel a tetőtér-beépítések zömének ma új lakások létrehozása, ill. a meglevő lakások vagy üdülők bővítése a célja, írásunkban elsősorban a lakás helyiségeinek tetőtéri ki­alakíthatóságáról lesz szó. Az egyéb rendeltetésű helyiségekre a megfelelő helyeken utalni fogunk (pl. a vala­mennyi lakót szolgáló közösségi tér).

Mindenekelőtt tisztáznunk kell — mivel a későbbiek során gyakran találkozunk vele — az általánosan használt és cikksorozatunkban gyakran előforduló „utólagos” és „egy­idejű” tetőtér-beépítés fogalmát.

Az utólagos tetőtér-beépítés az, amikor a tetőtér be­építése, az elhatározás és a beépítés idejét tekintve, telje­sen független az épület többi szintjének építésétől.

Az egyidejű tetőtér-beépítés esetében már az épület tervezése során gondolnak a tetőtér beépíthetőségére, vagyis úgy alakítják ki a tetőtér alatti szint vagy szintek helyiségeit és kapcsolatait, hogy a tetőtérnek sem korábbi, sem későbbi beépítésekor ne legyen szükség jelentős átalakításra.

A lakás legfőbb jellemzője, hogy lakói életét szolgálja, kialakítását a család összetétele, a családtagok száma és foglalkozása, ill. egyéni kedvtelése befolyásolja. E helyi­ségekben zajlanak a közös (vendégfogadás, tv-nézés, étkezés) és az egyéni (alvás, tanulás, pihenés) időtöltések. Mivel a tetőtér mérete korlátozott, a legritkább esetben lehet valamennyi lényegesebb tevékenység számára külön-külön helyiséget biztosítani. Ezért szükség lehet arra, hogy egy térben több is lejátszódhasson. Az idő előre­haladtával a család létszáma, összetétele és életmódja is megváltozhat — ezzel is számolnunk kell.

Előfordulhat továbbá, hogy nem biztosítható megfelelő kapcsolat a külön légterű helyiségek között (pl. ún. zsákszobák alakul­nának ki). A tervezés megkezdése előtt tehát feltétlenül tisztázni kell, hogy milyen tevékenységek, ill. tevékenység­csoportok igényelnek mindenképpen külön helyiséget. A család tagjai előrelátóan beszéljék ezt meg egymással, és kívánalmaikat ehhez igazítsák. Ám csak akkor remél­hető lakásunk legmegfelelőbb kialakítása, ha tervezőjének mindezt el is mondjuk, mivel így juthat igen fontos, a lakás elrendezését meghatározó információk birtokába, még a tervezés megkezdése előtt.  Röviden tekintsük át a lakás helyiségeit és az ott zajló tevékenységeket, majd magát a lakást!

Lakóhelyiségek

A lakás helyiségei közül a nappali szoba a közös össze­jövetelek színtere, de helyet adhatunk benne a munka­végzésnek, az olvasásnak, a hobbinak vagy akár az alvás­nak is. A nappali funkciójának átgondolása már a lakás­tervezés idején szükséges lehet (pl. kevés külön szoba kialakíthatósága esetén), de ilyen irányú használhatósága felmerülhet később is, a megváltozott igények miatt (pl. felnőttek a különnemű gyermekek; megnövekedett vagy esetleg csökkent a család létszáma stb.).

A nappali szoba nagyon sok mindent „tud”, ha saját élet­módunkhoz szabjuk, de vissza is hat ránk, változtat is rajtunk. Ez nem gond akkor, ha környezetünkhöz való viszonyunkat jó irányba tereli, vagyis többet vagyunk együtt családtagjainkkal. Az ez iránti igény mértéke azonban mindenkinél más és más. Az emberek többsége nem szeret (vagy nem tud) a munkájával, tanulással, olvasással foglalkozni, ha mások beszélgetnek, televíziót néznek vagy zenét hallgatnak körülötte. Mindezeket célszerű tehát figye­lembe venni lakásunk központi helyiségének, a nappali szobának kialakítása során.

A többi lakószoba az egyéni tevékenységek színtere. Bennük az alvás helyén kívül teret biztosíthatunk az otthoni munkavégzés, a tanulás, esetleg az egyéni hobbi számára is. A lakószoba kialakításához kiindulópont lehet a használó személy (vagy személyek) egyéni szokásai. Vannak em­berek, akik szeretnek este, alvás előtt a hálóhely közelé­ben, vagy éppen az ágyban tanulni, olvasni, televíziót nézni. Ők másféle helyiségkialakítást igényelnek, mint azok, akik csak alvásra használják a szobát.

