• tetőtér

A tetőtér-beépítés hibái, a páratechnikai hibák tipikus jelei

Azt gondolom, senki sem azért olvassa ezt a cikket, hogy az épülethibákban gyönyörködjön, hanem tanulni szeretne mások hibájából, ismerni szeretné a buktatókat, hogy azokat elkerül­hesse, mint szakember vagy mint építtető, esetleg már meglévő problémát, épületkárt szeretne beazonosítani.

Természetesen mindenki szeretné tudni, hogyan lehet az adott hibát gyorsan, hatékonyan, gazdaságosan kiküszöbölni. A tetőtér-beépítések hibáinak túlnyomó többsége páratechnikai problémákra vezethető vissza. Általánosságban elmondható, hogy a tető (beépített tetőtér) felújításánál a legkisebb gond a kiselemes fedés cseréje. A páratechnikai problémák, beázások megszüntetése minden esetben nagy ráfordítással jár, viszont hatékonyabban javítják a hőérzetet és csökkentik a fűtési költséget.

A páratechnikai hibák tipikus jelei:

• nedvesedés, vízcsöpögés, ami elsősorban télen, illetve hideg időben jelentkezik, akkor is, ha kint nem is esik az eső;
• a tetőtérben a levegő-hőmérséklet kisebb, mint a földszinten;
• hideg, szeles időben a tetőtér nem, vagy csak nehezen felfűthető.

A probléma két, egymástól merőben eltérő módon oldható meg:

• A lakott tér felől egy új zárt réteg létrehozása fóliával, majd annak új álmennyezettel, burkolattal való eltakarása. Ez a megoldás csak akkor ad kielégítő eredményt (fűtési energia-, esetleg fűtésszámla-csökkenés), ha a tetőtér hőszigetelése kellő vastagságú és hibátlan állapotú, valamint a tetőfedés és az alátétfedés 100 %-ban megvédi a hőszigetelést a nedvességtől.
• Más a helyzet, ha a tetőfedés és az alátéthéjazat állapota is hagy kívánnivalót maga után, illetve a hőszigetelés vastagsága nem kielégítő, és a beltér felé – pl. a belmagasság csökkenése miatt – nem növelhető a rétegrend, vagy a már lakott teret nem szeretnénk újra építési területté alakítani. Ebben az esetben a belső burkolat meghagyásával, csak a külső oldal felől fektetett változó párael­lenállású légzáró fólia fektetésével, megfelelő légzáró csatlakozásokkal érhetünk el eredményt. Ezután építsük be a lehető legvastagabb hőszigetelést és az alátéthéjazatot.

Érdemes átgondolni, hogy mekkora feladat az alátéthéjazat cseréje. Az itt esetlegesen megspórolt néhány ezer, tízezer forint később újabb, akár többmilliós kiadást okozhat. Viszont egy jó döntéssel fűtési- és hűtésienergiát is megtakaríthatunk.

Melyek ezek a lehetőségek?

• hőszigetelő réteggel ellátott szélzáró alátéthéjazat;
• hővisszaverő bevonattal ellátott szélzáró alátéthéjazat, hőmembrán;
• szélzáró alátéthéjazat, energiatakarékos membrán.

A sor folytatható, és mindenkinek magának kell megtalálnia az optimálisát. Ebben szívesen segítünk, sőt a termékeink beépítése esetén az ország egész területén díjmentes légzárásmérést végzünk a kivitelezés jó minőségének elősegítése érdekében.

A gyapot termékek kialakítása, formája hasonlít az ásványgyapot hőszigetelésekhez, csak ásványi szálak helyett a birkák gyapjából vagy kenderből, esetleg lenből állítják elő. A gyapot­lemezek térfogattömege (sűrűsége) igen csekély, mindössze 20 kg/m³, így alkalmazásuk biztosan nem jelent statikai problémát.

A gyapot szigetelőlemezeknek jó a hangszige­telő képessége is, így felhasználásuk előnyös a tető- és födémszerkezetekben, valamint a vá­laszfalakban. A természetes hőszigetelések általában ked­vezőek ökológiai szempontból, mivel nemcsak a fűtési energia megtakarításában segítenek, de előállításuk is kevés szén-dioxid-kibocsátás­sal jár.

A drótfonatos ásványgyapot tömítőzsinóró­kát olyan rések kitöltéséhez használjuk, mint pl. az ablakkeret és a falazat közötti beépí­tési hézag. A zsinórt összefogó drótok tartást és némi rugalmasságot adnak az ásványgya­potnak.

Az ásványgyapot szalagokat elsősorban úszta­tott aljzatok szegélydilatációjához és úsztatott fapadlók párnafaalátéteként alkalmazzuk. A sza­lagokat az úsztatott aljzatok készítésekor, az úsztatóréteg lefektetése előtt a falazat mentén helyezzük el úgy, hogy a később elkészülő aljzatlemez fölé érjen néhány centiméterrel. Az aljzat megszilárdulása után az ásványgyapot szalag kiálló részeit késsel levágjuk. Födémeken, falakon rögzített párnafák alátét­jeként a szalagok megfelelően gátolják a test­hangok átterjedését a burkolatra.

A csőköpenyek mind hidegvíz-, mind meleg­víz-vezetékek szigetelésére alkalmasak. A kö­penyszigetelés megakadályozza, hogy a meleg­víz-vezetékek a pincében, padozatokban vagy a falakban feleslegesen elveszítsék az általuk közvetített, drágán előállított hőt. A hidegvíz­-vezetékek esetén a szigetelés megakadályozza a csövek „izzadását” (azt a jelenséget, ami­kor a melegebb, párásabb levegő nedvesség­tartalma kicsapódik a hideg felületeken). Csőköpeny-szigeteléseket műanyag habból és ásványgyapotból egyaránt készítenek az összes járatos csőmérethez.

A köpenyszigetelések egy részét kívül alumíniumfólia-réteggel, esetenként műanyag héjjal látják el, hogy még jobban szigeteljenek. A köpenyek a felhelyezés miatt hosszirányban fel vannak hasítva. Ahhoz, hogy ez a hasíték szorosan zárjon, a köpenyeket dróttal alapo­san körbe kell tekerni. Az alumíniumkasírozású szigetelések egy részénél lényegesen egy­szerűbb a dolgunk, mert a megfelelő zárásról öntapadó ragasztósáv gondoskodik. A néhány milliméter vastagságú hőszigetelő alátéttapétáknak vastagságukhoz képest je­lentős a hőszigetelő képességük, és valame­lyest ezek is hozzájárulhatnak a megfelelő hőszigeteléshez.