• lépcsők
• tetőtér

A tetőtér megközelítési lehetőségei

Az építési telek, ill. a tetőtér – a településszerkezetben elfoglalt helyétől függően – lehet könnyebben, ill. nehe­zebben megközelíthető. Ezen szinte mindenki azt érti, hogy a falu vagy a város egy bizonyos pontjáról mennyi idő alatt, milyen járművel érhető el az az épület, amelynek a tető­terét kívánjuk beépíteni. Nem járnánk el azonban helyesen, ha a „megközelítési lehetőségek” fogalmat így leegyszerű­sítenénk, hiszen a beépített tetőteret a telekre, ill. az épü­letbe belépve lépcsők, felvonók segítségével érhetjük el.

Az, hogy ez egyszerű-e vagy bonyolult, függ az épületnek a telken való elhelyezésétől, vagyis a beépítési módtól és a lépcsők, a közlekedőfolyosók épületen belüli helyétől. A beépítési mód függvénye, hogy milyen távol van a telek bejárata és az épület bejárata egymástól. A lépcsők, folyo­sók helye pedig a leendő tetőtér-beépítés és az épület bejáratának kapcsolatát határozza meg.

Beépítési módok

Az építési terület beépítési módján ez esetben a tetőtérrel rendelkező épületek egymáshoz, az adott területhez és a telekhatárhoz való viszonyát értjük. A különböző beépítési módok jellegzetes épületei egymástól eltérő adottságú és nagyságú tetőtér-beépítésekre adnak lehetőséget, mivel többnyire meghatározzák a tetőtér alakját, méretét és a szomszédos épületekhez való viszonyát. Az építkezés idején pedig az anyagszállítás és az anyagraktározás lehetőségeit befolyásolják a különböző beépítésű telepü­lésrészek, ill. telkek.

Az általános érvényű előírásoktól az egyes településrendezési tervek természetesen eltérhetnek. Ezekről a helyi tanács építés­ügyi szakigazgatási szerve ad felvilágosítást az érdek­lődőknek.

Az övezeti előírások a tetőtér-beépítést a következők szerint befolyásolhatják:

Utólagos tetőtér-beépítés. Az előírások közül a tetőtér-­beépítést elsősorban az épületben levő lakások számának korlátozása érinti. A tetőszerkezet cseréje révén (pl. nye­regtető sátortető helyett) vagy emeletráépítéssel kombinált tetőtér-beépítéssel a lakásszám növelés gazdaságosan megvalósítható. Ez utóbbi megoldásra azonban csak akkor kínálkozik lehetőség, ha az övezeti előírások közül a hom­lokzatmagasság korlátozása erre módot nyújt.

Egyidejű tetőtér-beépítés. Az előírások közül a tetőtér-beépítést (a lakások számának korlátozásán kívül) a hom­lokzatmagasság korlátozása is érinti. 50°-nál nagyobb tető­hajlásszög esetén pl., a homlokzatmagasságba (e fogalom jelentése alapján) a tető magasságának egy részét is beleszámolják.

Szabadon álló beépítési mód

Az épületeknek négy szabad homlokzatuk van, és ez lehe­tővé teszi a helyiségek kedvező megvilágítását, szellőzé­sét, tájolását, a helyiségkapcsolatok megfelelő kialakítását a tetőtér beépítése esetén is. A szabadon álló épületek egy- vagy többszintesek is lehetnek, falvakban és városokban egyaránt. Többnyire önálló kertterület is tartozik hozzájuk.

A szabadon álló családi házat (9. ábra) minden oldalon saját kertjének beépítetlen területe határolja. Mivel viszony­lag távol van a környező épületektől, ezért a tetőtéri helyi­ségek nyugodt, csendes otthont nyújtanak használóiknak. Amennyiben az épület a telek északnyugati részén fekszik, úgy a tetőtéri lakóhelyiségek kedvező tájolása és az össze­függő, napsütötte kertre való rálátás is biztosítható. Ter­mészetesen az épület telken való elhelyezkedése mindig az – esetleg sajátságos – adottságok és lehetőségek függvénye.

Az oldalhatáron álló épület (10. ábra) egyik oldalával a telek — általában kedvezőtlenebb adottságú — határához simul. A magyar falusi települések gyakori háztípusa, mivel lehetőséget nyújt a keskeny telkek kedvező beépítésére. „Fésűs beépítés” esetén a házak az utcavonalra merő­legesen sorakoznak egymás mellett, „fűrészfogas beépí­tés” esetén pedig az épület hosszoldala és a telek határoló oldala nem merőleges az utca vonalára. Az oldalhatáron álló falban csak a mellékhelyiségek ablakai helyezhetők el, a padlószinttől számított 2,00 m magasságban (parapet magasság), a zavaró átlátás megakadályozása miatt. Az oldalhatáron álló, tetőtér-beépítéses lakó- vagy üdülő­épületnek az oldalhatárhoz közelebb eső tetősíkján lakó­helyiség ajtaja vagy ablaka nem helyezhető el.

9. ábra: Szabadon álló családiházas beépítés.