A gyerekszobák vagy a gyermekek számára elkülönített térrészek (a nappaliban, a szülői hálóban) az azokat hasz­náló emberkékben megindítják az önállóság kialakulását. Az a legkedvezőbb, ha mindez már a legkorábbi életévek­ben bekövetkezhet. Feltétlenül biztosítsunk tehát számukra egy kis kuckót, zugot, „saját birodalmat” a lakás valamelyik helyiségében, ahova játékaikat, könyveiket elhelyez­hetik.

Mellékhelyiségek

A főzőhelyiség a lakás nagyságától függően lehet: főző-szekrény, főzőfülke, főzőkonyha, ill. étkezőkonyha. A főző-, ill. étkezőkonyhában helyet adhatunk egy elválasztott tér­részben a barkácsolásnak, az egyéni hobbinak is. Ide kerülhet az automata mosógép is, pl. kisméretű fürdőszoba esetén.

A főzőhelyiség nagyságától függően étkezni itt vagy a lakás nappali szobájában, esetleg a külön e célra létesített helyiségben, az étkezőfülkében lehet. Az emberek egy része szívesen tartózkodik a konyhában, sőt még vendé­geit is leülteti itt. Ezzel szemben vannak olyanok, akik „alárendelt” helyiségnek tartják a konyhát. Az étkező­helyet ezért a család életmódjától függően kell kiválasz­tani.

Az egészségügyi helyiségek (fürdőszoba, zuhanyozó, W. C.) a jó közérzethez feltétlenül szükséges mindennapi tisztálkodás lehetőségét nyújtják. A fürdőszobában lehető­ség szerint biztosítsunk helyet az automata mosógépnek vagy a mosógépnek és a centrifugának is. A berendezési tárgyak megválasztásakor vegyük figyelembe a család összetételét. A gyermekek hálószobájának közelében zuhanytálcát, a szülők vagy a nagyszülők szobájának közelében inkább fürdőkádat helyezzünk a tisztálkodási helyiségbe (ha mód kínálkozik két önálló egészségügyi helyiség kialakítására). A W. C.-berendezés számát a szobaszámtól függően írja elő az OÉSZ, III. Építményfajták építési előírásai; Lakások c. része.

A tárolóhelyiségek a konyhai munkához szükséges élelemtárolásra (éléstár, kamraszekrény), ill. ruhatárolásra (gardrób) szolgálnak. Megfelelő helyük és méretük segít a család idővel csak fokozódó tárolási gondjainak meg­oldásában.

A közlekedőhelyiségek (szélfogó, előszoba, közlekedő) a lakás többi helyiségének megközelítését teszik lehetővé. Nagyobb, összefüggő falfelületeik mentén célszerű beépí­tett szekrényt elhelyezni, önálló szekrény helyett, mivel abban a tárolás többszöröse oldható meg adott falfelületen.

A helyiségek méretét az ott elhelyezett bútorok, beren­dezési tárgyak és a használatukhoz szükséges közlekedő­területek nagysága is befolyásolja. Minderről A tetőtéri helyiségek téralakítása és bútorozása c. részben olvas­hatunk részletesen.

A lakás

A helyiségek, valamint elhelyezkedésük és egymással való kapcsolatuk együttesen képezi a lakást, amely egy-, ill. két-, sőt háromszintes kialakítású is lehet. Mindez a beépíthető tetőtér nagyságától függ, és attól, hogy önálló lakás alakul-e ott ki, vagy csak bővítésre használják a padlásteret.

Az egy szinten elhelyezkedő lakás — mint a legáltalá­nosabb eset —, megfelelő alaprajzi elrendezéssel, a szük­séges helyiségkapcsolatokat biztosítani tudja (1. ábra). Célszerű, ha a konyha az étkező közelébe kerül, hogy az ételszállítás útja minél rövidebb legyen. A hálószobák és a fürdőszoba egymáshoz közeli elhelyezése és a közös használatú területektől való függetlenítése lehetővé teszi, hogy akkor is használhassák őket, amikor például a nap­paliban vendégek vannak. A bejárathoz közeli, zuhanyozó melletti hálószoba a nagymama vagy a nagyobb gyermek önálló lakrésze lehet.

1. ábra: Tetőtérben kialakított egyszintes lakás (német példa) a) alaprajz; 1 lépcsőház; 2 előszoba; 3 konyha; 4 étkező; 5 nappali; 6 dolgozó; 7 hálószobák; 8 W. C.-zuhanyozóhelyiség; 9 fürdőszoba; 10 terasz; b) metszet.

Nehezebb a szükséges helyiségkapcsolatokat kialakí­tani akkor, ha egy már meglevő tetőtéri lakás (pl. szükséglakás) nagyobbodik meg új helyiségekkel a padlástér felé.

A két- (esetleg három-) szintes lakás kialakítása esetén a bejárati szinten célszerű elhelyezni a nappali helyiséget, az étkezőt és a konyhát vagy étkezőkonyhát (2. ábra). E helyiségek összenyitása szép térkapcsolatokat eredmé­nyezhet. A kapcsolódó szint vagy szintek alkalmasak a hálószobák, a tisztálkodási helyiségek és a hozzájuk tar­tozó közlekedő- és tárolóhelyiségek elhelyezésére.

2. ábra: Többszintes családi ház magastető alatt (német példa) a) földszinti alaprajz; 1 előszoba; 2 tanuló­hely; 3 nappali; 4 étkező és konyha; 5 te­rasz; 6 vízmedence; b) emeleti alaprajz; 7 folyosó; 8 hálószobák; 9 terasz; 10 az étkező légtere;

A nappali szoba többszintes lakáskialakítás esetén a felső, azaz a tetőtérbe épített szintre is kerülhet, mint az a 3. ábrán látható. Lejtős terepen álló épület tetőtér-beépítésekor a nappali a bejárat alatti szintre is elhelyezhető (4. ábra). Ez esetben a kedvezőbb kerttel való kapcsolat miatt választották az építtetők ezt a megoldást.

3. ábra: Kétszintes lakás. A második szint a padlás­térben van (német példa) a) az első szint alaprajza; 1 lépcsőház; 2 előtér lépcsővel; 3 konyha; 4 étkező­pult; 5 étkezőhely; 6 hálószobák; 7 zu­hanyozó; 8 kézmosó, W. C; 9 terasz; b) tetőtéri alaprajz; 10 nappali; 11 dolgozó­hely; 12 hálószoba; 13 gardrób; 14 fürdő­szoba; 15 loggia;

4. ábra: Kétszintes családi ház magastető alatt, lejtős terepen (magyar példa) a) első (bejárat alatti) szint alaprajza; 1 étkezőkonyha; 2 kamra; 3 fürdőszoba; 4 gardrób; 5 nappali; 6 terasz; 7 kazán­ház; b) bejárati szint alaprajza; 8 szélfogó; 9 hálószobák; 10 fürdőszoba; 11 gardrób; 12 dolgozó; 13 galéria; 14 erkély;

A tetőtér alatti lakás padlástér felé való bővítésekor a lépcső helyének kiválasztása a tervezés kulcskérdése: lehetőleg a tetőtér alatti szint helyiségeinek minél kisebb mértékű átalakítását vonja maga után. A lépcső elhelyez­hető az előszobában, étkezőben vagy a nappali szobában is; kialakításával, anyagával a Lépcsők, folyosók épületen belüli helyzete c. pont foglalkozik részletesen.

Utólagos padlástér-beépítés

Utólagos padlástér-beépítés esetén a padlásterek adott­ságai néha megkívánják az „átlagostól” eltérő helyiség­kapcsolatokat. Ez ugyan csak látszólag jelent hátrányt, mért változatosabb, esetleg életformánkhoz jobban iga­zodó tér- és helyiségkapcsolatokhoz juthatunk a szokásos előtér-konyha—fürdőszoba-lakóhelyiségek elrendezés helyett. Az 5. ábrán látható lakás lakói például arra „kényszerültek”, hogy a lakásbejárattól távol helyezzék el a nappali szobát. Az ott kialakítható belső tér azonban nagyon barátságos lakókörnyezetet nyújt számukra. Ez a lakáselrendezés azonban megfelelhet egy fiatal, gyermektelen házaspárnak, de már nem célszerű pl. háromgyermekes család esetében. Ezért a tervezővel való többszöri beszélgetés, a megoldások előnyeinek és hátrányainak mérlegelése ilyenkor fokozott hangsúlyt kap.

5. ábra: Tetőtérben kialakított lakás (magyar példa) a) alaprajz; 1 folyosó; 2 előszoba; 3 W. C.; 4 fürdőszoba; 5 kamra; 6 konyha étkezőhellyel (amely egyben munkahely is); 7 átjáró; 8 nappali; 9 hálóhely; 10 terasz; b) nappali részlete.

A család időben változó igényeinek kielégítésére ki­válóan alkalmasak az ún. flexibilis lakások. Az ilyen lakás­ban a fürdőszoba, a konyha, a kamra és a W.C. térelhatá­roló falai helyhez kötöttek, de a lakóhelyiségek falai át­helyezhetők és biztonságosan rögzíthetők a padlóhoz, mennyezethez és egymáshoz. Ezt a hagyományostól eltérő szerkezeti kialakításuk teszi lehetővé (6. ábra). Nemcsak a helyiségek száma, hanem mérete is változtatható így. A tárgyilagosság érdekében meg kell azonban említenünk, hogy az átépítést, átrendezhetőséget nyújtó válaszfal­szerkezet lényegesen költségesebb a hagyományos meg­oldáshoz viszonyítva.