10. ábra: Oldalhatáron álló beépítés.

Az ikerház (11. ábra) jellemzője, hogy két önálló lakást vagy üdülőegységet tartalmazó épület a közös telekhatáron teljes felületével egymáshoz csatlakozik. Az épület külső megjelenése olyan, hogy egy szabadon álló épület egysé­ges képét mutatja. Többnyire ott épülnek, ahol szabadon álló beépítésre a telkek keskenyek és ikresítéssel a szom­széd telkektől, épületektől való távolság megnövelhető.

11. ábra: Ikerházas beépítés.

A többszintes szabadon álló épületben (12. ábra) az egymás fölötti szinteken több, különálló lakásegység talál­ható. Főként a városok, a nagyobb települések jellegzetes épülettípusa. A nagyvárosok építési telkeinek jelentős része olyan építési övezetben található, ahol az ide vonat­kozó szabályzat többszintes, többlakásos épületek telepí­tését írta vagy írja elő. Az ilyen épület nem rendelkezik azokkal az előnyökkel, mint a családi ház (pl. elkülönülés a környező lakásoktól), de megfelelő tervezéssel az egyéni kívánalmak szerinti kialakítás itt is biztosítható.

12. ábra: Szabadon álló többszintes beépítés.

A zárt sorú beépítés épületei alaprajzi kialakításánál és a helyiségek megvilágításánál kötöttséget jelent a szomszéd épülethez csatlakozó egy vagy két homlokzat hiánya. A századfordulón és a II. világháborúig ilyen kialakítással épületek a városi többlakásos épületek. Ma is találkozunk velük ún. foghíjbeépítés formájában, ami zárt sorú beépítés esetén egy üres telek beépítése két meglevő épület határ­fala között. Az épületek mögött önálló kertterület, közös pihenő- és játszóterület vagy részben, ill. teljesen körül­zárt udvarok alakultak ki.

A zárt sorú beépítési mód

A zártudvaros beépítés épületei (13. ábra) előkert nélkül, közvetlenül az utca vonalán helyezkednek el. A lakások az utcai épületszárny kapualjából nyíló lépcsőházon és külső folyosón át közelíthetők meg, mivel a másik három telek­határ mentén is épületszárnyak találhatók, a szomszéd telekhez, ill. épülethez tűzfallal csatlakozóan.

Szűk udvar és magas épületszárnyak esetében az alsó szintek helyiségeinek szellőzése és megvilágítása általá­ban nem megfelelő. Az udvari lakások többnyire szoba-konyhás kialakításúak. A fürdőszoba hiányán kívül jellem­zőjük a helyiségek kapcsolatainak az átalakítások során keletkezett kuszasága. Az utcai szárny lakásai tágasak, és többnyire magasabb komfortfokozatúak is, mivel ez az épületszárny szélesebb. így inkább az e fölötti tetőterek beépítésére kínálkozik lehetőség. Ha a zárt udvar kedvező kialakítású — tehát nem túl magas az épület vagy nagyobb méretű az udvar, amit szépen rendben tartanak, esetleg növényekkel, fákkal is beültettek— hangulatos, barátságos lakókörnyezetet nyújthat az ott élőknek.

Az I, L, U alakú épületeknek csak a telek egy, kettő, ill. három oldalán van épületszárnyuk. Keskeny telekszéles­ség miatt vagy utólagos foghíjbeépítésként épültek ebben a formában (14. ábra).

13. ábra: Zártudvaros beépítés.

14. ábra: I, L, U alakú beépítés.

A keretbeépítés (15. ábra) épületei olyan területet vesz­nek körül, amely sokkal tágasabb, szellősebb, mint a zárt­udvaros beépítésű udvar. Az épületszélesség növekedése eredményezte a hallos lakások elterjedését. A két világ­háború közötti években épültek elsősorban ilyen lakó­házak, igényes utcai lakáskialakítással.

A többnyire lakótelepeken található sávos beépítés (16. ábra) épületeinek hosszúsági mérete a magassági méret­hez képest jóval nagyobb. A szomszéd épületektől való elég nagy távolság kedvező adottság a tetőtér-beépítések számára.

Az egyidejű tetőtér-beépítések kialakításakor találkozni a korszerű, ún. csoportházas beépítésekkel: sorház, átriumház, teraszház. Többségük még annyira „fiatal”, hogy már a tervezés idején gondoltak tetőterük beépíté­sére.

A sorház (17. ábra) úgy helyezkedik el az építési telke­ken, hogy az egyes épületegységek az oldalhatárokon csatlakoznak egymáshoz. így egy-egy lakóházegységnek és tetőterének is csak két szabad homlokzata van, kivéve a végeket. Az átriumház kívülről falakkal elzárt, befelé for­duló épület. A teraszház lejtős terepen, domboldalban épí­tett és egymásra „csúsztatott” szintekből áll. Ez utóbbiak nem jellegzetes alanyai a tetőtér-beépítésnek, de ilyen példák is ismertek.

15. ábra: Keretbeépítés.

16. ábra: Sávos beépítés.

17. ábra: Sorházas beépítés.