Az utóbbi években egyre inkább terjed az egyterű laká­sok kialakítása (7. ábra). Az előzővel ez annyiban rokon, hogy a mellékhelyiségek itt is helyhez kötöttek. A családi összejövetelek, a pihenés, az otthoni munkavégzés és az étkezés bútorai azonban egyetlen összefüggő tér bútorokkal vagy térelválasztókkal lehatárolt térrészeiben vannak elhelyezve. Míg a flexibilis lakásokban az elválasztás teljes értékű, az egyterűben csak részben szűrhetők ki a kelle­metlen zajhatások és az esetleg zavaró átlátás. Viszont igen „gazdag” megjelenésű belső tér alakítható így ki, hiszen a tető formája teljes egészében megmutatható.

6. ábra: Áthelyezhető válaszfal (német példa) 1 a keretváz vízszintes eleme; 2 gipsz­karton lemez; 3 hangszigetelő ásvány­gyapot; 4 folytonos alátét; 5 magasság­beállító és beszorítócsavar; 6 takaró­elem; 7 hézagtömítő ásványgyapot; 8 sze­gélyléc; 9 helyzetbiztosító csavar; 10 mennyezetburkolat vagy vakolat.

7. ábra: Példa egyszerű lakás kialakítására (magyar példa) 1 előszoba; 2 járható szekrény; 3 zuhanyozó; 4 konyha étkezőhellyel; 5 nappali; 6 kandalló; 7 tanulóasztal; 8 gyermek­fekhelyek; 9 szülői fekhely; 10 dolgozó­asztal; 11 tárolóhely; 12 fürdőszoba; 13 terasz.

A lakás helyiségeinek megfelelő funkcionális elrendezé­sére adnak jó példát a magánlakás-építés ajánlott tervei is. A tervek alapján földszintes, szinteltolásos vagy emeletes épületek építhetők, tetőtér-beépítéssel, ill. anélkül. A tető­tér-beépítéses változat lehetővé teszi a lakás kétütemű megépítését is, vagyis tetőtér felé való bővítését, a család létszámának növekedése esetén. Erre mutat példát a 8. ábra, amely sík terepre tervezett, belső szinteltolásos épületet ábrázol.

8. ábra: A magánlakás-építés CS 05 SZ 1 T jelű ajánlott terve, tetőtér-beépítéses változat a) pincealaprajz; 1 garázs; 2 műhely; 3 tüzelőtároló; 4 fűtőhelyiség; 5 közle­kedő; b) földszinti alaprajz; 6 előszoba; 7 étkező; 8 nappali; 9 hálószobák; 10 köz­lekedő; 11 konyha; 12 kamra; 13 fürdő­szoba; 14 W. C; 15 terasz; 16 erkély; c) tetőalaprajz; 17 hálószobák; 18 járható szekrény; 19 közlekedő; 20 padlástér; d) metszet.

Egyéb funkciójú helyiségek — pl. irodák, tárolóterek — kialakítására éppúgy lehetőség nyílhat a tetőtér beépítése során, mint lakások létesítésére. Természetesen csak akkor, ha ezt a padlásfödém szintmagassága, ill. bel­magassága lehetővé teszi.

Az igényeinkhez igazodó, a tető alakját, esetleg szerke­zeti elemeit is megmutató tetőtér-beépítéssel kellemes lakókörnyezet hozható létre, különösen akkor, ha a tér bútorozását is a helyiségek használhatóságának szem előtt tartásával végezzük. És ez a tetőtér-beépítés egyik kétségtelen előnye. Új lakóépület építésekor — így egyidejű tetőtér-beépítés esetén is — a kívánalmaknak megfelelő kialakítás keve­sebb akadályba ütközik, mint utólagos tetőtér-beépítésnél. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az utóbbi esetben csak csökkentett értékű helyiségek vagy helyiségcsoportok nyerhetők, de mindenképpen nehezebb a lakást egy meg­levő, kötött térben kialakítani.

Az adott tetőtér alakja, nagysága és környezete hatá­rozza meg, hogy milyen mérvű lehet a beépítése, fekvése pedig befolyásolja a helyiségek tájolhatóságát. Kiválasz­tásakor tehát több jellemző adottság együttes mérlegelése, kedvező, ill. kedvezőtlen volta alapján dönt az építtető, többek között.

Ezek:

• milyen a tetőtér környezete;
• hogyan közelíthető meg;
• milyen a tető alakja, mérete, szerkezete, héjalása;
• milyenek a tájolási, ill. megvilágítási lehetőségek;
• milyenek a tetőtér alatti szint(ek) adottságai és
• beépítették-e már a tetőtér egy részét.

A tetőtér-beépítés esetén e tényezők bármelyike jelent­kezhet valamilyen formában, és az építtetők érdeklődési körétől, életmódjától, anyagi helyzetétől függ, hogy mi jelent számukra előnyt és mi hátrányt.